Nos a tavaly tavaszi németországi túránk, amelynek legfőbb célja a munsteri páncélosmúzeum volt, végül is úgy alakult, hogy csak Hannoverben sikerült megfelelő szállást szereznünk. Viszont, ha már arrafelé jártunk, elkezdtünk körbevizslatni, hogy mit is lehetne még megnézni a környéken. Alapvető célunk volt, hogy ne csak egyféle múzeumot látogassunk meg, így került a figyelmünkbe egy repülési gyűjtemény is. Nem nagyon sokáig kellett kutakodni, hála az internetnek és az alább megadott linken található, nagyszerű aviationmuseum.eu oldalnak, hamar ráakadtam a Hannover egyik elővárosában található repülési múzeumra…
A hannover-laatzeni repülőmúzeum, vagy ahogy arrafelé nevezik Luftfahrt-Museum Laatzen-Hannover számunkra, akik megszokták, hogy az ilyen gyűjteményeket az állam alapítja és tartja fent meglepő módon, egy magánmúzeum. A gyűjtemény eredete egy kamionos szállítmányozási cég tulajdonosától, Günter Leonhardtól ered. Herr Leonhard már korábban szeretett bele a repülésbe és szorgalmasan gyűjtötte az ezzel kapcsolatos relikviákat. Ezek közül a legfontosabb egy 1988-ban, a Földközi-tengerből kiemelt Messerschmitt Bf 109G-2 roncs volt, amelyet aztán rengeteg pénz, és idő ráfordításával teljesen újjáépítettek. A munkálatok kerek négy esztendőig tartottak, és mire elkészült helyet kellett neki keresni. Végül erre Leonhard úr Laatzenben, található egyik raktárában találtak rá. És ha már lúd legyen kövér, Leonhard úr úgy döntött, hogy 65. születésnapján meglepi magát egy, általa alapított légiközlekedési múzeummal. A múzeum rövid alatt sok érdekes repülővel és egyéb a repüléshez kapcsolódó tárggyal gyarapodott, amelyek közül nem egy magyar eredetű. Anno Leonhard úr hazánkba látogatva, bizonyára az Atrium-Hyatt (Fórum) Hotelban szállhatott meg, ahol Horváth Ernő, a magyar aviatika úttörője gépének másolata, a Fecske lóg a mennyezetről A derék németünknek ez úgy megtetszett, hogy nyomban keresni kezdte a forrását és így akadt az egykori MÉM-RSZ farkashegyi oktatóbázisára, ahol nyomban ő is rendelt egy másolatot. A kapcsolat annyira jól sikerült, hogy végül a gyűjtemény 33 repülőgépéből és replikájából legalább négy származik Magyarországról. Az előbb említett Horváth III-on kívül egy MiG-15, egy Jak-18 és egy An-2, de sajnos csak ez utóbbi visel magyar jelzéseket.
A múzeum egy kis udvarból, és két nagyobb teremből áll, amelyek összterülete 3500 m², amelyben a már említett repülőeszközök nagy része, illetve a mintegy 4000 egyéb tárgy, köztük több száz repülőgép makett került elhelyezésre. A múzeum alapvetően az időrendet követi, de azt egy kicsit eklektikusan. A két terem választóvonala a második világháború.
Az első terem gyakorlatilag egy nagy karzatból áll, amelynek falán számos tárló helyezkedik el a legkülönfélébb, repüléssel kapcsolatos tárgyakkal, beleértve néhány korabeli játékot is. A galéria másik oldalán helyezkednek a repülők, amelyek egy része a földön, egy másik része, pedig függesztve van kiállítva. A földön lévő repülőgépek és másolatok diorámákba, életképekbe vannak rendezve, így számos egyéb tárgyat, autókat, lovas kocsikat, kerékpárokat és még számos egyéb használati tárgyat is láthatunk, korabeli ruhákba öltöztetett bábuk társaságában. Ez egyébként nem csak erre, hanem a következőre is igaz, ahol a repülőeszközök nem önmagukban, hanem egy beállított használat közben láthatóak. Maga a kiállítás anyaga természetesen a Montgolfier testvérekkel és Lillienthallal indul, majd a repülés úttörőit maga mögött hagyva jut el az első nagy világégéshez, ahol gyakorlatilag a kor leghíresebb vadászgépeinek teljes nagyságú másolatait láthatjuk. Van itt német Fokker E.III és Dr.III, brit Sopwith Camel és francia Nieuport 17. Ezt követi a 20-as és 30-as évek repülői, köztük Linberg Ryan Spirit of St Louisának másolata, egy Junkers F.13 replika (amelyet talán mi eredeti példányunk ihletett), illetve még számos túra-, és oktató gép, köztük egy Klemm 24 és egy Focke-Wulf 44 Stieglitz, amely finn jelzéseket visel. Kicsit kakukktojásként, gondolom a helyhiány miatt két, csak részben összeépített, modernebb gép sárkánya is ide lett besuvasztva.
A második terem, ha lehet mondani, még a másiknál is színesebb. A repülőeszközök mellett láthatunk itt egyenruhákat, légvédelmi eszközöket, egy elég szép repülőgépmotor- és hajtómű-gyűjteményt, nyomon követhetjük a repülőgép-műszerfalak fejlődését, vagy épen megnézhetjük a Lufthansa és keletnémet párja, az Interflug egy-egy emléktárgyát. Kicsit nehéz is merre is induljunk el, de végül is mindegy, a lényeg, hogy mindent lássunk, mert van itt néznivaló rendesen. A terem legelején egy érdekes történettel ismerkedhetünk meg. 1940-ben a norvégiai invázió során fenn, a messzi északon a német csapatok egy részét sikerült elvágni. A Luftwaffe nyomban útnak indított néhány Ju 52-est megrakva utánpótlással, amelyek aztán jobb híján a befagyott Hartvikvannet tóra szálltak le. Aztán ahogy jött az olvadás a 11 gép szép lassan a mélybe süllyedt és ott pihent egészen 1986-ig. Leonhardt úr, aztán a kamionjait felajánlva rávette a német és a norvég hatóságokat, hogy emeljék ki a mélyben lévő gépek egy részét. Végül négy Ju 52 került a felszínre, amelyből jutott a német és a norvég múzeumokba és természetesen Leonhardt úr gyűjteményébe is. Sajnos ez nem ebben a múzeumban, hanem innen 20 km-re a hannoveri repülőtéren tekinthető meg. Azonban a múzeum sem maradt kiállítandó tárgyak nélkül, mivel egy Ju 52 törzsszekció és számos egyéb kiemelt alkatrész mellett diorámákon és fényképeken nyomon követhetjük a mentés folyamatát,
Innen jobbra tartva láthatjuk a légvédelmi eszközöket, az egyenruhákat, a hajtóműveket és számos repüléssel kapcsolatos tárgyat, amelyet már korábban említettem. Az egyenruhás bábuk között jól felismerhető néhány híre német pilóta, mind Hans-Jochaim Marseille, Afrika csillaga, vagy épen Adolf Galland, akivel természetesen készítettem is egy közös szefit. Itt engem három dolog fogott meg. Az első egy légifénykép, amely a porig rombolt Hannover belvárosát mutatta, ahol jól be tudtuk azonosítani azt, ami a szállásunk helyén állt, illetve romokban hevert. A másik nagyon jó ötletnek a műszerfalak bemutatását találtam, ahol mindegyik felé elhelyezték a gép makettjét is. A harmadik, hogy a Lufthansa emléktárgyak mellett kiállításra kerültek ott, Nyugat-Németországban a keletnémet Interflug emléktárgyai is. A hajtóművek között is akad számos érdekesebb példány, de a leglátványosabb egy Jumo 004-es sugárhajtómű és a felette lévő forgórész másolat.
A repülési rész is számos látványos elemet tartalmaz. A már említett magyar eredetű gépek mellett természetesen itt látható a Messerschmitt Bf 109G-2, egy Spifire Mk.XIV és egy Fock-Wulf Fw 1980A-8, amely szintén egy a Földközi-tengerből kiemelt roncsból lett újjáépítve. Ezen a részen láthatunk néhány korabeli vitorlázógépet, amelyek számomra nem sokat mondanak, viszont utána olvasva azoknak is igen érdekes történetük van. Egyszerre látható a nyugatnémet Schwann és a keletnémet Libelle, amelyeket titokban fejlesztettek a vasfüggöny két oldalán az 50-es években, és amelyek megalapozták a német sportrepülés újjászületését, mind nyugaton, mind keleten. A nyugatnémet Luftwaffét egy Alouette III helikopter, egy Piaggio P.149 iskolagép és egy F-104 Starfighter vadászgép képviseli. Természetesen a gépek mellett is számos korabeli autó és egyéb használati tárgy található. A kör végén található, a múzeum talán legérdekesebb és egyedülálló kiállítási tárgya a JG 27 Afrikában használt parancsnoki kocsija. Természetesen ez sem maradhat magyar vonatkozás nélkül, a felíratok szerint ez is hazánkból került a múzeumba, ahol a háború után cirkusz-kocsiként használták.
http://www.luftfahrtmuseum-hannover.de/index.php/de/
https://en.wikipedia.org/wiki/Aviation_Museum_Hannover-Laatzen
http://www.aviationmuseum.eu/Blogvorm/luftfahrt-museum-laatzen-hannover/
A múzeum egy ipari területen található, de már messziről látszik a közelében kiállított, póznára szerelt MiG-21F-13, ami segít megtalálni. A múzeum megtekintéséhez legalább 3-4 óra szükséges, ha valóban alaposan el akarunk mélyedni a gyűjteményben. A belépő 9 Euró és a fényképezésért nem kell külön fizetni. A pénztárnál néhány ajándéktárgyat és számos antikvár könyvet és újságot is lehet vásárolni. Egyébként a kiállítási tárgyak szép időben természetes fénnyel jól megvilágítottak ezért könnyen fényképezhetőek.
Ugyan annak ellenére, hogy maga a múzeum nem nagy, mégis gazdag gyűjteménnyel rendelkezik. Egy muzeológus biztos sok kivetni valót találna, de egy laikus számára látványos. Én mindenképen ajánlom megnézni, ha valakit arra vet jó sorsa.
Ambasa
