"Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,
Ki az egekre nyujtja vakmerő
Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;
Itt állt Salgó... az éghez oly közel,
És benne mégis a pokol tanyázott.
A századoknak döntő lábai
Elgázolák rég e vár tornyait.
Belőlök egy-két csonka fal maradt, mely
Szomorkodással tölti idejét,
Mint aki lármás ifjuság után
Éltét megunva remetéskedik."
Nógrád megyénk hála istennek bővelkedik várromokban, és aki Budapesten vagy annak a közelében él könnyen elérhető hétvégi programokat kínálnak ezek meglátogatása. Nem először tettem így, hiszen az az elsők között zarándokoltam el a megye névadójához, Nógrád várához. Azonban most egy kicsit nagyobbat álmodtam és hála kedves barátném szervezőtehetségének egy hétvége alatt hatot is meglátogathattam, amelyből négyről részletesebben is szeretnék majd írni. Az első mindjárt a Salgótarjánhoz közeli Salgó vára…
Meg kell jegyeznem, mielőtt nekifogok Salgó várának ismertetésébe, hogy aki arra veszi az útját Pest felől már út közben is számos romot tekinthet meg. Mind Tarnál, mind Salgótarjánban, található egy-egy kisebb várrom, de ezeket én most kihagytam, mert az nap Salgó és Somoskőújfalú, mellett még a Karancs tető 727 méteres csúcsának megmászása is várt rám.
Salgó vára a tatárjárás utáni nagy várépítési láz terméke volt. A Kacsics nemzetség építette egy nehezen megközelíthető, 625 méter magasan fekvő bazaltcsúcs tetejére. Maga vár kezdetben csak a szokásos alig 9,5x7,5 méteres alapterületű öregtoronyból, és a hegygerincen végigfutó, hozzá kapcsolódó keskeny udvarból állt. Lássuk be ez nem volt más, mint egy jól védhető udvarház. A vár meglétének első írásos nyoma egy 1341-es oklevélből származik, amelyben szerepel Castrum Salgow. Ugyan az Árpád kihalását követő zavaros időkben Salgó vára többször is gazdát cserélt, de ez sohasem fegyveres úton történt meg. Igazából harcot először 1450-ben látott, amikor a husziták bevették, és tíz évig birtokolták. A cseh táboriták uralmát Mátyás csapatai törték meg és vették vissza a várat magyar kézbe. Mátyás friss szerzeményét, mivel a korábban azt birtokló Szécsényi család kihalt a Szapolyaiaknak adta.
A Szapolyaiakkal együtt beköszöntött Salgó várának virágkora is. Megkezdődött a kis lakótorony kibővítése. Valamikor a XV. század végén a kis udvart részekre tagolták befedték és felé egy fa szerkezetű emeletet felhúzva egy kisebb várkastélyt hoztak létre. Ezt követte a bejárat elé emelt kisebb, íves védmű, amely egyben a vár vízellátása miatt fontos ciszternát is magába foglalta.
Szapolyai, mint már I. János király 1526 után a Ráskay családnak adományozta, akik folytatták a vár búvítését. Ekkor készült el a 60 méter hosszú és 30 méter széles alsó vár, amely a kapu, egy kisebb bástya mellett gazdasági épületeket is magába foglalt. Később egy kisebb reneszánsz palota is felépült az alsó várban, amely minden bizonnyal kényelmesebb lehetett, mint a felé magasodó régebbi építmény. A Ráskay család férfiágának kihalása után a vár 1540-ben a Bebek család kezébe került. De nem sokáig, mivel a törökök miután 1541-ben bevették Budát, gyors északi terjeszkedésbe kezdtek. Miután Nógrád elesett, Salgó vára hamarosan a frontvonalba találta magát és a végvár rendszer része lett. Ekkor 1548-ban készölt el az alsó vár folytatásaként, a Kis-Salgó heggyel szemben, az öregtorony alatt megépült 15x15 méteres, ötszögű ágyúbástya.
Azonban 1554-ben a török bevette a fontos Fülek várát, majd Salgó ellen indult. Ugyan a vár apró volt de nehezen megközelíthető, és rohammal csak nagy véráldozatok árán lehetett volna bevenni. Az ostromoz Kara Hamza szécsényi bég vezette, aki világosan mérte fel a nehézségeket, ezért cselhez folyamodott. A törökök hatalmas fákból, nehéz ostromágyú utánzatokat készítettek, majd azokat a Kis-Salgó hegyen elhelyezték el. A védők látva a hatalmas ágyukat hamar felmérték, hogy a lovagkorba épült magas falak nem sokáig tudnak dacolni egy modern ostromtüzérségnek, ezért elfogadták az ostromlók ajánlatát és feladták a kis erősséget.
Salgó török helyőrsége folyamatosan harcban állt, a szomszédos Somoskő magyar vitézeivel, egészen annak 1576-os elestéig. Ezek a végvári harcok klasszikus módon és váltakozó szerencsével folytak. Salgó 1593-ig maradt török kézen, amikor is a tizenöt éves háború kitörésekor a császári csapatok alig pár hetes ostromot követően bevették Füleket a környék fontos, és nagy erősségét. Fülek eleste megrémítette a környező kisebb török erőségeket és harc nélkül adták fel a rájuk bízott váracskákat, már az ellenséges csapatok közeledtének hírére. Azek sorában volt Salgó is. Egy másik változat szerint sor került egy rövid lefolyású ostromra, amelyet Ballasi Bálint vezetett, akinek a birtokába került a vár. A rövid ostrom során bekövetkezet az, amitől a magyar védők 1554-ben tartottak és egy rövid, de heves ágyúzás a Kis-Salgóról lerombolta az öregtornyot és a falakat.
A török visszahúzódása után Salgó elveszítette jelentőségét, az ostrom után nem javították ki, helyőrséget nem helyeztek el benne. A romok lassan az enyészeté lettek és a természet megkezdte visszahódítani azt, amit az ember egy rövidke időre megpróbált tőle elbitorolni.
Petőfi 1845-ben, már ebben a lepusztult állapotában látogatta meg De még így elhagyottan is lenyűgözte és megírta Salgó című költeményét. A vár folyamatos pusztulása 1938-ig tartott, amikor az öregtorony maradványait befedve egy kilátót létesítettek, amely a mi napig megvan. A vár modern kori feltárása 1981-ben kezdődött meg Feld István régész vezetésével.
Mind minden valamire való várnak, természetesen Salgónak is meg van a maga legendája, amely Petőfit is megihlette. A legenda szerint Salgót egy gonosz Rablólovag család, a Kompolti uralta. Egy éjszaka a családfő Kompolti Péter és két fia Jób és Dávid, miután megvesztegették a közeli Gedő várának porkolábját betörtek oda. Az elvetemült Péter, fiaival éppen vacsora közben tört rá Gedő Simonra és gyönyörűséges nejére Perennára. Simon lovag, hogy védje nejének erényét kardot rántott, de a túlerő legyőzte őt és hamarosan Jób vasa járta át szívét. A Kompolitok kirabolták Gede várát, sőt a friss özvegyet is magukkal ragadták. Hamarosan mindhárom Kompolit szemet vetett Perennára, sőt a két testvér még kardot is rántott miatta. A párbajnak, apjuk vetett véget, amikor kijelentette, hogy a szépség egyik testvéré sem lesz, mert ő veszi azt nőül. Perenna azonban megkörnyékezte Dávidot és oda ígérte neki magát, ha végez apjával és testvérével. Dávid ezt meg is tette, de felmérve tettének súlyát, abba beleőrülve Perennát átölelve a vár fokáról a mélybe, sziklák közé vetette magát.
A vár Somoskőújfaluból egy kisebb gyalogtúra után, leküzdve a felfelé vezető emelkedőt figyelembe véve viszonylag könnyen megközelíthető. A várból Pazar kilátás nyílik mind a közeli a Somoskőre, mind a mögötte lévő Tátra havas csúcsaira, mind az ellenkező irányban elnyúló Salgótarjánra. Ha valaki ellátogat ide érdemes egy kis kitérőt tennie, az innen alig pár száz méterre lévő Boszorkánykő sziklaszirthez is.
Csorba Csaba: Regélő váraink (Magyar Könyvklub 2000.)
Salgó várának hivatalos honlapja
Kirándulás a történelembe blog
Ambasa
