A fiú gyermekeket már kicsiny koruk óta lenyűgözik az igazán nagy vasak, mint a mozdonyok és a traktorok. A velem egykorúak a 70-es 80-as években ámulattal csodálták a hatalmas, és nem mellesleg nyugati Rába Steigereket. És talán - akárcsak bennem - a mai napig megmaradt bennünk ez a vonzalom. A minap egy a magyar autó- és motorgyártással foglakozó könyvben találtam utalásokat erre a most bemutatásra kerülő múzeumra, ami fel keltette az érdeklődésemet. Mivel Budapestről könnyen elérhető, felkerekedtem, hogy megnézzem. Arra számítottam, hogy majd néhány érdekesebb gépet is megcsodálhatok, de ami ott várt rám az minden várakozásomat felül múlta...
Amikor a második világháborús nehézbombázókra gondolunk, automatikusan az amerikai és a brit négymotorosok jutnak eszünkbe, pedig mások is megpróbálkoztak ilyet építeni, több kevesebb sikerrel. Ma a Piaggio márkanévvel fiatalos, de klasszikus vonalvezetésű olasz robogók jelennek meg a lelki szemeink előtt, de ez nem volt mindig így. Ugyan a Piaggio-ra szinte mindig is jellemző volt a járműgyártás, de volt idő – majd 80 esztendő – amikor a Piaggio a repülőgépgyártásáról is híres volt. Ennek egyik a csúcsterméke a P.108-as nehézbombázó volt...
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
Mint a 
A T-26-os nagy darabszámához igen színes harci történet is párosult. Sok más harckocsi végzetét az elavulás, jelentette és vagy lőtéri célanyagként, vagy egy kohóban fejezte be pályafutását, mint pl. a több, mint 1000 magyar T-54/55-ös. Nos a T-26-osoknak nem ez a sors jutott, a legtöbbjük a harcmezőn végezte be pályafutását, és vagy az ellenség, vagy a saját kezelői tették használhatatlanná...
A T-26 óriási gyártási darabszáma mellé számos változat is párosult. A szovjet katonák és mérnökök ezen platformon számos alváltozatot, fegyverzetvariációt és speciális járművet hoztak létre szárnyaló fantáziáról téve tanúbizonyságot. Összesen 53 különféle típusváltozatot alkottak meg, amelyből 23 sorozatgyártásra is került. Az előző részt egy táblázattal fejeztem be, amelyben olyan típusjelzések is megjelentek, amiről az első részben nem esett szó. Nos ebben a részben ezeknek az elnevezéseknek próbálok tartalmat adni...
Az előző részben megpróbáltam bemutatni a Vickers E, avagy a Vickers 6-tons harckocsit és történetét, amelynek nem sikerült prófétává válni a saját hazájában, annak ellenére, hogy olyan jelentős újítást tartalmazott, amelyet azóta majd minden harckocsin alkalmaznak. Azonban e miatt a Vickers lehetett volna csak egy epizód, egy fejlesztési lépcső is a harckocsi történetében. Hogy nem az lett, az a szovjet változat megjelenésének, a T-26-osnak köszönhető, amelyből elképesztő, 12000 darabos mennyiséget gyártottak a második világháború előtt...
Sok olyan eszköz van a haditechnika történetében, amely nem lehetett próféta a saját hazájában, és ez így van a Vickers E harckocsival is. Miközben szülőhelyén nem került rendszeresítésre és kevesebb, mint 200-at gyártottak belőle, addig meglepő módon, mégis ez lett korának legnagyobb darabszámban gyártott típusa. Az alaptípus és licenc változataiból több, mint 12000 darab gördült le a gyártósorokról. Ez a cikksorozat megpróbálja bemutatni a brit Vickers E, a lengyel továbbfejlesztését, a 7TP-t és végül a szovjet változatot, a T-26-ot...
Valamikor réges-régen, több, mint húsz esztendővel ezelőtt volt szerencsém Prágában tanulni csaknem két hónapig. Természetesen kihasználtam a lehetőséget, és amit lehetett megnéztem. Ezek közé tartozott, a Prágai Technikai Múzeum is. Amikor tíz éve újra ott jártam jóapámmal, sajnos kihagytam, amit ma már nagyon bánok, mivel a 2002-es prágai árvíz után, ami elöntötte akkor a múzeumot meglehetősen megemelték a jegyárakat. Azonban idén azt mondtam magamnak, nem érdekel, és 23 év után újra megnézem...
Valamikor réges-régen felmerült bennünk, hogy a SAGA játékhoz kapcsolódóan csináljunk egy csoportos építést, és akkor elhatároztam, hogy ehhez próbálok egy kis hátteret nyújtani. Nagyon sok könyv szól a vikingekről számos regény és történelmi munka. Természetesen ha akarnám sem tudnák teljes, összefoglaló képet adni az északi népeket érintő, magyar nyelvű könyvekről. A válogatásom inkább egy háttér irodalom szeretne lenni, főleg a történelemre fókuszálva, de szerintem a vikingek megértéséhez a mondaviláguk megismerése is fontos, így ilyen könyveket is beválogattam. Kicsit kakukktojás Chrichton könyve, hiszen regény, de az egyik kedvenc filmem írott változatát nem tudta, kihagyni ebből a gyűjteményből.
Nem először írok óceánjáróról, az egyik nagy kedvencemről, az 
Nem először látogattam Prágába, volt az életemnek egy olyan időszaka, amikor több hetet tanultam a csehek fővárosában. Már akkor is feltűnt a városrész neve, de valahogy sohasem jutottam el oda. Aztán vagy tíz évvel később ismét eljutottam a városba, de valahogy sehogy sem sikerült meglátogatnom ezt a várat. Viszont egy néhai munkatársam a figyelmembe ajánlotta, így nem volt mese, megfogadtam, ha még egyszer eljutok Prágába, fel fogom keresni Vysehrad-ot. És idén nyáron végre eljutottam...
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
Ki gondolná, hogy immár 50 éves a repülőgép makettezők körében jól ismert, budapesti Rebeka, azaz a Repülés Baráti Köre. Számos makettező klub létezik kis Hazánkban, de ez fővárosi nem csak a kicsiny repülőgép másolatok szerelmeseinek a gyűjtőhelye hanem amatőr és hivatásos repülés történészeké, akik közül nem egy itt bontotta ki szárnyát, majd jutott el az újságokban való publikációig, vagy éppen kötete is jelent meg. Nos ez a klub a jeles születésnapját egy kiállítással ünnepelte meg, amely a Fővárosi Művelődési Házban tekinthető meg október 5-ig...
Folytatom prágai múzeum ismertetőmet a hadsereg harmadik múzeumával a Ziskov-hegyi Hadsereg Múzeumával. Ez az intézmény gyakorlatilag az ottani, cseh hadtörténelem bemutatására szakosodott, hasonlóan mint a mi egykori budavári múzeumunk.
Amint a Lesanyról szóló cikkemben említettem tizenkét esztendővel ezelőtt jártam már Prágában és akkor természetesen ellátogattam a cseh főváros peremkerületében található múzeumba. De az idő előrehaladtávval idén elérkezett az idő, hogy felfrissítsem az emlékeimet, megnézzem mi változott és mi nem...
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
Valamikor réges-régen, immár 12 esztendővel ezelőtt már meglátogattam a csehek harckocsi múzeumát, 
Ha Komáromot az erődök városának hívjuk, akkor Visegrádot joggal nevezhetnénk a várak városának, hiszen nem kevesebb, mint négy várral is rendelkezik, amelyből nekem sikerült hármat is meglátogatnom a közelmúltban. Ez egy régi adósság törlesztése volt részemről. Noha itt van a közelemben, mégis gyerekorom óta nem jutottam el oda. De mint látható, ami késik nem múlik...