Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
- Szun Ce: A hadviselés tudománya (Göncöl 1996.)
- C. Tóth Norbert: Dózsa György - Kultusz és történelem (Kronosz 2024.)
- Ágoston Gábor: Az oszmán hódítás és Európa (Rubocon 2022.)
- Geoffrey Brooks: Hirschfeld - Egy német tengeralattjáró-altiszt története 1940-1946 (Hajja és Fiai 2003.)
- Vándor Károly: Légierő társbérletben I. (VPP 2009.)
- Vándor Károly: Légierő társbérletben II. (VPP 2010.)
- Alistair MacLean: Őfelsége hadihajója (Zrínyi 1984.)
- Maga Lenin: Az Antonov An-72/74 szállítórepülőgép-család (Élenjáró Haditechnika blog)
*****
- Szun Ce: A hadviselés tudománya (Göncöl 1996.)
Szun Ce-vel valamikor nagyon korán, még a nyolcvanas években találkoztam. Valamilyen hadtudományi munkában hivatkoztak rá úgy, hogy az amerikaiakat érdekli a vietnami háború miatt. Aztán szerencsére a rendszerváltozás után már magyarul is megjelent és el is lehetett olvasni.
Maga a könyv inkább csak könyvecske, alig 120 oldalas, kis alakú, kemény táblás, szép kiállítású kiadvány. Szun Cu 13 fejezetbe rendezett gondolatait tartalmazza, ahol az egyes fejezeteket egy-egy korabeli grafika választja el.
Nehéz írni egy ilyen könyvről, hiszen itt egy ókori katona gondolatait kellene bírálni, de hogyan? Mi alapján dönthetném el, hogy mi volt az, ami akkor és ott működött, az jó, vagy helytelen? Nem is akarom. Szerintem érdekes, de a helyén kell kezelni. Nem szabad túlértékelni, inkább, mint kordokumentumot kell kezelni. Természetesen van benne számos alapigazság, ami ma is működik, de ugyan ez zajlott le a reneszánszban, amikor újra felfedezték az ókori klasszikusokat. Ami időtálló volt az megmaradt, ami meg nem az kikopott. Szun Cu pontosan ilyen. Érdekes, de senki sem lesz hadvezér, mert ezt elolvasva kezébe kerül a bölcsek köve.
Ez egy kitűnő, és fontos könyv, amelynek elolvasása nem is igazán követel túl nagy erőfeszítést. Sőt ez egy tipikusan olyan könyv - még ha a terjedelme miatt alkalmas is - nem szabad egyben elolvasni. Igazából szerintem napi egy-kettő ajánlott, és akkor tudjuk élvezni, töprengeni a leírtakon. Ha valami nem tetszett a magyar kiadásban, az az, hogy ugyan néhol megjelenik benne fordítói megjegyzés, értelmezés, de ez ritka, mint a fehér holló. Pedig szükség lenne rá, de ez nem biztos, hogy a fordító hibája, hiszen valószínűleg se háttér tudása, se felhatalmazása nem volt rá.
Ez egy fontos könyv, amelyet csak ajánlani tudok.
- C. Tóth Norbert: Dózsa György - Kultusz és történelem (Kronosz 2024.)
Most a Budapesti Könyvfesztiválon akadt a kezembe ez a kis könyvecske, amely tartalmát tekintve nem volt újdonság számomra, hiszen már számos C. Tóth Norbert youtube videóban hallottam. Mivel az ára meglehetősen kedvező volt, így nem haboztam és megvásároltam.
Maga a könyv egy kis alakú, puha táblás, alig 150 oldalas könyvecske, amelynek érdemi része 120 oldal, a többi irodalomjegyzék és névmutató. A könyv a fejezetek elején tartalmaz némi illusztrációt és egy térképet. A könyv fejezetei két nagyobb részre oszlanak. A kiadvány első fele a Dózsa-kultusz kialakulásának történetét dolgozza fel, míg a második rész magról Dózsáról és az 1514-es eseményekről szól. A könyv rengeteg lábjegyzetet tartalmaz, nem is annyira kis túlzással a könyv fele gyakorlatilag hivatkozás.
Nagyon kedvelem C. Tóth Norbert előadó stílusát, azt a fesztelen előadásmódját, ahogy a videóiban beszél. Kicsit csapong, de ez jól áll neki. Nos a könyve is kicsit ilyen, Ez számomra egy tanulmány, ahol nekem ismernem kellene sokszor amire utal. Még szerencse, hogy a beszélgetéseiből, előadásaiból ezt tudom, de nem vagyok benne biztos, hogy aki nem ismeri az ez irányú munkásságát, nem fogja néha elveszíteni a fonalat. Ez nem baj, csak meg kell nézni a témáról készült videóit is és így lesz teljes a kép. Ez jórészt a könyv első felére igaz, a második fele már összefogottabb, de ezen nem is lehet csodálkozni, hisz az egy laikus részére is átláthatóbb téma, egy cselekmény leírása.
Összességében nem bántam meg, hogy megvásároltam a könyvet, de szerintem igazából csak a szerző videóival válik érthetővé egy laikus számára. Persze felmerülhet egyesekben a kérdés, hogy miért is vegyem meg, vagy olvassam el a könyvet? Hát mert mégiscsak ez az igazi, ez egy több éves kutatómunka megkoronázása, amely megérdemel ennyit, és nem gondolom, hogy a szerzőt kellene büntetnem, mert tud jól és közérthetően szerepelni.
- Ágoston Gábor: Az oszmán hódítás és Európa (Rubocon 2022.)
Sokáig szemeztem ezzel a könyvvel, főleg úgy, hogy megjelenésekor még egy konferenciát is szerveztek, amelyet a youtube-on néztem meg.
Maga a könyv egy közepes alakú, kemény táblás, több, mint ötszáz oldalas mű. A könyv négy nagyobb részből, azon belül 14 alfejezetből áll, amely az oszmánok felemelkedésétől, az 1700-as évekig követi nyomon a birodalom és az uralkodó család történetét. A könyv csak a fejezetek elején tartalmaz egy-egy látványos képet, de ugyanakkor tartalmaz néhány térképet, nem sokat de jót és ott, ahol szükséges. Minden részt jegyzetek zárják illetve a könyv végén van egy kronológia, fogalomtár, név mutató és egy bibliográfia.
Szerintem az idén olvasott könyvek közül az egyik, ha nem a legjobbat olvastam. Jellemző, hogy ha csak a törzsszöveg 450 oldalát néztem, azt is öt nap alatt olvastam ki. Egyszerűen azt gondolom, hogy ez a könyv példa arra, hogyan kell komoly, tudományos színvonalon írni a történelemről úgy, hogy az fogyasztható legyen. És itt nem csak arról van szó, hogy érdekes dolgokról olvasmányosan írjunk úgy, hogy közben elárasztanak minket az adatok, de ezek nem zavarnak minket, hanem arról is, hogy hogyan szerkesztünk, tagolunk egy könyvet. Szerintem nagyon jó, hogy az egyes részeken belüli fejezetek 2-9 oldalas alfejezetekre oszlanak, vagyis egy ültő helyben be lehet fejezni egy-egy etapot. aminek az elolvasása utána fel lehet állni, majd visszaülve folytatni.
Nekem általában gondom, hogy a történelmet a saját. magyar szemszögből szemléljük. Szerencsére ez a könyv nem követi el ezt a hibát, sőt nem oszmán, hanem sok szemszögből, de természetese magyarból is bemutatja az eseményeket és próbálja megértetni a felek mozgató rugóit és lehetőségeit. Ehhez bemutatja a politikai, katonai és gazdasági-pénzügyi hátteret. Érdekes volt, hogy a hagyományos történeti feldolgozás mellett kitért a pénzügyekre, a diplomáciára és a kémkedésre. Nekem a könyv végig lendületes volt, egyedül talán a harmadik fejezetben éltem át egy kis belassulást.
Mostanában egyre jobban érdekel a korszak, ráadásul úgy, hogy azt más szempontokból is láthatom. Ettől a könyvtől, amikor kézbe vettem ezt vártam és egyáltalán nem csalódtam. Minden szempontból szinte hibátlan.
- Geoffrey Brooks: Hirschfeld - Egy német tengeralattjáró-altiszt története 1940-1946 (Hajja és Fiai 2003.)
Valamikor három évvel ezelőtt olvastam el William J. Ruhe amerikai tengeralattjárós visszamelékezését. Akkor megjegyeztem, hogy milyen érdekes lenne elolvasni valami hasonlót egy német tengeralattjáróstól is. Ezt olvasva Zoli barátom hívta fel a figyelmemet erre a könyvre, ami azért volt ciki, mert ez a kötet már a megjelenés óta ott pihent a polcomon.
Maga a könyv tipikus Hajja és Fiai kiadvány, abból is a kis alakú kemény táblás változat. Maga a kötet 260 oldalas kiadvány, amelyben 10 fejezetben ismerhetjük meg a német híradós tengerész visszaemlékezését. A fejezeteket egy érdekes, személyes felvételeket tartalmazó képmelléklet osztja ketté. Apróság, de ritka kivétel, hogy ez a mellékletet sikerült két fejezet közé bekötni. A könyv végén két rövid fejezetben ismerhetjük meg a visszaemlékező egyik parancsnokának történetével illetve az utolsó, különleges urán szállítmányának a hátterével. A könyvet jegyzetek zárják.
Ugyan az ausztrál szerző úgy harangozza be, hogy Hirschfeld stílusa lendületes, de én ezt annyira nem éreztem. Nem volt rossz, de ez a beharangozás feleslegesen tette magasra a lécet. Amúgy a visszaemlékezés inkább tömör, de jól olvasható, és ami fő érdekes. Ráadásul egy teljesen más képet fest le a német tengeralattjárók harcáról, mint ami a köztudatban él. Itt egyáltalán nem egy hatékony, halálos hadigépezet képe bontakozik ki előttünk, hanem gy sokkal esetlenem harceszközé. Természetesen tanúi lehetünk hajók pusztulásának, de legalább annyiszor kudarcoknak.
Nekem tetszett ez a könyv. Egy teljesen más szemszögből ismerhettem meg a német tengeralattjárósok harcát. Koránt sem egy idealizált heroikus kép bontakozhatott ki előttem, hanem egy sokkal árnyaltabb. Azoknak, akiket érdekel a második világháború tengeri hadviselése, azoknak csak ajánlani tudom.
- Vándor Károly: Légierő társbérletben I. (VPP 2009.)
Ez a könyv már a megjelenés óta megvan, sőt megvan az előzménye is, ami csak angolul jelent meg és a szerző akkor azt mondta, hogy nem valószínű, hogy megérje egy magyar kiadás. Szerencsére tévedett, sőt a magyar változat egy bővített, kétkötetes kiadás. Szerencsére nekem, megvan mind a három kötet, ráadásul névre szólóan dedikálva.
Az első kötet egy papír kötéses, nagy alakú majdnem 300 oldalas, gazdagon illusztrált kiadvány. Ebben a részben egy bevezetőt, és egy fajta segédmagyarázatokat kapunk, majd következik a fő rész, amely megpróbálja az összes Magyarországon és részben Ausztriában, és Csehszlovákiában, a Szovjet Légierő által használt repülőtér, ideiglenes felszállópálya és egyéb objektum történetét.
Ahhoz értsük, hogy miről is van szó, érdemes egy kicsit megismerkednünk a szerzővel. Vándor Károly egy amatőr repüléstörténész, aki azt amit csinál profi szinten teszi. Ez a mű egy nagyon aprólékos kutatómunka eredménye. Aki olvassa az tudja, hiszen itt megjelenik az összes olyan repülőtér, amiről valami utalást talált. Ezek hol dokumentumok, hol valamilyen személyes visszaemlékezés, akár az itt harcoló, vagy állomásozó katonáktól, vagy akár a helyi lakosoktól. A mű nagy előnye, hogy a szerző nem akar olyat állítani amit nem tud, vagy amiről nincs meggyőződve. Ha az adatai részlegesek, akkor nem találgat, csak annyit állít, amennyit tud. Én ezt a hozzáállást nagyon tisztelem. A könyv hatalmas adatmennyisége mellett a hatalmas képanyag a másik erőssége. Ha valami kritikát meg akarok fogalmazni, az csak annyi, hogy látszik, hogy a szerző civil, bizonyos szakkifejezéseket következetesen rosszul használ.
Jellemző apróság, hogy a szerző az orosz katonai rövidítéseket használja, de ad a kötethez egy könyvjelzőt, ahol ezeket összegyűjtötte, és gyakorlatilag ez állandóan kéznél van segítve az értelmezést
Ez egy igazán hiánypótló mű profi megvalósítással. Csak ajánlani tudom.
- Vándor Károly: Légierő társbérletben II. (VPP 2010.)
A második kötet egy évvel később követte az elsőt. Ez a könyv hasonló formátumú, de egy kicsit rövidebb, 250 oldalas. Ez a könyv igazából egy kiegészítése, folytatása az előzőnek. Ez a kötet bemutatja kiképzést, az itt lévő csapatok belső életét. A könyv tartalmaz egy repülőesemény jegyzéket, és több hadrendet, korszakonként. Megismerkedhetünk az itt lévő szovjet repülőtechnikával dióhéjban, az itt épült betonfedezékkel részletesebben, illetve az itt szolgálók egyenruháit színes képeken. A könyvben az első kötet kiegészítése, javítása található.
Ez a könyv, mint írtam az első kötet folytatása, kiegészítése. míg az gyakorlatilag egy tematikára épült. nevezetesen területi alapon bemutatnia, a Hazánkban állomásozó Szovjet Légierőt. Ez a második kötet ezt már nem tudja. Ez inkább több oldalról részleteket villant fel, ami segít a nagy egész megértését. Ez a kötet sokkal inkább nagyobb cikkek gyűjteménye, de ez egyáltalán nem rontja a mű értéket. Ez egy kiegészítése az elsőnek, de fontos kiegészítése. Az első rész mindenképpen megáll önállóan is, ez is, de kevésbé.
Nem tudok mást írni, mint az elő esetében. Egy nagyon aprólékos kutatómunka gyümölcsét tarthatja a kezében, aki kézbe veszi Vándor Károly kitűnő, hiánypótló művének második kötetét. Csak ajánlani tudom.
És egy kis kiegészítés: A könyvnek van honlapja, illetve a szerző a kutatásai során nem csak adatokat gyűjtött, hanem tárgyakat is, amelyek ma megtekinthetőek a berekfürdői múzeumában.
- Alistair MacLean: Őfelsége hadihajója (Zrínyi 1984.)
Valamikor középiskolás koromban, a nyolcvanas években ez volt az egyik kedvenc háborús regényem, s már vagy harminc esztendeje volt, hogy olvastam. Kicsit furdalt a kíváncsiság, hogy vajon, hogy fog ma tetszeni.
Maga a könyv egy kis alakú, papír borítós 470 oldalas, igazi ponyva, a szó jó értelmében. És ez minden tekintetben igaz, hiszen a szerző, Alistair MacLean, akkor - szerintem - az egyik mestere volt. Csak magyarul 33 könyve jelent meg 1984. és 2008. között. Számos művét megfilmesítették. Ha valakinek nem lenne egyértelmű, ő írta a : A kémek a sasfészekben-t, A navarrone ágyúi-t, annak folytatását a Csapda-t, A halál-folyó-t, és a Medve-szigetet. Ezek egy része, ma már klasszikus.
Maga a könyv lendületes, olvasmányos. Egyszerre ismerünk meg belőle, egy tőlünk minden tekintetben ismeretlen környeztet, egy hadihajó működését, harchelyzetben, és a zord északi vizeket. Ugyan ez a könyv története a második világháború idején játszódik, de szerintem ez sokkal inkább egy dráma, mint szimpla háborús regény.
Nem szeretnék spoilerezni, ezért többet nem is igazán írnák róla, csak annyit, hogy nem csalódtam. 40 évvel az első olvasás után is ugyanolyan hatást tett rám, mint középiskolás koromban, Csak ajánlani tudom, szerintem műfajának egyik remeke.
- Maga Lenin: Az Antonov An-72/74 szállítórepülőgép-család (Élenjáró Haditechnika blog)
Azt gondolom, hogy érdemes felhívnom a figyelmet olyan blogokra, ahol a szerző egy-egy témát alaposan körbejár. Sajnos azt tapasztalom, hogy egyre kevesebb az ilyen a blog.hu-n és számos esetben pár mondatos írások érnek el nagy kattintás számot, miközben alapos írások alig kapnak értéküknek megfelelő figyelmet. Erre a blogra ezen íráson keresztül szeretném felhívni a figyelmet.
Alapvetően érdekel a szovjet-orosz haditechnika és a repülés, mivel hosszú időn keresztül közöm volt hozzá, sőt egyszer volt szerencsém utasként repülni ezen a típuson. Így érdeklődéssel fogtam neki ennek a négy részből álló cikksorozatnak. maga az írás 26 gépelt oldalnyi, de e mellett számos illusztrációt tartalmaz. Ráadásul a szerző ezt lelkiismeretesen adatolja is.
Maga az írás jó, és érdekes és szakmailag is megállja a helyét. Egy vitatható adat kivételével nem találtam benne olyan hibát amely feltűnt volna, ezzel szemben számos érdekességet, újdonságot olvashattam. Amit kiemelnék, hogy a szerző széles skálán használja a forrásokat és él a forráskritikával. Ez az írás nem egy cikk, vagy könyv mechanikus fordítása, hanem látszik rajta, hogy a szerző elmélyedt a témában, több forrást vetett össze és ez alapján írta le amit írt. Tetszett, hogy összeveti a forrásokat és ha nem találja azokat meggyőzőnek, akkor közli mindkét változatot.
Én csak ajánlani tudom a szerző blogját és az itt található, alapos repülőgép ismertetőket. Ha valamit meg kell jegyeznem, hogy irigykedek rá, mert megelőzött a Martin XB-51-es ismertetésével...
Tarr (ambasa) Gábor
