Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
- Szakály Ferenc: A mohácsi csata (Akadémiai Kiadó 1975.)
- Martin Middlebrook: A somme-i csata első napja - 1916. július 1. (Saxum 2016.)
- Számvéber Norbert: Ragadozók - A Bake nehézpáncélos-ezred története 1944. január-február (Peko-Hadiakadémia 2021.)
- Walter G. Scott (Horváth Zsolt): MiG vadászrepülők története (Vagabund 2007.)
- Magó Károly: Emlékkönyv - Búcsúznak a katonák a Mi–8 helikopterektől
(Zrínyi 2022.)
- Horváth Sándor, Nagy Norbert, Tóth András, Éless Krisztián: A Leopard 2A4 és a Gidrán (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)
*****
- Szakály Ferenc: A mohácsi csata (Akadémiai Kiadó 1975.)
Ahogy közeledik a mohácsi csata 500. évfordulója, egyre többen foglalkoznak a témával. Én személy szerint a youtube-on meglehetősen sok előadást néztem meg a témával kapcsolatban. Ugyan ez egy meglehetősen régi, még az „átkosban” írott mű, ennek ellenére komoly történészek is hivatkoztak rá. És ha már így van, akkor úgy gondoltam talán érdemes elolvasnom.
Maga a mű egy kis alakú, puhatáblás, alig 140 oldalas könyvecske, amely négy fejezetre oszlik. Az első magával a csatával és azt megelőző néhány esztendővel foglakozik. A második felvázolja a magyar és a török hadszerveztet annak elemeit, finanszírozási hátterét. A harmadik az egész háború világtörténeti összefüggéseit ismerteti. Míg az utolsó Hazánkat mutatja be Mohács után. A könyv a szövegen kívül tartalmaz még néhány térképet és képet.
Először nem akartam megvenni a könyvet, de miután belelapoztam, rájöttem, hogy ez nem egy hagyományos mű. Igazából nem a csatáról szól. Maga az esemény alig pár oldalon kerül bemutatásra. Viszont sokkal inkább a csata hátterét, közvetlen utóéletét, és annak nemzetközi és hazai összefüggéseit mutatja be. És pont ez teszi érdekessé, hiszen nem az eseményt írja le, hanem azt, hogy megértsük, miért történtek úgy a dolgok, ahogy. Ugyan a könyvet a hetvenes években adták ki, de egyáltalán nem vázol fel egy a korszaktól elvárható marxista képet. Persze a magyar uralkodó osztályt elmarasztalja, de pl. Tomoriról és más egyházi személyekről pozitív képet fest. Szintén nem veszi elő a paraszt kérdést, mint megoldást, hanem pont leírja, hogy ez miért hamis illúzió.
Alapjába véve, a mai ismereteim szerint már túl sok újdonságot nem tartalmazott, de valószínűleg 37 évvel ezelőtt más volt a helyzet. Azt gondolom, hogy akit érdekel a téma, annak érdemes elolvasnia. Én egy antikváriumban 800 Forintért szereztem be, ennyit feltétlenül megért.
- Martin Middlebrook: A somme-i csata első napja - 1916. július 1. (Saxum 2016.)
A nagy háború centenáriumára számos könyv jelent meg a világon és Magyarországon is. Ennek egyik hazai eleme Middlebrook könyve.
A könyv egy 350 oldalas, kisalakú, keménytáblás kiadvány (ebből 300 oldal maga a történet és 50 a melléklet). A mű 18, 9-20 oldalas fejezetre és 7 mellékletre oszlik, illetve rendelkezik egy képmelléklettel, és számos térképpel. A könyv lényegében egy nap eseményeit meséli el, de persze a megelőző fejezetek bemutatják az előzményeket, és természetesen az utolsók a következményeket. Magának a csatának az első napját visszaemlékezések sorával tárja elénk. A csata napját szakaszokra bontja és minden szakasz után ír egy összefoglaló fejezetet.
Alapvetően érdekes a könyv, de nem teljesen az amit én szeretek. Engem nem zavar a visszaemlékezések, ha azok színesítik a történet elmesélését, de itt fordított a helyzet. A történet mesélése színesíti a visszaemlékezéseket. A másik, hogy én szeretem az egészet megismerni, és nem csak egy nap történéseit, amely ugyan drámai volt, de akkor is csak a csata egyetlen - igaz meghatározó - napja. Én szeretem a hadseregszervezés kérdéseit és azt gondolom, hogy még valamennyire értem is a sajátos brit rendszert, de meg kell mondanom, mondott újat nekem ez a könyv számomra ebben a témában. Ugyanakkor mivel én a hivatalos elnevezéseket szeretem, nekem zavaró volt, hogy a szerző felvállaltan a zászlóaljak nem hivatalos neveit használja. (Később a mellékletből szerencsére megismerhetjük a hivatalosakat is.) Nekem nünükém a térképek, ez a könyv nem tartalmaz túl sokat, de azok jók, talán csak az olvasás szempontjából szerencsésebb lett volna a belső borítóban elhelyezni egyet-egyet. A csata leírását a formához képest jól oldja meg. A lezáró fejezet számomra kicsit furcsa, A wikipédia szerint a szerző hadtörténész, de tegyük hozzá ez volt az első könyve, és szerintem ez az utolsó fejezeten meg is látszik. Megmondom őszintén az a mód ahogy megpróbál felelőst keresni, majd ahogy meggondolja magát és többé-kevésbé felmenti, vagy árnyalja a személyeket. Az, hogy a mai ismeretivel próbálja elemezni, hogy mit kellett volna tenni a döntéshozóknak, a helyett, hogy azt a parancsnokok rendelkezésre álló ismeretei, a hadsereg kiképzettségéből és képességeiből adódó lehetőségeket figyelembe vette volna. Számomra ez nagyon nem egy történész, hanem sokkal inkább egy olyan újságíró könyve, aki az általa készített riportokból egy sikerkönyvet ír. Egyszerűen számomra ez a fejezet kilóg a könyv ívéből. Ugyan ehez a részhez kapcsolódik, hogy az írást a visszaemlékezők egy-egy mondatával fejezi be, aminél számomra nem a legütősebbel zárja. Ugyanakkor ebben a zárófejezetben, ahol a veszteségadatait közli, látszik az alapos kutatómunka. Ami nekem viszont nagyon tetszett, és szerintem megkoronázza a könyvet, az a bédekker a mellékletben, ami bemutatja egy esetleges látogatónak a csatamezőt. Igaz, hogy ez 70-es évekbeli állapotokat tükrözi, de megmondom őszintén ennek a fejezetnek az olvasása közben azon vettem magamat, hogy megnyitottam a google mapot és végigmentem a leíráson szereplő pontokon, amelyek közül szerencsére számos meg is van jelölve ott. A fordítás alapvetően jó, de ha belemegyek apróbb részletekbe, akkor azért az látszik, hogy bizonyos kifejezésekkel, a fordító nem tudott mit kezdeni és ezért becsúszott - tényleg csak 1-2 - félrefordítás, de ezek nem értelemzavaróak, inkább csak nem helyesek. Ami számomra kivétel az az, hogy nem értem miért Picardy, amikor ennek van magyar neve Pikárdia.
Maga a könyv megjelenés eléggé érdekes. Ha jól néztem utána sem a kiadó sem a fordító nem foglalkozott ezidáig ilyen jellegű könyvekkel. Ráadásul ez nem egy mai könyv, hanem egy ma már majd ötvenéves írás annak előnyeivel és hátrányaival. Előnyeivel, hogy még számtalan interjút közöl a résztvevőkkel és hátrányaival, hogy azóta már vannak újabb kutatási eredmények. A könyvről érdekesek az érzéseim. Szerintem sokkal inkább a hetvenes évekbeli britnek szól aki még emlékszik nagyapjára, vagy épen ő az, mint a 2000-es évek magyar olvasójának. Alapvetően a könyv jó, csak a megértésének, átérzésnek sokkal inkább akkor és ott kellene élnünk, mint itt és most. Én annyira nem szeretem az ilyen jellegű könyveket, de ennek ellenére tetszett. Azoknak ajánlom, akik nem csak a nagy egészet, hanem azokat a kis részeket is szeretik, amiből összeáll az.
- Számvéber Norbert: Ragadozók - A Bake nehézpáncélos-ezred története 1944. január-február (Peko-Hadiakadémia 2021.)
Mint az egykori Hadtörténeti Délutánok lelkes látogatója, Számvéber Norbert könyvei számomra egyfajta kötelező olvasmányok. Még úgy is, hogy ennek a könyvnek az alapját az egyik előadáson már hallottam. Persze egy könyv és egy másfél órás előadás nem ugyan az.
könyv a szokásos, színvonalas kivitelű PeKo kiadvány. A keménytáblás, közepes alakú, közel 360 oldalas könyv. A mű alapvetően a ezred rövid történetét és annak két hadműveletét dolgozza fel. Ennek megfelelően négy nagyobb fejezetre oszlik, amelyből az első az alakulat megalakulásának körülményeit és annak elemeit mutatja be, a következő a két hadműveletet, a Waltraut és a Wanda fedőnevűt, míg az utolsóban ezeket elemzi történész és katonai szemmel. A könyvet egy 60 oldalas fénykép és térképmelléklet zárja.
Aki olvasott már Számvéber könyvet, vagy ott volt valamelyik Hadtörténeti Délutánon, az tudja a szerzőről, hogy a végtelenségig precíz, így a könyvei sem könnyű olvasmányok. Ugyan vannak olvasmányosabbak, de ez nem azok közé tartozik. A könyv hadműveleteinek leírásánál napló szerűen napról-napra ismerteti az eseményeket, ami természetesen behatárolja a lehetőségeit. Így nem csodálkozhatunk ezen a formán. Ahol ez a stílus oldódik, és némileg olvasmányosabb lesz az az elemző rész, de aki sztorizásra gondol a csalódni fog. (Ugyan van benne ilyen rész is, de ez elenyésző.) Igazából ez a könyv olyan szempontból érdekes és izgalmas, hogy megmutatja, hogy egy haderő, és annak elemei a valóságban milyen nehézségekkel szembesülhet és milyen jellegű veszteségeket szenvedhet. Megmutatja, hogy amikor valahol leírják, hogy itt, vagy ott egy ezred, hadosztály harcol az a valóságban mekkora erőt is jelent, és ez a könyv számomra ilyen szempontból volt nagyon tanulságos. Megismerhetjük az utánpótlás, vagy a technikai biztosítás nehézségeit, azt, hogy az elitnek tartott hadosztály lehet, hogy alig tucatnyi páncélost és 1-200 gyalogost jelent csak, vagy azt, hogy a harckocsik jelentős részét nem kilövik, hanem meghibásodás után hátrahagyva felrobbantják. Ilyen szempontból érdemes elolvasni ezt a könyvet, főleg olyanoknak, akik azt gondolják, hogyha egy parancsnok ezt vagy azt tette volna akkor milyen eredményt érhetett volna el, miközben nem látják a bizonytalansági tényezőket és az időjárás adta nehézségeket.
Ez egy nem könnyű könyv. Száraz de ennek ellenére nagyon érdekes és tanulságos. Nem hiszem, hogy ezzel kell kezdeni a hadtörténelem iránti érdeklődést, de azoknak, akik komolyabban foglalkoznak a témával, azoknak kötelező olvasmány.
Számvéber Norbert Hadtörténelmi Délutánokon elhangzott előadása a könyv témájáról.
- Walter G. Scott (Horváth Zsolt): MiG vadászrepülők története (Vagabund 2007.)
Ez egy, általam csak „fürdőkád” könyvek, vagy mások szerint aluljáró irodalom kategóriájába tartozó kiadvány. (Azért hívom így, mert a fürdőkádban olvastam, mivel nem volt kár érte, ha vizes lett.) Én mint akinek volt köze a gyártó típusaihoz, úgy gondoltam, hogy 200 Forintot és azt a pár órát, amit az elolvasására fordítok talán megéri.
Maga a könyv, a szokásos kis alakú, puhatáblás, 200 oldalas könyv olcsó papírra nyomtatva. A könyv számos illusztrációt is tartalmaz, de elég gyenge minőségben.
Nem mondom, hogy sokat vártam a könyvtől, és hát ebben nem is nagyon csalódtam. Ez a könyv is hozta a legtöbb ilyen jellegű iromány sajátosságát, mármint, hogy ollózás. Pl. konkrétan, szó szerint találkoztam 1994-es Top Gun cikk szövegével.. Az egy dolog, hogy nem fogalmazta át, de az már nagyobb, hogy átvette annak hibáit. Ugyanis a könyv számomra legnagyobb hibája, hogy a szerzőnek fogalma sincs a magyar helyesírás orosz szavakra vonatkozó átírásáról. Tudom, hogy ma már teljesen elterjedt, hogy az orosz hangsúlyos „H”-t „Kh”-nak írják. Nem értek vele egyet, mivel nekem az orosz szótáramban az még „H”-ként szerepel. Rendben, de könyörgöm „Ходынка„-ból, hogy lett Kodinka? Ez a könyv első mondatában szerepel. És ugyan ilyen hibák sorakoznak később is. PL UV-blokk lett az UB-blokk-ból, a DUASz lapátból DUA-lapát. Azonban a legnagyobb hiba, az az orosz „Sz”, ugyanis a könyv elő felében ugyanúgy az „S” betűt használja a típus-megjelölésekben akár valójában is „S”-ről, vagy éppen „Sz”-ről van szó. Természetesen ez nem a szerző „hibája”, hiszen nem is ő írta, hanem csak kritikátlanul, minden háttértudás nélkül, és minimális utánanézés nélkül beollózta. Igazából a szerző felelőssége ott indul, hogy a könyv második felében már jól írja, hiszen ott valószínűleg más volt a „forrása”. Az a szomorú, hogy ez nem tűnt fel neki.
Szóval jó, hogy csak 200 Ft a kiadvány (lehet, hogy ma már van vagy 500), de sajnos, a szerző nem érezte azt, hogy a műkedvelő érdeklődő, majd erre fog hivatkozni, és szentül fog hinni az igazában, hiszen ezt egy „könyvből” olvasta. Sajnos azt gondolom, hogy egy írónak van felelőssége. Számomra ez egy szórakoztató könyv volt, hiszen én tudok élni a forráskritikával, és van a témával háttértudásom, de másnak, egy kevésbé toleráns olvasónak ez a könyv csak méreg lehet, aki pedig csak érdeklődő annak félrevezető.
- Magó Károly: Emlékkönyv - Búcsúznak a katonák a Mi–8 helikopterektől
(Zrínyi 2022.)
Valamikor, 30 évvel ezelőtt amikor elkezdtem a szakmámat a Mi-8-ason kezdtem. Életem meghatározó típusa (a Mi-24-essel együtt), hiszen tíz éven át jelemezte a szakmai pályafutásomat. Ugyan azóta kétszer annyi időt töltöttem el Boeingok és Airbusok között, azért számomra még mindig a repülőgép a Mi-8-as, az első szerelem. Így érthető, hogy amikor a Zrínyi kiadta a könyvet a Könyvhétre, nem volt kérdés, hogy meg kell szereznem a könyvespolcomra.
Maga a könyv egy 320 oldalas, nagy alapú, puhatáblás, magyar-angol nyelvű kiadvány. A könyv kilenc nagyobb fejezetből áll, amelyek jórészt emlékek mind írott, mind képi formában. Ezen felül a kiadvány tartalmazza a rendszeresített gépek alapadatait, illetve egy fejezet szól a Mi-8-ashoz köthető alakulatok karjelzésiről.
Nos, én nagy várakozással vettem kezembe a kiadványt, főleg mivel korábban már olvastam Brandt Gyula: Mi-24-es könyvét, ami számomra egy etalon. Az első benyomásom csalódás volt, mert valami hasonlót vártam, mint az idézett mű. Már eleve nem tetszett a formátum. Ez a fekvő, puhatáblás elrendezés, szerintem nagyon sérülékeny, könnyen szamárfülesedik. Aztán amikor belelapoztam nem tetszettek a képek, amelyek nagy része kicsi. Én személy szerint hiányoltam egy típus történetet és a gépek egyedi történetét bemutató rész is igen minimalistára sikeredett.
Ennek ellenére a könyv érdekes, igazából egy visszaemlékezés gyűjtemény, ahol az üzemeltető katonák idézik fel emlékeiket a típussal kapcsolatban. Ez a könyv valójában azon katonáknak szól, akik kapcsolatba kerültek a típussal, mint ahogy az a zárszóból ki is derül. Igazából szerintem a könyv nem rossz, de egy szűk közönségnek szól és nem a nagyközönségnek. Én valami teljesen mást vártam, kaptam egy nem rossz könyvet, de szerintem a típus 53 éves történetét sokkal jobban is fel lehetett volna dolgozni.
Igazából ezt a könyvet leginkább olyanoknak tudom ajánlani, akik kapcsolatba kerültek a típussal, vagy szerettek volna. Sok érdekes, személyes történetet olvashatnak, de műből nem ismerhetik meg magát a gépet, a típust.
- Horváth Sándor, Nagy Norbert, Tóth András, Éless Krisztián: A Leopard 2A4 és a Gidrán (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)
Még a tavalyi könyvhéten szerettem volna ezt a füzetet beszerezni, amikor is vagy nyolc másikat megvásároltam. Sajnos a könyvhét a kecskeméti repülőnap után volt, ahol a sorozat ezen tagja teljesen kifogyott, így meg kellett várnom a decemberi utánnyomást. Szerencsére ami késik, nem múlik, végül a sorozatot sikerült teljessé tennem a Zrínyi karácsonyi akciója során.
A füzet a szokásos formátum: puhatáblás, közepes, fekvő alakú, 72 oldalas kiadvány. A könyv öt fejezetre oszlik, amelyből az első kettőt a felsorolt szerzők első háromja követte el, míg a Gidránról szóló részt a negyedik. A Füzet öt fő fejezetéből a az első a német harckocsik fejlődését mutatja be és magát a Leopard 2A4-et kitérve a vetélytársakkal való összehasonlításra. A második a Krauss-Maffei-Wegmannt, a Leopard gyártóját és a magyar befogadó alakulatot. A harmadik, negyedik és ötödik fejezet szól Gidránról, amelyből az első a MRAP-ok kifejlődését mutatja be, a második, magát a Honvédség újonnan rendszeresített harceszközét. Ez a fejezet, mint a Leopard hasonló része kitér a vetélytársakra is. Az utolsó fejezet a jövőről, a típus hazai üzemeltetéséről és a fejlesztés lehetséges irányairól szól. A füzet számos képet és röntgenrajzot tartalmaz.
Mint, már annyiszor leírtam egy ilyen füzet megírása szerintem nem könnyű feladat. Ebben a sorozatban olvastam már rosszat és jót. Itt azonban azt kell mondanom, hogy a szerzői négyes tökéletesen oldotta meg a feladatát. Közérthető, de szakmai nyelvet használ. Sok apró érdekességet közöl, és olyan részleteket, amelyektől nem is olyan régen még betegesen titkolóztak volna, pedig pont ezek tehetik népszerűvé, a Honvédséget erősítve a civil-katona kapcsolatot. Tényleg, a Honvédség el akarja adni magát a társadalom azon részének, amelyik érdeklődik iránta, akkor ilyen kiadványokra van szükség. Ezen a füzeten látszik az odafigyelés és a szerzők önmaguk iránti igényessége, amely még szerencsés módon írói vénával is párosult. Egyszerűen a terjedelemhez képest a szerzők tökéletesen oldották meg a feladatukat, és egy összeszedett, egységes koncepció mentén megírt, színes, olvasmányos mű került ki a kezük alól.
Nem gondolom, hogy túl sokat kellene írnom arról, hogy kinek is ajánlom ezt a füzetet. Szerintem eddig ennek a sorozatnak a legjobban sikerült tagja. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a Honvédség új fegyverzete, a Leopard, vagy épen a Gidrán.
Ambasa
