Valamikor, hónapokkal ezelőtt, János barátommal elhatároztuk, hogy a soron következő történelmi asztali hadijátékos napot egyetlen téma, az első világháború befejezésének centenáriumára időzítjük. Mi így próbálunk megemlékezni, a magunk sajátos módján, a nagy világégés befejezésének 100. évfordulójáról. Szerencsére a nevezetes dátum pont vasárnapra esett így viszonylag könnyen megvalósítható volt, hiszen egy hétköznapon, valószínűleg sokkal kevesebben tudtak volna időt szakítani egy ilyen emlék/játéknapon való részvételre. A szót tett követte, és a megvalósítás vonata szép lassan megindult a maga útján, ahonnan már nem lehetett letéríteni. Azonban miközben zajlott a szervezés, az előkészületek és az egyeztetések még nem sejtettem, hogy ez az esemény egy kicsit több lesz és végül egy egész hétvégévé növi ki magát. Történ ugyan is, hogy János felvetette, mi lenne, ha meglátogatnánk a rendezvényt megelőző napon a sógorok VIVAT nevű kriegspiel találkozóját. Végül némi tipródás után igent mondtam, így az első világháborús emléknap egy hétvégévé nőtte ki magát…
Szerencsére nem úgy csöppentük a rendezvényre, mint Pilátus a krédóba, mert János már tavaly felderítette a rendezvényt. Erről írt is egy beszámolót a blogján, ami itt olvasható. A rendezvény Bécstől délre fekvő Perchtoldsdorf nevű kisváros adott otthont. Maga rendezvény a történelmi városmagban lévő Városházában található Alexander éteremben került megrendezésre, alig pár lépésnyire a városka nevezetes várától, amely négy évig nyögte Mátyás bús hadát.
Sajnos a sógorok rendezvénye idén kicsit a várakozás alattira sikeredett, alig hat asztalon zajlott, de ez személy szerint engem nem nagyon zavart. Amennyire kicsi volt az összejövetel magvas. Ha a történelmi időrendet követem, akkor volt a Gripping Beast Jugula nevű gladiátorjátéka, szintén ennek a kiadónak, a nálunk is népszerű Saga játékának középkori változata. Aztán egy hatalmas időugrással következtünk mi a 2016-os Games-Dayen már kipróbált The Great War játékkal, amely a Command & Colors egyszerű, de nagyszerű rendszerét használja. Maga a játék egy kicsit átmenet a wargame és a társasjáték között, de se minket, se az osztrákok sem zavarta. Utánunk a maradék három asztalon a második világháború dúlt. Nevezetesen a kipróbált Flame of War, és két viszonylag friss, a TooFatLardies What a Tanker harckocsis skirmishe és a Warlord Blood Red Sky repülős játéka. Ez utóbbinál kikerült a mutatóba néhány Wings of Glory repülő is, de végül aznap ottjártunkig nem röffentették be motorokat és a repülő drótakadályok nem törtek az ég felé.
Ami a mi asztalunkat illeti, egy igazi nemzetközi összecsapás zajlott, ahol három magyar, (Imre, Szilveszter és Jómagam), egy helyi osztrák (Robert), és egy olasz és osztrák gyökerekkel egyaránt büszkélkedő (Franco) ült le az asztal köré. Én Szilveszterrel csaptam össze, míg a két derék osztrák Imivel nézett farkasszemet. Mindeközben János a két csoport között próbálta meg a közös hangot meg találni és vezetni a játékot a szó legszorosabb értelmében.
A Games-Dayen a védő németekkel voltam így most én a támadó brit oldalt szerettem volna kipróbálni. Meg kell mondanom akkor csúfos vereséget szenvedtem, és nem sok esélyt adtam a német oldalnak. Így viszonylag magabiztosan ültem le az asztal mellé. Nem kellett volna. Mi szilveszterrel viszonylag kiegyenlített játékot játszottunk, hol az egyikünk, hol a másikunk tett szert egy paraszthajszálnyi előnyre, hol a másikunk. Érzésem szerint a vége felé, noha messze voltam a győzelemtől, de szép lassan megkezdtem a német csapatok felőrlését. Azonban ez nem sokat számított, mivel a Franco vezette németek nagyon gyorsan ledarálták Imi támadó britjeit, és sorra gyűjtötték be a győzelmi pontokat. Így végül Franco játéka a német oldalra billentette a mérleg nyelvét, és vagy jó négy órai játék után nekünk csak a győztesnek való gratuláció jutott.
Alapvetően a benyomásom a rendezvényről, hogy ez egy kicsi, családias hangulatú, baráti találkozó, ami arról szól, hogy aki eljön, az jól érezze magát, találkozzon régi barátokkal és játsszon egy jót. Ha lehet következtetést levonni egy ilyen rendezvény alapján, akkor sajnos azt kell megállapítanom, hogy az osztrák wargame életnek nem sikerült elkerülnie azt a tendenciát, hogy csak a ma divatos játékok legyenek jelen. Mondom úgy, sajnos ugyan ezt tapasztaltam a bécsi Go Modelingen is. Ez nem egyedi jelenség hasonlót láttam a lengyeleknél Niepolomicében is. Ehhez képest szerintem mi sokkal jobban állunk, hiszen nálunk egyszerre vannak jelen klasszikus és divatos játékok.
Ami meglepő volt, hogy az említett játékok dobozai a helyszínen megvásárolhatóak voltak és szerintem nem is rossz áron. Főleg a Warlord dobozai voltak kaphatóak de volt néhány Gripping Beast, és Perry szett is. A kereskedő annyira napra kész volt, hogy ha akartam volna, helyben megvásárolhattam volna a Black Powder II, a Bolt Action legújabb kampánykönyveit, illetve a Flames of War friss seregkönyveit is.
És végül két angol nyelvű blogbejegyzés az idei fesztiválról:
https://wargamingraft.wordpress.com/2018/11/11/vivat-2018/
https://www.battlebrushstudios.com/2018/11/show-report-vivat-2018.html
Történelmi Terepasztalos Játékok Napja 3. (Győr 2018.11.11.)
Aztán másnap sor került a fő eseményre, amelyre már hónapok óta készültünk. Ha visszatekintünk a kezdetekhez, akkor először két-három asztalban gondolkodtunk a meglévő 28 mm-es seregekre építve. Szerencsére mind János, mind Petyó és Jómagam is birtoklunk ide vágó figurákat. Ki többet, én kevesebbet. A szervezés gondját alapvetően János vette a nyakába, én inkább csak belekavartam. Én szerettem volna, ha a világháború több arca is bemutatásra kerül, nem csak a jól ismert nyugati frontos sárdagasztás. Eredetileg szóba került hogy lesz keleti front, légi csata a Wings of Gloryval, illetve tengeri csata az Axis and Allies War at Sea szabály alapján. Hogy ez nem valósult meg az az én saram, amit sajnos idő hiányában nem sikerült megvalósítanom, de nem adtam fel ezt a tervemet, csak egy kicsit hátrább soroltam. Közben eszembe jutott, hogy az európai csatamezők mellett, meg kellene valami egzotikus tájat is. Szóba jöhettek volna a törökök, akár az oroszok, akár a britek ellen. Kaukázus, Gallipoli, Irak, Palesztina, de akár a német csendes-óceáni gyarmatok, vagy maga Csingtau ostroma. Mind megannyi érdekes játékalkalom, ami adja magát. Végül nekem Afrikára esett a választásom.
Aztán ahogy telt az idő és közeledett az esemény lassan letisztultak a lehetőségek és végül kikristályosodott a rendezvény programja.
Végül, időrendbe haladva, a következő asztalokat sikerült megvalósítanunk:
1914. augusztus, Franciaország, ahol Imi és Szilveszter csapott össze újra játszva, János 28 mm-es figuráival az akkor még ismeretlen Erwin Rommel első ütközetét. A játék a Bolt Action szabályai szerint zajlott és az érdekességét az adta, hogy rossz látási viszonyok között zajlott. Ez egyben egy próba is volt, vajon egy ilyen különleges játékhelyzet mennyire rontja le a szórakozás élményét.
Ez után következett a mi játékunk Zolival Afrika forró ege alatt, amihez Jentz rittyentett egy nagyszerű terepasztalt alig egy hét alatt. Kimondhatatlan köszönet ért! Szintén a Bolt Action szerint játszottunk de az én 20 mm-es Hat figuráimmal. Most nem igazán szeretnék erről bővebben írni, mert később tervezek erről egy csatjelentést.
A harmadik asztalon Emi és Petyó csapott össze a TooFatLardies hrough the Mud and the Blood szabálya alapján 28 mm-ben. A hat elemből álló asztal saját maguk, építették. Na ez egy klasszikus első világháborús összecsapás volt, igaz, a szabály címének megfelelően sárdagasztás. Volt itt minden, tüzérségi zárótűz, tank és klasszikus árokharc, minden, ami megjelenik a szemünk előtt, ha kimondjuk az első nagy világégés nevét. Maga a játék történelmi hátterét az 1917-es Nivelle offenzíva egyik epikus epizódja, a Chemins des Dames elleni francia támadás adta. Maga a játszma egy kampány része volt, ami már hosszú idő óta dúl Emi és Petyó között, és amelynek egyik epizódjáról itt lehet egy kicsit bővebben olvasni .
Végül a negyedik asztalon János tartott egy bemutatót az ő, és az én 28 mm-es figuráimmal. Természetesen itt a Bolt Action rendszerét használták és a téma 1918. a háború vége volt. A játékba a csavart az adta, hogy egy város romjai között dúlt, ami valljuk be az egyik legideálisabb a használt szabály szempontjából. Szerencsére voltak látogatók mind helyből, Mosonmagyaróvárról és még Sárvárról is, így János több embert is beavathatott a játék szépségeibe.
Egy bejegyzés erről a napról János szemszögéből.
Úgy gondolom, hogy akik megjelentek az eseményen teljesítették Jánossal közösen meghatározott elvárásainkat. Hiszen két dolog miatt mentünk oda, hogy jól érezzük magunkat egy jó játék keretében, illetve a magunk sajátos módján emlékezzünk meg a az első világháború befejezésének centenáriumáról. A jó hangulatú napot egy közös ebéddel koronáztuk meg. A rossz nyelvek szerint, mi pestiek igazából csak enni és Jentz terepeit megcsodálni járunk oda. Miután mindenki végzett már lassan esteledett, így már nem tudtuk megkoronázni a napot egy jó kis Grizzled-del, így számomra elmaradt a háromtusa, de sebaj, majd legközelebb, a kétszázadik évfordulón…
Ambasa
