Az utolsó rész következik! Az utolsó hét légi győzelmének leírása, amivel aztán az olasz légierő legnagyobb repülő ászává vált.
A háború kezdi lelkileg megviselni Baracca-t, nem bízik már annyira legyőzhetetlenségében, ezért állandó kíséretet kap bevetései során, akiknek az a feladata, hogy védjék és fedezzék bevetések közben. Ha lehet ne vegyenek részt a légi csatában, feladatuk az Ászok ásza védelmezése, egy legenda nem hallhat meg!
Az osztrák-magyar berepülések száma csökkent, viszont a kötelékekben bevetett gépek száma növekedett. Egy kis kötelékben 3-4 gép vett részt a háború elején, és inkább több kis kötelék vett részt a bevetésben, ez a háború vége felé úgy változott, hogy kevesebb bevetés, de kötelékben részt vevő repülőgépek száma 6-7-re de akár 20-ra is emelkedik.
La ventisettesima vittoria aerea - A huszonhetedik légi győzelem
1917. november 7.
Conegliano felett Parvis-sal együtt három Albatros D III típusú ellenséges vadászgép ellenében vívnak légiharcot és itt aratja le huszonhetedik légi győzelmét Orsago közelében, a német légierő Fliegerabteilung (A) 204 DFW C.V 3955/17-e ellen.
A Baracca és Giuliano Parvis alkotta olasz pilótapár „leírhatatlan zűrzavar közepette” aludt az Arcade bázison, ezután indul el egy északkeleti járőrözésre. Sacile közelében Baracca egy olasz Nieuport -ot látott, amint három osztrák-magyar repülőgép támadását igyekezett hárítani. A 91. század két SPAD-ja beavatkozott a harcba. Beavatkozásuk sikeres volt, a támadok elmenekülnek, így sikerült elkerülni a legrosszabbat honfitársa számára.
Útjukat Belluno felé folytatva Baracca egy kétfedelű repülőgépet vett észre a Livenza folyó felett. Utóbbi felségjelének megállapítására a két olasz repülő távolról követte. Miután felismerte az ellenség felségjelét, Baracca teljes gázzal támadásba lendült 4000 méteres magasságból. A harc után készült szokásos repülési jelentésben a lugói pilóta beszámolt a párbaj történéseiről:
„Amikor 500 méterrel odébb értünk, az ellenség észrevette jelenlétünket, és visszafordult, a bal oldala felől támadtam, de a német Aviatik megfordult és tüzelt. Ezután kicsit távolságtartó voltam, de azonnal üldözőbe vettem, és utolértem. Az ellenség balra kanyarodott, alig 150 méterre tőle tüzelni kezdtem. Hallottam az ellenséges géppuskát működés közben, az ellenségtől 50 méterre folytattam a tüzelést, amikor láttam balra fordulni és egy nagyon meredeken körözve süllyedni kezdett, 100 méterről ismét rácsaptam, míg meg nem láttam, hogy az Orsago-tól délre, a vasúton túli réten szétesik."
Miután leszálltak Arcade-ban, Baracca és Parvis a zuhanás helyszínére menve megtudták, hogy az ellenséges csapatok átkeltek a Livenzán, és Orsago felé vonultak.
Wilhelm Appelt pilóta és Paul Wilkening megfigyelő nem élte túl sérüléseiket.
La ventottesima vittoria aerea - A huszonnyolcadik légi győzelem
1917. november 15.
Baracca 28. győzelmét Istrana közelében aratta, és sikerült lelőnie a Fliegerabteilung 14 DFW C.V-jét.
Miután a repülőgépével (SPAD XIII) elindult a Piave vonal egyik szokásos körútjára, Baracca észrevett egy repülőgépet a távolban, amely Conegliano-ból Susegana felé tartott, majd továbbment Treviso felé.
Baracca november 19-i levelében így írta le a párbajt édesanyjának, Pauline-nak:
„Megfordultam, és elkezdtem az üldözést. Közelebb értem, és a repülőgép elég nagy lett ahhoz, bizonyos távolságból felismertem a német Aviatikot. A szokásos gyors manőverrel közeledtem miközben ő lőtt rám, jól védekezett, de 120 lövés után láttam a lángokat a fedélzeten és ereszkedni kezdett. Láttam, hogy 4000 m-en lángokba borul a repülőgép, a személyzet kiugrott és az Aviatik lezuhant az Istrana repülőtér közelében (Treviso).
Baracca azonnal a zuhanás helyszínére ment, és tisztelgett a két elesett ellenfél előtt.
A két német repülős mindegyike nagyon előkelő külsejű hadnagy volt, egyiküknek aranygyűrűi, jegygyűrűje és gyönyörű női portréja volt egy tokban, [...] a mellén ott díszelgett a vaskereszt, egy német háborús kitüntetés.”
Az német gép szerencsétlen legénysége Alfred Müller hadnagy pilótából és Erich Peucer hadnagy megfigyelőből állt.
A 28. légi győzelem trófeája
La ventinovesima vittoria aerea - A huszonkilencedik légi győzeleM
1917. november 23.
Kora délután Baracca 29. győzelmét aratta Falzè di Piave közelében, lelőve a Jagdstaffel 39-es Albatros D.V-t.
Gastone Novelli hadnagy
Baracca Gastone Novelli hadnaggyal együtt szállt fel a padova-i bázisról. Nem sokkal felszállásuk után ellenséges repülőgépek csoportját veszik észre Valdobbiadene irányából. Az ellenséges gépek egyike, kiszakadva a csoportból, dél felé vette az irányt, miután átlépte a Pederobba melletti olasz vonalakat. Az olasz pilótapár Montebelluna-tól északra indította el a támadást.
„Nagyon gyors Albatros D.III vadászgép volt, vörösesbarnára festve. A pilóta remekül manőverezett, nagyon szűk kanyarokat vett és kétszer megpördült tengelye körül” – írja Baracca a jelentésében – „Ismételt támadásokat hajtottam végre, és folyamatosan az ellenséges gép alatt maradtam takarásban. A másik SPAD-támadását is láttam”. Baracca követte a német kétfedelű repülőgépet alacsony magasságba, a montello-i dombokig. A SPAD Vickers géppuskája azonban elakadt, aminek következtében az Albatros viszonylag kis károkat szenvedett: "Besiklott a Piave-ba, és a partunk közelében landolt, és felborult ott, ahol a folyó Falzè di Piave délnyugatra szűkül. Leereszkedtem a partra, és visszamásztam 800 métert, hogy ne legyek kitéve az ellenséges puskatűznek."
A német vadászgép roncsainak megfigyelése közben Baracca látta, hogy a német pilóta, "aki fekete selyemsálat viselt a nyakában", felgyújtotta a gépet, majd elmenekült.
A német pilóta Karl Überschär soha nem tért vissza saját állásaikhoz, eltűnt.
La trentesima vittoria aerea - A harmincadik légi győzelem
1917. december 7..
Baracca portyázásra indult Novelli főhadnaggyal és Olivero-val. A rajjal Asiago és Foza között cirkált. Ekkor látták meg az ellenséges vadászokat, amelyek 4500 méter magasan repültek. Olivero 10 óra körül kénytelen volt otthagyni raját mert kihagyott a motorja. Az olasz légvédelmi tűz 10 óra 20 perckor ellenséges repülőgépet jeleztek Asiago-tól délre. Novelli főhadnagy által kísérve Baracca 4000 méterre süllyedt le. A légvédelmi tűz pamacsai felé tartott, de nem látta sehol az ellenséges gépeket. Végre 2600 méter magasan fedezte fel őket. „Feketére volt festve, a törzse sárga volt.” Hátulról csapott le rá, több sorozatot is lőtt felé. Ellenfele is viszonozta a tüzet, fejre állt és közben ide-oda fordulva igyekezett kikerülni Baracca tűzvonalából. Baracca utána zuhant és egyik júl ülő sorozata után az ellenséges gép törzséből láng tört elő és a Monte Kaberlaba-tól keletre egy kilométerre, az olasz vonalak közé zuhant a bozótba.
Novelli főhadnagy a kapott utasításhoz híven a rácsapás és a légiharc közben is kísérte Baracca-t, de a támadásba nem avatkozott bele, és csupán két kis sorozatot adott le 150 méter távolságból.
A Brandenburg C.I. 29.20 lelövése nagy hatással volt a 91. század parancsnokára:
„Igazán hátborzongató látvány volt látni, hogy a teljesen fekete repülőgép sárga törzsével és a mögötte lángoló lángokkal a Kaberlaba-hegy erdeijébe zuhan. Nem tudtam felmenni, mert túl messze volt, és nem volt azonnal a rendelkezésemre álló autó, és délután ismét el kellett indulnom egy járőrrel."
A Flik 45 szerencsétlen legénysége nem élte túl a harcot.
„Az eddigi harcokból az tűnik fel, hogy a harctéren az osztrák-magyar gépek egyre inkább eltűnnek és óvatosabbak lettek!” nyilatkozta Baracca.
A 30. légi győzelméért megkapta a Katonai Vitézségi Érem arany fokozatát (megadlia d’Oro al Valor Militare)
Francesco Baracca így fejezte ki édesanyjának azt az örömét, amelyet a Legfelsőbb Parancsnokság nyilatkozatának elolvasása után érzett:
„A legnagyobb megelégedéssel olvastam a nevemet a hadsereg hivatalos közlönyében. Ez a díj kárpótol minden áldozatért, minden veszélyért, amit átéltem, miközben az ellenséggel versenyeztem az égboltért.”
Az áldozat a Hansa Barndenburg C.I. 29.20 volt
| 1917. december 7. | Mehrfürth Hermann | hadnagy | megfigyelő | Flik 45 |
| 1917. december 7. | Schütze Hermann | őrmester | pióta | Flik 45 |
Baracca Spad 7-típusú repülőglépe 1920-ban. Ezzel a géppel repült
az 1917. december 7-i légi győzelme idején
A 91. vadászrepülőszázad emblémája
Parentesi di riposo a Torino - Pihenőidő Torinóban
Baracca-t, Piccio-t és Ruffo-t 1918 januárjában Torino-ba rendelik. Ki kell próbálniuk a „Balilla”-t amit az Ansaldo cég által gyártott új vadászgép volt.
1918. január 23-án térnek vissza a századhoz Padova-ba, ahol tehetetlenül kénytelenek elszenvedni a többiekkel együtt az ellenség éjszakai bombázásait. Az időjárás javulásával megkezdődik a nagyobb mérvű repülés. A század részére megérkeztek a legújabb gyártmányú Spad gépek. Baracca személyesen utazik Poggio Rematico-ba, hogy átvegye azokat.
A „Squadriglia degli Assi” az „Ászszázad” 1918-tól kezdve már az új repülőteréről a Quinto di Treviso-ról működik.
A 91. repülőszázad – az „Ászszázad” – pilótái 1918 tavaszán: balról D'Urso, Aliperta, Novelli (Magistrinit rejtőzve), Costantini, Ruffo di Calabria, Piccio, Keller, Baracca, Ranza, De Bernardi,
Bacula, Nardini és Oliver
1918. február 1.
Baracca portyázás közben Asiago-tól délre egy ellenséges repülőgépet pillantott meg maga előtt 4400 méter magasságban. Igyekezett elvágni a visszavonulási útját, ezért Valsugana felől fordult rá. Nemsokkal ezután érte el, de ellensége észrevette és a vadászgép gyors fordulói révén ügyesen védekezett, végül elmenekült Baracca támadása elől, Marcesina felé ereszkedve. Nem tudta tovább üldözni, mert a gépe gázkarjánál akadály lépett fel.
La trentunesima vittoria aerea - A harmincegyedik légi győzelem
1918. május 3.
Végre megtört a pechsorozat! Újra kezdődtek a légi győzelmek!
Portyázó repülésre szálltak fel Baracca századának repülőgépei 9 óra 55 perckor a Piave fölé. 10 óra 30 perckor Treviso felett légvédelmi tüzet láttak. Az ellenséges gépet azonban nem tudták megtalálni, mert a földi irányító jelzések hiányoztak.
10 óra 50 perckor 5 repülőgépből álló ellenséges rajt láttak a Ponte Piave felé tartva, Baracca az egyik gépre rácsapott, de meredek süllyedéssel az ellenség elmenekült. Kis idő múlva 6 gépből álló raj tűnt fel és repült át az olasz vonalak felett és Maserada felé tartottak. Megtámadott egy ellenséges gépet miközben a hátamat Nardini őrmester védte. A Baracca által megtámadott ellenséges vadász ötven lövés után bizonytalan mozdulatokkal indult saját vonalaik felé. Nem tudott azonban a sarkába szegődni, mert újabb érkező vadászok támadtak Baracca-ra.
11 órakor egy ellenséges vadász repülte végig párhuzamosan az első olasz vonalakat Grave di Papadopoli felett Nardini őrmester megtámadta, de mintegy húsz lövés után abba kellett hagynia a harcot, mert géppuskájánál akadály lépett fel. Erre Baracca ereszkedett lejjebb és már az ellenséges vonalak felett támadta meg az osztrák-magyar gépet. 3200 méter magasságból az első sorozat után körülbelül 1000 métert süllyedt csigavonalban, majd felveszi az egyenes repülési helyzetet, visszafordult az olasz vonalak felé és elfogadta az újabb légicsatára való kihívást.
Második alkalommal alulról és oldalról csapott rá Baracca, majd újból hátulról. A harmadik rácsapás alkalmával az ellenséges gép kigyulladt és Saletto-tól északra a Piave kiszáradt köves medrébe zuhant, az olasz első vonalak elé. Nardini őrmester a légiharc eme részébe már nem folyt bele.
A lelőtt gép a 369.28 számú Hansa-Brandenburg C.I felderítőgép volt.
| 1918. május 3. | Rosenbaum Karl | hadnagy | megfigyelő | Flik 45 |
| 1918. május 3. | Friedrich Josef | őrmester | pióta | Flik 45 |
La trentaduesima vittoria aerea - A harminckettedik légi győzelem
1918. május 22.
Baracca portyázó repülésre szállt fel. Kísérője ekkor D’Urso őrmester. 4000 méter magasan portyáztak a Piave-tól keletre, amikor ellenséges gépeket pillantottak meg. Candelù irányában légvédelmi tüzet pillantottak meg. Felemelkedtek 4600 méterre és arra felé repültek. Egy ellenséges felderítőgépet láttak hat vadász kíséretében. Cimadolmo felé repültek 4000-4500 méter magasan, párhuzamosan a Piave-val.
Baracca átrepült magasan az ellenséges kötelék felett és a vadászkötelék legkülső baloldali kísérőjét támadta meg, amely legmagasabban repült a többiek között. Az ellenséges gépek ebben a pillanatban Tezze felé repültek Cimadolo-tól. A Baracca által megtámadott vadászgép nem vette észre őt, az volt a benyomása, hogy viszont a felderítőgép igen, mert a kötelék belseje felé húzódott. A vadászgép után repült, amely 4400 méter magason volt, majd felhúzta a gépét és alulról, hátulról 50 méter távolságból adta le első sorozatát. Az ellenséges gép bal alsó szárnya szögben megtört, de nem szakadt le. Egy pillanatra abbahagyta a tüzelést, ellenfele meredeken fejrenyomta a gépét, mire Baracca újra megindította a géppuska tüzét, meredeken utána zuhanva, talán 30 méter távolságban. Az osztrák-magyar gép bal alsó szárnya levált a törzséről és a zuhanó gép széttöredezett. Egy pillanatra eltűnt Baracca gépének szárnya alatt, de aztán újra előbukkant, zuhanás közben kigyulladt és Borgo Malanotte-tól délre csapódott a földre.
A támadás alatt D’Urso őrmester védte Baracca hátát. Kis távolságból követte állandóan, így biztosította Baracca-t az ellenséges gépek támadása ellen.
A lelőtt gép a Albatros D.III 153.155 volt.
| 1918. május 22. | Fähnrich Ernst Freiherr von Pontalti | szakaszvezető | pióta | Flik 51/J |
1918. június 15.
Az ellenség felkészülve a nagy támadásra 20-25 gépből álló kötelékben jelenik meg. Az olasz vadászok is kötelékbe tömörülnek, de kisebb kötelékeket alkotnak, melyek ezáltal mozgékonyabbak is. 5-7 legfeljebb 9 gép tart együtt és így portyáznak a levegőben.
Baracca az eredeti elképzeléshez ragaszkodik most is. Neki elegendő egy bajtárs, aki a hátát védi, repülőgépe ugyanis nem tud hátrafele lőni, reá tehát hátulról leselkedik a legnagyobb veszély.
La trentatreesima e la trentaquattresima vittoria aerea - A harmincharmadik és harmincnegyedik légi győzelem
A Piave-csata alatt erős kötelékekben nyomultak be az olasz légtérbe az ellenséges gépek. Baracca Aliperta őrmesterrel szállt fel 11 órakor, hogy a Piave felett portyázzanak. Délután fél egykor, Saletto-tól nyugatra egy felderítőgépet vett észre. A felderítő gép felett 1000 méterrel magasabban tizenöt vadászgép repül. A magányos felderítőgépre csap. A farkánál alulról csap le rá. Ellenfele belengve védekezett, hol meredeken ereszkedett, hol pedig felágaskodott, közben pedig Baracca-ra tüzelt. De ő sem hagyta magát, körülbelül százhúsz lövés után kigyulladt, fejreállt, majd még földet érés előtt a levegőben szétesett. Részei Saletto-tól keletre a Piave jobb partján hullottak a földre.
A lelőtt gép Hansa-Brandenburg C.I. típusú gép volt és a száma 369.116.
| 1918. június 15. | Tomažič Albin | főhadnagy | megfigyelő | Flik 32.D |
| 1918. június 15. | Fellner Artur | hadnagy | pióta | Flik 32.D |
Az egyik géppuskájában akadály lépett fel, miután lángba borulva lelőtte az első gépet, amely bombázta az olasz csapatokat. Észrevett egy másik gépet is, amelyet meg is támadott, de most már mindkét géppuskája csütörtököt mondott és nem volt elég idő az akadály elhárítására, így visszatért a bázisra.
A 34. légi harc jelenete
A második légiharc 12 óra 45 perckor kezdődött. Egy huszonöt vadászgépből álló köteléket pillant meg San Biagio Piave-nél. A kötelék harcba keveredik kilenc gépből álló olasz – saját – kötelékkel. Az ellenséges kötelék szétszóródik, felbomlik és a gépei visszafelé repülnek. a kötelék egyik gépe lemarad a többiektől. Baracca felméri a kedvező helyzetet és rácsap a lemaradt gépre. Az ellenséges gép ügyes fordulókkal megkísérli, hogy visszajusson saját területük fölé, de Aliperta őrmester segítségére volt Baracca-nak a légiharc alatt, mert elvágta ellenfelük elől a visszarepülés útját. A gépet a farka felől, oldalról támadta meg. Az osztrák-magyar gép pilótája merészen és ügyesen repül, de nem tudja kivonni magát ellenfele szorongatásából. Mintegy 100 lövésből álló sorozat után ellenfele San Biago di Callalta-nál az olasz vonalaknál szállt le és földet éréskor átfordult, egyébként sértetlen maradt.
A lelőtt gép egy Albatros D.III típusú gép volt a száma 153.266.
| 1918. június 15. | Sigmund von Josipovich | hadnagy | pióta | Flik 51/J |
Utolsó bevetésére 1918. június 19-én szállt felt.
Ekkor már javában tombolt az Osztrák-Magyar Monarchia offenzívája a Piave-n és a Montello hegyen.
Baracca aznap másodszor 18óra 15 perckor szállt fel Quinto di Treviso bázisról, kísérője Franco Osnago volt. A páros a Piave folyó felé vette az irányt. Nervesa della Battaglia feletti átrepülés után a két olasz pilóta a Montello déli lejtője felé vette az irányt. Egy ponton Osnago látta, hogy Baracca SPAD VII gépe egy hirtelen manővert hajt végre, de ekkor szem elől tévesztette. Baracca gépe eltűnt Osnago gépének szárnya alatt. A milánói pilóta kanyarodás után látta, hogy parancsnoka gépe a Montello hegyet övező erdőbe zuhan és kigyullad.
A 91. repülőszázad pilótáinak egy része parancsnoka keresésére indult, Néhányan felszálltak, mások autóval próbáltak eljutni a szerencsétlenség helyszínére, anélkül, hogy ismerték volna a tényleges helyszínt.
Csak június 24-én az osztrák-magyar csapatok visszavonulás után sikerült elérni azt a helyet, ahol a Spad VII lezuhant, és visszaszerezni Baracca holttestét. 26-án a temetést Quinto-ban tartották, a legmagasabb katonai tiszteletadás mellett.
A hivatalos olasz jelentés szerint vélhetően géppuskatűz érte az ellenséges állásokból, és lángba borulva az olasz vonalakon túl a Montello hegy oldalába zuhant.
Az osztrák-magyar változatban a Phönix CI 121.17 felderítőgép Max Kauer pilótából és Arnold Barwig megfigyelőből álló legénysége lőtte le.
Az Olasz Légierő Eurofighter Typhoon típusú vadászbombázója és rajta Baracca emblémájával az "Ágaskodó ló"-val
Rangel István
