blog382-01.pngMár számos témában próbáltam amolyan forrás gyűjteményt ajánlani a blog olvasóinak, és hát előbb-utóbb megkerülhetetlen, hogy a Magyar Néphadsereg is sorra kerüljön, aminek aktualitását adja a közelgő szeptember 29. az egykori Néphadsereg Napja.

 

Ez egy olyan téma, amelyről a legtöbbünknek, ha nem is közvetlen, de családi emlékei vannak. Talán vannak olyanok, akik szolgáltak benne, de biztosan sokuknak vannak olyan emlékei, amelyet apjuk mesélt a Néphadseregben eltöltött időszakáról. Természetesen, így ez a téma is a sokszor a legendák és a sztereotípiák homályába vész, ezért úgy gondolom, hogy érdemes róla összeállítani egy a személyes véleményemtől nem mentes irodalomjegyzéket. Noha ez a téma természetesen nem olyan népszerű, mint a második világháborús szerepvállalásunk, de azért szerencsére számos könyv lelhető fel ebben a témában, amelyeket megpróbálom, most csokorba kötni…

-Okváth Imre: Bástya - A béke frontján a magyar haderő és katonapolitika 1945-1956 (Aquila 1998.)

-Horváth Miklós, Kovács Vilmos: Magyarország az atomháború árnyékában (Zrínyi 2016.)

-Csendes László: Hadseregtörténet 1945-1998 (Új Honvédségi Szemle 1998.)

-Somogyi Győző: Magyar Honvédség 1945-1990 (Zrínyi 2019.)

*****

blog382-02.jpg-Okváth Imre: Bástya - A béke frontján a magyar haderő és katonapolitika 1945-1956 (Aquila 1998.)

Okváth Imre könyve anno az Aquila kiadó gondozásában jelent meg, ami már önmagában is garanciát jelent egyfajta minőségre. Azoknak, akik nem ismernék, a kiadó a kilencvenes években létezett, dr. Molnár György szakmai irányításával. Akkoriban igen érdekes és színvonalas műveket jelentettek meg, kitűnő, szinte hibátlan fordítással, amelyek nagy részét a fentebb említett Molnár György követte el. Nekem azóta is ez egy mérce. Jellemző, hogy a kiadó, néhány könyve azóta a Hadiakadémia sorozatban újra megjelent. Szerencsére a kiadó nem csak külföldi műveket jelentetett meg, hanem lehetőséget biztosított az igényes hazai szerzőknek is.

A Bástya című könyv kis alakú, kemény táblás, közel 500 oldalas kiadvány. Magát a könyvet nem a legjobb minőségű papírra nyomtatták. A könyv három nagyobb fejezetre és egy igen tekintélyes méretű mellékletre oszlik. A szerző az időrendet követi, így az első fejezet a magyar haderő átmeneti időszakát 1945-47, a második az erőltetett haderőfejlesztés 1948-53, majd a forradalom előtti, 1953-56-os korszakot veszi górcső alá. A kötet tartalmaz egy kisebb képmellékletet, nem túl ismert fotókkal, illetve egy igen tekintélyes mellékletet. A melléklet a szokásos forrásjegyzék mellett számos dokumentumot, törvénytervezetet, beszerzési adatok mellett egy kis ki-kicsodát, és egy rövidítés magyarázatot tartalmaz. Sokat mondó, hogy ez a melléklet, gyakorlatilag a könyv egynegyedét ölei fel. Maga a mű egyszerre mutatja be azt a politikai és jogi hátteret, amelyben a létrejött a magyar történelem legnagyobb békeidős hadereje. A könyv számos hadrendet, és fegyverzeti adatot tartalmaz. A mű nem csak had- és hadseregtörténet, legalább akkora hangsúlyt kap, az azt támogató hadiipar létrejötte, annak pénzügyi fedezete, illetve annak az ország gazdaságára, költségvetésére, illetve társadalmára gyakorolt hatása. A könyv hiánypótló abból a szempontból is, hogy külön kitér a szovjet tanácsadók ittlétének költségvonzatára, úgy, hogy azt pl. összeveti más átlagfizetésekkel és árakkal.

Nos a könyv nem könnyű olvasmány. A nagyon sok adat, a száraz tények befogadása nem könnyű. Ennek ellenére, viszonylag gyorsan olvasható a sok táblázat miatt. A kötet szerintem egy alapmű, mind a magyar haderő, mind a magyar hadiipar története szempontjából. Amikor megjelent egy hiánypótló kötet volt, és azóta sem jelent meg sok ilyen jellegű munka. Nekem tetszett, az a megközelítés, hogy a Magyar Néphadsereg korai történetét gazdasági oldalról közelíti meg, miközben felvázolja annak más oldalait is. Természetesen vannak a könyvben hibák. Vannak ellentmondások a táblázatok és a szöveg között, illetve bizonyos táblázatok adatai nekem furcsák, a józan paraszti logikám szerint elírtak. Természetesen ez nem a táblázatok minden adatára, csak néhány, alig pár részadatra vonatkozik. Ugyanakkor azt jelenti, hogy ezeket mindig kritikával kell kezelni. Szerintem ennek egy része abból adódik, hogy a szerző a saját szakterületétől eltérő adatokkal is dolgozott, amit nem tudott, vagy akart értelmezni, ezért azokat szolgai módon lemásolta. Ugyan ilyen hibák fordulnak elő a hadrendi táblázatokban is. A hadrendekkel kapcsolatos az az apróság, hogy általában sorszámmal hivatkozik rá a szerző, de néhány esetben ez a táblázatoknál lemaradt. Ennek ellenére ezek azért könnyen beazonosíthatóak. Szintén apró, de érthetetlen hiba a név és címmutatóból lemaradtak az oldalszámok, ami így nem más mint egy egyszerű betűrendes felsorolás. Engem az is zavart, hogy az esetek 90%-ban a Magyar Dolgozók pártját MRDP-nek írja, viszont 10%-ban MDP-nek, nem értem miért? Miért MRDP? Szintén zavart, hogy Vörös Hadseregezik, egy ilyen szintű tudományos műben azért azt illene tudni, hogy a Szovjet Vörös hadsereg 1946. február 25-n megszűnt, onnantól csak Szovjet Hadsereg létezett. Hangsúlyozom ezek apró hibák, ami nem csökkenti a kötet hiánypótló jellegét.

Én azt gondolom, hogy akit érdekel a magyar fegyveres erők második világháború utáni története, a magyar hadiipar történetének ez a fejezete, az az út ami elvezetett 1956-hoz azoknak ez a könyv kötelező olvasmány. Egyszerűen olyan mennyiségű adatot tartalmaz, amely megkerülhetetlenné teszi, mind a hadrendek, mind a gazdasági és fegyverzeti adatok vonatkozásában. Én azt gondolom, hogy akit csak egy kicsit is érdekel ez a korszak, annak ez a mű egy olyan alapismeretet ad, ahonnan már érdemes tovább lépni. Nálam Okváth Imre könyve - minden hibája ellenére - alapmű.

 

blog382-03.jpg-Horváth Miklós, Kovács Vilmos: Magyarország az atomháború árnyékában (Zrínyi 2016.)

2016-ban, a kiadó ennek a műnek a megjelentetésével igen nagy fába vágta a fejszéjét. Hiszen nem kevesebbet vállalt, minthogy bemutatja hazán fegyveres erejét és katonapolitikáját az 1945-1990 közötti időszakban.

A könyv egy mintegy 400 oldalas igen szép kiállítású nagy alakú, gazdagon illusztrált mű, amelyhez egy CD melléklet is tartozik. A kiadvány igazából két különálló könyv.

Az első Horváth Miklós: A magyar haderő a hidegháború időszakában, mintegy 200 oldalon, míg a másik: Kovács Vilmos: A hidegháború fegyverei és fontosabb haditechnikai eszközei a Magyar Néphadseregben 130 oldalon.

Az első rész részletesen ismerteti Magyarország és a Varsói Szerződés viszonyát, kitér a magyar Polgári Védelemre, illetve ismertet néhány törzsvezetési gyakorlatot, amely alapján képet kaphatunk, arról, hogy is képzelték el a katonai vezetők egy esetleges háborút Magyarország és a magyar haderő részvételét benne. Ennek a résznek a végén részletesen olvashatunk, a magyar külpolitika szerepéről a Varsó Szerződés feloszlatásában, illetve a szovjet csapatkivonás részleteiről.

A második rész három időszakra felbontva (1948-1956. 1957-1980. 1980-1990.) mutatja be a Magyar Néphadsereg fegyverzetét. A három rész hasonló felépítésű. Először a kézifegyvereket, tüzérséget, páncélosokat és járműveket, majd végül a légierőt és a műszaki- és híradó eszközöket ismerteti. Ebben a részben megismerhetjük a főbb eszközök haditechnikai és mennyiségi adatait is, mind a szövegben, mind táblázatos formában is.

A könyv utolsó 50 oldalán névmutató, hivatkozások és egy kronológia található.

A CD melléklet négy pdf-t tartalmaz úgy mint:

-Ábrák és vázlatok, amely két szervezeti ábrát, és öt hadgyakorlat térképét tartalmazza, amely amúgy is benne van a könyvben.

-Adattár, amely a leginkább a könyvben szereplő táblázatokat tartalmazza, de van néhány olyan is, amely nincs a nyomtatott változatban. Itt 16 oldalon 21 táblázat található.

-Dokumentumok, részben 130 oldalon 53 olyan korabeli dokumentumot közöl, amelyre főleg a ez első részben hivatkoznak.

-Kronológia, 28 oldalon 1954-1991. között a fontosabb katonai és katonapolitikai történéseket, ami viszont a könyvben teljes egészében megtalálható.

 

Nos, én szétbontanám a két részt, mert alapvetően ez a mű két különálló könyv. Horváth Miklós az internet szerint hadtörténész a kor, azon belül 1956. kutatója. Saját címadása szerint ez a rész a magyar haderőről szól, de a valóságban nem igazán. Sokkal inkább Magyarország és a Szovjetunió, illetve a Varsói Szerződés viszonyáról. Sajnos a Magyar Néphadseregről vajmi kevés szó esik benne. Nem ismerhetjük meg szervezetét, annak változásait, de még a tevékenységét sem. Ez alól egyedüli kivétel a magyar haderő alkalmazásával kapcsolatos tervek, ismertetése az egyes hadgyakorlatok illetve elemzések tükrében. Jellemző, hogy a magyar haderő 1956-os tevékenységéről szinte szó sem esik, míg oldalakon keresztül olvashatunk jogi levezetést a szovjet beavatkozás nemzetközi jogba ütközéséről. Ugyan ez a helyzet 1968-al kapcsolatban is. Szó sincs a Magyar Néphadsereg egyetlen harci bevetéséről, csak annak politikai elő- és utóéletéről. Szintén jellemző, hogy a könyvbe még a lengyel szükségállapot is bekerült. Megmondom én nem ezt vártam. Ugyan a könyv nagyon érdekes, ugyanakkor nagyon száraz, jogi szöveg. Ennek a része, talán a fele különböző dokumentumok idézete, és nem látom a szerző részéről, hogy ezt megpróbálná lefordítani a laikus nyelvére. Megmondom őszintén én végig egyfajta politikai elfogultságot éreztem ki belőle, nem a szöveg, hanem amiatt, amit fontosnak vélt bemutatni a szerző, és amiatt amit meg mellőzött. Érdekes az az aránytalanság, ami ezt a rész jellemzi, hogy az utolsó időszak ennek a résznek majd a negyedét teszi ki. Igaz ugyan a szerző hadtörténésznek nevezi magát, de én nem éreztem, hogy igazából értelmezni tudta volna a hadgyakorlatok jegykönyveiben taglaltakat, azokból inkább csak kiragadta a számára érdekesnek vélt adatokat.

A második rész Kovács Vilmos a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának a nevéhez kötődik. Kovács Vilmos rutinos az ilyen jellegű művek megírásában, így hozza is az tőle elvárt színvonalat. Sőt némiképp pótolja is az előző rész hiányosságait, mert - ha nem is mindig - közöl hadrendi adatokat is. Sajnos itt is van néhány pontatlanság, elírás, de melyik kötetben nincs? Úgyhogy ezt én nem rónám fel hibának. Ez a rész nagyon gazdagon illusztrált és az amúgy sok helyen megtalálható műszaki adatok mellett számos hiánypótló mennyiségi adatot is közöl. Apró momentum, hogy azért a kötetben való eszközök ismertetésénél látszik a szerző tüzér kötődése.

Nos alapvetően ez egy fontos könyv, de egyáltalán nem azt adta nekem amit vártam. Ez főleg az első részre igaz. Főleg ez nagyon száraz és nehezen olvasható, az idézetek miatt főleg jogi szöveg. (Megvallom, ezt a könyvet csak második nekifutásra tudtam elolvasni.) Újszerű a CD- mellékelt a magyar könyvkadásban, de nem igazán használta ki a kiadó az ebben rejlő lehetőségeket (21 MB), főleg azzal hogy az itt lévő anyagok jelentős része a könyvben, nyomtatásban is megjelent. Itt lehetett volna akár fotókat akár filmeket (pl. kiképzési segédanyagokat, propaganda filmeket) is közölni, ami igazán extra tartalom lett volna, vagy akár az idézet hadijátékok jegyzőkönyveit, hiszen ezek közül már van olyan amely felkerült az internetre. Sajnos ez egy kihagyott lehetőség volt, és nem tudom, hogy emiatt lett-e ilyen borsos a könyv ára? Ugyanis a hasonló formátumú, már általam korábban ismertetett Zrínyi kiadó „fegyvernemi” könyvei 6000 Ft-ba kerültek, míg ez 10000 Ft-ért lehetett beszerezni, ha valaki nem vette igénybe kiadó majdnem rendszeres akcióit.

Én azt gondolom, hogy ez egy érdekes, és fontos mű, de - már csak az ára miatt is - csak azoknak ajánlom, akik a téma igazán elkötelezett érdeklődői, és akiket nem zavar, hogy a mű igazából nagy része nem a magyar fegyveres erőkről, hanem Magyarország, a Szovjetunió és a Varsói Szerződés katonapolitikai viszonyáról szól.

 

blog382-04.jpg-Csendes László: Hadseregtörténet 1945-1998 (Új Honvédségi Szemle 1998.)

Ez azon ritka könyvek egyike, amelyet kénytelen voltam kétszer megvásárolni. Sajnos az első példányom egy kölcsönadás folytán elveszett, pedig ma már pótolhatatlan „atyai jegyzeteket” tartalmazott.

A könyv, vagy inkább füzet közepes alapú, puha borítós több, mint 200 oldalas kiadvány, amely külsejében követi az Új Honvédségi Szemle folyóirat megjelenést, annak tulajdonképpen egy különszáma. Mellesleg ez látszik is a címlapon, ahol szerepel a „különkiadás” felirat.

A kiadvány a magyar hadsereg történetét a tárgyalt időszakban évenkénti bontásban ismerteti. Egy egy esztendő eseményei 2-8 oldalon írja le. A könyvet egy zárszó, forrásjegyzék és egy képmelléklet egészíti ki.

Amikor nekiálltam olvasni a könyvet, már volt egy előzetes elképzelésem, apám jegyzetei miatt. Azonban ez nem volt se pro, se kontra, hiszen apám emlékezete is megkophatott. Igazából ez csak arra volt jó, hogy figyelmesebben olvassam a kiadványt. Az az alapelképzelés, hogy évenkénti bontásban egy kronológiát kapjunk Hazánk haderejének történetéről a második világégés után számomra tetszetős elgondolás, azonban a megvalósítással már vannak gondjaim. A szerző amennyit sikerült kiderítenem egy nekrológból, hogy szakmabeli. Az ötvenes években lett katona, volt kiképzési intézmények parancsnoka, illetve törzstiszti beosztásban is. 1956 után került a Hadtörténeti Intézet Térképtárába, ahol vezetői munkájával sokat tett az osztály működéséért. Vagyis a szerző katona és otthonosan mozoghat levéltári körökben, hiszen nap mint nap találkozhatott az intézményben az ott dolgozókkal. Ez egyébként látszik a források felsorolásánál, illetve az utószónál, de ugyanakkor olyan érzésem volt, hogy viszont nem értette annak működését. Egyszerűen nem értem, hogy amikor köszönetet mind a Hadtörténeti Könyvtár dolgozóinak (?), a gond, hogy a HIM-ben két könyvtár volt. Volt az intézetnek és a múzeumnak. Melyikről van szóő? Szintén érdekes az a kijelentése, hogy csak ennek a könyvtárnak van szabályzattára. Van Zrínyi Egyetemnek is (Ma Nemzeti Közszolgálati Egyetem). Az ilyen kijelentések kicsit felvetik a szerző kompetenciáját a szemeben. De térjünk rá magára a konkrét tartalomra.

Alapvetően az 50-es évekről szóló rész számomra viszonylag összeszedetnek tűnt, bár pont itt is merültek fel - apám szerint - apróbb hibák, pl. hadrendi megnevezéseknél. Szerintem ez a rész viszonylag összefogott, érdekes, és a lehetőségekhez mérten egy valóságos - formai kereteknek - megfelelő hadsereg történet. A gondok az 1956-os fejezettől kezdődnek. Egyszerűen nem értek dolgokat. Először a hadsereg október előtti szervezeti és más történéseivel foglalkozik, majd természetesen rátér a 23. és az, azt követő eseményekre. Majd miután ír róla néhány bekezdést, ismerteti a Néphadsereg az évi repülőkatasztrófáit egy bekezdésben, és ez után folytatja október 27-ével. És ismerteti a forradalom bukása utáni történéseket. Azonban arról, hogy a Néphadsereg milyen szerepet játszott, melyik oldalon mely alakulatok vettek részt, milyen veszteségeket szenvedett, valahogy ez kimarad az év ismertetésből. A hadsereg tevékenységéről egyedül a repülőcsapatok bevetéseiről szóló részben ír valamennyit. De ez csak a könyv színvonalesésének kezdete. Egyszerűen innentől az az érzésem, hogy a szerző ismereteit valamilyen összefoglaló jelentésekre alapozta, annak ellenére, hogy számos forrást sorol fel. Innentől a fejezetek nagy része a személyi állomány arányáról illetve a repülőkatasztrófákról szól. A következő évek ismertetése csupán csak egy-két oldalasak. Pl. 1957 ismertetésében egy szó sem esik, a Néphadsereg fegyverzeti leépítéséről, majd az azt követő évek újrafelfegyverzéséről. Pl. nincs leírva, hogy mikor rendszeresítettük a T-54/55 harckocsit, vagy az AK-47-t, a MiG-21-est, illetve mikortól jelent meg a hadsereg fegyverzetében a légvédelmi rakéták. Az hogy ez megtörténik, arra csak utalás van bizonyos új hadrendi elemek felállításra való megemlékezésnél, illetve a repülőknél a velük való katasztrófa ismertetésénél. Innentől az egyes esztendők ismertetése az építőcsapatok és a hadsereg a népgazdaságban való részvételéről, repülőkatasztrófákról a hadsereg tiszti állományának szociális és iskolai végzettségéről, a hadsereg képzési rendszeréről szól. Az 1968-as fejezet viszonylag korrektre sikerült, de azután a szerző ismét visszatér a az előzőkben ismertetett tartalomhoz. Jellemző, hogy a Néphadsereg átálláítására a Rubin hadrendre vagyis a hadosztályrendszerről a dandár rendszerre csak az 1985-ös évnél van megemlítve, ott is csak az előkészítése a „Rubin” szó leírása nélkül. Az, hogy 1987-ben a Néphadsereg történetének legnagyobb szabású átszervezése történt meg, valahogy nem volt a szerző számára említésre méltó, szintén nem tudjuk meg, hogy az 5. hadsereg melyik évben szűnt meg. Aztán elérkezik a rendszerváltás és az azt követő esztendők. Itt már a szerző meglehetősen bőbeszédűvé válik ezek a fejezetek már 8-10 oldalasak. Azonban a terjedelem, nem párosul tartalommal. Pl. 1990-nél nem említeni mag, és nem leírni a „Gerecse” szót, hát valahogy egyszerűen nem tudom felfogni. Azt sem értem, hogy miért kell másfél oldalon keresztül ismertetni a hadsereg parancsnokának az alakulat karjelzésekre való utasítását. A szerző, aki tüzér, megemlít egy későbbi leépítést ahol felsorol több megszűnő helyőrséget, de elfelejt megemlíteni, pl. olyant, mint Marcali. Szól az kalocsai-szabadszállási kiképzőközpont felállításáról, de a vele egyszerre létrehozott szombathelyi-tapolcaira csak később utal. A szerző háborog a katonai kerületek létrehozásán és értetlenségét fejezi ki vele kapcsolatban, de a valóban elvetélt, rövid életű honvédelmi dandárokról egy szót sem ír. Szintén látszik, hogy csak különböző összefoglaló jelentésekből idéz, de nem érti a lényegét, vagy ha igen nem igazán akarja, hogy az olvasó megismerje azt. Számos rövidítést használ, amit én még megértek, de az átlag, nálam fiatalabb olvasó más nem biztos. Sok esetben elírja a repülőgép típusokat. Összehasonlítja a Honvédség és a Határőrség létszámadatait, azzal a megjegyzéssel, hogy „elgondolkoztató”. Jó de mi, ahhoz oda kellett volna százalékokat írni, és nem csak egyszerű számokat. Ugyan ez vonatkozik a tábornoki állomány létszámalakulására. Tudom azokban az években ez egy fétis volt, de az okokat már nem kutatták, csak ítélkeztek, viszont nagyon népszerű volt bírálni, miközben nem ez volt a legnagyobb gond a Honvédségnél. Szintén gyakori hiba, hogy egyes légikatasztrófákat ugyan abban az évben kétszer is leír, néhány (van olyan, hogy egy) bekezdéssel később. Természetesen ez a hiba velem is előfordul, de ez egy blog én ezt hobbiból űzöm és nem kapok érte tiszteletdíjat, ellenben a szerzővel. Azért talán elvárható lett volna, hogy maga az író, de egy szerkesztő átolvassa és erre a hibára felhívja a figyelmet és kijavítsa. Szintén érthetetlen számomra, amikor a szerző kibeszél, vagy nem a témához kapcsolódó dolgokról ír. Pl, mi köze a magyar hadsereg történetének, hogy a szovjet Luna holdszonda leszállt a Holdon, illetve az amerikaiak is. (Ez utóbbinál maga is megjegyzi, hogy nincs a témához köze.) Szintén nem értem, amikor két bekezdésen keresztül ír arról, hogy a Zrínyi nem adta ki egy könyvét, vagy arról, hogy 1998-ban miért vannak titkosítva az előző év katonai iratai, így ő nem tud kutatni. Egy másik visszatérő hiba a rendszerváltás utáni éveknél, hogy ugyan nem nevezi meg, de látszik, hogy idé valamiből, mivel jelen időben fogalmaz régebbi éveknél, de nem tudjuk meg belőle, hogy ebből a kívánságlistákból, valóban mi valósult meg.

Ennyi negatív kritika ellenére, még is azt mondom, hogy érdemes elolvasni ezt a művet. Ugyanis ír érdekes dolgokról. Azokat azonban forráskritikával kell kezelni, és súlyozni kell. Ugyanis ezek érdekesek, és egy képet ad a magyar hadsereg, azon belül a Néphadsereg történetéről, de ez a kép súlypontja már vitatható számomra. Nem biztos, hogy azok a dolgok voltak azok, amelyek valóban meghatározták a Néphadsereg történetét, lehet hogy csak epizódok, igaz érdekes epizódok voltak. Sajnos a sok érdekesség mellett kimaradtak fontos és meghatározó események, miközben a mű lapjait sok lényegtelen esemény tölti ki. Igazából számomra a legszörnyűbb, hogy ezt a történetet egy katona, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum dolgozója követte el és a Zrínyi Katonai Kiadó újságjának a gondozásában jelent meg.

 

blog382-05.jpg-Somogyi Győző: Magyar Honvédség 1945-1990 (Zrínyi 2019.)

Nos a Zrínyi, Egy ezredév hadban sorozat ezen kötete a Demokratikus Honvédség és a Magyar Néphadsereg időszakát mutatja be Somogyi Győzőtől már megszokott stílusban. Azoknak, akik nem ismernék mi az, dióhéjban. A szerző munkássága mondhatni már több évtizedes múltra tekint vissza. Somogyi könyveiben, rajzai segítségével mutatja be az adott korszak, vagy fegyvernem egyenruházatát és felszerelési tárgyait.

 

A könyv nagyalakú, A4-es, 64 oldalas, inkább füzet, mint könyv. Igazodva a sorozat korábbi köteteihez, ez is csak egy rövid, alig fél oldalas bevezetőt tartalmaz, majd 60 oldalon következnek a különböző egyenruhákat, fegyvereket, felszerelési tárgyakat, és kitüntetéseket, jelvényeket és jelzéseket bemutató színes tablók. A könyv ugyan fűzött, puhatáblás, de igen jó minőségű papírra nyomott. Mint a korábbi művek ez is kétnyelvű, angol és magyar.

Nos akárcsak a sorozat korábbi kötetei, ez is nagyon hamar kiolvasható, nekem nem egészen háromnegyed órámba tellett. A bevezető szövegen kívül a kötet csak képaláírásokat tartalmaz, de azok sem túl magyarázó jellegűek. Ugyan a könyv megpróbál valami időrendet követni, de nem következetes ebben, sokszor visszajönnek egy-egy adott oldalon korábbi korhoz köthető ruhák, jelzések. Ennek van amikor van értelme, mert látszik a különbség, de ez sokszor csak esetleges. Ráadásul ezekben a keveredésekben, nem mindig tüntetik fel az adott évet, így egy kevésbé felkészült olvasót megzavarhatja. Sajnos, ahogy a szerző öregszik, a képei egyre összecsapottabbak, aki látott már korábbi könyveit, azoknak megdöbbentő a különbség. Sajnos néhány rajza olyan, mintha egy lelkes gyermek követte volna el. A rajzokon a színek néhány esetben nem stimmelnek, és itt nem árnyalatokon vitatkozunk, hanem azon, hogy barna helyett zöldet használ, de van olyan hiba is, a váll-lapon nem megfelelő sorrendben vannak felrakva a csillagok. Legalább két képfeliratnál elírás is van igaz ebből az egyik, csak a magyar szövegben, de ezt tudjuk be a szedő és a lektor hibájának.

Alapvetően lehetne ez egy jó könyv is, de sajnos ahhoz ez összecsapott lett véleményem szerint. Kicsit úgy érzem, hogy a szerző már elfáradt és csak letudja ezeket a kötelező megrendeléseket. Továbbra is súlyos hibának tartom, hogy a kiadó nem veszi a fáradságot egy társszerző bevonására, aki 8-10 oldal szöveggel adna egy történelmi háttért az olvasónak. Sajnos az elnagyolt, színhelytelen rajzok miatt a könyv referenciaként egyáltalán nem használható, így a kétnyelvűsége számomra értelmezhetetlen. Ugyan én kedvezménnyel vásároltam meg, de az eredeti 2990 Ft-os bolti ára biztos arányban van az előállítási költségekkel (talán még nem is fedezi azt), de a tartalmával biztosan nem. Sajnos azt kell mondanom, hogy ezt a könyvet csak olyan fanatikus gyűjtőknek tudom ajánlani, mint amilyen jómagam is vagyok.

 

Ambasa

(folyt. köv.)

Szerző: ambasa  2022.09.27. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: könyv hidegháború Magyarország Néphadsereg

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr1817939490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása