Tovább folytatódik az olasz ászpilóta – Baracca – története. Az előző részben hét légi győzelmével ismerkedhetett meg az olvasó. Megtörtént az ásszá válás is az ötödik légi győzelmével, de az „igaz” légi győzelmek még csak ezután következnek. Még hisz abban, hogy legyőzhetetlen, ezáltal bátrabb, vakmerő rajtaütéseket hajt végre. És közeledik azon győzelme is, amikor kiérdemli az ászok ásza címet!
L'ottava vittoria aerea - A nyolcadik légi győzelem
1917. április 26.
Merna fölött volt ezen a napon igen heves a légi harc. Az osztrák–magyar gép észre sem vette, illetve nem volt ideje észre venni, hogy a „háromszínű” repülőgép rácsapott, máris eltalálta, és lezuhant a helységre.
Ekkor kapta meg Baracca a „la croce militare di Savoia” (a savoyai katonai kereszt) kitüntetést, amelyet igen ritkán adományoznak. Azok kapják, akik ismételten bizonyságot tesznek vitézségükről és kiváló parancsnoki képességükről.
A lelőtt gép Hansa-Brandenburg C.I volt.
| 1917. április 26. | Treer Imre | hadnagy | megfigyelő | Flik 35 |
| 1917. április 26. | Majsai József | tizedes | pilóta | Flik 35 |
1917 áprilisában Baracca hadászati felderítést hajtott végre. Útvonala Sillian, Innichen, Toblach, La Valle di Drava, Valle di Rienz, Bressanone. Innen megrepülte a Dolomitokat, a Val Sugana-t és a Feltre-i medence érintésével repült vissza a kiinduló repülőtérre. Igen sok értékes fényképfelvételt hozott a Comando Supremo számára. Ugyanezen a napon Olivari szintén felderítő feladatot hajtott végre. Villach-on túlra hatolt be az osztrák–magyar légtérbe. Villach felett három osztrák–magyar géppel vívott elkeseredett légi harcot, amit csak akkor szakította félbe, amikor géppuskájánál akadály lépett fel és így lehetetlenné vált számára a további küzdelem.
Costituzione della 91 squadriglia - A 91. század felépítése
A 91 squadriglia lényegében a 70 squadrigliából alakult. 91. század parancsnoka is a 70. század parancsnoka, Tacchini százados lett. Megalakult a legendás "Ászok százada". A 70. századtól nem jött át Poli őrmester, aki visszatért Torino-ba majd innen a Busto Arsizio-i vadásziskola repülőterére került.
Bal oldalt Baracca és jobb oldalt Tacchini a 91. repülőszázad parancsnoka.
Ranza főhadnagy jött még át a 77. századtól a 91. századhoz. Később folyamatosan újabb pilóták vonultak be a 91. századhoz.
Di Rudini főhadnagy, Pessi („Parvis”) főhadnagy, Novelli, Keller, Bacula, Ferrero, De Bernardi, Oliveo, Stobbia, Osnago, továbbá mint altisztek Magistrati, Aliperta és Navdini.
A 91. század megalakulásával egyidejűleg létrehozták a 10. gruppót, amelynek élére Piccio őrnagyot állították, és amely a 70. és 91. vadászszázadból és egy felderítő repülőszázadból állt.
A Bébék helyett Spad S.VII típusú gépeket kapott a század. A Spad jellemzői: 160 lóerős vízhűtéses Hispano-Suiza motor. Legnagyobb vízszintes sebessége 190 km/óra, emelkedőképessége 500 m/perc. Körülbelül három és fél óra hosszat képes a levegőben maradni.
Ászpilóták. Az " Ászok századának" legendás pilótái. Balról: Gastone Novelli (8 győzelem), Ferruccio Ranza (17), Fulco Ruffo di Calabria (20), Bartolomeo Costantini és Francesco Baracca (34)
La nona vittoria aerea - A kilencedik légigyőzelem
1917. május 1.
Az olasz ász Monfalcone felett ellenséges repülőgépet üldöz. Heves légiharc után több lövést is leadott rá. Azt hitte, hogy a megfigyelő megsebesült, a gép több sérülést is elszenvedett, de pilótája inkább leszállt, nem veszélyeztette a gépet és ezáltal társa és saját életét. A repülőgép Nabresina mellett landolt, amint azt a megfigyelők is megerősítették. Ellensége profi volt, tudta mikor kell abbahagyni a harcot, időben kiszállt a viadalból, és még néhány lövedéket lőtt Baracca repülőgépébe. Nem csoda, ez a "nagyon tehetséges" pilóta Frank Linke Crawford osztrák-magyar ászpilóta volt az, aki megfigyelőjével Johann Albert Graf Herberstein-nel repült akkor.
Frank Linke Crawford hamar hírnevet szerzett agresszív és merész harcmodorával. Az egyik távoli felderítő küldetés során egy olasz Spad támadta meg Hansa-Brandenburg C.I. gépével (egy kétüléses megfigyelőgép, de Linke-Crawford megfigyelő nélkül repült erre a küldetésre). Ennek ellenére harminc perces küzdelem után sikerült teljesítenie a küldetést és visszatérni a repülőtérre. A szerelők azonban 68 találatot számoltak a gépében.
Baracca „áldozata” a Flik 12 Hansa-Brandenburg C.I. 229.08-as számú gépe. Baracca ezt a küzdelmet, saját győzelmének könyveli el, de igazából ellenfele időben távozott az összecsapásból és landolt.
Frank Linke Crawford osztrák-magyar ászpilóta
La decima vittoria aerea - A tizedik légi győzelem
1917. május 10.
Reggel 8 óra 50 perckor szállt fel az olasz kötelék már az új gépekkel. Baracca vadászportyázást folytatott Plava és Vippach között. Körülbelül 9 óra 50 perckor két ellenséges gépet pillantott meg. Meglehetősen gyors vadászok voltak. Az ellenséges repülőgépek berepültek az olasz vonalak fölé, egyik a másikat mintegy 300 méterre követte. Baracca 500 méterrel repült magasabban, mint ők (4200 méter magasan volt). Kivárta a megfelelő támadási pillanatot és lecsapott az első gépre akkor, amikor Vertojba-tól Gorizia felé fordult. Mögötte helyezkedett el körülbelül 30 méterre és talán 60 lőszerből álló sorozatot eresztett rá. A meglepett ellenfélnek nem volt ideje kitérni előle és néhány bizonytalan mozdulat után lezuhant. Abban a pillanatban, mikor ellenfele zuhanni kezdett, közvetlen közelről géppuskatüzet hallott. Durva kormánymozdulattal kikerül a gépfegyver tűzívéből, és közben megpillantja a másik vadászgépet, amely mintegy 200 méter magasan röppent el a bedöntött bal szárnya felett.
A másik gép azonnal ellentámadásba lendült! Ellenfele szemből támadt rá, de a szembeszálló gépek összegző sebessége folytán 20 lövésnél többet aligha adhatott le rá. Ennek ellenére több lövedék talált, átütötte vezérsíkját, a törzset és súrolta az oldalkormány mozgató huzalját. Újabb ellenfele támadásának kivédése folytán nem volt módja követni áldozata zuhanását. Az új ellenfele nem más volt, mint Godwin Brumowski, a legjobb osztrák ászpilóta, a lezuhant szárnyasa pedig Rudolf Stöhr szakaszvezető volt a Flik 41-ből, Hansa-Brandenburg D-I. 28.17 „KD”-val, akinek a pályafutása ezzel a repüléssel véget is ért.
Godwin Brumowski osztrák-magyar ászpilóta
Lesüllyedt 3200 méterre és közben három felderítőgépet pillantott meg maga felett igen magasan. Az olasz vonalak felett haladtak. Emelkedni kezdett és az egyiket 4000 méter magasan megtámadta. Ellenfele azonban már visszatérőben volt faladatáról, Süllyedni kezdett és már 300 méter távolságból tüzelni kezdett Baracca-ra.
Ekkor Baracca felhagyott a támadással, mert ilyen távolságból hasztalannak ítélte a támadást. Körülbelül 10 óra 40 perckor a Monte Sabitino-tól nyugatra lehetett, amikor 4000 méteren, háta mögül géppuskatüzet hallott. Kirántotta a gépet a géppuska tűzívéből, és megpillantotta az ellenséges vadászgépet, amely 100 méter távolságból tüzelt rá. Ellenfele azonnal saját arcvonala felé fordult és kitért Baracca ellentámadása elől. Talán észrevette ellenfele gépének törzsén az „ágaskodó lovat” (cavallo rampante) - azt a jelvényt -, amiről az ellenség is tudta, hogy félelmetes olasz vadász ül benne.
A Baracca által lelőtt osztrák–magyar repülőgép együléses vadászgép volt és megfelelően gyors (175 km/óra), a legújabb kereszteződő típus támasztórudakkal. Ebben a csatában vívtak először olaszok Albatros repülőgép ellen.
Benzinhiány miatt Borgnano repülőtéren szállt le. A Villa Fausto-ba telepített megfigyelőállomástól kapott telefonértesülés szerint, az általa lelőtt gép Vallone felé fordult, majd újra Gorizia felé, onnan dél felé, míg végre Vertojba-tól keletre, a 102. magassági pont mögött nem messze az olasz vonalaktól zuhant le.
A lezuhant Albatros gép a 102. magassági pontnál
| 1917. május 10. | Rudolf Stöhr | szakaszvezető | pilóta | Flik 41 |
Ruffo ugyanazon a napon egy Albatros gépet lőtt le, amely lángolva zuhant alá. Győzelemmel dicsekedhetett Olivari és Da Caselli is. Ezen a napon az olasz gépek hét légi győzelmet arattak, míg olasz részről csak egy repülőgép elvesztésén bánkódtak. Gyásznap volt ez az osztrák–magyar légjáró csapai részéről!
La decima vittoria aerea - A tizenegyedik légi győzelem
1917. május 13.
Három nap múlva újabb győzelmet aratott. Baracca százados Ruffo di Calabria-val repül Cividale felé. Ekkor három gépből álló köteléket pillantott meg. A Karszt felett repültek, valószínűleg tüzérségi felderítést végeztek.
Baracca jelt adott Ruffo-nak és mialatt társa a hátát biztosította, megtámadta a rajt, annak a hozzá legközelebb eső gépét. Váratlan megjelenésére a raj két gépe tüstént hazafordult. A megmaradt harmadik osztrák–magyar gép hasát Baracca szitává lőtte egy sorozattal. Körülbelül 20 méterre volt a géptől és világosan, tisztán látta, hogy a megtámadott gép pilótájának feje lebillent a jobb vállára – nyilvánvalóan halálra sebezte. A gép meredeken kezdett lefelé zuhanni és motorjából, valamint az üzemanyagtartályából lángnyelvek csaptak ki. A láng hamarosan belekapott a törzsbe. A gép megfigyelője valószínűleg nem sérült meg Baracca sorozatától. Kiült a gép megfigyelő géppuskájának körsínére, majd hirtelen elhatározással kivetette magát 3000 méter magasból. Inkább választotta ezt, mint a tűzhalált. Ekkor még a hajózószemélyzet nem rendelkezett ejtőernyővel. A gép szárnyai a zuhanás közben leváltak és a szárnyaszegett törzs most még sebesebben zúgott lefelé. A Monte Korada-n csapódott be, körülötte minden lángolt, sűrű füst szállt az égnek.
Baracca most látta először, hogy ember ilyen magasságból kiugrott a gépből, és a halál ilyen módját választotta. Ez a légi harc kegyetlen törvénye…
A pilóta, a magyar ász, Busa Gyula holttestét másnap este találták meg a Korada-hegyen, míg a megfigyelő Hermann Grössler-ét, aki kivetette magát a lángok elől, nem találták meg.
Baracca 11. győzelmét a Brandenburg C.I 129.20, Flik 14 ellen aratta a Monte Korada közelében.
| 1917. május 13. | Hermann Gössler | főhadnagy | megfigyelő | Flik 14 |
| 1917. május 13. | Busa Gyula | őrmester | pilóta | Flik 14 |
Busa Gyula osztrák–magyar ászpilóta, forrás: hu.wikipedia.org
La dodicesima vittoria aerea - A tizenkettedik légi győzelem
1917. május 20.
Baracca 9 órakor indul portyázásra, 2400 méteres magasságban éri el a Vodice-nél lévő állásokat, és ebben a magasságban kezd el portyázni Borizia és Sabotino között. Miután a felhők miatt nem emelkedett magasabbra, körülbelül 9 óra 30 perckor – amikor a Monte Santo-tól Plava felé húzódó vonalaik felett repült –, két saját vadászt pillant meg, amelyek két Albatros-t üldöznek mintegy 1500 méter magasságban. Ugyanakkor a Bainsizza-fennsík irányában egy osztrák–magyar gépet, valamint több, pontosan ki nem vehető típusú repülőgépet lát. Az egyik Spad közelről csapott rá az egyik Albatros-ra és látta, hogy az ellenfél zuhanni kezd, de nem követhette tekintete a zuhanást, mert egy másik osztrák–magyar repülő tűnt fel – távolabb – előtte, amint a Jelenik-hegycsúcs felé repül. A Glogna felett 2200 méter magasan megtámadta, gyújtólövedékkel lőtte a jobb oldalát. Lövés közben 30 méternyire közelítette meg, és ekkor látta, hogy lángok jelennek meg a gép törzsének két pontján, a pilóta válla mögött és a megfigyelő oldalában (a pilótaülés alatti tartály gyulladt ki), aki még közben is tüzelt reá. A következő pillanatban az osztrák–magyar gép lángba borulva zuhanni kezdett, füstoszlopot húzva maga után. Plava-tól keletre a 363. magassági ponton ért földet. Becsapódása után hatalmas láng csapott ki, majd sűrű fekete füstoszlop emelkedett fel.
Nem lehet biztosan megállapítani Baracca áldozatának kilétét. Aznap reggel az adott szektorban a Flik 12 két Brandenburg C.I-jét, a 229.10-et és a 129.52-t lőtték le.
Valószínűleg a Plava-tól keletre lezuhant osztrák–magyar felderítőgép a 129.52 volt, hiszen a két osztrák–magyar repülő, Michael Scholz pilóta és a megfigyelő Ludwig Varga szomorú sorsát a frontvonalból küldött üzenettel közölték. A repülőgép roncsai között egy koszorút is találtak, egy pilóta nevével.
Fulco Ruffo évekkel később elmesélte, Baracca, miután megtudta, hogy az osztrák kétfedelű repülőgép roncsai között egy halott kollégának fenntartott temetési koszorút találtak, egy üzenetet juttatott el az ellenséghez azzal a tartalommal, ha valamelyikük ilyen gesztust hajt végre egy előre meghatározott nap konkrét időpontjában, biztosítja részükre a berepülést. Baracca ezzel megdöbbente Ruffót, akinek csak azt mondta, hogy ne lőjön, amikor járőrözni indult abban a bizonyos időpontban, és egy ellenséges repülőgépet engedett be az olasz vonalak fölé, aki miután dobott valamit elhunyt bajtársai emlékére, nyugodtan visszatért az osztrák–magyar légtérbe.
| 1917. május 20. | Ludwig Varga | főhadnagy | megfigyelő | Flik 12 |
| 1917. május 20. | Michael Scholz | tizedes | pilóta | Flik 12 |
A képen egy Brandenburgi C.I. törzstöredéke, amelyet a Francesco Baracca Múzeumban őriznek
10 óra 15 perckor két újabb osztrák–magyar repülő közeledett Monte Corada felé, de Baracca megjelenésére rögtön eltávolodtak, kelet felé tűnve el a felhőben.
Razzia nell'aria - Portyázás a levegőben
1917. május 21.
A Monte Santo felett Plava felé portyázva, 8 óra 40 perckor két, meglehetősen gyors repülőgépet pillantott meg Castel Monte-től északra. Baracca nem tudta megállítani, milyen típusú repülőgépek és milyen felségjelzés volt rajtuk, ezért feléjük repült. 3800 méter magasan közelítve feléjük. Ekkor ismeri fel, hogy ellenséges vadászgépek voltak 4000 méter magasan. Az osztrák–magyar gépek is észrevették, és rácsaptak. Baracca felvette velük a harcot. Az egyik jól fekvő sorozata után az egyik osztrák–magyars vadász eltávolodott, de helyette megérkezett egy újabb osztrák–magyar vadász. Hol ők csaptak le Baracca-ra, hol Baracca csapot le rájuk rövid sorozattal. A légi harc talán öt percet tarthatott, az ellenfelei ügyesen repültek és olyan kiválóan fordultak, hogy nehéz volt őket célba venni. A harc hevében 2800 méterig süllyedtek a Monte Corada felé. Baracca-nak végre sikerült egy jól célzott sorozatot a két ellenfél egyikén ejteni, mire az süllyedni kezdett saját vonalaik felé, miközben egy éppen ideérkező olasz Nieuport gép űzőbe vette. A harmadik gép erre félbeszakította a harcot, emelkedni kezdett a saját területe felé.
Accompagnamento volo – Kísérő repülés
1917. május 23.
Baracca Caproni-kat kísér, amelyek mélységben erősen lépcsőzve különféle magasságban repültek 2400 és 3500 méter között. Baracca a csoport oldalán repült 2800 méteren. Gorjansko irányában észrevett egy osztrák–magyar gépet, amely láthatólag abban mesterkedett, hogy megtámadja az egyik Caproni-t, amely Comen-től délre repült. Az osztrák–magyar gép felé fordult. Látta, hogy vadász. Oldalról rácsapott, géppuskájából azonban csak egy lövés ment ki, és akadály lépett fel. Az ellenséget mindenáron el kellett téríteni a támadó szándéktól és helyette azonnal egy másik Spad rohanta meg. Az osztrák–magyar vadász, hogy kivonja magát a géppuskatűz alól, zuhanásban keresett menedéket. Baracca, mialatt a géppuskája akadálymentesítésén fáradozott, néhány perc múlva Comen-től északra egy újabb osztrák–magyar gépet pillantott meg, amint hátulról megtámad egy Caproni-t. Feléje fordult és támadást színlelt. Kisvártatva felhagyott támadó szándékával az osztrák–magyar gép és megfigyelője – védekezve – Baracca-ra kezdett lőni. A beragadt géppuska miatt Baracca félbeszakította a repülést.
Caproni Ca.3 olasz bombázó, forrás: www.aviationartprints.com
La tredicesima vittoria aerea - A tizenharmadik légi győzelem
1917. június 3.
Kevés információ van erről a győzelméről. Az édesanyjának írt levélben így számol be róla:
„… két igen gyors „Albatros” volt, 3500 méter magasságban valószínűleg halálra sebezhettem a pilótát, mert az Albatros farka egyszerre magasba emelkedett és teljes gázzal járó motorral dugóhúzóba esett. A szárnyak nem tudtak ellenállni a hatalmas igénybevételnek és szinte egyidejűleg darabokra estek szét és a törzs meredeken zuhant a Castagnevizza körüli lövészárkok első vonalába.”
Baracca 13. győzelmét a Brandenburg C.I 129.51-el szemben aratta.
| 1917. június 3. | Max Bednarzik | Főhadnagy | megfigyelő | FIG 1 |
| 1917. június 3. | Johann Rotter | szakaszvezető | pilóta | FIG 1 |
Come comandante del 91esimo squadrone - A 91. század parancsnokaként
Tacchini százados őrnaggyá való előléptetése előtt állt már. Egyike a legrégebbi pilótáknak. Az éppen megalakuló repülőosztály élére állítják, hogy a 91. repülőszázad ne maradjon parancsnok nélkül. A Comando Supremo-nál lévő repülőparancsnok a 10. repülőcsoport parancsnoka, Piccio őrnagy javaslatára Baracca századost nevezi ki a század parancsnokának.
La quattordicesima vittoria aerea - A tizennegyedik légi győzelem
1917. július 7.
Baracca a Karszton 3500 méter magasságban Faiti felett vív légi harcot és 30 lövéssel legyűri ellenfelét. Ellenfelének gépe a levegőben, zuhanás közben széttöredezik, a Castagnevizza-nál lévő első vonalakba zuhan és csapódik be. Baracca a lövészárkok fölött 300 méter magasságba ereszkedik le, közben a lelőtt gép szárnyának részei lebegnek el mellette, vászon és fadarabkák, szárnybordák.
A lelőtt repülőgép a Flik 46/F Brandenburg C.I gépe volt, száma 129.68.
Baracca repülőgépét a leszállás után a szerelője átvizsgálja és feltölti. Motorpróbát tart vele, de a motorpróba alatt a gép lángra lobban és elég!
| 1917. július 7. | Bozó Andor | hadnagy | megfigyelő | Flik 46/F |
| 1917. július 7. | Sigmund Duschek | őrmester | pilóta | Flik 46/F |
La quindicesima vittoria aerea - A tizenötödik légi győzelem
1917. július 31.
Ellenséges repülőgépek behatolásáról érkezett jelentés. Baracca felszállt, de mire Gorizia fölé ért, az ellenséges repülőszázad már visszafordult a saját vonalaik felé. 3000 méter magasságig jutott portyázás közben, majd elkezdett magasságából csökkenteni és ekkor 2800 méter magasságban repülve légvédelmi tüzet látott. Vodice felé nézve, megpillantott egy osztrák–magyar gépet, amely átrepült az olasz vonalak felett és San Martino del Carso felé tartott. Azonnal emelkedni kezdett, szemét le nem véve az osztrák–magyar gépről és háta mögé került. Az osztrák–magyar gép ekkor délkeletnek fordult, San Floriano felé. Egy Nieuport üldözte távolról. Baracca az üldözés során felért az osztrák–magyar gép magasságába, 3600 méterre. Az ellenséges gép ekkor enyhe szögben ereszkedni kezdett, teljes gázzal járatva motorját – menekülőre fogta. Baracca is ereszkedni kezdett teljes gázzal és maga mögött hagyta a saját repülőgépüket, miközben az osztrák–magyar gép 500–600 méter távolságra volt már csak tőle. Amint közelébe ért, az osztrák–magyar tüzelni kezdett rá, közben néhányszor hírtelen süllyedésbe kezdett, hogy növelje sebességét, majd amikor újra felvette a gépét, folytatta Baracca-ra a tüzelést. A második ízben Baracca azonban már felkészült a mozdulatra. A Spad-ot majdnem függőlegesen állította fejre és így ő is nagy sebességgel az osztrák–magyar gép háta mögé és alá került úgy, hogy kb. 30 méter távolságra volt a farkától. Amikor az osztrák–magyar gép ismét előrebukott, abban a pillanatban szinte „álló” célt mutatott, Baracca rögtön megnyitott a tüzet, pontosan követve a célt. Már a hatodik lövés után a lövedékek – mint valami penge – fényes csíkkal hatoltak be az osztrák–magyar gép törzsébe. Láng és füst tört elő az ellenséges gépből. Abbahagyta a tüzelést, az osztrák–magyar gép pedig meredek siklásba kezdett, amely hamarosan zuhanássá vált, miközben teljesen lángba borult és Peuma-tól északkeletre zúgott a föld felé. A támadást Oslavia felett 6 óra 30 perckor kezdte el. A zuhanás helye felett alacsonyra ereszkedett, majd Borgnano repülőterén szállt le, és innen igyekezett a lelőtt gép roncsához.
Baracca 15. győzelmét aratta a Podgora-hegy mellett, a Flik 46-os Brandenburg C.I 69.93-ával szemben.
| 1917. július 31. | Erich Bock | főhadnagy | megfigyelő | Flik 46 |
| 1917. július 31. | Julius Klausz | szakaszvezető | pilóta | Flik 46 |
Baracca a lelőtt Hansa-Brandenburg C.I roncsát szemléli
La sedicesima vittoria aerea - A tizenhatodik légi győzelem
1917. augusztus 3.
Baracca Baracchini-vel együtt messze az arcvonaltól, a Száva völgyében 4000 méter magasságban lőtt le egy Albatros-t (máshol Hansa-Brandenburg C.I-ként jegyzik). A lelőtt gép roncsait 200 méter magasból lefényképezi. Visszatérése a szűk völgyben, játék a halállal. Mindenfelől okádták gépére a tüzet a völgyben és a völgyoldalban elhelyezett lövegek, valamint géppuskák.
1917. augusztus 6.
Monte Corada-ról a légi figyelő és jelentő szolgálat riasztotta a 91. repülőszázadot. Baracca is felszállt és 4000 méter magasan ért Tolmino fölé és a légvédelmi tüzérpamacsok között két osztrák–magyar gépet látott nem messze 3200 méter magasságban, a Kolovrat felé igyekeztek. Rájuk csapott, de a két Albatros jóval előbb, mielőtt elérhette volna őket, süllyedni kezdtek a saját arcvonaluk irányába. Egyre közelebb jutott hozzájuk, szinte méterekre voltak egymástól, miközben folyamatosan tüzeltek rá. Baracca nem tudta célba venni őket és géppuskatüzét megnyitni feléjük, mert mindkettő igen szűk csigavonalú meredek siklásban vonta ki magát a tűzvonalból és végül 1000 méter magasság alatt Tolmino-tól keletre húzódó völgyben sikerült elmenekülniük. Ebben az alacsony magasságban még követte őket, aztán visszatért saját vonaluk fölé. A gépét egy találat érte, a magassági kormányfelületet ütötte át egy géppuskalövedék.
La diciassettesima vittoria aerea - A tizenhetedik légi győzelem
1917. augusztus 19.
A tizenegyedik isonzói csata nehéz napjai alatt az olasz légierő tevékenysége természetesen az olasz szárazföldi csapatok előnyomulási kísérleteinek támogatására összpontosult, a vadászrepülő-századok járőrözésével és bombázásokkal. Baracca édesanyjának, Paolinának este írt levelében leírta a csata első napjainak helyzetét:
„A látvány, amit tegnap hajnal óta láttunk, az egyik legszörnyűbb, amit elképzelhetünk. A frontvonalat füst borítja és zavarja, valamint mindenféle gránátok és lövedékek robbanásai. Egy sárgás füstfelhő 2000 méter körüli magasságig emelkedik, és néhány vitatottabb szakaszon a talajt teljesen beborítja a lőporfüst. Caproni osztagok követik egymást, hogy alacsony magasságban bombákat dobjanak le vadászrepülő századok kíséretében, a bombázás után alacsonyra ereszkedünk és a lövészárkokat és a tartalékokat géppuskázzuk.”
Baracca a Caproni-k kíséretében 2400 méter magasan repülte át az arcvonalat. Erőteljes légvédelmi tűz fogadta őket. A bombázás befejezése után Castagnevizza felé fordult, 500 méterre süllyedt és több ízben végiggéppuskázta a Castagnevizza-tól és Selo-tól keletre lévő osztrák–magyar vonalakat.
Ezután emelkedni kezdett és 2500 méter magasságon két osztrák–magyar gépet pillantott meg. Az egyik osztrák–magyar gép Duino-tól a Hermada irányába fordult és az Oppachiasello és Castagnevizza közti osztrák–magyar állások felé tartott. Az osztrák–magyar gép figyelője erősen tüzelt Baracca-ra, közben keletre, majd északra fordult. Baracca hirtelen emelkedve, hátulról mintegy 50 méter távolságról sorozatot engedett az ellenségre. Körülbelül tíz lövés után lángok törtek elő az osztrák–magyar gép törzséből. A lángoló gép zuhanni kezdett, nem sokkal rá a szárnyak leváltak a törzsről és számtalan darabra töredeztek szét. A lángba borult törzs Selo-tól északra csapódott be.
A lelőtt repülőgép a Flik 28 gépe volt, Brandenburg C.I.
| 1917. augusztus 19. | Karl Balzar | főhadnagy | megfigyelő | Flik 28 |
| 1917. augusztus 19. | Arthur Zeides | szakaszvezető | pilóta | Flik 28 |
1917. augusztus 20.
A Caproni-k első csoportját kísérte Baracca. Egy idő után lejjebb ereszkedett, amikor megérkezett a bombázók második csoportja. Ekkor pillantott meg egy osztrák–magyar repülőgépet Comen felé repülve. Emelkedni kezdett 2500 méter magasságba. Közben egy olasz Spad támadt az osztrák–magyar gépre. Föléjük érkezve látta, hogy a saját gépük abbahagyta a légi harcot és távozott. Ekkor átvette tőle a légi harc folytatását. Az ellenség felé fordult, bal fordulóból, bal irányból eresztette rá az első sorozatot. Ellenfele szűk fordulókkal védekezett, időnként vissza is lőtt egy sorozatot. Több rövid sorozatot is elereszt, de igen nehéz a célzás, mert ellenfele meredeken süllyedt és hírtelen fordult. Egy pillanatra előtte és felette volt az osztrák–magyar gép farka, de nem tudott tüzet nyitni rá, mert belerohant volna. Húsz méterre oldalt haladt el mellette, látta a pilótát, de a megfigyelőt nem – aki bizonyára megsebesült. A géppuska ugyanis elhagyatva függött a vezetősínen és hosszú hevederszalag lógott ki a géppuska oldalából. 1200 méter magasan az osztrák–magyar gép erősen süllyedni kezdett, sebessége nőtt és egész alacsonyan Reifenberg [Rifembergo, Branik] felé elhagyta a légteret. A légi harc befejeződött.
1917. augusztus 26.
Négy Caproni-ból álló csoportot kísért Baracca, amely 3000 méterről hajtotta végre a bombázást. A kötelék nem maradt együtt, hanem szétszéledt. Közülük kettőnek a bombáit kísérte fegyelemmel. Az egyik egyszerre néhány bombát dobott le, amelyek az Aisovizza melletti régi repülőtértől északra estek, ezután rögtön újabb három bombát ejtettek le egyidejűleg, amelyek Aisovizza-tól keletre az út közepén csapódtak be és végül csak egy bomba hullott alá közvetlen Aisovizza-ra. A másik Caproni több bombája az Aisovizza-tól északkeletre lévő területen robbant. A saját vonalak felett cikázva a távolban ellenséges gépeket vett észre Baracca.
Savoia Pomilio, forrás: www.valka.cz
Ekkor 3000 méter magasan volt az ellenséges vonalak felett. Azonnal megfordult, de talán 1000 méterrel alacsonyabban egy Savoia Pomilio típusú gépüket látta, amelyet két osztrák–magyar vadász üldözött a Monte Santo felé. Gyors ereszkedésbe kezdett, hogy beleavatkozzon az aránytalan légi harcba. De már késő volt: a Savoia Pomilio erősen megviselt állapotban Monte Santo felé tartott a védekezés minden látszata nélkül, az osztrák–magyar vadászok pedig magasságot vesztve, saját vonaluk felé távoztak. Nem sokkal ezután tüzet látott a Monte Sabotino-n, a lángra borult Savoia Pomilio volt az.
Idővel megérkezett a Caproni-k utolsó csoportja és sok bomba robbant az Aisovizza-i reptér közepén.
La diciottesima vittoria aerea - A tizennyolcadik légi győzelem
1917. szeptember 1.
Miután Baracca másfél órája portyázott a Bainsizza-fennsík és a Vipacco között, 19 óra 30 perckor 2500 méter magasságban Monte San Gabriele fölé érkezett, ahol a közelében, de jóval magasabban több saját gép is portyázott. A többiekhez képest északra helyezkedett el, és nem sokkal ezután megpillantott egy osztrák–magyar gépcsoportot – talán egy századnyi lehetett –, amint Plava irányába repültek. Feléjük fordult – hat gépet látott – amik között vadászok is voltak. Délnek fordultak, majd visszatértek a Bainsizza-fennsík fölé.
Az egyikük kivált, de az oldalán, magasabban egy vadászgép helyezkedett el. A kivált gépet támadta meg, amelyet Brandenburgnak ítélt meg. Támadását Gargaro felett kezdte meg. Első sorozatával mintegy 30 lövést eresztett rá. A tűzcsapást jobb oldalról, körülbelül 100 méter távolságból indította el. A sorozat közben mögé került, de utána erősen süllyedt, mert ellenfele viszonozta a tüzet. Baracca ezután 100 méter távolságból újra tüzet nyitott rá, ami után ellenfele süllyedni kezdett. Követte őt 50 méter távolságból és közben állandóan tűz alatt tartotta, míg végre – valószínűleg halálra sebezve – meredeken zuhanni kezdett az osztrák–magyar gép és eltűnt a szeme elől a gépe szárnya alatt. Amikor előbukkant ismét a szárnyai alól, szűk csigavonalban haladt lefelé. 1200 méter magasságig követte és szemmel tartotta majdnem a földet érésig, mert a gépe szárnyai újra elfedték előle. A Zagorje községtől északkeletre lévő 664. magassági pont körüli bozótba kellett becsapódnia.
Ebben a késői időpontban – amikor már szürkület korlátozta a látási viszonyokat –,az őt kísérő osztrák–magyar vadász nem vette észre a támadást, de nem láthatták a Gorizia felett cirkáló olasz vadászok sem az osztrák–magyar századot, mert túlságosan délre és magasan voltak. Valóban nehéz észrevenni a levegőben repülő gépet hajnalban és napnyugtakor, különösen nagy magasságban cirkáló gépekről.
Baracca 18. győzelmét 1917. szeptember 1-jén aratta Zagorje közelében az Brandenburg C.I 69.10-ével szemben.
| 1917. szeptember 1. | Odilo von Khuepach | hadnagy | megfigyelő | Flik 101G |
| 1917. szeptember 1. | Rudolf Nölscher | őrmester | pilóta | Flik 101G |
Odilo von Khuepach megfigyelő aki kiesett a pilótafülkéből a Baracca repülte SPAD VII elleni párharcban végrehajtott hirtelen manőverek közben
Szerző: Rangel István
Folytatás következik!!!
