Már elég régóta foglalkoztat a XVII. század hadviselése, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy mind 20, min 28 mm-ben szereztem be seregeket, amik „már csak” kifestésre várnak. Maga a korszak nagyon érdekes a hadviselés szempontjából. Ekkor zajlanak a török elleni felszabadító háborúk, köztük a tizenö téves háború, a németalföldi háborúk, a harmincéves háború, az angol polgárháború, a Bocskai-felkelés az angol-holland tengeri háborúk és még számos érdekes, ugyan akkor nagyon véres hadi esemény, amely bizonyos értelemben ma is hatással van a világunkra. Ugyanakkor ez a korszak az, amikor kialakulnak az állandó hadseregek és lezajlik egy hadügyi forradalom. A lovagi lovasság végleg elveszíti a fölényét a gyalogsággal szemben és pikások négyszögeit lassan felváltják a csupa tűzfegyverrel felszerelt gyalogosok tömegei, amelyek a mai napi jellemzik a csatatereket.
Igazából kezdetben csak a harmincéves háborúval kapcsolatos könyvajánlót szerettem volna, de menet közben arra kellett rájönnöm, hogy a téma annyira összefonódik, hogy nem lehet ezt az egy eseményt kiragadni a korszak hadviseléséből. Szerencsére az éra magyarnyelvű szakirodalma viszonylag bőséges így számos nyomtatott- vagy internetes mű is foglakozik a témával.
A számos könyv mellett sok interneten elérhető előadás, és ismeretterjesztő fim is várja azokat, akiket érdekel a korszak így ezek közül is be szeretnél mutatni majd párat.Nos, a könyvismertető 1. része után, amelyben azokat a könyveket mutattam be, amely hazánk hadviselésével foglakozik, következzen a második rész, amely már a hadügyi forradalom egyetemes oldalát bemutató munkákat próbálom csokorba szedni.
-Ricarda Huch: A harmincéves háború (Európa Századok-emberek 1979.)
-Csikány Tamás: A harmincéves háború (Korona 2005.)
-Földi Pál: Oroszlán és sas (Csengőkert 2014.)
-Hegedűs Géza: Vasbordájú szentek (Móra 1963.)
-Ifjú Takaró Károly: Harmincéves háború (előadás sorozat)
-Ricarda Huch: A harmincéves háború (Európa Századok-emberek 1979.
Természetes volt, hogyha szóba kerül a téma, akkor nem nagyon lehet megkerülni egy olyan könyvet, amelynek ez a címe. Huck műve két, kisalakú könyvben jelent meg és mintegy 950 oldal összesen.
Maga a két kötet egyenként két-két nagyobb, nem egyforma hosszúságú fejezetre oszlik. Maga a mű felosztása számomra esetleges, többé-kevésbé követi, a hivatalos korszakolást, de nem egészen.
Nos magával a könyvvel kapcsolatban felemások az érzéseim. Ugyan gyorsan elolvastam, de nem kötött le, oldalakat olvastam át úgy, hogy nem tudom miről szóltak. Ennek a legfőbb oka, hogy ugyan a könyvet nem nevezném regénynek, inkább elbeszélő jellegűnek. A mű bemutatja korszak politikai mahinációit, miközben rövid történetekkel ecseteli a korszak kegyetlenségét, hol valós, hol kitalált szereplőkkel. Könnyen olvasható az elbeszélő jellege miatt, ugyanakkor a rengeteg szereplő, miatt, követhetetlen a történet, főleg úgy, hogy a legtöbbjüket, hol a nevén, hol a címe, vagy épen a származása szerint említik.
Engem természetesen főleg hadtörténeti szempontból érdekelt a mű. Nos ez amiből gyakorlatilag semmit nem tudunk meg. A könyvben nem hogy nincsenek csataleírások, a hadjáratok ismertetése, hanem egyenesen kerüli ezeket. Ha szerepelnek is ilyenek, akkor azok inkább, csak a megtörténtükkel jelennek, meg, de csak azért, hogy megismerhessük a következményeit. Ha valahol megjelenik akkor is számomra hamis képet közvetített. Magdeburg elestét és pusztulást, egyfajta szerencsétlenségként írja le, mivel a fosztogatás közben leégett a város, és csak olyan mellékesen említi meg, hogy 25000 polgár is meghalt. Számos leírás számol be a kor és a háború kegyetlenségével, de ezek között sokkal több az olyan, amely a boszorkányüldözésről, vagy az éhínségről szól, mint a háborúval járó közvetlen erőszakról, amelyet a polgári lakosság volt kénytelen elszenvedni, mint arról számos korabeli metszett is tanúskodik.
Ezt a művet azoknak ajánlom, akiket érdekel a korszak, de olyanoknak a kiket a hadtörténelem, semmi esetre sem.
-Csikány Tamás: A harmincéves háború (Korona 2005.)
Csikány Tamás elismert, jó nevű hadtörténész. Igaz ugyan, hogy a fő kutatási területe a magyar szabadságharc, de a szerző többször tett már kirándulásokat más történelmi időszakokba, a napóleoni korba, vagy éppen az első világháború időszakába. Egy ilyen kirándulásának gyümölcse ez a könyv is.
A könyv egy nagy alapú, A4-es formátumú, közel 150 oldalas könyv. A mű számos illusztrációt, és mintegy egy tucat színes táblát tartalmaz. A színes, rajzolt oldalak, amelyek nem számítanak bele a számozott oldalakba, egyaránt tartalmaznak egyenruha rajzokat, katonai alakzatok bemutatását, vagy épen néhány térképet is. A könyv szép igényes kivitelű.
Maga a mű kilenc kisebb-nagyobb fejezetből áll. Ezekben olvashatunk a háború előzményeiről és szakaszairól, a hadseregekről, a hadviselés módjáról. Külön fejezet mutatja be a magyar (erdélyi) részvételt a harminc éves háborúban.
Maga a könyv érdekes, bár véleményem szerint kicsit csalóka a címe. Ugyan valóban ismerteti a konfliktust, de igazán részletesen csak az úgynevezett harmadik (svéd) és negyedik (francia-svéd) időszakra, illetve Bethlen Gábor hadjárataira tér ki. Ennek ellenére, amit leír, az egyben olvasmányos ugyanakkor részletes. Az események bemutatása mellett, ismerteti a korabeli hadseregeket, azok és felépítését és harcászatát. Bemutatja a főbb hadvezéreket, és részletes leírásokat közöl a legfontosabb ütközetekről.
Nekem személy szerint Csikány stílusa tetszett, jól, közérthetően, ugyanakkor szakszerűen ír. Annak ellenére, hogy a mű terjedelme nem túl nagy, mégis nagyon sok információt tartalmaz, és nagyszerűen mutatja be a kor hadviselését és hadseregét.
Ha valamit bírálnom kell, az az, hogy igazából a címével ellentétben nem öleli fel az egész konfliktust, hanem, annak csak egy-egy részletét elemzi behatóbban. Talán egyszer majd a szerző, újra kézbe veszi a munkáját, és azt háromszorosára kibővítve, elénk tesz egy átfogó művet a harminc éves háborúról. Ez a könyv szerintem egy nagyszerű alapja lenne egy ilyen összefoglaló műnek.
Mindenkinek tudom ajánlani, akiket érdekel a korszak hadviselése. Ebből a könyvből nagyon sok mindent, közérthetően meg lehet tudni, hasznos alapokat ad, a XVII. század első felének hadviseléséről.
-Földi Pál: Oroszlán és sas (Csengőkert 2014.)
Nos, elöljáróban, tudom, hogy Földi Pálnak szakmai körökben nincs túl jó híre, és jómagam is bizonyos fenntartással kezelem a könyveit, de ennek ellenére, ha teljes képet akarok adni, akkor az ő művére is sort kellett kerítenem. Általában én azt gondolom ezekről a hadtörténeti ponyvákról, (200-700 Ft-os könyvek, melyek fürdőkád könyveknek is nevezek, mert ha olvasás közben vizesek lesznek, akkor sem tragédia), hogy fontos szerepet tölthetnek be, abban, hogy felkeltsék az érdeklődést. Könnyen és olcsón beszerezhetőek, és esetleg elindíthatnak a történelem megszeretése felé. Persze lesz, aki megmarad ezen a szinten de talán lesznek olyanok akik továbblépnek és komolyabb könyveket is a kezükbe vesznek.
Földi Pál könyve a műfajnak megfelelően puhatáblás, kis formátumú, mintegy 200 oldalas mű. Jómagam potom 200 Ft-ért jutottam hozzá. Összesen 14+1 fejezetből áll, illetve kapcsolódik hozzá forrásjegyzék és hivatkozások is.
Megmondom őszintén, én kellemesen csalódtam a könyvben. Amikor belekezdtem ezen könyvek olvasásába direkt utoljára hagytam, mert kíváncsi voltam, hogy mely könyvek fognak visszaköszönni ebben, de egyáltalán nem találtam olyan azonosságot, amelyet feltételeztem. Olvasmányos, mind a politikai, mind a katonai vonal megtalálható benne. Jól kezeli a sok szereplőt, olvasás közben is lehet tudni, hogy éppen ki, kivel van. Egyszerre kapunk személyiség rajzokat és csataleirásokat, megismerhetjük a hadseregeket és a háttérben lévő diplomáciai machinációkat. A könyv erénye hogy sikerült ezt a háborút úgy feldolgoznia, hogy csak minimális vallási elfogultságot éreztem benne, de ez is talán csak azért volt, mert kitűnően ellensúlyozta az ebben a cikkben szereplő legutolsó ajánlómat. Fura, de az általam olvasott négy könyv közül ez a legátfogóbb, persze azért Csikány Tamás szakmaiságát nem éri el és azért a 200 oldalas terjedelmi korlát is behatárolja a lehetőségeit. Igazából még az is felmerült bennem, hogy ez a könyv nem is Földi Pál keze munkája, mert egyszerűen hiányoznak azok a panelok belőle, amik régen majd minden könyvében megtalálhatóak voltak. Egyszerűen ez a könyv azt adja, amiről szól se nem többet, de kevesebbet sem.
Igazából, mind tartalma, mind ára miatt szívből tudom ajánlani ezt a könyvet a korszak iránt érdeklődőknek, mert egy tartalmas, olvasmányos könyvet vehet kezébe, nevetséges áron.
-Hegedűs Géza: Vasbordájú szentek (Móra 1963.)
Hegedűs Géza a magyar irodalomtörténet neves és termékeny alakja, író, de nem történész és hadtörténész. Ennek ellenére számos könyvet írt történelmi személyekről, többek között Hunyadi Jánosról és Mátyásról, Hadik Andrásról, Stromfeld Aurélról, de van regénye Buda visszavívásáról is.
Mint ahogy a könyv, az alcímében meg is fogalmazza, ez nem hadtörténeti mű, hanem : „Regényes korrajz Oliver Cromwellről és az angol forradalomról” . Maga a mű kis alapú, kevesebb, mint 200 oldal, amelyet némi illusztráció egészít ki. A mű 18 fejezetben mutatja be Cromwell, az angol polgári forradalom és annak utóéletét annak halála után.
Maga a könyv, ahogy egy irodalmártól elvárható, olvasmányos. Ugyan a Móra adta ki, de inkább ifjúsági, mint gyermek könyv. Természetesen a könyv nem nélkülözi a kor szellemét, amiben íródott, és egy kicsit meglepő is a témaválasztás. Gondoljuk csak meg egy a hatvanas években íródott könyvben a bigott vallási meggyőződésűek a halladó, és követendő példa a megrögzött királypártisággal. Mit mondjak, ironikus. Maga a könyv inkább politika történet, mint hadtörténet. Sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak az angol polgárháború frakcióinak bemutatása, persze nem nélkülözve egy kis ideológiai bemutatást sem az osztályharc szemüvegén át láttatva. Ennek ellenére a könyvben vannak hadtörténeti utalások, megemlítenek csatákat, illetve a forradalmi hadsereg megszervezéséről kaphatunk egyfajta képet. Azonban ez a kép egy meglehetősen idealizált kép, így ennek megfelelően kell is kezelni.
Ugyan egy olvasmányos, de ideológiától nem mentes könyvet sikerült leemelnem a polcomról. De sajnos a kor hadviseléséről és ezen belül az Új típusú hadseregről nem túl sokat sikerült megtudnom ebből a könyvből. Akit érdekel a korszak, annak érdemes elolvasnia, hiszen túl sok idejébe nem kerül, de hadtörténeti szempontból a mű nem ad túl sok újat a korábbi ismereteinkhez.
——————————
INTERMEZZO
Nos amikor eljutottam ide, kicsit zavarban voltam. Noha sikerült elolvasnom négy könyvet is a hadügyi forradalom, nem magyar vonatkozású időszakából, igazi átfogó hadtörténeti mű egy sem volt közöttük. Kicsit talán csalódtam is, hiszen a magyar vonatkozású rész ennél sokkal jobban adatolt és vagy kétszer ennyi könyv közül válogathattam. Ezt még az a tény sem csorbítja, hogy ezek egy része ugyanazon szerző így-úgy átdolgozott, kibővített művei.
Természetesen ez nem jelenti, hogy ez a hadtörténeti szempontból fontos korszakról ne lenne magyar nyelvű hadtörténeti szakirodalom, csak ezek más egyetemes hadtörténeti összefoglaló művekben találhatóak, ám ezeket én most szándékosan nem vettem be ebbe a cikkbe. Ugyanakkor pont a fenti négy könyv miatt kénytelen vagyok megemlíteni őket.
Ott van mindjárt Bárczay Oszkár: A hadügy fejlődésének története, amelyben igen bőven olvashatunk a korabeli hadszervezetekről. Majd következik Razin: A hadművészet története című összefoglaló műve, amely több , mint 200 oldalon át foglakozik a XVII. századi hadviseléssel. Persze ezt a könyvet áthatja korának ideológiája, de ha sikerül lehámoznunk ezt a mázt, akkor egy igen alapos összefoglalást kapunk, a hadviselés minden részletére kiterjedően. Ebben a könyvben olvashatunk többek között a haderőszervezésről, a várépítészetről, de még a tengeri hadviselésről is. Ugyan akkor a történelmi vonalat is végigkövethetjük, hiszen a könyvben részletes leírást kapunk a németalföldi, a harmincéves, az angol polgári forradalom és a franciák század második felében vívott háborúiról és jelentősebb ütközeteiről. Illetve a korszak szerintem legjobb összefoglaló művét sem lehet kihagyni, Előhegyi István: Harcok a tengeri uralomért.
Az összefoglaló művek mellett természetesen létezik több olyan mű amelyek a világtörténelem fontosabb csatáit, ütközeteit dolgozza fel hol hosszabban, hol rövidebben. Ugyan ezek jelentős része inkább csak ismeretterjesztő mű, de azért vannak olyanok is, amelyek szerencsére bővebben elemeznek ki egy-egy összecsapást, így ezek közül is érdemes megemlíteni néhányat. Ott van mindjárt a legelején dr. Luknich Imre és Markó Árpád: Sorsdöntő csaták (Franklin 1943.) című műve, amelyben olvashatunk a frehérhegyi csatáról 1620. (18 oldal), Lützenről 1632. (13 oldal), sasbachi csatáról 1675. (6 oldal) Buda visszavívásáról1686. (12 oldal). Ezt követi Geoffrey Regan: Döntő csaták Szalamiszttól a Golf háborúigPanem-Grafo-Guiness 1992.), amely 4-6 oldalon mutatja be a breitenfeldi 1631. a rocroi-i 1643. a manston moor-i 1644. és buda vissazvívását 1686. John Laffin: A hadvezetés titkai (Zrínyi 2004.) 12 oldalon dolgozza fel a Naseby-t 1645. és Cromwell hadseregét. Stig Förster-Markus Pöhlmann-Dierk Walter: A világtörténelem nagy csatái Szalamisztól Sinaiig (Corvina 2002.) összefoglaló műben Lützen 1632. 12 oldalon, míg Bécs ostroma 1683. 10 oldalon szerepel. Ezek mellett említést érdemel még a szép színes kategóriából Anton Livesey: Nagy hadvezérek – nagy csaták (Gabo 2000.) könyve amelyben a Lützen 1632. és a dűnék csatája 1658. kerül bemutatásra sok képpel 8-8 oldalon.
Ezek mellett létezik tudtommal még legalább két Cromwell életrajz: Mirko Jelusich: Cromwell (Dante – Korok és Hősök sorozat 1937.) és Szántó György Tibor: Oliver Cromwell – egy katonaszent élete és kora (Maecenas 2005.)
——————————
A mai világunkban, ha kutakodni akarunk, vagy csak egyszerűen érdekel egy téma minket már nem csak az írott forrásokra támaszkodhatunk, így megszeretnék említeni egy olyat, amelyet nem olvasni, hanem hallgatni kell:
Ifjabb Takaró Károly: Életre kelt történelem – A harmincéves háború
Karcsit barátomnak tudhattam és kiváló wargamernek, aki emellett képzett történész is volt. Igen volt, mert sajnos a halál fiatalon elragadta így életműve sajnos befejezetlen maradt. A legjobb tudásom szerint anno 2013-ban a Kelenföldi Református Egyházközség felkérte Karcsit, hogy kezdjen egy havi rendszerességű, történelmi ismeretterjesztő előadássorozatot. Végül az alatta röpke közel öt év alatt Karcsi elég sok korszakot dolgozott fel, de ezek közül az első a harminc éves háború volt.
Az első előadásra 2013 januárjában került sor és nyolc részen keresztül ismerhettük meg ennek a konfliktusnak mind az egyetemes, mind a magyar vonatkozású részleteit. Az első rész az előzményekről, majd az azt követő négy a cseh, a dán, a svéd, és a francia szakaszt dolgozza fel. Külön részek szólnak Bethlen Gáborról és I. Rákóczi Györgyről, illetve az utolsó a vesztfáliai békét dolgozza fel. Mindegyik előadás jó egy- másfél órás, vagyis mintegy 10 órás hanganyagot kap, aki letölti az előadásokat és neki áll meghallgatni.
Meg kell mondanom, hogy én ezeket az előadásokat már csak felvételről hallhattam így nem tudok semmit mondani az előadások illusztrációjáról. Maguk az előadások tartalmasak és nagyon sok részletet tartalmaznak. Noha az előadó még az első előadás előtt elmondja, hogy már csak a hely, és saját családi kötödései miatt sem lehet teljesen elfogult így az előadások némileg, de nem bántóan református szemszögből dolgozza fel az eseményeket. Ennek vannak hátulütői, mivel a katolikus oldal atrocitásai talán nagyobb hangsúlyt kapnak, de ez a hangsúly eltolódás inkább tudat alatti, és Karcsi mindig próbál az ellen tenni, hogy ez ne legyen bántó. Igazából azért élveztem és csodáltam Karcsi előadásait, mert miközben nagyon borzasztó dolgokról beszélt mégis sikeresen kerülte el, hogy olcsó módon a borzalmakra helyezze a hangsúlyt, sőt ezt - talán a hallgatóközönségére való tekintettel – ahol csak tehette kerülte. Karcsinál rengeteget hallhatunk a politikai machinációkról, a hadseregekről, az egyes kulcsszereplőkről, a hadjáratokról, és csatákról. Kiváló jellemrajzokat ad az egyes uralkodókról, politikusokról és hadvezérekről. Teszi mindezt úgy sokkal inkább az erényeiket, mint a hibáikat emeli ki, de természetesen azokat nem elhallgatva. Igazából azért szerettem Karcsi előadásait, mert nagyon jól eltalálta azt a kényes egyensúlyt. A mi a hallgatósága háttértudása, érdeklődése, és saját szakmaisága között volt. Karcsi előadássorozatát inkább az ismeretterjesztő kategóriába sorolnám, de abból a legkiválóbb. Engem miközben szórakoztatott egyben egy átfogó képet is adott korának erről a fontos konfliktusáról, amely megváltoztatta Európa és a hadviselés történeté is.
Magam részéről én mindenkit csak biztatni tudok, hogy töltse le ezt, és az ezen a hivatkozáson lévő valamennyi előadást, és hallgassa meg utazás, munkaszünet, vagy bármilyen más olyan alkalomkor, amikor csak teheti. Garantálom nem fog csalódni.
Nos nagyjából ennyit sikerült összegyűjtenem a témában, de miközben olvastam és írtam, újabb források kerültek a kezembe, így valószínűleg ezzel a második résszel nem zárom még le a témát, és talán a később még visszatérek, újabb ajánlókkal.
Ambasa
