Valamikor réges-régen, több, mint negyven esztendővel ezelőtt jártam utoljára ebben a múzeumban még kisgyermekként. Igazából nem sok emlékem maradt róla, csak a régi, középkori kövek emléke maradt meg bennem. Azután idén jó alkalmat adott, a múzeumban megrendezett - az azóta már sajnos bezárt - Kádár játékkatonái kiállítás. Ez jó apropót kínált a kettőt egy csapásra, elv érvényesítésére, amiből végül három lett...
Maga a múzeum Magyarország és egyben Budapest egyik legrégebbi közgyűjteménye. Története a XIX. századig nyúlnak vissza, amikor a nemzeti felemelkedés gondolata egybe csenget a múlt megismerésének és megőrzésének gondolatával. A múzeum megalapításának ötletét az 1860-as években még Rómer Flóris püspök, az MTA tagja, a magyar régészet atyja vetette fel. A gondolat folyamatosan érlelődött, míg megteremtődött az alapja is, mikor Enea Fanfranconi műgyűjtő a Fővárosnak adományozta gyűjteményét. Erre alapozva 1887-ben a főváros közgyűlése határozatot hozott egy várostörténeti múzeum megalapításáról. Azonban maga a múzeum - noha a gyűjtemény részeit már korábban is kiállították - csak húsz esztendővel később 1907-ben alakult meg Fővárosi Múzeum néven, akkor még a Városligetben.
Innentől a múzeum története egy kicsit kaotikus, mivel rengeteg kisebb gyűjtemény fúziójából, majd szétválásból áll, amely a mai napig is tart. Ebből adódóan az intézmény ma is több helyen szétszórva található a Főváros egész területén. Aminek vannak előnyei és hátrányai. Ami rossz, hogy nem látogatható egyben és nem egy egységes koncepció mentén kialakított gyűjtemény, az előnye viszont az, hogy a múzeum lehetőséget kínál arra hogy egy jeggyel két fiók intézményét is meglátogathassuk. Ezt én persze ki is használtam de erről majd később.
Maga a Múzeum négy fontosabb gyűjteményből és két kutatói adattárból áll:
- Aquincumi Múzeum (III. Szentendrei út 139. és Záhony u. 3.) Ókortörténeti Osztály, Ős- és Népvándorlás-kori Osztály.
- Vármúzeum (I. Szent György tér 2., Budavári Palota „E” épület) Középkori Osztály.
- Kiscelli Múzeum (III. Kiscelli u. 108.) Újkori Osztály, Fővárosi Képtár.
- Budapest Galéria (Új Budapest Galéria - Bálna, Varga Imre Gyűjtemény)
- Szakkönyvtár és a Régészeti Adattár.
Ebben a cikkben most a budai várban található Vármúzeumról írom meg a benyomásaimat. Én alapvetően a Kádár Játékkatonái kiállításra mentem, és rutinból a Budai Vár Oroszlános udvaron található bejáraton mentem be. Azonban a múzeumnak van egy másik bejárata is a Várkert Bazár felől. Mivel én az időszakos kiállítást néztem meg először, nem is volt, gond, viszont amikor meg akartam keresni a múzeum elejét, hogy történeti sorrendbe haladjak, az már nem volt ilyen egyszerű. Végül több szinten való alásétálás után eljutottam a múzeum másik bejáratához, ahol megkezdhettem az időutazást a főváros történetében. Itt feltárultak előttem a gyerekkori, halvány emlékek a középkori Buda. Mivel mostanában sokat olvastam az 1686-as ostromról és az akkori várról, így nekem ez némileg ismerős volt. Lehet, hogy másnak az ódon kőtöredékek nem sokat jelentenek, de engem áthatott a középkori Buda hangulata.
A középkori vár alapjai közötti bolyongás után a lépcsőkön vissza hágva eljutottam a kiindulási helyhez, ahol már a polgárosodott Buda és Pest, majd Budapest fejlődésével ismerkedhettem meg. Ez a rész áll egy általános részből és több alkiállításból.
Itt található a Budavár feltárása során megtalált és fokozott védelmet igénylő szobortár és kárpitgyűjtemény, amelyet külön, klimatizált helyiségben kellett elhelyezni:
Szintén itt kapott helyett egy nagyobb szabású, a város történetét bemutató kiállítás, amely a kezdetektől a közelmúltig mutatja be a Székesfőváros történetét. Ez a kiállítás, amellett, hogy egy történeti idővonalon halad, több, tematikus részteremmel is rendelkezik, amelyek a város kereskedelmét, iparát, vagy épen a fürdőit, temetkezési helyeit mutatja meg. Szintén ennek a kiállítási résznek az elemei azok a szobák, amelyek egy török kori, az utáni, egy XIX. századi, vagy épen egy kádár-kori szobát mutatnak meg. Lehet, hogy valakiknek furcsa a közelmúlt emlékeinek megőrzése, olyan tárgyaké, amelyekben mi magunk is éltünk, de ne feledjük ezek egykor ugyan úgy a múlt részei lesznek akár tetszik nekünk, akár nem, akár ízlésesnek gondoljuk, őket, akár giccsesnek. Épp ezért ezek nekem általában nagyon tetszenek, mert ahogy nekem érdekes az, hogy a nagyszüleim hogy élhettek, és nosztalgikus, az ahogy látom a lakótelepi szoba berendezésén a gyermekkoromat, ez lehet hogy ugyan olyan érzést válthat ki az utánam jövő generációkból.
A múzeum része ezen kívül az István-terem, amit én viszont nem néztem meg, illetve ottjártamkor volt még egy a Nemzeti Hauszmann Programot bemutató, kisebb kiállítás is.
Lehet, hogy másnak unalmas lehet egy ilyen hagyományos múzeum, de én az ilyeneket szeretem. Engem nem nagyon érintenek meg az új típusú, ma divatosnak számító közgyűjtemények, amelyek a látványra és az érzésre helyezik a hangsúlyt. Én még az ilyen hagyományos, tárlós, sétálós múzeumokat szeretem. Így talán nem csoda, hogy nekem tetszett. Tetszett, mert érdekel a középkori Buda, amiből én - számomra szerethető, hagyományos módon - egy érzést kaptam.
Akik szeretik a régimódi, hagyományos múzeumokat, és akit érdekel a város története, a középkori Buda hangulata, annak csak ajánlani tudom. Ráadásul mai szemmel nézve, egy mérsékelt, megfizethető jegyárért még egy másik gyűjteményt is megnézhet.
Ambasa
