Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
- B. Szabó János: A középkor magyarországi könnyűlovassága - X-XVI. század (Attraktor 2017.)
- Norman Stone: Az első világháború rövid története (MCC Press 2022.)
- Edwin P. Hoyt: Vér és verőfény (Holnap 1992.)
- Jerry Scutts: A Messerschmitt Bf 109-es története (Hajja & Fiai 2000.)
- Peter Herring: A vasút története (Panemex + Grafo 2002.)
- James Burke: Kapcsolatok (Alexandra 2004.)
*****
- B. Szabó János: A középkor magyarországi könnyűlovassága - X-XVI. század (Attraktor 2017.)
Nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el azzal, hogy nagy rajongója vagyok B. Szabó János munkásságának és azzal sem hogy érdekel a csapattörténet, a haderő szervezésének kérdései, így nem meglepő, hogy anno beszereztem ezt a nem túl ismert művét.
Maga a könyv, kisalakú puhatáblás 350 oldalas mű, amely hat nagyobb fejezetből áll. A könyv nem tartalmaz illusztrációkat, viszont egy 80 oldalas forrásjegyzéket igen, ami sok mindent elárul erről a műről.
Nehéz erről a könyvről írnom, mert ugyan azt gondolom, hogy eléggé olvasott vagyok a hadtörténelem terén, de nem állítom, hogy mindent megértettem ebből a könyvből. Miért is? A tévedés jogát fenntartva számomra ez egy vitakönyv, ahol a szerző összefoglalja a témával kapcsolatos publikációkat és ott ahol nem ért velük egyet vitába száll. Ez egy ízig vérig tudományos munka amely sokkal inkább a szakmának, mint a laikus érdeklődőknek szól. Egyszerűen én sem ismerem azoknak a írásoknak a túlnyomó többségét amikre hivatkozik a szerző, így sokszor nem is értem a vita tárgyát. Hogy értsük miről is van szó, a szerző a tudományos publikációkat a XIX. század elejétől a napjainkig dolgozza fel, és mutatja be az ezzel kapcsolatos tudományos vita alakulását. Amúgy, számomra egy érdekes leírás, hogy különböző időszakokban, hogy alakult az erről való tudományos gondolkodás.
Aki ismeri B. Szabót annak nem írok le újdonságot, hogy a szerző nem ad konkrét választ, sokkal inkább gondolkodásra késztet. Így aki azt várja ettől a könyvtől, hogy megtudja, hogy adott évben, hogy is nézett ki a magyar könnyűlovas az csalódni fog. (Megmondom őszintén nekem is ilyen elvárásaim voltak a könyv megvásárlásakor.) Ez a könyv nem erről szól, viszont megtudhatja azt hogy mennyi féle volt akár időben egyszerre. És azt, hogy miért is lett olyan, amilyen volt.
Megmondom őszintén talán még sohasem volt olyan érzésem egy könyvvel kapcsolatban, hogy valóban megértettem-e azt amiről a könyv szólt, amiről a szerző írni akart. Ezzel a könyvvel így vagyok és nem vagyok biztos, hogy amit leírtam az úgy van, vagy teljesen félreértettem a szerző szándékait. Minden esetre ez egy nehéz, de tartalmas, szigorúan a szakmai közönségnek szóló mű. Tényleg csak olyannak ajánlom, akinek van kellő szakmai háttere és olvasottsága, aki képes arra, hogy elfogadja, hogy egy könyv nem csak válaszokat ad, hanem kérdéseket generál bennünk és tovább gondolásra késztet. Szerintem B. Szabó könyve ilyen és így tényleg csak a nagyon elhivatottaknak ajánlom.
- Norman Stone: Az első világháború rövid története (MCC Press 2022.)
Anno János barátom ajánlotta ezt a könyvet. Először tamáskodtam, mert nem nagyon szeretem az ilyen rövid összefoglalókat, számomra a mélyebb összefoglalók jobban fekszenek. Végül mégis a megvásárlása mellett döntöttem, hiszen a megjelenés előtti előrendeléssel, egy még viszonylag kedvező áron tudtam hozzájutni.
Maga a könyv egy kis alakú, papírkötéses, alig 200 oldalas könyvecske. Magy a mű alig hat fejezetből áll: egy bevezetőből, az egyes évek ismertetéséből és egy végszóból. A könyvhöz tartozik még egy név- és tárgymutató, illusztrációkat csak a fejezetek elején való képek képviselik és néhány térkép a végén.
Természetesen felmerülhet a kérdés mit lehet leírni valóságban alig 160 oldalon. Az az igazság, hogy meglepően sokat, ha a szerző nem akar mindent leírni, és szerintem ezt Stone nagyon jó érzékkel ismerte fel és valósította meg. Nem akar mindent leírni, mégis nagyon sok mindenről ír és sok kevésbé ismert mozzanatot és személyt mutat be. Mindezt azért teszi mert ő nem egy történetet akar elmesélni, hanem egy folyamatot, azt, hogy az egyes történések, hogy befolyásolták egymást és hogyan hatottak egymásra, ami végül elvezett egy végkifejlethez. Nekem tetszik ez a látás- és láttatási mód.
Természetesen a terjedelem miatt némi egyszerűsítések miatt, ha belemegyünk részletekben vannak vitatható kijelentések, de a lényeg a folyamatokon van. Vannak benne hibák, mint pl. „Alfred Einstein”, vagy hogy az egyfedelű gépek gyorsabbak és korszerűbbek az első világháború idején. A könyvnek vannak szaklektorai és még látszik is a munkájuk a kritikai megjegyzéseikkel és helyreigazításaikkal. Ez szerintem jó, ugyanakkor látszik, hogy csak történészek, mert azért valakinek csak észre kellett volna vennie, hogy a fordító a tüzérségi előkészítést következetesen „belövésnek” fordítja.
Összességében szerintem ez egy jó könyv. Nem kell tőle sokat várni, ennek ellenére sokat ad. Talán jellemző, hogy jómagam pont egy nap alatt olvastam el a karácsonyi szünetben. Csak ajánlani tudom.
- Edwin P. Hoyt: Vér és verőfény (Holnap 1992.)
Nemrégiben írtam Walter Lord Hihetetlen győzelem című könyvéről. Amikor ez megjelent hasonlót vártam. Egy ilyen könyv a rendszerváltás hajnalán igen érdekes volt, hiszen a keleti front nagy tömegcsatái helyett egy teljesen más világot mutathatott meg.
Hoyt egy igen termékeny író, angol nyelven közel 30 magyarul pedig tudtommal 4 könyve jelent meg. Fő szakterülete a második világháború, amelyről népszerűsítő formában írt. Itt írtam, Göringről írt könyvéről.
Maga a könyv egy kis alapú, papírkötéses, mintegy 200 oldalas könyv, amely mindössze egy térképet tartalmaz a hadszíntérről. A mű 23 rövidebb-hosszabb fejezetből áll.
A felületes szemlélő előtt egy nagyon hasonló könyv képe sejlik fel, mint amilyen Walter Lord könyve. Itt is megpróbálja a szerző több szinten és oldalról bemutatni a csata lefolyását. Azonban ha ezt mélyebben nézzük azért nem ilyen szép a történet. A japán vonal teljesen hiányzik. Azok a fiktív, vagy akár valós napló idézeteket, amely egy olyan gyalogos katona szemszögéből származnak, aki nem vett részt az összecsapásban, nem tekinteném annak. Ettől függetlenül az amerikai szemszög is igen érdekes részleteket árul el, egyszerre mutatva be a különböző parancsnoki szinteken zajló történéseket és az azt egyszerű katonaként megélő katonákat. Igazából csak mutatná be, ugyanis a könyvnek van egy igen gyenge pontja: a fordítás. Sajnos nem ismerem az eredeti könyvet, így nem zárom ki, hogy ott is lehettek pontatlanságok, de amit a fordító művelt az teljesen elfogadhatatlan. Én elhiszem, hogy a hölgy tudott angolul, de alapvető szakszavakat nem tudott értelmezni. Egy laikus számára értelmezhetetlen, egy hozzáértőnek meg agyvérzés a szöveg. A hajók típusainak megnevezését egyszerűen szinonimaként kezeli, ami értelmezhetetlenné teszi a szöveget.
Összességében ez lehet, hogy egy népszerűsítő történelmi mű, amit azonban a magyar fordítás teljesen hazavágott. Maga a téma érdekes, bár ez a feldolgozás eléggé egyoldalú szemszögből mutatja be, de csak olyannak tudom ajánlani, aki képes értelmezni és feldolgozni a valós szöveg és a fordítás között tátongó mély szakadékot.
- Jerry Scutts: A Messerschmitt Bf 109-es története (Hajja & Fiai 2000.)
Amikor megjelent ez a könyv a Focke Wulfról szólóról ellentétben nem vásároltam meg, mert akkor nem nyerte el a tetszésemet. Aztán teltek múltak az évek, és mint minden, ami német haditechnikával foglalkozik, ez is hiány könyv lett és ennek megfelelően elszállt az ára. Aztán egyszer csak szembe jött velem potom pénzért, aminek nem tudtam ellenállni.
Maga a könyv a szokásos, kis alakú Hajja és Fiai kiadvány. Kemény tábla, 200 oldal. A könyv 12 fejezetben dolgozza fel a típus történetét a kezdetektől a mai napig. A könyv két részletben, összesen 78 többségében értékelhető méretű fényképet is közöl.
Anno a könyvet azért nem vettem meg az engem érdeklő technikai leírás helyett inkább a légiharcokkal foglakozik. Persze azért ír technika történetet is, és leírja a típusváltozatok közötti különbséget nem olyan mértékben amennyire engem érdekelt volna, de természetesen másokat meg pont a színesebb hadtörténeti leírás szórakoztatja. Ezzel nincs is baj, de ahogy ez megvalósult azzal már igen. Sajnos a könyvből látszik, hogy a szerző milyen forrásokból merített, így a történeti leírás aránytalan. Egyes események jelentőségűnél nagyobb, mások kevesebb terjedelmet kaptak és ezért szerintem nem ad objektív, átfogó képet a típus történetéről. Aránytalanul nagy hangsúlyt kap a spanyol polgárháború, ami valahol jó, mert egy elhanyagolt téma, de keveset a keleti front. Külön fejezetet kapott az Olasz Légierő Bf 109-esei, de a többi szövetséges légierő csak pár mondatban van említve. Ráadásul olyan szarvashiba is bekerül a könyvbe ezzel kapcsolatban, hogy a 13./JG 52 repülőit cseheknek nevezi szlovákok helyett. Alapvetően a fordítással nincs nagy bajom, bár itt van olyan részlet, ahol látszik, hogy aki magyarította nem értette, hogy miről is ír, de ilyen csak tényleg egy-kettő van az is műszaki rész.
Összességében ez egy olvasható, szórakoztató leírás, de nem ad egy átfogó képet a típus történetéről. Jó hogy megjelent, de jó lenne egy igazán átfogó mű magyarul erről az ikonikus típusról. Azt gondolom, hogy akiket érdekel a Messerschmitt Bf 109-es története érdemes elolvasnia.
- Peter Herring: A vasút története (Panemex + Grafo 2002.)
Mint műszaki embert a legtöbb közlekedési eszköz érdekel, és mint minden fiúgyerekre, a gőzt fújtató fekete 424-esek látványa gyermekkorom meghatározó élménye. Ez persze halványult, de teljesen nem tűnt el. Így valamikor, amikor kedvező áron a kezembe került megvásároltam ezt a könyvet.
A könyv egy tipikus színes-szagos könyv, amely eredetijét a DK-kiadó jelentette meg. Aki ismeri a kiadót, vannak az Eyewithness kiadványai, amelyek viszonylag rövidebbek, és vannak ezeknél hosszabb könyveik is. Na ezek sem túl hosszúak általában nem vastagabbak, mint 200 oldal. Nos ez a könyv is ezek közé tartozik. A kiadvány keményborítós, A4-es formátumú, 170 oldalas, gazdagon illusztrált könyv. A könyv tartalmaz egy rövid bevezetőt a vasút történetéről, majd a következő hét fejezetben korszakonként veszi végig a híres mozdonyokat. A könyvet egy kis életrajzi lexikon zárja a vasút híres személyeiről. Az egyes fejezetek oldalain általában 6-8 mozdonyt mutatnak be, de néha egyet-egyet részletesebben 2-4 oldalon. Ezek a leírások általában egy fényképből és egy rövid, pármondatos leírásból állnak. A részletesebbek sem sokkal bővebbek, csak azokat kiegészítik, több oldalról készült fotók és azokhoz tartozó magyarázatok.
Maga a könyv tipikus angolszász könyv, a maguk világszemléletével. Ugyan bekerül néhány más nemzetiségű, de javarészt brit, amerikai, néhány francia, belga, német személyiség mellett csak elvétve jelenik meg orosz/szovjet, vagy ázsiai, dél-amerikai téma. Afrika, Ausztrália a brit gyarmati kapcsolat miatt némileg még felül is reprezentált. Szerencsére azért Kandó Kálmánt nem lehetett kihagyni ebből a könyvből sem. Persze ennek meg van az oka, hiszen ez a könyv az angol nyelvű olvasóknak készült, arról írnak benne, amit az olvasó látott,vagy hallott a felmenőktől. És szerintem az sem rossz hogy ez megjelent magyar nyelven, csak a magyar olvasónak a helyén kell kezelnie a benne olvasottakat.
Nekem mint amatőrnek, egy szórakoztató ismeretterjesztő könyv volt, amely szórakoztatott. Biztos, hogy egy a vasúttal mélyebben foglakozó személy nem értene velem egyet, de szerintem ez a könyv alkalmas arra, hogy felkeltse valakiben az érdeklődést, vagy egy általános ismertet szerezzen a vasúttal kapcsolatban. Ha valami hibája van a mi szemszögünkből az a magyar vasút bemutatásának hiánya. Talán nem lenne ördögtől való, ha valaki megírná ennek a könyvnek a párját, amely a közép- és a kelet-európai vonatokat mutatná be hasonló formátumban.
Én azt gondolom, ha valaki nem vár túl sokat ettől a könyvtől, akkor elégedett lesz. Sok érdekeset fog olvasni és lehet, hogy felkelti az érdeklődését, hogy utána nézzen a saját vasúttörténetünknek.
- James Burke: Kapcsolatok (Alexandra 2004.)
Valamikor réges-régen talán általános iskolás lehettem, de az is lehet, hogy már középiskolás vetítette a Magyar Televízió ennek a könyvnek az alapjául szolgáló sorozatot. Aztán később láttam még egyet: A nap, amely megváltoztatta a világot címűt. Rám ezek a sorozatok nagyon nagy hatással voltak. James Burke laza, de ugyanakkor tudományos előadásmódja és az egész gondolkodásmód, ahogy végigvezette az egyes felfedezések folyamatát. Egy szó, mint száz imádtam ezeket és nagyon sajnálom, hogy nem veszi elő senki és nem készítenek hasonlókat. Így nagy örömmel vettem észre, hogy szerencsére ez a sorozat magyar nyelven, könyv formátumban is kiadásra került. Szerencsére nem csak ez, hanem még három is, de ezekről majd később, ha már azokat is elolvastam.
James Burke brit tudománytörténész, aki jó ütemben vette észre még a hetvenes években a a televíziózás szerepét az ismeretterjesztésben. Ez persze kevés lett volna, még sokan voltak akik ezt észrevették, de nem voltak olyan jó előadók, mint Burke. Ennek a szerencsés párosításnak köszönhetően 1972. és 1997. között több, mint tíz televíziós sorozatban működött közre, és ezek nagy része könyv formátumban is megjelent.
Maga a könyv közepes alakú, papírkötésű, gazdagon illusztrált, 320 oldalas könyv. A papír borító ellenére igényes kiadás. A bevezetés, és a név és tárgymutatón felül, akárcsak a sorozat 10 fejezetből áll, amelyek egy-egy felfedezés, találmány megszületésének folyamatát viszi végig, mutatja meg annak folyamatát.
Mint írtam, amikor a könyvet a kezembe vettem, nem zsákbamacska került a kezembe. Ez jó és rossz is volt egyben, hiszen tudtam, hogy mire számíthatok, ugyanakkor nagy volt az elvárás is. Vajon megismétlődik-e a gyerekkori katarzis, amit a sorozaton csüngve átéltem? Természetese több, mint ötven évesen már nem nem volt az az óriási rácsodálkozás, de nem is csalódtam. A könyvet ugyan olyan jó volt olvasni, mint nézni a sorozatot.
Maga a könyv jól olvasható, olyan 30 oldalas fejezetekből áll, de ezekben számos kép, és illusztráció található. Ehhez egy lendületes írásmód is párosul. Ugyan sokszor tudományos, de mégis közérthető. (Amikor nem, vagy olyan témát dolgoz fel, amelyhez nincs meg a háttérismeretünk, nem kell leragadnunk, itt a folyamat a lényeg nem a részletekben való elmerülés, szerintem.) Jellemző, hogy a karácsonyi szünetben napi három fejezetet tudtam be és a könyvet három nap alatt kiolvastam. Igazából, ha valami hibát találtam, akkor az a fordításban fordult elő. A könyv fejezeteit hárman fordították, és ott láttam azt, hogy egyes műszaki kifejezéseknél, nem jó magyar megnevezést használtak, pl. kompresszor helyett turbinát.
Ha valakit érdekel, a tudomány és a technika történet, James Burke-t mindenképpen csak ajánlani tudom. Burke stílusa lendületes, közérthető, és ugyanakkor tudományos, Aki kézbe veszi az miközben rengeteg érdekes ismerettel gazdagodik még jól is fog szórakozni. Ráadásul kis utánajárással potom pénzen lehet hozzájuk jutni az antikváriumokban.
Ambasa
