blog285-01.gifNos a barátaimmal elhatároztuk, hogy 2018. utolsó hetében tartunk még egy játéknapot. Ez azért nem volt olyan egyszerű, mert a szóba jöhető napokon már a klubok, vagy foglaltak, vagy zárva voltak. Szerencsére a némi protekciót felhasználva a TLK csapata a segítségünkre sietett és befogadott minket a rendes heti összejövetelükön. A másik asztalon a szokásos Rapid Fire összecsapás zajlott, azonban én Petyó jóváhagyásával, elhatároztam, hogy előveszem a naftalinból a néhány éve kifestettem egy északi és egy déli, amerikai polgárháborús seregemet…

Igazából ez idáig a szabálykeresés útját jártam. Próbáltam már egy átalakított Bolt Action-t, a Longstreet-et  és most egy némileg módosított Foundry napóleonnal akartam próbálkozni. De végül is kevésnek találtam a felkészülési időt, és egy olyan szabályhoz nyúltam, amely már ki volt próbálva, és játékostársamnak sem volt teljesen ismeretlen: a Glory Days-hez, avagy a dicső napokhoz.

Craig Cartmell szabálya majd húsz éves és megtalálható az eredetije a Free Wargane Rules oldalon. Hozzánk is onnan került hála az egykori Sas Klubnak, ahol Lalibasa jóvoltából még magyar fordítás is készült róla.

Maga a szabály nagyon egyszerű, ugyanakkor van benne némi csavar. Először is az egyes egységek (ezredek) képzetségi szintje változó, amelyet a kiválasztott évszámnak és oldalnak megfelelően egy táblázat és kocka segítségével határozunk meg. Mi itt egy kicsit lazítottunk, mert egyszerre dobtuk ki, a gyalogezredeket, és mindenki arra osztotta az eredményeket, amelyik szimpatikus volt neki. (Na nehogy már a zuávok zöldfülűek legyenek.) Másodszor ez a játék nem úgy működik, hogy Te köröd Én köröm, vagy egyszer Te jössz, aztán Én, hanem aktiválásos alapon. Ez azt jelenti, hogy a kezdeményező fél kijelöl egy egységet, majd aktiválja. Ha ez sikerült akkor dönthet, hogy ezzel az egységgel folytatja a játékot de akkor már eggyel nagyobbat kell dobnia, ahhoz hogy ismét léphessen ezzel a csapattal, vagy dönthet úgy is, hogy egy másikat hoz játékba. Ha így dönt, akkor a másikhoz már nem térhet vissza. A játékos fázisa egészen addig tart, amíg el nem rontja az aktiválás dobását. Ez a rendszer azt eredményezi, hogy ha jól taktikázol, és persze szerencséd van akkor egy egységgel akár hármat is léphetsz, vagy akár öt-hat egységet is játékba hozhatsz. Persze csak ha szerencséd van és jol választod ki az egységeid játékba hozási sorrendjét. Természetesen előbb utóbb eljön a pont, amikor elrontod a dobást és a másik jön. Szerencsére ez inkább előbb szokott bekövetkezni, így mindkét oldal viszonylag gyakran kerül játékba, nincs az az érzés, hogy mivel az ellenfél köre van én akár el is mehetek pizzázni.

Tudom, ez nem tetszik azoknak, akik nem bíznak a szerencséjükben, vagy a játék élvezetében a mély seregépítést és kifinomult taktikát látják. A gyakorlat azonban azt mutatta be számomra, hogy használható, és ugyanakkor jól szimulálja, hogy a parancsok bizony nem mindig értek oda, illetve a tervezéssel ellentétben egy olyan játékélményt nyújt, ahol, akárcsak a valódi harcban, folyamatosan reagálni kell az eseményekre.

Szerintem így nézve egészen használható kis szabály a Glory Days, persze csak olyanoknak, akik nem veszik túl komolyan a játékot és csak egy könnyed szórakozásra, amolyan sörmeccsre vágynak.

Ennyi bevezető után, nézzük mi is történt a messzi Dél-(Pesten)-Karolinában… 

Mudricksburgh 1863.

Miután a csapatok mindkét oldalon elköltötték ebédjüket megindultak a korábbi harcokban már súlyos károkat szenvedett Muricksburg felé. A pletykák szerint, noha a városon a háború hullámai már többször is átcsaptak és számos épülete, köztük a hotel is leégett, de a pincéje megmenekült a pusztulástól, és még tetemes brandy készleteket rejtegetett azok számára, akiknek sikerül azt birtokba venni. Azonban az ilyen hírek nem maradhatnak titokban, és hamarosan mindkét oldal parancsnokainak eljutott a fülébe. Mindkét oldal azt gondolta, egy kis brandy mindig jól jöhet, persze szigorúan csak egészségügyi felhasználás céljából. Nos lássuk kinek sikerült berúgnia a nap végére minta az alabamai szamár.

Először is meghatároztuk a csapataink képzettségét, ami nem a délieknek kedvezett, azonban az ellenfél nagylelkűségének hála ezen sikerült egy kicsit javítanom. Ennek ellenére a lovasságom használhatatlan volt és a nyolc gyalogezredem közül kettő volt veterán, három átlagos, míg három újonc (eredetileg négy lett volna). A lovasságom szintén a használhatatlan kategória volt, viszont a tisztjeim egy kivételével jól képzettek voltak, az viszont még Bull Runnál légnyomást kapott, de hát a politikai kapcsolatai miatt nem lehetett hazaküldeni. Mit csináljunk a kis hülye azt képzelte magáról, hogy Napóleon reinkarnációja. Állítólag a családja Angliában él valami Montgomery néven. A tüzérség és a könnyűgyalogság mindkét oldalon átlagos volt.

Én a bal szárnyon egy jórészt átlagos három ezredes hadosztályt csoportosítottam, a várossal szembe került az veterán, két ezredes rohamdandárom, míg a jobb szárnyra helyeztem a Montgomery vezette újonc hadosztályt. Ez szintén három ezredes volt, de közülük csak egy volt viszonylag használható.

A kékek látszólag némileg jobban álltak, de azért ott viszont nem nagyon voltak veterán csapatok, vagy parancsnokok. Ők a centrumba és a bal szárnyukra koncentrálták a gyalogságukat.

blog285-02.JPG

Aztán a távolba mindkét fél megpillantotta felvonuló csapatokat és megkezdődött a versenyfutás Mudricksburg felé. Azaz csak kezdődhetett volna, mert kezdetben mindkét fél katasztrofálisan aktivált. Az arra járó szemlélők meg is jegyezték, mi van, mikor kezditek a játékot? Hja hogy már vagy félórája dúlt az ádáz küzdelem, hát az nem igazán látszott az asztalon.

blog285-03.jpg

blog285-04.JPG

Aztán végül a rohamdandárnak sikerült megindulnia és betört a városba, sőt az egyik ezrede megszállta a leéget hotel melletti épületet is, míg a louisianai tigrisek megpróbálták biztosítani a város északra kivezető útját, ahol szintén egy északi zuáv ezred tűnt, fel. Nos most majd elválik, hogy ki a jobb, és a tigrisek szuronyt szegezve neki rontottak az ellenségnek, de egy heves összecsapás után ők húzták a rövidebbet és kénytelenek voltak védelmi állásokat felvenni a templom előtti terecskén. Közben a dandár másik ezrede is bekapcsolódott a harcba és heveny puskázásba kezdett. Azonban az jenkik sem voltak restek és mind a folyó lassan körbe ölelték a várost, biztosítva azt mindkét irányból, sőt sikerült betörniük a hotel épületébe is. A város egykor volt békéjét ekkor már heves puskaropogás törte meg. Mindkét fél a kezdetben a könnyebb célpontot kereste. A golyózáporban elsőként az északi zuávok olvadtak el, de hamarosan a louisianai tigrisek is felmorzsolódtak. Ez után a két városba maradt ezred az épületekbe befészkelve egymást próbálta lepuskázni. Természetesen ez má nem volt olyan könnyű a fedezék miatt, de lassú víz partot mos, és lassan mindkét fél szenvedett veszteségeket. Ez a puskázás talán nap estig így maradt volna, de közben azért a szárnyakon is ellángoltak a harcok.

blog285-05.JPG

blog285-06.JPG

A városba való betöréssel egy időben a bal szárnyom is mozgásba lendült. A mesterlövészek megszálltak egy kis dombot, míg a hadosztály két átlagos ezrede közül az egyik erős védelmi állást vett fel a szárnyon a keletre vezető út mentén, a másik viszont a heves csatározást hallva erőltetett menetben megindult a városka felé, hogy megsegítse ott küzdő bajtársaikat, illetve, hogy még nekik is jusson a brandyből. Közben az unionistáknak sikerült itt előrehozniuk az egyik ütegüket és megkezdték az út melletti állásban lévő ezredem bombázását. Na valójában itt ontódott ki az első vér. Egy szegény tennessee-i parasztfiú lett az északi tüzérség első áldozata.

blog285-07.jpg

blog285-08.jpg

blog285-09.JPG

De az események nem csak itt zajlottak, hanem a kékek a nyugati oldalon is előrenyomultak és megkezdték a város bekerítését. Sajnos itt az újonc hadosztályom miatt, sokáig csak tétlenül szemléltem az eseményeket, él csak a tüzérség előrevonásával próbáltam lassítani az északiak módszeres előrenyomulását. Én összpontosított tüzet lőttem a kékek színes ezredére, míg az ő tüzérségük az én egyik ütegemet próbálta elhallgattatni. Végül mindketten sikerrel jártunk, az egyik ütegem személyzete az utolsó csepp véréig küzdött, de aztán mivel már nem maradt épkézláb embere kénytelen volt beszüntetni a harcot. Azonban a fekete ezred sem járt jobban és a módszeres összpontosított tűzben teljesen megsemmisült.

blog285-10.jpg

blog285-11.JPG

A város fedezékében felállított ütegem elhallgattatása, felismerve a kínálkozó lehetőséget megindult az északiak két ezrede, hogy nyugatról betörve elvágja a  még ott elbarikádozva harcoló ezredemet a többiektől. Azonban volt egy kis gond, az élcsapat újonc volt, míg a biztosítók átlagosak. Szép dolog a bátorság, de nem árt ha ez némi képzettséggel is párosul. Közben egy másik ezred a rohamozóktól kissé lemaradva biztosította annak hátát. A támadás kezdetben sikerrel járt és és az újoncok miután beszögezték az elhagyott déli ágyút megkezdték az épületben lévő déliek módszeres lövetését. Sortűz, sortüzet követett és lassan vastag lőporfüst ülte meg a levegőt. Ezt már a déliek sem nézhették tétlenül és a tábornok ekkor odavágtatott az újonc hadosztályhoz, majd elkiáltotta magát. „Előre fiaim! Előre Délért! Aprítsátok az ellent. Több sem kellett a lelkes újoncoknak és a domb két oldalán megindulva két ezredükkel a város, egyel pedig a közeli farm felé megindultak. Hamarosan egy újonc ezrednek sikerült is megszállnia a farmot és tűzharcba keverednie a nálánál képzettebb északi ezreddel. De igazából ezek az események lényegtelenek voltak a város határában kibontakozó adok-kapokkal. Míg az északi ezred folyamatosan lőtte a házat az oldalában rohanvást feltűnő újoncezredem elkezdte módszeresen irtani azt sortűz, sortűz után csapódott az ellenséges vonal oldalába, minek hatására az északi újoncok lassan elfogytak. Hála az újonchadosztály bevetésének sikerült stabilizálnom a helyzetet nyugaton és lélegzetvételhez tudtam juttatni a városban küzdőket.

blog285-12.jpg

blog285-13.JPG

blog285-14.jpg

blog285-15.jpg

Közben a város keleti oldalán lendületesen előrenyomuló északi ezredek is a város felé törő gyalogezredem és két ágyú kereszttüzébe kerültek, és súlyos veszteségeket szenvedtek. Ekkor a nap már igen csak a horizont alá kívánkozott, és az északi hadvezér felmérve a helyzetet a város fokozatos kiürítése mellett döntött, hogy az éj sötétségét kihasználva újra rendezze a sorait.

blog285-16.JPG

blog285-17.jpg

blog285-18.jpg

Végeredményben egy igen véres csata volt. Az északiak két, a déliek egy teljes ezrede megsemmisült. Az északiak összesen 18 gyalogostalpat vesztettek, amely testvérek között is négy és fél ezred, vagyis a gyalogságuk csaknem fele. A déliek sem úszták meg ők nyolc gyalogos és egy tüzértalpat voltak kénytelenek leírni.

blog285-20.jpg

Alapvetően egy jól játszható könnyed szabály, Nem állítom hogy egy esti játékra alkalmas, mert végül is annál hosszabb volt, bár ezt betudhatjuk a kezdő játéknak is. A játék elején két változtatásban állapodtunk meg, az egyik a gyalogság lőtávjának megnövelése, ez szerintem bejött. A másik a tábornokok általi csoportos aktiválás, ami viszont szerintem továbbgondolást igényel, mert számos kétségre adott lehetőséget.

Minden esetre én élveztem a délutánt, és nem csak azért mert nyertem és leporolhattam egy seregemet.

Ambasa

Szerző: ambasa  2019.01.01. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: amerikai polgárháború wargame 20mm

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr9814518806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása