Immár két éve, hogy barátaimmal, egy németországi kiruccanás során felkerestem Colditz várát. Akkor nem kerítettem rá...
Colditz település első írásos emléke 1046-ra datálódik. 1083-ban már említés történik egy kastélyról, majd 1158-ban annak bővítéséről. 1430-ban a husziták rohanták meg a várat és a várost, és miután sikeresen bevették felgyújtották mindkettőt. 1464-ig eltartott, míg újjáépítették a várat. A XV. század végére a szász uralkodók kedvelt pihenőhelyévé vált a kastély. Azonban a város fejlődése 1504-ben ismét törést szenvedett. Egy Clements nevű pékinas véletlenül tüzet okozott, amely hamarosan elharapózott. Hamarosan lángba borult a városháza és a templom, majd a tűz átterjedt a várra is. Mire a tűz kihunyt a város és a kastély a lángok martalékává vált ismét. Már két év múlva megkezdődött a vár újjáépítése, vagy is inkább lakhatóvá tétele. 1523-ban a kastély parkjában létre hozták az akkori Európa legnagyobb vadasparkját, majd a következő évben emelet ráépítéssel bővítették a kastélyt. 1577-91 között az akkori gótikus kastélyt reneszánsz stílusban építették át. A következő nagyobb átalakításra 1694-ben került sor, amikor is Erős Ágost szász választónegyedem és lengyel király parancsára megépült a barokk stílusú külső udvar, és a kastély 700 szobásra bővült. 1753-ban használja utoljára szász választófejedelem a kastélyt, ez után a vár állaga romlani kezdett. 1787-ben a maradék bútorzatot is elárverezték. A XIX. század elején, a hely, ahol egykor a szász uralkodók pihentek, dologházzá alakult át. Az egykor fényes termekben 1083. és 1829. között, szegények, betegek és rabok kaptak elhelyezést. 1829-től, csaknem 100 éven keresztül a kastély szanatóriumkén a gazdag polgárok pihenőhelyeként és mellette bolondok házaként működött. Ez az intézmény volt Németország első Pszichiátriai intézete. 1864-ben az istállók és a melléképületek neo-reneszánsz stílusú épületeket húznak fel. Az első világháború alatt pszichiátriai és tuberkulózisban szenvedő betegeket ápoltak a vár falai között, akik közül 912-en hunytak el ebben az időszakban. A vár 1924-ig működött egészségügyi intézményként
1933-ban, a nácik hatalomra kerülése után az várat börtönné alakították át, ahova legfőképpen a rendszer ellenségeit, nem kívánatos elemit zárták. 1939-ben a foglyok kicserélődtek és innentől Oflag IV-C néven tiszti hadifogoly táborként működött. Az első hadifoglyok lengyelek voltak, majd hamarosan megérkeztek a belga, brit, francia, holland és nemzetközösségi tisztek is, majd 1943-tól az amerikaiak. Mivel a vár egy 75 méterrel a Mulde-folyó fölé magasodó szilaszirten feküdt, és összesen csak két kijárata volt, a németek ideális helynek tartották a renitens, állandóan szökést megkisérelő foglyok összegyűjtésére. Az esetleges szökéseket nehezítette, hogy Colditz a legközelebbi német határtól is több, mint 600 km-re feküdt. Ennek ellenére a németek számítása csak részben vállt be. Ugyanis azzal, hogy ide gyűjtötték össze a legrenitensebb foglyokat létrehoztak egy börtönakadémiát. Az első sikeres szökés a francia Alain Le Rey nevéhez fűződik, aki 1941. április 11-én hagyta ott a tábort. A foglyok számos módon próbálkoztak, voltak akik alagutakat ástak, volt aki női ruhában próbálkozott, illetve voltak olyanok, akik a színében azonos holland egyenruhát alakították át németté, és az őrszemélyzet tagjának kiadva magukat próbálkoztak. A legérdekesebb, és talán a legmeghökkentőbb kísérlet egy a padláson épített, két személye vitorlázó repülőgép volt, amelyet azonban soha sem használtak fel. 1999-ben aztán az eredeti tervek alapján megépítették a gépet, és súlymakettel a vár tetejéről útnak is indították a replikát, amely 180 méteres siklás után a Mulde-folyó túlpartján sikeresen landolt. A fogolytábor fennállása alatt, összesen 316 szökési kísérletet, és 130 tényleges szökést jegyeztek fel, amelyek során 32-en sikeresen el is hagyták Németországot. A háború végén Colditzba több fontos foglyot is szállítottak, de őket hamarosan tovább vitték innen. Az amerikai csapatok 1945. április 16-án, két napi harc után foglalták a várat, miután az őrszemélyzet megadta magát.
A háború után közvetlenül Colditz a szovjet megszállási övezetbe került, ahol kezdetben ismét börtönként üzemeltették tovább. Később visszakapta régi szerepét és újra idős otthon és pszichiátriai intézet lett belőle. A német újraegyesítés után 2006-2007 között a kastély jelentős felújításon esett át. A belső udvarán múzeumot hoztak létre, míg a külső udvar épületeiben ifjúsági szállót.
Colditz igazából a történelem egy elfelejtett fejezete maradt volna, ha az Pat Reid a háború után nem írja meg élményeit. A könyv siker lett, és Colditz neve ismerté vált a szigetországban. Mára már több film, sőt nagysikerű társasjáték is készült a colditzi fogolytáborról. Colditzban számos ismert és kevésbé ismert fogoly fordult meg. A teljesség igénye nélkül, itt raboskodott Douglas Bader az egyik leghíresebb brit vadászrepülő, Davis Stirling a SAS elődjének megalapítója, Tadeusz Bór-Komorowski a Lengyel Honi Hadsereg, és a varsói felkelés főparancsnoka. A rabok között van magyar vonatkozású is. 1944. március 16-án az OSS ejtőernyővel Magyarországra juttatta az úgynevezett Duke csoportot, amelyet Florimund Duke ezredes vezetett, hogy felvegye a kapcsolatot a Kállay-kormánnyal és ismerteket szerezzen Magyarország háborúból való kiválásával kapcsolatban. A csoport azonban alig egy hét múlva lebukott és elfogásuk után átadták a német hatóságoknak, akik a három amerikai hírszerzőt Colditzba szállították.
Mi várat a zwickau Trabant-Horch Múzeum meglátogatása után látogattuk meg visszafelé Drezdába. Maga a múzeum nem túl nagy, a belépő is ennek megfelelően fele annyi, mint a többi német múzeumban. Maga a kiállítás két részből áll, az alsó termekben a vár múltját mutatják be néhány az ásatások során előkerült leletek alapján, a múzeum többi része, nagyobb fele pedig a Oflag IV-C-t. Ebben a pár teremben, megismerhetjük a foglyok életét és a nevezetesebb szökéseket, szökési kísérleteket.
Alapvetően nem kell sokat várnunk a múzeumtól, alig egy óra alatt megtekinthető. Ahogy mi is tettük, inkább csak kiegészítő programként érdemes megnézni, főleg olyanoknak, akik lelkesednek a történelemért.
Ambasa
