Már elég régóta foglalkoztat a XVII. század hadviselése, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy mind 20, min 28 mm-ben szereztem be seregeket, amik „már csak” kifestésre várnak. Maga a korszak nagyon érdekes a hadviselés szempontjából. Ekkor zajlanak a török elleni felszabadító háborúk, köztük a tizenö téves háború, a németalföldi háborúk, a harmincéves háború, az angol polgárháború, a Bocskai-felkelés az angol-holland tengeri háborúk és még számos érdekes, ugyan akkor nagyon véres hadi esemény, amely bizonyos értelemben ma is hatással van a világunkra. Ugyanakkor ez a korszak az, amikor kialakulnak az állandó hadseregek és lezajlik egy hadügyi forradalom. A lovagi lovasság végleg elveszíti a fölényét a gyalogsággal szemben és pikások négyszögeit lassan felváltják a csupa tűzfegyverrel felszerelt gyalogosok tömegei, amelyek a mai napi jellemzik a csatatereket.
Igazából kezdetben csak a harmincéves háborúval kapcsolatos könyvajánlót szerettem volna, de menet közben arra kellett rájönnöm, hogy a téma annyira összefonódik, hogy nem lehet ezt az egy eseményt kiragadni a korszak hadviseléséből. Szerencsére az éra magyar nyelvű szakirodalma viszonylag bőséges így számos nyomtatott- vagy internetes mű is foglakozik a témával.
A számos könyv mellett sok interneten elérhető előadás, és ismeretterjesztő fim is várja azokat, akiket érdekel a korszak így ezek közül is be szeretnél mutatni majd párat.
-Bagi Zoltán Péter: A császári-királyi mezei hadsereg a tizenöt éves háborúban – Hadszervezet, érdekérvényesítés, reformkísérletek (Históriaantik 2011.)
-B. Szabó János, Somogyi Győző: Az Erdélyi Fejedelemség hadserege (Zrínyi 1996.)
-Katonák Bethlen Gábor korából (Bethlen Gábor Hagyományőrség / Mare Temporis Alapítvány 2013.)
-Nagy László: Magyar hadsereg és hadművészet a harmincéves háborúban (Akadémia 1972.)
-Nagy László: Megint fölszánt magyar világ van… Társadalom és hadsereg a XVII. század első felének Habsburg-ellenes küzdelmeiben (Zrínyi 1985.)
- Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme XV-XVI. fejezet (Budapest, 1928–1942)
Bagi Zoltán Péter: A császári-királyi mezei hadsereg a tizenöt éves háborúban – Hadszervezet, érdekérvényesítés, reformkísérletek (Históriaantik 2011.)
Magára könyvre csak véletlenül akadtam egy antikváriumban, ahova csak azért tértem be, mert még volt tíz percem a fogászom előtt. Hiába minden rosszban van valami jó. Amint beleolvastam a könyvbe hamar felkeltette az érdeklődésemet, ráadásul még akciós is volt mivel fél áron adták, vagyis az eredeti 5300 Ft ára helyett potom 1800-ért jutottam hozzá.
A könyv egy forrás felsorolással kezdődik, majd röviden vázolja a történelmi eseményeket, és az azt kiváltó okokat, amelyek elvezettek ahhoz az eseménysorhoz, amit ma tizenöt éves háború néven ismerünk. Ezen bevezető után sor kerül a császári hadsereg bemutatására, több szempont szerint, amely felöleli a szervezetet, a katonák társadalmi helyzetét, a toborzást, a hadsereg finanszírozását. Valójában ez a fő témája a könyvnek
Maga a könyv több, mint 500 oldalas, de a tényleges olvasnivaló körülbelül 400, mivel a többi a jegyzetek. Magának a könyv törzsanyagának a nagy részén az oldalak felét, harmadát sokszor veszik el a jegyzetek. Én személy szerint ezek elolvasását nem nagyon tatom szükségesnek ebben az esetben, mert gyakran hivatkozások, illetve az esetek nagy részében a törzsszöveg szó szerint közli azokat, még azon, vagy a következő oldalon. Mivel gyakorlatilag csak a tényleges szöveg csak mintegy 300 oldal, annak akit érdekel a téma gyorsan elolvasható.
Maga a könyv fő témája a kora újkori, a török elleni háborúban résztvevő hadsereg szervezete és pénzügyi háttere, így csak olyanoknak ajánlom, akiket érdekel ez a rész téma. Engem pl. nagyon is. Ebben a könyvbe a történelmi eseményeket, csak utalás szintjén találunk, itt nem olvashatunk győztes, vagy vesztes csaták leírásáról. Maga a könyv engem leginkább egy szakdolgozatra emlékeztetett, a sok lábjegyzettel illetve a fejezetek és alfejezetek jelölése miatt. A könyv nem tartalmaz illusztrációkat, csak táblázatokat, amelyek összefoglalják a már szövegben leírtakat. Én a könyv olvasásával a szöveg száraz volta ellenére viszonylag jól haladtam egészen az utolsó harmadáig, ahol a könyv önismétlővé vált. Gyakorlatilag itt a szerző sokszor szó szerint megismételte a korábban leírtakat, aminek egy szakdolgozat esetében van értelme, de egy kiadott könyvnél ezt illet volna szerkeszteni. Mert ez bizony az olyan egyszerű olvasó szemében, mint én, lehúz a könyv értékéből és felesleges szószaporításnak értékeltem.
Ezen „apró” hiba ellenére én személy szerint élveztem a könyvet a maga szárazsága ellenére, mert sok olyan hasznos ismeret birtokába jutottam, amelyek engem érdekelnek. Bagi Zoltán Péter könyvét mindenkinek tudom ajánlani, akit érdekelnek az állandó hadseregek kialakulásának szervezeti és pénzügyi gyökerei, de azok akiket a történelmi folyamatok érdekelnek, a csaták, vagy a háttérben zajló politikai machinációk, azok csalódni fognak, mert ilyen csak nyomokban fedezhető fel ebben a műben.
Szabó János, Somogyi Győző: Az Erdélyi Fejedelemség hadserege (Zrínyi 1996.)
Nagyon sokáig nem igazán érdekelt ez a korszak, így amikor megjelent a könyv a kilencvenes évek közepén nem vásároltam meg. Egyszerűen egy rétegtémának tartottam. Aztán jóval később, majd húsz év múlva mégis felkeltette az érdeklődésemet, és beszereztem egy antikváriumból.
Maga a könyv formailag két részből, egy leírásból és hozzá kapcsolódó 39 színes táblából áll. Tartalmilag négy részre tagozódik. Az első egy történeti bevezetés, amely felvázolja a Magyar Királyság Mohács utáni szétesését, és az önálló erdélyi Fejedelemség létrejöttét. A második rész igen részletesen mutatja be a fejedelemség hadseregét, azok fegyvernemeit és csapatnemeit. Kitér ezen elemek szervezetére, hadkiegészítésére és felszerelésére. A harmadik rész bemutatja a híresebb hadvezéreinket, fejedelmeinket, de kitér a hadsereg különböző tiszti rangjaira, illetve parancsnoki beosztásaira. A negyedik, befejező rész részletesen írja le az egyes katonák ruházatát és fegyverzetét. A könyvet egy rövid összegzés, illetve a törzsszöveg német nyelvű, igen bő összefoglalása zárja. Maga a magyar nyelvű rész csaknem száz oldal, amelyből mintegy negyven, színes tábla. Ehhez képest a német nyelvű rész több, mint húsz oldal. Könyvet a jegyzetek és a témák szerint felsorolt forrásjegyzék zárja.
Nos mostanában számos, újonnan kiadott Somogyi könyvet volt szerencsém olvasni, vagy inkább nézegetni, mert törzsszöveg hiányában volt olyan, amelynek kiolvasás nem egészen fél órát tartott. Ehhez képest ez a könyv teljesen más. Igen igényes, és részletes leírásokat kapunk, amely nagyon sok, apró részletet világit meg, mind történeti, mind szervezeti, mind felszerelés tekintetében. Meg kell mondanom rég olvastam ennyire igényes munkát. A szöveg teljesen összhangban van az ábrákkal, vagy is inkább fordítva, az ábrák kellő segítséget adnak a leírásokban olvashatóaknak. Meg kell jegyeznem, hogy Somogyi munkái, a későbbi könyveiben tapasztaltakhoz képest, szerintem sokkal igényesebbek, részletgazdagabbak. A könyv rendkívül informatív, de én mégsem találtam száraznak, ugyanakkor jól olvasható, mert az egyes nagyobb fejezetek is több alfejezetre oszlanak, így könnyen lehet akkor is olvasni, amikor csak rövidebb idő áll rendelkezésünkre, hogy kézbe vegyük ezt a remek könyvet.
Igazából, akármennyire is próbálok, nem tudok leírni semmi rosszat erről a könyvről. Igazából mindenkinek csak ajánlani tudom, akit érdekel a korszak hadviselése, katonai szervezete, viselete, a használt fegyverek, illetve azon wargamereknek is, akik valami hasonló témájú sereget szeretnének kifesteni. Minden tekintetben hasznos segítség. Nagyon nagy kár szerintem, hogy a Zrínyi által mostanában kiadott Somogyi könyvek, nem ezt az irányvonalat követték, hanem átmentek tisztán képeskönyvbe. Ha elfogadom egy barátom azon mondását, hogy a szerző könyvei, amolyan magyar Osprey-k, akkor azt kell mondanom, hogy néhány formai kivételtől eltekintve (a színes táblák nincsenek középre fűzve és nincsenek hozzá külön magyarázó szöveg, továbbá nincsenek azon kívüli képek és ábrák) erre a könyvre tökéletesen ráillik ez a megállapítás.
Katonák Bethlen Gábor korából (Bethlen Gábor Hagyományőrség / Mare Temporis Alapítvány 2013.)
Az alig több, mint 50 oldalas kiadvány három fő részből áll. Az első a hadseregeket, a második a mindnapi életet, míg az utolsó a katonákat mutatja be. Ugyan az első fejezett alig tíz oldal, mégis ismereteket szerezhetünk belőle a korszak történelmi hátteréről és a harcoló seregek felépítésről, taktikájáról, és az azok közötti különbségről. A következő fejezet a mindennapi életet mutatja be beleértve a viseletet, az étkezést, a korszak egészségügyi viszonyait, de kitér még olyan érdekes, de réteg területekre, mint a pénzrendszer és a korabeli árak, vagy éppen a babonák és a hiedelmek. És ezt szintén alig több, mint tíz oldalon. Végül az utolsó fejezetből megismerhetjük a korszak katonatípusait, a gyalogosakat, a lovasokat, a tiszteket és egyéb tisztviselőket, de a sereget kísérő családtagot és sáncmunkást is. Mind a két tucat szereplőt egy-egy oldalon kerül bemutatásra egy rövid kísérő szöveg és egy beöltözött hagyományőrzőről készült fénykép segítségével.
A könyv követi a ma divatos szerkesztési elveket, vagyis sok képpel és a képek melletti magyarázó szöveggel készült, amelyeket kiegészítenek kisebb, keretbe foglalt korabeli idézetek. Vagyis a könyv már először kézbe véve is egy nagyon modern, nyugati ismeretterjesztő kiadvány benyomását kelti, de meg kell mondanom azoknál, terjedelme ellenére sokkal több. Miközben szakszerű és tartalmas, mégis könnyen emészthető. Nagyon jó érzékkel találták meg az írók az egyensúlyt a népszerű ismeretterjesztés és a szakmaiság között, mind tartalomban, mind megjelenésben. A kiadvány nagyon igényes megjelenésű, és látszik, hogy a készítők akár tudatosan, akár tudat alatt odafigyeltek minden részletre. Pl. hányszor találkoztam már olyannal, nagyon jó nevű kiadóknál, hogy egy angol könyv fordítását más formátumba adtak ki és ezért a tördelés, pl. a keretes részeknél szétesett, több oldalra került. No itt nem, a könyvben talán ha két helyen van olyan, hogy a hasáb alja nem befejezett mondattal végződik, olyan meg egyáltalán nincs, hogy egy mondat a másik oldalon végződik. Tudom, hogy ez apróságnak tűnik, de a tömegközlekedésen olvasva, két átszállás között szerintem igen nagy segítség, ahhoz, hogy tudjam, hagytam abba az olvasást.
Ez a könyv egy kicsit rendhagyó, mert nem került kereskedelmi forgalomba, mégis könnyen hozzá lehet jutni PDF formában, amit az ajánló mögött meg is adok. Nagyon sokszor találkozom azzal a problémával, hogy egy magánszemély szeretne, valamit megvalósítani, de ennek az akadálya az, hogy nem is reméli, hogy pénzt tud hozzá szerezni. Nos nem tudom milyen pénzügyi háttér volt a kiadvány mögött, számomra mégis egy olyan követendő példa, hogy ha valakik valóban tenni akarnak valamit, és az az ügy tényleg fontos számukra, akkor azt meg tudják valósítani. Nagyon jó példa arra is, hogy először fel kell mutatni valamit, és ezzel elismerést szerezni, és akkor majd talán ebből, ha az valóban értékes, és még egy kis szerencséjük is van, akkor még pénzt is lehet vele keresni. De ha nem, akkor sincs semmi baj, mert ezen a kiadványon látszik, hogy a készítők, szívből, a saját megelégedésükre és mások ismereteinek fejlesztésére készítették. És meg kell mondanom, kitűnő munkát végeztek, minden tiszteletem a készítőké, munkájukat csak ajánlani tudom, mindenkinek, akiket érdekel a korszak.
A könyv itt tölthető le mind magyar, mind angol nyelven.
Nagy László: Magyar hadsereg és hadművészet a harmincéves háborúban (Akadémia 1972.)
A szerző ismert hadtörténész, akinek több, mint két tucat könyve jelent már meg, amelyek túlnyomó része ezzel a korszakkal foglakozik.
A mintegy 200 oldalas mű alapvetően három fejezetre oszlik, amelyből az első Bethlen Gábor hadseregét helyezi el kora társadalmában, a második a hadsereg szervezetével, míg a harmadik annak hadviselésével foglakozik. A könyv tömény szöveg, semmiféle illusztrációt nem tartalmaz, viszont sok adatot és idézetet.
Maga a könyv érdekes, ma olvasva, kicsit idejétmúlt. Kora szemléletének megfelelően marxista szemszögből az osztályharc fontosságát kiemelve járja körül a témát. Ugyanakkor érdekes, amikor a szerző, mind kortársai, mind korábbi saját műveit kritizálva próbál kibújni, vagy legalább lazítani ezen szemlélet béklyóján. A könyv rengeteg adatot, idézetet tartalmaz, így aki képes lehámozni róla az ideológiai mázt, nagyon sok érdekes adalékhoz juthat. Felépítésében nagyon hasonló a fentebb ismertetett Bagi Zoltán Péter féle könyvhöz (vagy ha pontosabbak akarunk lenni, akkor az hasonlít ehhez), hasonló módon járja körül a témát, de annál több. Ugyanis ez nem csak a hadsereg szervezetéről és finanszírozásáról, hanem annak hadviseléséről, sőt a hírszerzéséről is szól. Nem könnyű, eléggé száraz, tömény olvasmány, amit néha még a korszakának megfelelő ideológiai nyelvezet is nehezít. Persze tegyük hozzá, hogy akit ez nem zavar és esetleg abban a korszakban nőt fel, vagy csak hallott róla, még akár szórakoztató is lehet. Nekem néha kifejezetten nosztalgikus emlékek rémlettek fel, amikor rég nem hallott kulcsszavakat olvastam újra. Ugyan a könyv szól a hadsereg hadviseléséről, de nem kapunk valós átfogó képet a történelmi eseményekről, inkább csak példákat. Ami nekem nem tetszett, hogy néha idegen nyelvű, korabeli, főleg német nyelvű idézettel támasztja alá a mondanivalóját, aminek nem adja meg a fordítását.
Maga a könyv egy hasznos háttéranyag, de nem kapunk belőle képet a korszak történéseiről. Ebből nem ismerjük meg a háború menetét, ugyan akkor sok minden mást Bethlen Gábor hadseregéről. Azt viszont igazán részletesen, számos nézőpontból körüljárva. Igazából egy ideológiától nem mentes de tartalmas könyv, amit olyanoknak ajánlom, akik ezt lefejtve fel tudják fedni a valódi tartalmát.
Nagy László: Megint fölszánt magyar világ van… Társadalom és hadsereg a XVII. század első felének Habsburg-ellenes küzdelmeiben (Zrínyi 1985.)
Ez a könyv szintén az előző szerző tollából került ki, jó tíz évvel követve azt. Ez a 350 oldalas könyv négy főbb fejezetre oszlik. Az első a társadalmi hátterét vázolja fel a korabeli Magyarországnak, illetve az itt küzdő magyar hadseregnek. A második a hadsereg szervezetét, belső életét, a lakossághoz való viszonyát, illetve anyagi ellátását (leegyszerűsítve a hadtáp, utánpótlás, gazdasági és toborzási rendszerét) mutatja be. A harmadik a hadsereg hadászatát és harcászatát elemzi, míg a negyedikben a szerző az egyetemes történelem részeként elemzi a három fejedelem történelmi szerepét. A könyv törzsanyaga mintegy 280 oldal, amelyet 50 oldal jegyzet, majd egy rövid időrendi összefoglaló, és név- és helységnév mutató követ.
A könyv nagyon hasonló, az előzőhöz és bizonyos tekintetben annak kibővített változata. Természetesen nem egyszerűen az, hiszen az előző csak Bethlennel foglakozik, noha sokszor tekint előre Rákóczira, illetve hátra Bocskaira, hogy legyen összehasonlításunk. Nos ez a mű ezt bővíti ki, és részletesebben elemzi Bocskai és Rákóczi hadjáratait, miközben az előző műhöz közel hasonló részletességgel mutatja Bethlen tevékenységét is. Talán nem véletlen, de annak ellenére, hogy több mint tíz évvel az előző után jelent meg, de még a rendszerváltás előtt, ugyan úgy a marxista történelem szemléleten keresztül, azaz az osztályharcon keresztül mutatja be az eseményeket. Ezért nem véletlen az első fejezet részletes társadalom elemzése, de ugyan ez látszik a második fejezeten is. Meg kell mondanom, hogy miközben érdekes adatokat olvashatunk ezeken az oldalakon, de számomra mégis egy idő után száraz, sőt néha már unalmas is volt. Ennek ellenére egy érdekes szemszögből mutatja meg és próbálja meg megértetni az események hátterét, és annak ellenére, hogy ez a történelem-szemlélet ma már nem túl divatos, mégis szerintem hasznos, igaz nem abban az eltúlzott formában, ahogy korábban használták, de mégis valahol van benne valami, ahogy a történelmi folyamatokat a társadalmi csoportok érdekérvényesítése folytán vezeti le. Egyébként itt is jellemző, hogy a szerző számos esetben önkritikát gyakorol önmaga korábbi műveivel kapcsolatban. Ugyan a könyv nagyon hasonló volt a korábbi műhöz, mégis az utolsó fejezet, ugyan nagyon száraz, mégis figyelemre méltó. Ugyanis a mellett, hogy a három magyar történelmi személyiség szerepét elemzi, mind a magyar- mind az egyetemes történelem szempontjából, egyben bemutatja mind ők, mind a történelmi események értékelésének változását a kortársaiktól, a nyolcvanas évekig. Mai szemmel nézve számomra igen tanulságos, ahogy a különböző korokban az uralkodó szellemi irányzatuk, a saját önképükhöz igazítva próbálták magyarázni ezt az időszakot, kiemelve belőlük azon eseményeket, személyeket, vagy társadalmi csoportokat, amelyek, vagy amik éppen ideológiai alapot szolgáltattak a rendszerükhöz. És ami érdekes, ez nem csak a szocialista időszakra igaz, hanem a korábbiakra is, illetve a szocialista időszakon belül is hogy változott a szemlélet.
Sajnos ez a könyv sem ismerteti részletesen időrendben a történelmi eseményeket, nem elemzi a hadjáratokat, és a csatákat, ennek ellenére, a korábbihoz képest mégis mélyebb képet kapunk a korszak történetéről és hadviseléséről, illetve bizonyos értelemben a történésekről.
Alapvetően szerintem egy elég nehéz, a korszak nyelvén, és szemléletében íródott, de mindezek mellett tartalmas könyv. Olvasása sok odafigyelést igényel, de az ideológiai mázt lehántva értékes és hasznos olvasmány azoknak akik meg szeretnék ismerni hazánk történelmének ezen korszakát.
Miután átrágtam magam a fenti könyveken, amelyekből nagyon sokat tudtam meg a korszak keresztény hadseregeiről, azok társadalmi és gazdasági hátteréről, szervezetéről, a katonák felszereléséről, mégis hiányérzetem támadt. Egyik mű sem tartalmazott részletes történelmi összefoglalót az eseményekről, mind, inkább csak bemutatott egy-egy eseményt, amivel valami mást kívánt alátámasztani. Ugyanakkor ezen könyvek felcsigázták az érdeklődésemet a korszak eseményei iránt, kénytelen voltam utána nézni, valami egyéb forrásnak. És így került a szemem elé a következő mű, ami szerencsére elérhető az interneten is:
Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme XIV-XVI. fejezet (Budapest 1928–1942)
Bánlaky könyve egy gigantikus mű, amely összesen 22/24 kötetből/fejezetből áll. Talán ez volt az első és talán a bizonyos értelemben a mai napig is a legrészletesebb összefoglaló mű, amely feldolgozta Magyarország hadtörténetét. Azóta tudtommal csak 1985-ben jelent meg egy kétkötetes mű, illetve napjainkban folyik egy négykötetes mű kiadása.
Bánlaky József 1863-ban születet és első katonai témájú könyve 1892-ben jelent meg, igaz még német nyelven. Ez után 1940-ig még számos kisebb-nagyobb hadtörténeti mű hagyta el a dolgozóbáját, jellemzően a XIX. illetve a XX. század eleji eseményeket feldolgozva. Hadtörténeti művei mellett jelentek meg katonai szakírásai is.
Elöljáróban nekem idáig csak a tizenöt éves háborúval foglakozó részt sikerült elolvasnom, így arról írok véleményt. A könyv hagyományos módon időrendben dolgozza fel az eseményeket évről évre, azon belül, pedig hadszínterenként. Először a magyarországi eseményeket, majd az erdélyieket. Csak ez a fejezet közel 150 A4-es oldalt tesz ki ábrákkal, jegyzetek nélkül. A könyv részletesen veszi sorra a hadi és a politikai eseményeket, amelyeket korabeli metszetekkel illusztrál.
Maga a könyv, noha a két háború között jelent meg, mégis elég archaikus nyelvezetű. Ez azért volt számomra érdekes, mert olvastam ennél régebben kiadott könyvet, amelynél nem éreztem ezt ennyire. Ennek talán az lehet az oka, hogy valójában korábban íródott, de csak a második világháborút megelőzően került kiadásra. A nyelvezete ellenére, szerintem mégis könnyen olvasható, olvasmányos. Ennek oka, hogy a korábban ismertetett művekkel szemben ez az írás tisztán a történelmi eseményekre helyezi a hangsúlyt. A leírások nagyon részletesek, és mégolyanok számára is kielégítő, mint jómagam, akik szeretnek elmerülni az olyan részletekben, mint pl. a hadrendek. Igen részletes leírásokat kapunk egy-egy hadjáratról, vagy csatáról, ami alapján azok eléggé jól rekonstruálhatóak. Bár itt kell megjegyeznem, hogy ugyanakkor volt olyan, aminél számomra voltak zavarok, amikor azt a fejembe lévő térképpel összevetettem, és nem teljesen értettem a leírás alapján az eseményeket. (Ez nem ritka, sőt én nem igen találkoztam még olyan művel, ahol a térkép, az azon feltüntetett helységnevek és a leírás összevágott volna.)
Szerintem a könyv kimeríthetetlen ötleteket ad a hadiesemények asztali feldolgozásához, azoknak, akik ezt a korszakot szeretnék játszani. Olvashatunk részletes csata, vagy ostromleírásokat, de olyan a korszak hadviselésére jellemző nagyobb létszámú katonai rajtaütésekről, amit ma a nem hagyományos hadviselés tárgykörébe sorolnánk. A könyvből megismerhetünk néhány olyan alakot, akik rányomták a bélyegüket a korszak hadviselésére. Ezen személyek ismertetése igen objektív, annak ellenére, hogy némelyikük nem éppen pozitív szerepet játszott népünk történetében. A könyv olvasmányos, sőt számomra lebilincselő volt. Sajátos formátumának köszönhetően, akár telefonon is olvasható, ami ma már nagy előny. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, akit akár ez, akár a magyar hadtörténelem más korszaka érdekel. Én a tizenöt éves háborút feldolgozó rész után bizonyára sort fogok keríteni más fejezeteinek is az elolvasására.
A könyv internetes elérhetősége.
Ez volt az első rész, amely a korszak magyarországi hadviselésérők számomra elérhető műveket dolgoztam fel. A következő részben megpróbálom a XVI. század végétől a XVII. század közepéig tartó, hadügyi forradalomról szóló egyetemes műveket összefoglalni.
Ambasa
