Anno a magyar haderő, amikor Néphadseregből Honvédségbe alakult át, az nem csak egy egyszerű névcserét jelentett, hanem új feladatokat és ehhez kapcsolódó új szervezet kialakítását is, amelyhez új fegyverek (is) kellettek. Természetesen senkinek sem volt birtokában a bölcsek köve, ezért sok ötlet merült fel. Két ilyen ötletről szeretnék majd írni a közeljövőben, amelyből az egyik a Szöcske könnyű terepjáró gépkocsi volt...

A magyar haderő reformja, nem a rendszerváltás után kezdődött meg. Már korábban, 1987-ben, amikor a szovjet típusú hadosztályrendszerről áttértünk a hadtest-dandár szervezetre. A magyar hadvezetés már akkor úgy gondolta, hogy az a merev, erősen harckocsikra építő, szervezet amely a fő hadszíntéren - a Német-lengyel síkság - használandó, az nem biztos, hogy fog működni az Alpok völgyeiben. Azonban az átszervezést nem követte a könnyű csapatok megjelenése. A Magyar Néphadsereg állományának túlnyomó többsége páncélozott volt, amelyből egyedül a 15. nyíregyházi hadosztály volt kivétel. Aztán bekövetkezett a rendszerváltás, és a Magyar Honvédség ott állt egy csomó, drágán fenntartható páncélozott járművel. Valamit tenni kellett, hogy ami történt az jó, vagy rossz, a vitatható, mint az is, hogy elkerülhető lett volna. Minden esetre új szelek kezdtek fújdogálni a magyar hadseregben és egyre nagyobb hangsúlyt próbáltak fektetni a könnyű (és különleges) csapatokra. Természetesen ezeket nem volt elég megalakítani, a kornak megfelelő fegyverzettel is el kellett látni őket. Ennek egyik elem lett volna KTJ Szöcske.

 Érdekes módon, az akkor eléggé népszerűsített járműről ma már meglehetősen kevés adatot sikerült fellelnem. Mindössze négy, a Haditechnikából, egy 4x4 Magazinból, és egy a Népszabadság Kerékvilág mellékletéből származó cikket, és egy másikat az internetről, valamint a HTI történetét feldolgozó könyv állt rendelkezésemre. Ráadásul ezek a legtöbbször ugyanazokat az adatokat ismétlik.

 Ami biztosnak látszik. Ezeknek a járműveknek az eredete már nagyon régre nyúlik vissza. Az első ilyen járműveket a britek használták a Közel-keleten még az első világháború alatt és után, Aztán folytatva a hagyományokat a híres Long Range Desert Group - a későbbi SAS elődje - szintén használt hasonló járműveket. Azonban ezek már nehezebbek voltak, mivel hosszabb őrjáratra tervezték őket. Majd a brit hadseregben ez továbbra is megmaradt, sőt ez a hadviselési forma az afrikai bozótháborúkban általános volt. Elég csak megnézni a közelmúlt, vagy akár a hetvenes évek afrikai háborús képeit. A könnyű terepjárón száguldozó és lecsapó reguláris és irreguláris katonák megjelentek Afganisztántól Nyugat-Afrikáig, ott voltak/vannak a Jemenben, Etiópiában, vagy éppen Líbiában. Annyi történt, hogy a Land Rover-t felváltotta a Toyota Land Cruiser. Oly annyira, hogy a Csád és Líbia közötti 1986-87-es háborút Toyota war-nak is nevezik. Ezek a terepjárók azonban a legtöbb esetben nem voltak speciális járművek, hanem csak jobb esetben katonai, rosszabb esetben polgári terepjárók militarizálása volt. Legtöbbször csak felfegyverezték őket és lehetővé tették több felszerelés málházását.

Természetesen ezek a hatások nem hagyták érintetlenül az amerikai fegyveres erőket sem. Valamikor a nyolcvanas évek elején az amerikai szárazföldi hadseregben felmerült az igény egy könnyű terepjáró rendszeresítésére. Ezt kezdetben Desert Patrol Vehicle, majd későb Fast Attack Vehicle-nek nevezték át. Az US Army a 9. könnyű-hadosztálya részére 1982-ben 120 darab Warrior nevű FAV-ot rendelt meg a Chenowth cégtől. Ezek az autók már magukon viselték ezeknek a járműveknek a jellegzetességeit. vagyis nem hasonlítottak egy hagyományos terepjáróra, hanem sokkal inkább egy rallyautóra. Kicsit olyanok voltak külsőre, mint a palesztinai T-Fordok. A FAV kezdetben 2-3 személyes volt, majd megjelent a négy személyes Light Strike Vehicle is, szintén a Chenowth-tól. Természetesen amit az amik használnak, abból divat lesz. és ezeket a járműveket bevetették az öböl-háborúban. Azonban a közönség nem innen ismerhette meg először ezeket a katonai homokfutókat. Jómagam valamikor a a rendszerváltás környékén a magyar televízióban láttam meg először, amikor egy szilveszterkor éjfél után levetítették Chuck Norris Delta kommandó című filmjét.

1:48-nál

Magyarországon a FAV-ok rendszeresítésének gondolata 1990-ben merült fel a Haditechnikai Intézetben, ahol egy szerzői kollektíva (Vida László,Véghelyi Tibor és Tóth József mérnök főhadnagyok) az MH anyagi-technikai főcsoportfőnök pályázatára jelentkezett egy javaslattal. 1991-ben a Hadiipari Hivatal megbízta a Gépfet Kft-egy könnyű terepjáró jármű megépítésére (továbbiakban KTJ). A Gépfet mögött ekkor már számos különleges gépjármű megalkotása állt, többek között mezőgazdasági- és bányagépek, repülőtéri vontató, és a Puli kisautó. 1992-re elkészült a HTI által felállított követelmények szerint első prototípus, a KTJ-01. Ezt az első prototípust csapatpróbának vetették alá, amelynek eredményi kiértékelése után 1993-1994-ben további három prototípus elkészítéséhez vezetett.

Az első Szöcske, egy meglehetősen egyszerű jármű volt, amely leginkább az alapkoncepció kiértékelésére, használhatóságának megállapítására szolgált. Ugyanakkor már ez is magán viselte az utódai legtöbb jellegzetességét.

 A Szöcske kéttengelyes független kerékfelfüggesztéses jármű volt speciális kisnyomású kerékabroncsokkal. Az egyszerűség miatt minden felesleges szerkezeti elemet elhagytak, ugyanakkor az első változat csak hátsókerék meghajtású volt, könnyebb üzemeltetés miatt. A jármű egy kereskedelmi forgalomban kapható 1600 köbcentis, Volfwagen, négyütemű, léghűtéses benzinmotort kapott. A jármű váza hegesztett, varratmentes acélcsövekből épült, amelyen kialakítottak emelési csomópontokat is a helikopteren való függesztett szállításhoz. A KTJ meglehetősen alacsony volt, és kis átmérőjű, kisnyomású kerekekkel rendelkezett, de ugyanekkor ez nem befolyásolta a terepjáró képességét, mivel teljes fenéklemezt kapott. Ez a kialakítás lehetővé tette, hogy a jóval magasabb, és nagyobb kerekű járművekkel azonos terepjáró képességgel rendelkezzen, hiszen azokról sok esetben kilóg a bolygómű, ami elakadhat. Az alacsony építés alacsony súlypontot eredményezett. A Szöcske építésénél fogva nem volt magasabb, mint egy személyautó, bár a hátsó ülések használatakor egy plusz bukókerettel is el kellett látni. Az alacsony építés és a hátsó motorbeépítésnek köszönhetően szemből alacsony volt a jármű infra-felderíthetősége, és a zajszintje is, ami nem elhanyagolható körülmény egy felderítő jármű esetében, A jármű beépített csörlővel is rendelkezett. A Szöcske természetesen rendelkezett olyan elemekkel amely lehetővé tette a közúti forgalomban való használatát is. KTJ-01 nagy előnye volt, hogy egy részét a hazai ipar elő tudta állítani, amelyet meg nem az a kereskedelmi forgalomban kapható volt. Tehát a magyar ipar képes volt a Szöcske sorozatgyártására.

 A Szöcske egyéves próbáit sikeresnek tekintették és ezért további három prototípus megtervezése és megépítése mellett döntöttek 1993-ban. Ezek a változatok a Harcászati Műszaki Követelmények alapján épültek meg Molnár Pál mérnök irányítása alatt.

 A négy prototípus több tekintetben is jelentősen különbözött. Az első változat hátsókerék-meghajtású volt és egy 66 kW-os léghűtéses Volswagen motorral rendelkezett és egy 4+1 fokozatú váltót kapott. A következő három változatnál több meghajtást is kipróbáltak. Mindegyik egy másik 5+1 fokozatú váltót kapott. Viszont a KTJ-02-nél megmaradt a 66 kW-os léghűtéses motor. A KTJ-03-as szintén ezt a meghajtást kapta, de már négykerék-meghajtású volt amelynek meghajtáslánca egy speciális Volswagen T3 Syncro katonai változatra épült. Míg a KTJ-04 ismét hátsókerék-meghajtású volt, de egy 58 kW-os, 2 literes vízhűtéses dízel-motort kapott. Szintén változtattak a jármű komfortján is, a KTJ-01-gyel ellentétben a második sorozat már kapott lehajtható szélvédőt és a keretre felerősíthető ponyvákat.

A három újabb változat nem csak a különböző meghajtási módok, hanem az alapvető feladatoknak megfelelő kialakítások kipróbálására is szolgáltak. Ezek alapvetően fegyverhordozó változatok voltak, de létezett egy sebesültszállító is. A hordozható fegyverek a következők voltak: 7,62 mm-es PKM géppuska, 12,7 mm-es NSzVT, vagy DSK nehéz-géppuska, az akkor új Gepárd romboló-puska család különböző változatai (12,7/14,5 mm-es), SzPG-9 hátrasiklás nélküli löveg, 9M111 Fagot irányított páncéltörő rakéta, illetve Sztrela/Igla légvédelmi rakéta. Szintén van róla fotó, hogy kipróbálták - az amúgy nálunk nem rendszeresített - 82 mm-es 2B9 Vasziljok aknavető vontatására.

A Szöcske a próbákon jól teljesített. A megállapítások között szerepelt természetesen, hogy az erősebb motor alkalmasabb, ugyanakkor a négykerék-meghajtás nem adott annyival nagyobb mozgékonyságot, mint amennyivel bonyolultabb és drágább lett a jármű. A 4x4 Magazin tesztje meglehetősen jó terepjáró képességet írt le, összesen egyszer akadtak el, de az is a terep helytelen megítéléséből adódott. Egy patakon való átkelés közben az első kerék alatt beszakadt a jég és a jármű orra belemerült az iszapba.

Azonban a Szöcskét is elérte a haditechnikai fejlesztések rákfenéje. Elfogyott a pénz 1994-ben a terv törlése mellett döntöttek. Az indoklás szerint az akkori katonai vezetés nem tudta beépíteni a Szöcskét a hadsereg gépjárműrendszerébe. Azonban én azt gondolom a Szöcske-program elkaszálásának oka az általános pénzhiány, illetve az ekkor még nagy tömegben rendelkezésre álló egykori néphadsereg-készletek megléte okozta. Akkor ez egy előremutató fejlesztés volt, de ma már, nem biztos, hogy az lenne, hiszen azóta egy a KTJ-vel ellentétes folyamatokat láthatunk a katonai gépjárműveknél, amelyek egyre nehezebbek és páncélozottabbak lettek. Ennek ellenére a KTJ-k nem vesztek ki, és a történet úgy kerek, ha elmondom, hogy a Magyar Honvédség 2018-ban 12 darab Polaris MRZR4 KTJ-t rendszeresített.

Ma a KTJ-01 a Hadtörténeti Múzeum raktárában pihen, míg a KTJ-03 magántulajdonban van.

És egy kis újdonság a blogon a makettezőknek. Én szeretem az u.n. walk around, vagy nevezzük magyarul körséta képeket. Az elmúlt évben volt szerencsém a KTJ-01-est körbefényképeznek, és most ezeket a képeket is megosztanám, hátha valaki egyszer majd hasznát veszi:

Források:

- Hajdú Ferenc, Sárhidai Gyula: A Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézettől a HM Technológiai Hivatalig (HM Tecnológiai Hivatal 2005.)
- Tóth József, Vida László: Könnyű terepjárók alkalmazása (Haditechnika 1992/3)

- Vida László: Könnyű terepjáró járművek alkalmazása és követelményei (Haditechnika1993/3)

- Vida László: A Szöcske könnyű terepjáró jármű (Haditechnika 1994/1)

- Tóth József, Véghelyi Tibor: A SZöcske könnyű terepjáró jármű fejlesztése (1995/1)

- Csodabogár - KTJ-03 Szöcske (4x4 Magazin

- B.J. : A Szöcske már nem ugrál (Népszabadság Kerékvilág melléklet

- Gépfet Kft prospektusa

- Autószektor: A lány aki meglovagolta a Szöcskét

 Ambasa