blog283-01.JPGNos három évvel ezelőtt, mikor ráakadtam Krakkóban ezen különleges látnivalókra, úgy mentem el, hogy még számos olyan erőd és egyéb katonai látnivaló maradt, amelyeket egyszer majd meg kell látogatnom. Noha a következő években szintén ellátogattam a lengyelek ősi fővárosában, mégis úgy alakult, hogy ez a bakancslista még sem tudott teljesülni. De ami késik, nem múlik és végül a három évvel ezelőtti túra folytatódott. Akkor a kötelező és ajánlott látnivalók mellett az észak-keleti védműveket vettem szemügyre. Idén észak-nyugatra, és nyugatra vetettem szemem, és egy kivételével, amelyben majd egy másik cikkben írok, a Visztulától északra, a németek felé néző lánc néhány elemét látogattam meg…

Idén összesen három napot szántam a további krakkói erődök megismerésére. Az első nap északra indultam el a szállásomról, amely a belvárostól mintegy négy kilométere nyugatra, az Armii Krajowej utcában volt.

Az első állomásom az alig egy kilométerre lévő Fort 7 Bronowicze erőd volt, de sajnos annak kapujában azt a tájékoztatást kaptam, hogy ez ma a hadsereg kezelésében van és ezért zárt terület. Sebaj, gondoltam és folytattam az utam az innen nem messze lévő a vasútvonalon túl lévő raktárépületként leledző Fort 8 Lobzow felé. De sajnos itt sem jártam szerencsével. A mellette lévő építőanyag lerakatnál azt az értesülést kaptam, hogy ez ma a szomszéd telken található, ami viszont zárt terület. Ugyan elmentem e telek mellett, de mivel tudtam, hogy ma már az erőd, illetve az a kevés, ami megmaradt belőle nem túl érdekes, így nem próbálkoztam meg a portán, hogy elmagyarázzam, hogy mit is szeretnék. Innen az utam tovább a vasút mellett, a nem egészen egy kilométerre lévő a Fort 9 felé vezetett.

Fort 9 Krowodrza

Nos erről az erődről még a lengyel wikipedia se sokat árul el. Eredetileg 1860. és 1864. között épült falazott tüzérségi erőd volt, amely északról fedezte a várost, illetve a mögötte húzódó vasútvonalat. További sorsáról nem sokat tudni, a leromlott és elhagyott épületet 1956. és 1958 között lebontották. Az interneten, mindössze egy ilyen romos állapotban készült fotót találtam az egykori erősségről.

Ennek az erődnek a meglátogatását már régen kinéztem magamnak, no nem azért mert valami nagy látni valót kínál, hanem mert viszonylag könnyen megközelíthető. Legalább is ezt gondoltam. Ma a várra látszólag már csak egy kicsiny kőhalom emlékeztet egy park közepén, de ez csak a látszat.

Maga hely igen érdekes egy parkban fekszik, amelyet hobbitelkek vesznek körül, amelyek az egykori sánc lejtőin lettek kialakítva. Magába a parkba összesen két bejáraton, a kis parcellák között lehet megközelíteni. A park egy teknőben fekszik, amelyek valószínűleg az egykori vár sáncait jelzi. Ezen nyomokon kívül a régi erdőből ma már csak egy jelképes kőkupac maradt. Ugyan nem látványos a hely de mégis egy szelete a krakkói erődrendszernek, amely könnyen megközelíthető és megnézhető, miközben egy kis képzelőerővel beszippanthatjuk a történelem levegőjét.

http://www.twierdza.art.pl/fort_9_krowodrza.htm

 blog283-03.gif

 blog283-04.jpg

Innen utamat egy régi adósságom, egy már régen kinézett, és a belvároshoz viszonylag közel fekvő erőd felé indultam, amely a korábban már általam többször meglátogatott és körbefotózott Bastion III Kleparz-tól észak nyugatra feküdt, attól alig pár száz méterre, a vasúttól északra. Anno, amikor először jártam végig az erődöket, csak itthon vettem észre, hogy milyen közel is voltam hozzá, hiszen a Bastion III. mellett haladó utca túlsó végén.

Fort 12 (IVa) Luneta Warszawska

Ez az erőd 1850. és 1856. között épült. Amelynek feladata a III. Kleparz erőd fedezete, annak tűzrendszerének kiegészítése volt. Az erőd fontosságát jelzi, hogy a főpályaudvartól alig egy kilométerre több vasútvonal kereszteződésében fekszik. Maga az erőd tipikus patkó alakú, belül falazott fő épülettel, melyet, erős földsánc, majd árok vesz körül. Eredetileg nem volt ekkora, és csak IV. bástyának hívták, azonban amikor 1885-ben kibővítették, lett IVa. Azonban a hadvezetés nem lehetett elégedett, és alig három év múlva 1888-ban egy újabb két éves korszerűsítésbe fogtak. Azonban hála, vagy talán épen a vasút átkának, a város az erőd irányában kezdett el terjeszkedni és a századfordulóra egyre inkább raktározási célra kezdték használni az építményt. 1907-ben az erődtől nyugatra, annak bal oldalán egy rakodórámpát alakítottak ki, amely akkori árfolyamon 38320 koronába fájt az államkincstárnak. A rámpa a következő év november 21. napján került hivatalosan átadásra

A Monarchia összeomlása után 1919-ben a lengyel hadsereg vette birtokba az épületet, amelyet, a korábbi megszokott rendeltetésében, raktárként hasznosított. Lengyelország összeomlása után a Gestapo költözött az épületbe, és mint sok hasonló építményt börtönként használta. A felszabadulás után a lengyel állam ott folytatta, ahol a németek abbahagyták, amelyről több egykori rab falba vésett kézjegye is tanúskodnak. A mendemondák szerint a kommunista politikai rendőrség halálos ítéleteket is hajtott végre az erődben, de erre bizonyíték még nem került elő. (Egyébként az erőd mögött, a város felé a Kleparz erőd mellett, ma is, egy szemlátomást börtönként működő épületegyüttes található.)

A rendszerváltás után 1993-tól az erőd magán vállalkozások birtokába került és ma is ott van. 2007-ben a Bastion VIa-t műemléki listára vették, állagmegóvási munkálatok folyamatosan zajlanak. Egy időben felmerült, hogy a Honi Hadsereg Múzeumát ide telepítik, de azután az egy másik, ettől nem messze lévő helyre, egy korábban szintén a krakkói erődrendszer egyik épületébe került.

Ma az erődben alsó felének egy kis szegletében egy kávézó működik, ahol még egy etióp kávét is tudtam inni. Az itt lévő kedves pár, végül még azt is megengedte, hogy a tiltó tábla ellenére kisétálhassak a vár udvarára és körbefotózzam a fő épületet. Az épület emeletén ma elvileg egy hostel működik, de ottjártamkor épen nem fogadott vendégeket. Ugyan volt ott egy kedves portáslány, de sajnos a főnöke határozott utasítása miatt, nem mehettem be a szállóként működő részekbe, hogy ott is készítsek néhány fotót. Pedig érdekelt volna, hogy hogyan sikerült megvalósítaniuk ezt az épülettől viszonylag távol álló új hasznosítást.

Miután sok belső képet sikerült készítenem a várat elhagyva annak keleti oldalán, egy benzinkút mögötti cserjés részen áttörve meg lehet nézni a várárkot és az ott kiépített falazott erődelemeket.

Alapvetően ez is egy jól megközelíthető és látványos erőd, amely ugyan csak részleteiben látható, és viszonylag leromlott, mégsem porladozik elhagyatottan. Akit érdekel a XIX. század erődépítészete annak érdemes időt szakítania rá, és még egy különleges kávét is megihat.

http://www.twierdza.art.pl/fort_12_luneta.htm

blog283-05.gif

 

blog283-07.jpg

blog283-08.jpg

blog283-09.jpg 

 Nos itt zárult az első napom. A másodikon immár tényleg nyugatnak vettem az irányt.

A hostelemtől délre, alig egy jó hosszú buszmegállónyira található egy már régen kiszemelt erőd a Blonia nevű, egykori gyakorlótér észak-nyugati sarkán. Már régen kinéztem magamnak, mivel viszonylag közel feküdt, mostani és korábbi szállásaimhoz is. Úgy hogy a második napon először arra vettem az irányt.

Fort 4 Cichy Kacik (Blonia)

Maga az erőd az 1855-ben létesített FS 4 sánc helyén épült, valamikor 1908 táján. Bontása valamikor 1934-1936 között kezdődött meg és gyakorlatilag azóta is tart. 1960-ban egy diákszövetkezet hasznosította, ma is valamilyen vállalkozás tulajdonában van, már ami még megmaradt belőle.

Hát a hely elég különös, az erőd betontömbje egy bozótós erdőben van, előtte több vállalkozás található. Én egy szeptember végi hétköznap délelőtt jártam ott. Először a mellette lévő telephelyre mentem be, ahol kaptam némi felvilágosítást, arra vonatkozólag, hogy az erőd maradványai a szomszédos telek része. Itt próbáltam néhány fotót készíteni róla a kerítésen át, majd megpróbálkoztam a mellette lévő területtel is. Először egy szabadtári szórakozó helyen átvágva azon túl valami műhely udvarára kerültem, ahol minden tárva nyitva volt, de többszöri kiáltásomra sem jelent meg senki, úgyhogy miután erről az oldalról is készítettem néhány képet, jobbnak találtam odébbállni. Mivel túl sok látnivaló nem volt, hacsak az nem, hogy onnan jól láthatóan volt bejárat a betontömb belsejébe. Megfordult a fejembe, hogy a telekről kijőve azt megkerülve a bozótoson átvágva megnézem az erőd szabad oldalát, de az addig látottak meggyőztek, hogy a lehetséges látvány nem áll arányba a ráfordított idővel.

http://www.twierdza.art.pl/fort_4_cichy_kacik.htm

blog283-02.JPG 

Innen az utam egy kis kitérővel folytatódott a következő erőd felé. Először buszra szálltam, majd a Krakkótól nyugatra levő hegyekben túráztam egy kicsit megnézve a Pilsudski-dombot. Azt elhagyva az erdőn átvágva, kiértem a város egykori nyugati védvonalához. Noha én egy kicsit össze-visszamentem, most mégis egy lehetséges, logikusabb utat „járok” majd be. 

Az erdőből kiérve egy szintén már régen kiszemelt erődöt vettem célba, amely már régóta izgatta a fantáziámat. Ez az objektum egy Olszanica nevű faluban található. Aki nem akar sétálni azoknak jár ide busz, de azt hiszem ide már kiegészítő jegy kell. Minden esetre, szerintem érdemes bevállalni a gyalogtúrát, már csak a Pilsudski-dombról való kilátás miatt, illetve akit érdekel, ebben az erdőben található a város állatkertje is.

Fort 39 Olszanica

Az erőd alapjait még 1884-1885-ben tették le, de ekkor még csak egy ideiglenes védmű volt. Magát a tüzérségi erődöt csak 25 évvel később, 1910-ben építették ki. Ez is, mint oly sok társa egy falazott épületből és földsáncokból áll, egy magaslaton, amely uralja az előtte elterülő síkot. Igazából a történetéről nem sokat lehet megtudni, a rendszerváltás előtt raktárként használták, majd turisztikai célra próbálták hasznosítani. Valamikor ekkor történt, hogy az erődben tűz pusztított. Az esemény után, azonban nem lett az eszényeté az épület, hanem a megújítása mellett döntöttek. Valamikor a 90-es években az erődben egy 26 szobás szállodát alakítottak ki, amely kifejezetten a lovas turizmust célozta meg.

Ez az erőd is könnyen megközelíthető, a buszmegállótól és a főúttól alig pár száz méterre található egy enyhe lejtőn felfelé haladva. Amikor odaértem igen megörültem, mert már eléggé ki voltam tikkadva, így gondoltam összekötöm a kellemest, a hasznossal és iszok egy sört, miközben bevágódok a személyzetnél, amely ekkor egy idősebb és egy fiatalabb hölgyből állt. Nos az előbbi óhajom nem vált valóra, és szomjan maradtam, de a miután előadtam jövetelem célját a fiatal hölgy előbb az erőd belsejében, majd a sáncárokban és az erőd tetején is körbevezetett. A kíséretre, nem csak a kellemes társaság miatt volt szükség, hanem, mert a lovak a pont ott legeltek. Kicsit mókás volt, ahogy az egykori félelmetes erőd sáncain ma lovak legelnek szerte széjjel. Mellesleg míg sétáltunk a kedves fiatal hölgy az összes lovat megsimogatta, látszott, mind ő, min az állatok szeretik egymást. Így hathatós kísérete mellett engem sem ért bántódás, ha csak azt nem számítjuk, hogy néhány bogáncs ragadt a nadrágom szárára.

Szerintem ez is egy olyan építmény, amelyet érdemes megnézni, mivel viszonylag jó állapotban van, és belülről is megtekinthető, látva, hogy milyen is lehetett egy ilyen erődben élni. Ráadásul a személyzet kedves és a lovak is szépek.

http://www.twierdza.art.pl/fort_39_olszanica.htm

a szálló honlapja

 blog283-10.jpg

blog283-11.jpg

blog283-12.jpg

blog283-13.jpg

A következő állomásom ettől délre, szintén a főút mellett feküdt, a 39-es erődtől mintegy 3-4 buszmegállónyira. Talán már elcsépelt, de ezt az objektumot is már három évvel ezelőtt kiszemeltem magamnak, mivel eléggé különleges utóélete van.

Fort 38 Skala (Observatorium)

Mint előbbi társa ez is nem állandó erődként született meg a Sowiniec-domb tetején 1878-ban. 1884. és 1886. között erre az alapra egy páncélozott erődítményt építettek. Ez volt az első olyan erősség a krakkói erődrendszerben, amelynek tüzérségét nem kazamatákban, vagy sáncok mögött, hanem forgó, páncéltornyokban került elhelyezésre. Ezt az erődöt, mit annyi más krakkói társát a svájci Daniel Salis-Sogilo tábornok tervezte, akinek a nevéhez fűződik a Przemysl erődrendszer is.

Az erőd az első világháborút csendben vészelte át, majd a lengyel állam megalakulása után annak hadseregének birtokában  került. Sok más társával ellentétben ezt az erődöt a lengyel hadsereg 1921. és 1926. között felújította. A második világháborús szerepéről nem találtam adatot, azt épségben vészelte át.

Az objektum életében a fordulat 1953-ban következett be, amikor is híres Jagelló Egyetem birtokába került, amely egy csillagvizsgálót alakított ki benne. Hiába az egykori páncéltornyok forgatható talapzata, kiváló alapot szolgáltatott a távcsövek kupoláinak. Magát az intézményt 1964. májusában, az egyetem alapításának 600. évfordulóján adták át, és a mai napig így üzemel.

Ennek az erődnek a meglátogatása kicsit kalandosra sikerült, mivel a bejáratot egy vaskapu zárta el. Gondoltam becsengetek, és majd elmagyarázom jövetelem célját. Így is tettem, mire a kapu, mint a mesében kinyílt. Miután beléptem egy rövid ideig várakoztam, hogy hátha előkerül valaki, de mivel látszólag senki se hederített rám így az obszervatórium irányába vettem lépteimet. Ez az erőd is egy masszív főépületből áll, amelyet egy várárok vesz körül, azon túl, pedig egy sánc található, melynek széle meredeken vesz a mélybe, ami tulajdon képen Sowiniec-domb oldala. Én a sánc tetején jobbról kerültem meg a várat, miközben vadul fotóztam. Már körülbelül kétharmad részt körbe jártam az erődöt, amikor azt láttam, hogy egy fiatalember siet a nyomomban. Ugyan hátra néztem és meg is álltam, de nem adta jelét, hogy akarna tőlem valamit, így folytattam az utamat. Azután végül utolért, és kiderült, hogy ő az intézmény egyik biztonsági őre. Először is igen udvariasan megkérdezte, hogy ki vagyok és tudom-e, hogy az objektum magánterület. Természetesen közöltem vele vele, hogy tudom, hogy az egyetem területén tartózkodom és előadtam a jövetelem célját. Ekkor gondoltam, hogy ennyi volt, és most szépen kirúgnak majd, és szerencsém van, ha ennyivel megúszom. Azonban miután előadtam jövetelem célját megnyugodott, sőt kérésemre még az épületbe is bekísért, és hagyott fényképezni. Az már egy másik kérdés, hogy sajnos ezek a képek nem sikerültek. Végül is azt gondolom, hogy az volt a legnagyobb gond, hogy kíséret nélkül csámborogtam a területen. Miután végeztem elkísért a kapuig, majd miután elhagytam a területet ő is visszament a portára.

Ez megint egy olyan építmény, amit érdemes megnézni, hiszen viszonylag épségben vészelte át az elmúlt száz évet, és gyakorlatilag attól eltekintve, hogy a lövegtorony helyén a lévő kupolából, egy ágyú helyett egy távcső kandikál ki, teljesen olyan mint száz évvel ezelőtt lehetett. Természetesen nekem szerencsém volt, és koránt sem biztos, ha valaki oda megy. ő is ilyen szíves fogadtatásban részesül, bár szerintem ebben az esetben is lehet alapozni a lengyel-magyar barátságra.

http://www.twierdza.art.pl/fort_38_skala.htm
blog283-14.jpg

blog283-15.jpg

blog283-16.jpg

Az obszervatóriumot elhagyva folytattam utamat délre a Visztula felé. Hamarosan bal kéz felől a domb oldalában feltűnt a Kamalduli-kolostor. Igazából ez volt a fő célom, azonban volt itt egy kis bónusz is, amiért bele került ebbe a cikkbe. Sajnos ott jártamkor a kolostor éppen három napig zárva volt, így csak az kapuig mehettem be, de az előterében ott volt a második dolog amiért oda mentem.

Batteria polawa FB-35

1878. és 1884. között a Srebrna-hegy oldalába, közvetlenül a kolostor kapuja előtt a Monarchia hadvezetése egy ütegállást hozott létre. Igazából ez nem volt több, mint négy földsánc, amelybe nehéz-lövegeket helyeztek el. Ez egy igen erős állás volt, a századfordulón a fegyverzetét négy darab 240 mm-es 1898.M löveg alkotta. Ugyan az első világháború idején ebből az irányból nem fenyegette támadás a várost, 35. üteg lövegei mégis bevetésre kerülte a város keleti felén 1914. december 5. és 6. között, az itt kibontakozó orosz támadás megállítása során.

Ugyan ma már a sáncokat teljesen benőtte az erdő, mégis már alatta, az úton haladva a fák között is jól kirajzolódnak a körvonalai. A kolostorhoz felérve, pedig egy tábla jelzi a helyét. Természetesen egy egyszerű turista nem ismerné fel, hogy valaha mi lehetett az a pár gödör, de aki tudja, hogy mit keres egyből felismeri az egykori lövegállásokat. Ugyan ma már teljesen benőtték a kilövési irányokat a fák, de nem nehéz elképzelni, hogy ha ezek nem lennének, az ide elhelyezett 24 cm-esek milyen hatékonyan tudtak volna bármiféle mozgást megakadályozni a Visztulán, vagy az a mellett futó úton.

Nem mondom, hogy ezért érdemes oda felkapaszkodni, de a kolostorral együtt, már megér egy „misét” a hely. Már csak azért is, mert a korábban ismertetett építményekkel ellentétben ez teljes más jellegű, mivel ez egy csak egy csupasz sánc.

blog283-17.jpg

A sáncokat elhagyva a Visztula partját céloztam meg, ahol a folyópart egyik kisebb magaslatán egy kisebb záróerőd maradványai található, a főúttól alig pár száz méterre, a családi házak és a folyó ártere között.

Fort Krepak (Bielany)

Az erőd 1908. és 1912. között épült kisebb páncélerőd volt. Érdekes módon nem kapott számot csak nevet, abból viszont egyből kettőt is, ami némi félreértésre adhat okot. Eredetileg három elemből állt. Egy kaszárnyából, egy páncélozott lövegtoronnyal rendelkező lövegállásból illetve gyalogsági állásokból. 1965-ben a páncéltornyot elbontották, de az erőd számos eleme elhagyatottan ma is látható, köztük egy megfigyelő állás.

Az erőd maradványai Bielany falu szélén, közvetlenül a házak mellett található. Én csak a sáncokat másztam meg, illetve a sekély sáncárkot leküzdve az egykori megfigyelő kupolát néztem meg, amelynek ma már csak a teteje áll ki a földből, ahonnan rá lehet látni a folyóra. A sáncárok másik oldalán egy épület bejárata látható, de oda nem merészkedtem be. Egy kidobott matrac arról tanúskodott, ha akkor nem is de néha az erődben hajléktalanok találhatnak menedéket. Ugyan nem láttam nyomát, de gondolom ha a szülők nem figyelnek oda a környékbeli gyerekeknek is kiváló játszótér lehet, az egykori elhagyott erőd maradványa, legalábbis a saját gyermekkoromból kiindulva.

Innen hazafelé buszra szálltam, amelyről még láttam egy gyalogsági laktanya erődített épületét, de ezért már nem szálltam le, hogy még azt is lefotózzam. Ez az építmény, nagy valószínűséggel a korábban említett, az erődhöz tartozó laktanya lehetett. Ugyan ez is a folyó menti út mellett fekszik, de Bielany-tól majd négy kilométerre már Krakkó határában.

http://www.twierdza.art.pl/fort_bielany.htm

 blog283-18.jpg

blog283-19.jpg

Alapvetően egy kis helyismerettel és a egy városi térképpel felszerelkezve - amelyben ezek az építmények mind felvannak tüntetve - a legtöbb erőd könnyen megtalálható. A meglátogatandók kiválasztásához az általam többször hivatkozott Stronghold oldal és a lengyel wikipedia is sokat segíthet, mivel általában eléggé naprakész adatokat közölnek a különböző objektumok állapotáról és státuszáról. Ha sikerült elérnünk a kiválasztott helyett ott, egy jellegzetes sárga tábla jelzi, hogy melyik erődnél is járunk, segítve tájékozódásunkat.

 blog283-20.JPG

Nos az első két nap programja ez volt a harmadikról a következő cikkben fogok majd beszámolni…

 Ambasa

Szerző: ambasa  2018.12.11. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: múzeum Lengyelország

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr2314446760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása