blog87 01.jpgAz SMS Schleswig-Holstein, az öt tagú Deutschland osztályú sorhajó osztály utolsó tagja volt, és mint ilyen az utolsó pre-dreadnought, amelyet Németországban építettek. Ez a hajó, amely már szolgálatba állításakor is elavult volt, mégis a sors különös fintoraként több utódját is túlélte és világtörténelmet írt…

 

 

 

A hajó építése és szerkezete

A Schleswig-Holsteint a Deutschland osztály ötödik tagját  1905 augusztus 18-án kezdték építeni a kieli Germaniawedft hajógyárban alig másfél hónappal korábban, mint a korszak alkotó Dreadnought csatahajót. A Deutschland osztály a szintén öt tagú Braunschweig osztály erősebb védelemmel ellátott továbbfejlesztése volt. A hajót 1906. december 17-én bocsátották vízre és 1908. július 6-án állt szolgálatba. A Schleswig-Holsteint Augusta Victoria német császárné keresztelte meg férje II Vilmos oldalán. Az ünnepi beszédet Ernst Gunther, Schleswig-Holstein hercege tartotta.

A Schleswig Holstein 127, 6 méter hosszú, 22,2 méter széles teste 8,21 méter mélyen merült a tengerbe. A hajó teljes vízkiszorítása több, mint 14.000 tonna volt.

A sorhajóba 12 darab Marine kazánt építettek be, amely nagynyomású gőzzel látta el a 3 darab 19.000 LE összteljesítményű háromszoros expanziójú gőzgépeket. A Schleswig-Holstein három hajócsavarja segítségével 19 csomós (35 km/h) sebességgel tudta szelni a habokat. Egy hajóosztály tagjai általában sohasem egyformák, a Schleswig-Holstein osztályánnak leggyorsabb és második leggazdaságosabb fogyasztású hajója volt, 10 csomós (19 km/h) gazdaságos üzemű sebesség mellet 5720 tengeri mérföldet (10.590 km) tudott megtenni.

A hajó egy konvencionális sorhajó volt annak minden jellegzetességével, a fő fegyverzetet alkotó négy darab 28 cm-es SK L/40-es ágyúkat, kettesével egy mellső és egy hátsó lövegtoronyban helyezték el. A hajó másodlagos fegyverzetét alkotó 14 darab 17 cm-es ágyút a kor szokásainak megfelelően az oldalsó kazamatákba építették be. Ezen felül a kisebb, torpedónaszádok távol tartása érdekében még felszerelték további 20 darab 8,8 cm-es ágyúval is. Ezen felül az akkori harcászati elveknek megfelelően rendelkezett még 6 darab, a vízvonal alá beépített 45 cm-es torpedóindítóval is.

A hajó testét és a gépészeti berendezéseket a 100-240 mm vastag övpáncél, a parancsnoki hidat 300 mm-es, a fő tüzérség lövegtornyát a 170-280 mm-es, míg a fedélzetet 40-67 mm-es páncél óvta az ellenség lövedékeitől. A hajó védelmének gyenge pontja az elégtelen vízvonal alatti páncél és a torpedóvédelem hiánya volt.

A hajó legénységét 35 tiszt és 708 tengerész alkotta.

blog87 04.gif

A szolgálat évei

Az elkészülte után 1906. július 6-án kezdte meg tengeri próbáit a Császári Haditengerészet új büszkesége. A hajó legénysége, jórészt a korábban szolgálatba állított testvérhajójáról a Schleisen sorhajóról származott. A próbák után az új sorhajó szeptember 21-én csatlakozott testvérhajóihoz, amelyek akkor a nyíltengeri flotta II. squadronját alkották. Az elkövetkező években a hadihajók szokványos életét élte, megfordult a Balti-tengeren, az Atlanti-óceánon, de még a fagyos norvég vizeken is.

1911-ben az agadiri válság idejét a hajó tengeren cirkálva töltötte, majd a válság lecsengése után októberben ismét csatlakozott a II. squadronhoz.

1914 nyara a hajót ismét a norvég vizeken érte, de a háború előszelére visszavezényelték Wilhelmshavenbe.

blog87 02.jpg

Az I. világháború

A háború kitörésekor a sorhajó feladata az Elba torkolatának védelme volt, egészen addig a míg a flotta többi része be nem fejezte a mozgósítást. Október végén a testvéreivel Kielbe, szülőhelyére hajózott, ahol javították a torpedók és az aknák elleni vízalatti védelmét. A munkák elvégzése után a II. squadron ismét csatlakozott a flottához. A Schleswig-Holstein 1914. december 15-16-án részt vett abban az akcióban, amikor német csatacirkálók brit kikötőket bombáztak.

1916 áprilisában a a hajó 8,8 cm-es lövegeit hasonló űrméretű légvédelmi ágyúkra cserélték le.

1916. május 31-én a német flotta kifutott, hogy egy döntő ütközetben törje meg a britek tengeri hatalmát. A rég várt döntő csatát a már a britek is várták és június 1-én, Jütlandnál (Skagerrak) a kér flotta megütközött, a világtörténelem addigi legnagyobb tengeri csatájában. Hogy a németek ellensúlyozni tudják a britek 29 csatahajóját és 9 csatacirkálóját, kénytelenek voltak a 16 csatahajójuk és 5 csatacirkálójuk támogatására 6 sorhajójukat is bevetni.

A régi sorhajók, amelyeket öt perces csathajó névvel illettek gúnyosan, a modern tengeri csatában várható élettartamuk miatt, a csathajósor végére kerültek.

Amikor a Hipper csatacirkáló súlyos sérüléseket szenvedett, az öreg sorhajókat küldték fedezésükre, de a Schleswig-Holstein a rossz látási viszonyok miatt nem tudott tüzet nyitni.

21:35-or a hajó bal oldalában váratlanul egy nehézgránát csapódott. A lövedék mielőtt felrobbant volna 40 cm mélyen hatolt be a hajótestbe. A robbanás 4,5 méteres lyukat ütött a hajótestben és egy kazamata ágyút is megsemmisített. A németek belátták, hogy ebben a játszmában a sorhajók az áldozat szerepét játszhatják csak ezért egy jobb fordulat után a Von der Tann és a  Derfflinger csatacirkálókkal a Schleswig-Holstein, a Hessen és a Hannover sorhajók a hazai vizek felé vették az irányt. Hajnali  03:00-kor a brit rombolók kihasználva az éj sötétjét rohamra indultak a német hajók ellen. Nem sokkal később 03:10-kor a Pommernt a HMS Onslaught legalább egy torpedója eltalálta, ami a hajó 17 cm-es gránátjainak lőszerraktárába csapódott. A bekövetkező hatalmas robbanás megrengette a sorhajót, amely alig 20 perc alatt elsüllyedt, magával ragadva teljes 839 főnyi személyzetét. A Pommern pusztulása igazolta azokat, akik aggódtak a Deutschland osztály elégtelen vízalatti és torpedó elleni védelme miatt.

A visszavonuló hajók még 05:00-kor tüzet nyitottak vélt brit tengeralattjárókra, de végül is biztonságban elérték Wilhelmshavent.

A Schleswig-Holstein a csata során mindösszesen 20 db 17 cm-es gránátot lőtt ki, míg az őt ért találat nyomán 3 tengerész elesett és 9 sebesült meg.

A csata után 1916. június 10. és 25. között kijavították a sérülését. A továbbiakban a hajót a tengeralattjárók kiképzésénél használták, illetve őrhajóként tevékenykedett. 1917. május 2-án a hajót leszerelték és attól Bremenhavenben az 5. tengeralattjáró flottilla barakkhajójaként szolgált tovább. 1918-ban a hajó Kielbe hajózott és ott is érte a háború vége.

blog87 03.jpg

A két világháború között

Az első világháborús vereség után Németország kénytelen volt leszerelni az összes modern csatahajóját és az újjászülető haditengerészete a Reichsmarine mindössze 8 sorhajót tarthatott partvédelmi célokra. Elvileg kettőt tartalék mellett hat hajót tarthatott szolgálatba, de erre a háborús vereség utáni válsággal küszködő német állam nem volt képes, ezért csak a Deutschland osztályból a Schleswig-Holstein mellett a Hannovert és Schleiseint tartotta meg, illetve a Braunschweig osztályból annak névadóját és az Elsasst és a Hessent.

A Schleswig-Holsteint az új flotta zászlóshajójaként reaktiválták, 1926. január 31-én, miután esett egy alapos felújításon és modernizáláson. A hajó új tűzvezető rendszert kapott, a 17 cm-es ágyúit 15 cm-esre cserélték. A vízvonal alatti torpedóvető csöveket megszüntették és helyette a fedélzetre 4 darab 50 cm-es torpedóvető csöveket szereltek a kazamaták elé és mögé. Természetesen, hogy a hajó el tudja látni zászlóshajói feladatát a megfelelő méretű helyett alakítottak ki a flotta parancsnokának és annak törzsének elhelyezésére.

1927 decemberében a hajó ismét visszatért a dokkba és 1928 januárjáig, testvérhajója a Schleisen mintájára a mellső két kéményét egyesítették.

Hitler hatalomra jutása és a Deutschland osztályú zsebcsatahajók megjelenése megkongatták a vészharangot a veterán sorhajók felett, megkezdődött fokozatos kivonásuk. A Schleswig-Holsteint 1935. szeptember 22-én átminősítették és ekkortól már nem volt az új német haditengerészet a Kriegsmarine zászlóshajója. 1936 január-március és május-július között két lépcsőben kiképzőhajóvá építették át. A két hátsó kazánházát olajtüzelésűvé alakították át, miközben a mellsőt meghagyták széntüzelésűnek. A felső fedélzeten a 15 cm-es ágyúk megmaradtak, ugyanakkor a torpedóvető csöveket eltávolították. A legénység létszáma a korábbi 35 tisztről és 708 tengerészről, 31 tisztre, 565 tengerészre és 175 kadétra nőtt. A Schleswig-Holstein és a hasonlóan átépített testvérhajója a Schleisen az elkövetkező években erőteljesen vette ki a részér az új német haditengerészet, a Kriegsmarine személyi állományának kiképzésében.

A hajó hosszú, akár hat hónapos kiképzőutakra indult. 1936-ban Dél-Amerikába és a Karib-tengerre, 1937-ben megkerülte Afrikát, majd 1938-39-ben ismét visszatért Dél-Amerikába és a Karib-tengerre.

blog87 05.jpg

blog87 06.jpg

blog87 07.jpg

1939. augusztusának végén a Schleswig-Holstein Danzig kikötőjébe hajózott, közel a lengyel partokhoz…

A második világháború

1939. szeptember 1-én 04:47 perckor a Schleswig-Holstein tüzet nyitott a danzigi kikötő torkolatánál fekvő, lengyel kézben lévő parti erődre a Westerplattére. Ezek az ágyúlövések jelentették a második világégés nyitányát, így a Schleswig-Holstein bevonult a történelembe. A nehézágyúk tüze ellenére a védők 8 napig kitartottak és csak az után tették le a fegyvert, hogy kifogytak a lőszerből.

blog87 08.jpg

1940-ben a veteránt páncélost ismét a frontvonalban érte, májusban részt vett Dánia megszállásában. A hadjárat alatt kisebb incidens érte a hajót, amikor rövid időre megfeneklett a dán partok közelében.

blog87 09.jpg

A nyugati hadjáratok után a sorhajón az élet visszatért a régi kerékvágásba, ismét zászlóshajó lett, no nem a flottáé, csak kiképzőflottáé. A továbbiakban a hajó ismét kiképzési feladatokat látott el. 1943-végén a hajó a Birodalmat sújtó növekvő olajínség miatt ismét előtérbe került. 1944 februárjában kiképző hajóból ismét hadihajóvá minősítették át, majd Gdyniába hajózott, ahol erősítették légvédelmi fegyverzetét, hogy alkalmassá váljon konvojok kísérésére. Azonban 1944. december 18-án miközben a felújítási munkálatok még javában folytak a RAF bombázói lecsaptak a városra és az öreg sorhajó is találatot kapott, aminek következtében megfeneklett a sekély vízben. Ezek után a hajót, mivel harcra alkalmatlan volt, legénysége elhagyta, hogy részt vegyen Marienburg védelmében.

blog87 10.gif

A második világháború után

A háború után a szovjetek 1945-46-ban a hajót kiemelték a sekély vízben elsüllyedt hajót és Tallinba vontatták. 1948-ban a Finn-öbölben az Odemussar szigetnél a sekély vízben partra futtatták és tüzérségi célpontnak használta a Szovjet Haditengerészet. A hajó a folyamatos tüzérségi tűz miatt 1966-ra lassan teljesen víz alá került.

blog87 11.jpg

blog87 12.jpg

A hajó ma már kedvelt búvárcélpont, harangja Drezdai Hadtörténeti Múzeumban van kiállítva.

blog87 13.jpg

Ambasa

Szerző: ambasa  2013.09.05. 00:00 1 komment

Címkék: hajózás második világháború első világháború Németország

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr935492614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása