Nos ismét lezajlott egy Historikum (leánykori nevén a Történelmi Terepasztalos Játékok Napja), immár a VII. Talán van benne valami sorsszerűség, hogy ennek a rendezvénynek pont a székesfehérvári Főnixcsarnok adott otthont, amely egykor a Hét versenyeket is szervezte, rendezte. Tegyük hozzá, hogy csak otthont adott, mert a szervezés oroszlánrésze a helyi illetőségű, Bogesz és István barátunkra maradt, aki felderítette és lebeszélte nekünk a rendezvényt, mi csak támogattuk őket a a már korábban megszerzett tapasztalatunkkal…
Nagyon sokáig ez a rendezvénysorozat Győröt és Budapesten került megrendezésre felváltva. Aztán történt egy kis gikszer, mert a nagyfaluban otthont adó GépHáz elköltözött, ezért kétszer is Győrben találkozhattak a történelmi hadijátékosok. Ekkor jelentkeztek be székesfehérvári barátaink, hogy ők is szívesen helyet adnának a következő Historikumnak. Végül is ez több okból is kapóra jött, mert amikor elkezdtük tervezni az időpontot, még mindig jótékony homály fedte a GépHáz jövőjét, amely azóta szerencsénkre rendeződni látszik. Másodsorban szerettük volna, ha ez amolyan baráti találkozó lenne, ahol rég nem látott hobbitársak találkozhatnának. Harmadrészt, amikor Jánossal közösen megfogant bennünk ennek a rendezvénysorozatnak a gondolata, már akkor is úgy gondoltuk, hogy szívesen látnánk, ha más helyek wargamerjei, egyrészt levennék a vállunkról a szervezés terhét, másrészt már az alapgondolat is az volt így segíthetnénk egy-egy helyen a történelmi hadijáték terjedését egy kis lökést adva neki, esetleg új játékosokat bevonzva. Sajnos ez idáig ezen gondolatunk nem igazán hullott termékeny talajra, de most Alba Regián kaptunk egy kis reményt.
A szokásos módon, vagy jó másfél hónappal korábban már meghirdettük a Historikumot, de valljuk be azért a november már elég sűrű és majd minden hétvégére jut valamilyen esemény. Sajnos ezt végül nem is sikerült elkerülnünk, mivel a rendezvényünk egybe esett a Társasjátékok ünnepével, így nélkülöznünk kellett egy játékostársunkat, aki eddig mindegyik rendezvényen ott volt. De sajnos elmaradt egy új bemutatótzónk, Aadam hidegháborús, 6 mm-es repülős-játéka is, szintén munkaügyből kifolyólag, Közben tél tábornok első hideg lehelete is megtizedelte csapatunkat, és többen beteget jelentettek, köztük Royo hobbitársunk is, aki a Warlord Ganes Test of Honor szamurájos játékát hozta volna.
De minden nehézség ellenére végül még így is sikerült ismét öt asztalt összehoznunk. Az állandó résztvevők mellett vannak már visszatérő látogatóink is. Meg kell mondanom, ha valami elégedettséggel tölt el, az pont az a pár, ember, aki inkább csak a játék mezsgyéjén mozog, és rendezvényünk az a hely, ahol néha-néha belecsöppenhet ebbe a furcsa világba, a történelem és a játék különös keverékébe.
De végül is lássuk, hogy mit is láthatott az a két tucat ember, aki végül is megjelent ezen hideg novemberi napon Székesfehérváron. Az egyszerűség kedvéért időrendben fogok haladni.
Időben legkorábbi játékunk egy viking Saga volt. E játék űzői igazi vérprofik, akik tudják, hogyan kell bemutatót tartani, és azt is, hogy hogyan vezessenek be más játékosokat az általuk kedvelt játékrendszerbe. Mindehhez gyönyörű terep és méggyönyörűbben festett seregek is a rendelkezésükre állnak. Mindig öröm, ha ők megjelenek a rendezvényükön, és talán nem tévedek, ha azt érzem, hogy ők is szeretnek jönni.
Második játékunk is jól ismert csapat volt, akik az 1848-49-es szabadságharc csatáit elevenítik fel. Már többször is eljöttek, és így saját szememmel látom a fejlődésüket, ahogy alkalomról-alkalomra bővülnek a seregeik, és szépül a terepük. Ahhoz képest, hogy nem is olyan régen még egy asztal két ellentétes oldalán felállított seregekkel jöttek, ma már egy komoly terepet rittyentettek fel. Egyébként egy tekintettben kakukktojások voltak, mivel a többi asztallal ellentétben, ahol 28 mm-es méretarányban játszottak ők a 15 mm-es méretarányt választották. (Egy apró megjegyzés, hogy ez volt az első összejövetelünk, ahol nem volt 1:72-es asztal, és ha nincs ez a játék, akkor a 28 mm egyeduralkodó lett volna. Nem mintha ne lenne többünknek is 20 mm-es serege, egyszerűen a sors szeszély folytán ez most véletlenül így alakult.)
Na és most átlépünk a XX- századba. Anélkül, hogy összebeszéltünk volna megint volt két első világháborús asztalunk. És noha a kor és a hadszíntér is ugyan az volt, mégis két teljesen eltérő, sőt két homlok egyenest más játék volt ezzel is cáfolva az ezzel kapcsolatos sztereotípiákat, amely a nagy háborús wargameket illeti.
János játéka a Ganesha Games Flying Lead szabálya alapján zajlott egy 1914-es francia városkában. Ez a játék kitűnő példája a kis asztalos kevés figurás játéknak. János már régóta gyűjti ezt a korszakot és így komoly, irigylésre méltó járműparkkal és figurakészlettel rendelkezik, amelyet sikeresen ötvözött Jentz nagyszerű terepeivel.
Mi, Petyó és Emi által kedvelt, számomra megjegyezhetetlen szabályt vettünk elő a Too Fat Lardies Mud and Blood-ját, amihez a két úriembernek (hiszen ez a hobbi az úriemberek játéka, mint az köztudott) kész moduláris terepe van. Igazából ez a sok munkával elkészült terep sajnos csak ritkán kerül elő, így kitűnő alkalom kínálkozott, hogy Petyó – a szó legszorosabb értelmében – lefújja a port róla. Ugyan az elején azt írtam, hogy számomra megjegyezhetetlen, de valljuk be ez az én hibám, hiszen sikerült bevonnunk új játékost az asztalunkhoz, sőt nézelődőt is, akik a nap végén már jobban értették a szabály, mint én. Apró geg volt, hogy Petyó ötletére a szemben álló felek az öldöklést frontbarátkozással kezdték. A franciák jóféle sajttal kínálták a bochokat, míg a németek savanyú káposztát kínáltak körbe. Az alkoholista kanadaiak, természetesen mi mást, mint whiskey-vel próbálták emelni a hangulatot a szokásos öldöklés előtt.
Az utolsó asztal a házigazdáké volt, ahol egy 1942-es magyar-szovjet összecsapás elevenedett meg. A Warlord Games Bolt Action szabály alapján. Az asztal különlegessége a saját gyártmányú, gyönyörű papírházak voltak.
Volt még egy bónusz asztalunk is, Petyó felrakott egy Blood Red Sky asztalt is, de végül ennek kipróbálására, idő hiányában nem került sor.
És végül egy kis videó a rendezvényről:
Végül köszönetet kell mondanom minden megjelentnek, akár játékos, akár látogató volt, a Főnixcsarnoknak vendégszeretetéért, illetve a helyi játékosoknak, akik megszervezték ezt az eseményt! Reményeink szerint legközelebb valamikor februárban Budapesten találkozunk a Historikum VIII-on…
Ambasa
