Különleges sorozattal készülök a kedves olvasó számára.
Egy I. világháborús olasz ászpilóta légi győzelmeinek történeteit ismerhetjük meg a következő cikksorozatban. A különlegessége pedig ebből fakad, hogy nem egy osztrák-magyar pilóta szemszögéből ismerhetjük meg az I. világháború „légi cirkuszának” világát - hanem egy kevésbé ismert szemszögből – az ellenséges szemszögéből.
Az olasz ászpilóta pedig Francesco Baracca, aki 34 igazolt légi győzelemmel az Olasz Királyság legeredményesebb vadászpilótája volt az I. világháború alatt. Nem szeretnék Baracca önéletrajzával kezdeni, mert azt már páran leírták, viszont légi győzelmeiről kevés információ maradt fent.
Baracca egyike volt azon kevés olasz vadászrepülőnek, akik ellenséges ászpilótát is lelőttek. Neki kettő is sikerült, ugyanis 11. légi győzelmének megszerzésekor Busa Gyula őrmestert (öt légi győzelem), míg 25. győzelmének megszerzésekor Szepessy-Sokoll Rudolf (öt légi győzelem) hadnagyot lőtte le. Mindketten magyarok voltak.
Az olasz ászpilóta többet jelent, mint egy személyt a Nagy Háború forgatagából. Személye szinte egybeforrt az olasz áldozatvállalálással a háborúban. Élete példaként áll az olaszok előtt. A személye köré épült kultusz és misztérium a halála után is tovább élt és él az olaszokban. Jó példa erre a Ferrari – ami az erőt és gyorsaságot szimbolizálja, és a róla elnevezett múzeum – ami az életét és életútját mutatja be, több utcát is róla neveztek el és emlékének hatalmas emlékműve uralja szülővárosának Lugo di Romagna főterét.
Baracca repülőgépe mellett. A repülőgép oldalán jól látható az "ágaskodó ló", ami aztán feltűnik a FERRARI emblémájában. Fotó: www.museobaracca.it
Igyekeztem a lehető legtöbb információt megosztani légi győzelmeiről, de próbáltam utalni az akkor „divatos” támadási technikákra és az olasz hadsereg akkori működésére is. Ha sikerült kideríteni a Baracca győzelmeinek áldozatait azt az adott győzelem után közölve van. Most szólok, hogy nem mindegyik győzelemhez sikerült ezeket az információkat kideríteni, sőt sokszor légi győzelmeinek napjára is több információ akadt.
A mostani tanulmánynál a következő forrásokat használtam:
- Luigi Cantoni: Baracca l'asso italiano (1933)
- Francesco Baracca Rivista Aeronautica (1932)
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Francesco_Baracca
- https://www.museobaracca.it/
- https://www.theaerodrome.com/index.php
A Nagy Háború sok országnak nem úgy indul, ahogy azt eltervezte. Olaszország is így volt ezzel.
1915. április 26-án Olaszország aláírta a Londoni egyezményt a Hármas Antanttal (Anglia, Franciaország, Oroszország), majd május 24-én belépett az első világháborúba. A katonai hadműveletek az olasz hadtestek mozgósítási nehézségei ellenére azonnal megkezdődtek, sőt kezdetben meglehetős sikereket is elértek. A Friuli-Venezia Giulia frontvonalon történő olasz előrenyomulás előtt ugyanis az osztrák-magyar csapatok a legkisebb harci szándék kinyilvánítása nélkül visszavonultak, így gyorsan terjedt az a hamis és veszélyes illúzió, mely szerint Itália halálos csapást tudna mérni a teljes összeomlás előtt álló Kettős Monarchiára.
A háborúba való belépés - 1915. május 24. - és az első légi győzelem között – 1916. április 20. – majdnem egy év telik el. Az olasz hadseregnek tehát majdnem egy év kell ahhoz, hogy kivívja első légi győzelmét annak ellenére, hogy légiereje tapasztalt háborút megjárt pilótákból áll, hiszen pár évvel előtte Líbia elfoglalásáért vívott 1911-1912-es olasz-török háborúban légiereje egy részét kipróbálta és sok területen nagy tapasztalattal bírt.
Francesco Baracca Olaszország legnagyobb ásza, 1907 októberében lépett be a Scuola Militare-ba (katonai Iskola) Modenában. Kevesebb, mint egy évvel később a piemonti királyi lovasság tisztje volt. 1912 áprilisában Baracca-t és más lovassági tiszteket a franciaországi Reimsbe rendelték repülési kiképzésre. Mire 1915. május 24-én az olasz királyság hadat üzent az osztrák-magyar birodalomnak, Baracca tapasztalt pilóta és oktató volt.
Primi combattimenti – Az első légiharc
Baracca 1915. szeptember 7.-én vívta meg első légiharcát.
Délelőtt 10 óra tájban 1500 méter magasan repülve srapnel-robbanó felhőket vett észre Palmanova irányában. A robbanó felhők között osztrák-magyar repülőgép körvonalai bontakoztak ki. Az ellenséges gép határozottan a város irányába tart. Baracca teljesen meghúzza a gázkart és igyekszik minél rövidebb idő alatt felkapaszkodni az ellenséges repülőgép repülési magasságába – ami az akkori gépekkel nem volt egyszerű. Még 300 méterrel van magasabban amikor áthalad Baracca gépe felett. Baracca szűk körön fordul, tovább emelkedik és igyekszik annyira megközelíteni az ellenfelét, hogy néhány sorozatot leadhasson reá. Amikor ez ellenséges repülőgép bekerül az irányvonalába, megnyomja a géppuskájának a bowden huzalját. Kettő vagy három lövés után azonban a géppuska megáll. Ismét felhúzza a závárzatot, hogy elhárítsa az akadályt, aztán még szűkebb fordulóval visszaigyekszik az ellenséges gép alá, a géppuska azonban ismét cserbenhagyja és kénytelen abbahagyni az üldözést és leszállni a repülőtéren. Az volt a benyomása, hogy az ellenfele kissé csúfkódot vele, bizonyára észrevette, hogy rátámadt, de néhány géppuskalövésre azért nem válaszol – jólehet szintén volt géppuskája. Talán még távolinak ítélte a távolságot a tűzmegnyitásra?
1915. szeptember 13.
Megint felbukkant egy ellenséges repülőgép Udine közelében. Baracca és Bolognesi főhadnagy felszállt. Igyekezett mindkettő elvágni az ellenséges gép visszatérési útját. Ellenségük azonban most is magasabban repült, jóval, mint ők és nem tudták hatásos tűz alá venni. Ellenfelük viszont a magasból - valószínűleg a megfigyelő - jobban tudott célozni olyannyira, hogy Baracca gépét több géppuska-lövedék érte.
Baracca-t elfogta a hév, hogy elkapja az ellenfelét. Nagy igyekezetében túlhúzta a gépet, amely sebességet vesztve dugóhúzóba perdült éppen abban a pillanatban, amikor az ellenséges gép tüzet nyitott rá. A Nieuport perdülése egyre gyorsult, de nem sokkal a talajtól a pilótának sikerült kivenni a dugóhúzóból és siklórepüléssel elérte a repülőterét.
Az osztrák-magyar újságok az olasz gép dugóhúzóba kerülését annak tulajdonították, hogy pilótája megsebesült. Ennélfogva Florer főhadnagyot győztesként ünnepelték. Amikor Baracca erről tudomást szerzett, anyjának így írt: „Úgy látszik, hogy el kell vinnem névjegyemet Florer főhadnagy úrnak, akinek nem kívánom, hogy találkozzék velem a levegőben, mert ha ez megtörténik, rájönne, sokkal „élőbb” vagyok, mint első találkozásunk alkalmával.
Nieuport-Macchi Ni.10 a Museo nazionale della scienza e della tecnologia Leonardo da Vinci Milánóban
1915. november 18.-án kénytelen volt abbahagyni a légiharcot, mert elrepült az egyik kesztyűje. 3000 méteren repült, igen hideg volt és annyira meggémberedtek az ujjai, hogy nem tudta működtetni a géppuskát.
November közepére az olasz pilóták Udine-ben végre ki tudták vívni a parancsnokságnál, hogy nagyobb mozgásteret engedélyezzenek nekik a levegőben. A légtér ellenőrzését 20 km sugarú körön belül láthatták el. A készültség sorrendjét is szabályozták: két pilóta mindig a repülőtéren tartózkodott, hogy szükség esetén azonnal felszállhassanak, a többiek bizonyos korlátok között a Tolmino-karszt zóna fölé berepülhettek, de főleg a Banisizza és Gorizia területe felett kellett járőrözniük, nem volt szabad azonban a behatolniuk az ellenséges légtérbe.
A járőrözéssel töltött időt felhasználták arra, hogy a repülőgéppel való célzásban gyakorolják magukat. A géppuskák ugyanis a felső szárny tetejére rögzítették úgy, hogy a belőle kilőtt lövedék ne érjen a légcsavarhoz. Az így elhelyezett géppuska ugyanis nehezítette a vele való célzást.
Salomone kapitány – aki ekkor Baracca századának parancsnoka volt - megvált a századtól. Tőle Scaris kapitány vette át a század parancsnokságát. A század rendeltetésében nem történt változás: két repülőgépnek állandóan készenlétben kell állnia Udine védelmére. A csata 30 km-re tombol és egy jó ideje nem jelentek meg ellenséges repülőgépek a város felett.
1915. november 20. reggel 6 óra 30 perc
Bolognesi és Baracca már akkor kint voltak a repülőtéren, amikor még az éj sötétje terpeszkedett rá. Hideg van és magasan az égen felhők úszkálnak. A repülőgépek az indulási vonalon állnak. A motorpróbát már megtartották, most rendben várnak.
7 óra 40 perc, riadó!
A felhők között osztrák-magyar repülőgépek bukkannak elő 1500 méter magasságban. Ebből a magasságból siklanak a város fölé. A légvédelmi ütegeknek el kell hallgatniuk. Baracca és Bolognesi felszáll. Négy percnyi idő van az indulásuk között. Igyekeznek felemelkedni az osztrák gépek repülési magasságába. Baracca világosan látja, hogy 1000 méter magasságból két ellenséges gép bombákat vet a városra. Ellenük tart, de csak 600 méteren van még, lövései ártalmatlanul süvítenek bele a levegőbe. Tovább emelkedik, 300 méterrel van alacsonyabban egy másik ellenséges repülőgép alatt. Hosszú sorozatot ereszt meg rá, ellenfele azonban sértetlenül távozik.
Visszatér Udine légterébe. Új 100 töltényes tárt helyez a géppuskára. Űzőbe vesz másik ellenséges bombázót, Torrente irányában. Bolognesi pedig ezalatt kettőt vesz üldözőbe Podgora felé. Baracca kedvező lőtávolságra kerül, de abban a pillanatban, amikor elindítja géppuska-sorozatát két ellenséges gép kereszttüzébe kerül. Az egyik az üldözöttje mely a megfigyelő-géppuskával viszonozza a tüzet, a másik észrevétlenül lopózott a háta mögé. Kilőve egészen a 100-as tárt messzebb repül, és tárt cserélés San Giovanni di Manzano-nál beéri az ellenséges gépeket. Tüzet nyit 40 méter távolságból, de cserbenhagyja géppuskája. Nem törődik vele, tovább üldözi az ellenséget, túl Gorizia-n és meglátja, hogy Aidüsszina felé sodródik.
Gorizia ég alatta az olasz légvédelemi tüzérség tűz alá veszi. Szerencsére észreveszik, hogy saját gépről van szó és beszüntetik a tüzelést. Visszatér Udine fölé, siklik és leszáll, majd megint levegőbe emelkedik hirtelen riadóra. Egy palota füstölög a város szélén.
Majd szétrobbannak, amikor este meghallják a róluk terjengő híreket…. „későn szálltak fel a riadó jelére, nem volt bátorságuk egészen közel repülni az ellenséges gépekhez…”
1916 eleje, tél
Baracca századnak Tacchini százados lett a parancsnoka. A pilóták száma is nőtt kettővel (Bosio, Olivari). Márciusig kicserélődik a század repülőanyaga. Búcsút mondanak a kivénhedt Nieuport 10 típusoknak és helyükbe a Nieuport 11 – vagy becenevükön csak Bébé – típusú gépeket kapják.
Ezeknek jellemzője a viszonylag kis szárnyfelület. Nehezebb velük felszállni és leszállni – a Nieuport 10-hoz képest – viszont gyorsabbak, mozgékonyabbak. Jobban emelkednek és mindenekelőtt fegyverzetük is tökéletesebb.
Nieuport 11
Aprile 1916, il ghiaccio si rompe - 1916 április, megtörik a jég
Baracca és Olivari együtt járőrözik. Ellenséges gépekre bukkannak, de az új géppuska is cserbenhagyja őket. Medea légterében Olivari hadnagynak kell félbeszakítania a légiharcot, mert akadály lépett fel a géppuskájánál.
Baracca sem volt szerencsésebb. Palmanova légterében repülve észreveszi, hogy tőle jobbra a tenger felé 3300 méter magason robbanó felhők jelennek meg. Nyilvánvalóan a légvédelmi tüzérség dolgozik. Baracca ebbe az irányba repül és hamarosan fekete kereszttel jelzett repülőgépet pillant meg maga alatt. Már elkönyveli, hogy ellenfele nem tud menekülni előle…
Mögé repül, valamivel magasabban tartja gépét ellenfelénél, majd rácsap, igyekszik pontosan célban tartani és ráereszt vagy 20 lövést. Ellenfele is védekezik közben géppuskájával. Lehangoltan veszi tudomásul, hogy nem talált és megújítja a támadást. Hol szemből, hol oldalról, hol hátulról csap le az osztrák repülőgépre. Egészen kis távolságra közelíti meg, hogy halálosan eltalálhassa. Az ellenséges gép kissé megbillen, már örül, hogy végre sikerült legyőznie, szűk fordulóval átsuhan felette és ekkor hüledezik, hogy ellensége tovább repül Trieszt felé. Bizonyára onnan szállt fel. Utána iramodik, beéri, az ellenséges gép nincs messzebb, mint 20 méterre a géppuskájától, megnyomja a bowdent és tüstént rájön, cserbenhagyja géppuskája, mert egy lövés sem hagyja el a csövet.
La prima vittoria – Az első győzelem
1916. április 7.
Még teljes éjszaka honol és az éj tele van csillagokkal. A hold lassan halad a pályáján és tökéletes csend uralkodik. Ellenséges bombázókötelék száll fel egy repülőtérről és az éjszaka leplébe burkolva, hold után tájékozódva nagy magasságban átrepült az olasz védvonalak felett és behatolnak az olasz légtérbe.
A motorok robaja világosan kivehető volt. Kelet felé már kezdett kissé világosodni, előjeléül a hajnal beköszöntének. Pompás reggel ígérkezett. az ellenséges bombázó kötelék az olasz arcvonal átrepülése után hármas csoportra oszlott, támadási céljaiknak megfelelően. A célok a Taglimento menti városkák. Fényszórók csóvái pásztázzák az eget, igyekeznek fellebbenteni az éjszaka leplét és megnyitják a tüzet ama helységek légvédelmi tüzérei, amelyek felett átrepülnek az ellenséges gépek. Hírtelen villanások jelzik a magasban robbanó lövedékeket.
Palmanova, Tricesimo és Casarsa szenved az ellenséges bombázóktól. Néhány ház összeroskad, néhány lángba borulva ég. Az ellenséges repülők dolguk végeztével megkezdik a visszatérést.
A riadó eljut a San Caterina-i repülőtérre is, ahol a pilóták már lábon vannak. Még szürkület van, amikor a század gépei nekifutnak. A mozgékony vadászok abba az irányba repülnek, amerre a légvédelmi lövések robbanásai az ellenséges repülőgépeket sejtik.
Baracca észreveszi az egyik ellenséges bombázógépet. Messze tőle, nála jóval magasabban Gorizia felé tart. De íme, itt a másik! Jóval alacsonyabban repül az előbbinél a Taglimento felől tért vissza most itt van a Torrente felett. Vagy 500 méterrel repül magasabban, mint Baracca. Az olasz pilóta meghúzza a kis Bébé magassági kormányát és igyekszik ellenfele magasságába jutni.
Lassan sikerül. Ha erősen emelkedik, veszít a vízszintes sebességéből. Bizony, időbe kerül, amíg megközelíti zsákmányát. Igyekszik úgy repülni, hogy ne vegyék észre, majd miután az nem sikerül, arra törekszik, hogy ellenfele géppuskájának holtterében maradjon. Tisztán látja, hogy az ellenfele megfigyelőjének kezében tartja a géppuskáját és folyamatosan az üldöző Nieuport-ot követi fegyverével. Baracca azonban nyugodtan tevékenykedik. Váratlanul hol jobbra, hol balra fordul, állandóan változtatja helyzetét és végül sikerül egészen közel férkőzni az osztrák géphez. Vagy 50 méterre van ellenfele gépének a farka alatt és mögött. Repülési magasságuk 3000 méter! Pontosan céloz és lő! Mintegy negyven lövést ereszt meg. Ellenfelének gépe megbillen azonnal, befordul jobbra, megperdül. Még egy pillanatra felveszi a normális repülési helyzetét, majd majdnem függőlegesen fejjel lefelé zuhanni kezd. Baracca utána suhan, látja, hogy a megfigyelő a levegőbe kapkod, majd az ülés mélyébe süllyed. Az osztrák-magyar gép légcsavarja keresztben áll, amikor a gép egészen közel ér a talajhoz, rendes siklóhelyzetbe megy át és az Isonzo-n innen, egy réten simán leszáll. Baracca szintén leszáll, nem messze tőle és amint a gépe megáll rögvest kiugrik az ülésből és az ellenséges gép felé rohan, melyet már nagy tömeg katona vesz körül a környéken pihenő csapatoktól. A gép sértetlen, Brandenburg típus, motorja 200 lóerőnél nagyobb teljesítményt ad le, fegyverzete egy géppuska és egy Mauser pisztoly. Az éjszaka folyamán 7 db bombát vetett Casara állomására.
Az osztrák-magyar gép törzsét több helyen átszúrták Baracca lövedékei és a gép pilótája könnyebben megsebesült a fején. Szerencséje volt a fiatal bécsi „kadet”-nak. Nyolc lövedék horzsolta a és csak egyike vitte el a bőr fejvédőjének ez egyik darabját. A megfigyelő idősebb főhadnagy volt. Súlyosan sebesült és az orvosok nemigen hiszik, hogy menthető lesz.
Baracca az osztrák pilótához lép, lovagiasan kezet nyújt neki, gratulál is, mert derekasan küzdött, de nem menekülhetett, hiszen a gép nem volt olyan sebes és mozgékony, mint a legyőzőjének a Nieuport-ja. Az osztrák bánatosan néz és rámutat a benzintartályra, melyeket Baracca lövedékei átfúrtak. Fáj neki bajtársa sorsa is, aki mögötte a géppuskájánál roskadt össze és akit haldokolva szállítottak a közeli kórházba.
Most jelennek meg a nap első sugarai, mintegy ünneplik a szép győzelmet. A tömeg egyre nő a lelőtt osztrák-magyar gép körül és a lovasságnak kell szétoszlatnia, mert ezt a területet az ellenség messzehordó tüzérsége tűz alatt tartja.
Baracca beszáll a gépébe, megindítja a motort és elindul, hogy visszarepüljön Udine-be.
Amikor leszáll, örvendve sietnek eléje társai. Előbb elmeséltetik a légigyőzelmét, majd lelkendezve újságolják, hogy Vilesse közelében is lelőttek egy ellenséges gépet. Lelövésében együttműködött vadászgépen Tacchini és Bolognesi százados, valamint Olivari hadnagy, felderítő repülőgépen Martinelli százados és Taliani őrmester. Kb. 2500 méter magasságban vették tűz alá az osztrák-magyar gépet és leszállásra kényszerítették, mert géppuskatüzük eltalálta a motort és kilyukasztotta a hűtőket. A gép személyzete sértetlen maradt – két tisztből állt – de miután a környékről a katonák csak mintegy negyedórával a leszállás után értek a helyszínre, az osztrák-magyar tiszteknek módjuk volt felgyújtani a gépet. Nem is maradt belőle más, mint a motor, a futószerkezet és a fémváz. Egy olasz Farman megkísérelte, hogy a lelőtt osztrák-magyar gép közelében leszálljon, de nekiütközött egy fának, átvágódott és megfigyelője egy százados életét vesztette, pilótája súlyosan sérült.
Baracca által lelőtt osztrák-magyar gép tíz perccel előbb ért földet, mint a társai által lelőtt és így ő avatta az első légi győzelmet a század részéről. San Caterina repülőterére beszállítják az elégett osztrák-magyar gép roncsait, valamint szétszedve a sértetlenül maradt osztrák-magyar gépet, Baracca győzelmének tanújelét. Azt tervezik, hogy azt az osztrák-magyar gépet megjavítják. Baracca azt javasolja, azután használják fel felderítésre, mert nyugodtan berepülhet az ellenség légterébe, bátran előre hatolhat a hátsó hadtápvonalig, mert az ellenség figyelőit és az ellenség ütegjeit teljesen megtéveszthetik, ha meghagyják rajta változatlanul az osztrák-magyar felségjelet.
Baracca ezért a légi győzelemért megkapta a „La medaglia d'argento al valor militare”-t (Ezüst érem a katonai vitézségért).
A lelőtt gép a 61.57 számú Brandenburg típusú kétüléses felderítő repülőgép, amelyet az albertfalvai Magyar Repülőgépgyár Rt. állított elő. A repülőgép 160 lóerős Daimler motort építettek be.
|
1916. április 7. |
Österreicher Johaun |
főhadnagy |
felderítő |
Flik 19 |
|
1916. április 7. |
Ott Adolf |
szakaszvezető |
pilóta |
Flik 19 |
Fotó: www.museobaracca.it
La seconda vittoria aerea - A második légi győzelem
Gorizia felől három lépcsőre tagolva 14 osztrák-magyar gép nyomul előre, hogy bombáit Udine-re vesse. Még nem érte el az óramutató a hajnali négy órát és máris mindenfelől hallatszott a riasztás jelzése. A készültségben lévő gépek azonnal felszálltak, hogy elvágják a támadók visszatérési útját. Magát a bombázást a városnak már aligha lehetett megakadályozni, mert az eget részben felhők fedték és ezek védelme alatt a támadók megközelíthették a várost. Baracca a riadó után ért ki a repülőtérre és bár nem volt szolgálatban, habozás nélkül gépbe ült és felszállt. Egyenesen Gorizia irányába repült, abból a feltevésből kiindulva, hogy az ellenséges gépek Aidussia repülőteréről indultak.
Cormos magasságában ellenséges repülőgépekkel találkozik akik Cividale-t bombázták. Kiválaszt egyet és könnyű vadászgépével nyomába ered. Egy jól célzott sorozattal vagy ötven géppuskalövéssel átlyuggatta, mire az osztrák-magyar gép egyre szűkülő perdülésekkel Gorizia szélső házai között lezuhant. Baracca visszatér a repülőtérre és hamarosan meg is kapja a megerősítést légi győzeleméről.
Baracca második légi győzelme a 17.42 számú Lohner B VII. Fotó: www.museobaracca.it
Ugyanakkor azt is megtudja, hogy századbeli bajtársai visszatérésre kényszerítették az ellenséges bombázókat és üldözés közben kettőt közülük Merna táján leszállásra kényszerítették.
A légi győzelem 1916. május 16-án történt. Horváth-Thima zászlóst Knelly Lajos tizedes pilótával együtt a 17.42 számú Lohner B VII géppel légiharcban lelőtték. A gép Gorizia mellett Sant Andrea-nál ház tetejébe ütközött. A pilótára és megfigyelőre holtan találtak a tetőt is átszakító gép roncsai között.
| 1916. május 16. | Horváth-Thima Ladislaus | zászlós | felderítő | Flik 12 |
| 1916. május 16. | Knelly Lajos | tizedes | pilóta | Flik 12 |
Knelly pilóta repülés közben elszenvedett súlyos sérülései miatt Horváth-Tima (képünkön) megkísérelte visszaszerezni az irányítást a gép felett, hogy elkerülje a balesetet, de sajnos nem sikerült.
Fotó: www.museobaracca.it
Gorizia (Görz) városa a levegőből fotózva az I. világháborúból
La terza vittoria aerea – A harmadik légi győzelem
1916. augusztus 23.
Baracca, Ruffo és Olivari kötelékben portyáznak a hegyvidék felett. Osztrák-magyar felderítő repülőgépre bukkannak, amely a Tolmino környékén lévő olasz állásokat és utánpótlási vonalakat fényképezi, figyeli. A három olasz vadászgép rácsap az osztrák gépre. Pilótája bámulatos ügyességgel vezeti a nehézkes gépet, de nem tudja lerázni magáról támadóit.
Az olasz vadászok lendülettel támadnak és most derül ki, hogy kötelékben vívott légi harcnál arra is ügyelni kell, hogy a kötelék gépei a támadás hevében egymásnak ne rohanjanak. Figyelemmel kell tehát kísérni nemcsak a ellenséfes gép mozgását, hanem a bajtársakét is. A most vívott légi harcban néhányszor már biztosnak látszott az olasz vadászok egymásnak ütközése, de az utolsó pillanatban, a pilóták ügyessége révén mégiscsak sikerült elkerülni a végzetet.
A sok rácsapás közül végre Baracca BÉBÉ-jének sorozata végez az osztrák-magyar géppel. A felderítőgép oldalra billent, beperdült és lezuhant. Ranziano környékén a Biglia helységnél csapódik be.
Baracca Merna közelében, lőtte le a Flik 19 Brandenburg C.I 61.61-esét. A legénység, amelyről csak Anton Himmer pilóta adatait ismerjük, sértetlenül megúszta.
La quarta vittoria aerea - A negyedik légi győzelem
1916. szeptember 16.
Baracca egyedül vív igen nehéz légiharcot Caporetto légterében. Az ellenséges repülőgép 3700 méter magasan hatolt be az olasz légtérbe és bizonyára nem vette észre az olasz vadászgépet, amely nála jóval magasabban cirkált. Az osztrák-magyar gép személyzete bátran harcolt, pilótája ügyesen vezetett, de nem tudta elkerülni az alulmaradást. A légi harc során a gép pilótája valószínűleg halálos sebet kapott, mert a gép vezetés nélkül libbent ide-oda, egymás után két-három bukfencet vetett, majd egyre meredekebben zuhanni kezdett. Már-már elérte a Monte Stol gerincét, ekkor váratlanul kijött a zuhanásból és szabályosan siklani kezdett. Bizonyára a megfigyelő előre nyúlt a pilótaülésbe és végső kétségbeesésében magához rántotta a magassági kormányt. A gép így is nekirohant a hegyoldalon magasodó platánoknak, átvágódott és lángra lobbant. A Franz Morozko pilótából és Anton von Csáby megfigyelőből álló legénység olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy nem sokkal később meghaltak.
A gép Lloyd C.III típusú felderítő gép volt. Azonosítószáma 43.74.
| 1916.szeptember 16. | Csaby Antal | hadnagy | felderítő | Flik 16 |
| 1916.szeptember 16. | Morozko Franz | szakaszvezető | pilóta | Flik 16 |
Francesco Baracca tiszteleg Franz Morozko holtteste előtt. A lugói pilóta üzent az osztrákoknak a legénység szomorú sorsáról. Fotó: www.museobaracca.it
Un combattimento nel cielo di Tolmezzo - Harc Tolmezzo egén
La quinta vittoria aerea - Az ötödik légigyőzelem
Baracca körülbelül 4000 méter magasan portyázik. Pal Piccolo irányában az ellenség tüzérségi lövedékei robbannak. Osztrák-magyar repülőkötelék támad Tolmezzo-ra. Mialatt az ellenség bombáikat dobálják,Baracca távolról igyekszik észrevétlenül a repülési magasságukba süllyedni. Arra vár, hogy a kötelék gépei tágítsák az egymástól való távolságukat. A kötelék leghátul repülő gépét szemeli ki zsákmánynak. Hírtelen teljes gázzal járó motorral veti rá magát a mit sem sejtő osztrák-magyar gépre és mintegy 50 méternyi távolságból hosszú sorozatot enged ellenfelére. Az védekezés nélkül zuhanni kezd és Paularo irányában, mintegy nyolc kilométerrel az olasz arcvonal mögött ér földet. Baracca jól megjegyezte a földet érés helyét, azután leszállásra alkalmas helyet keresett közben. Tolmazzo közelében talált is és itt leszállt.
Baracca leszállás után olasz katonák gyűrűjében az ötödik légi győzelem után.
Fotó: www.museobaracca.it
Egy tábornok szemtanúja volt a légiharcnak és készségesen bocsátott rendelkezésre egy gépkocsit. Ezzel arra a helyre hajtott, ahol ellenfele földet ért. Igen magas szálfák közé zuhanva feküdt a géproncs. Személyzetét az odarohanó olasz katonák már kórházba szállították. Megtudta, hogy a pilóta súlyosan megsebesült, míg a megfigyelő – bár tüdő és karlövést kapott – élete menthető lesz. Felkeresi őket a kórházban. Hosszasan elbeszélget a megfigyelővel. A sebesült elmeséli, hogy Villach repülőteréről szálltak fel, hogy bombákat vessenek az Isonzo felső völgyére.
A gép Hansa-Brandenburg C.I típusú gép volt. Azonosítószáma 68.03..
| 1916. november 25. | Sárközy Kálmán | főhadnagy | felderítő | Flik 16 |
| 1916. november 25. | Füchs Fritz | tizedes | pilóta | Flik 16 |
Baracca és a Brandenburg 68.03 roncsa egy tolmezzói ház udvarban
Alba radiosa del 1917 - 1917 ragyogó hajnal
La sesta vittoria aerea - A hatodik légi győzelem
1917. január 1.
Teljes napsütést hoz az év első napja. Éles, hideg nyugati szél az éjszaka folyamán „elsöpörte” az égen úszkáló felhőket. Az idő repülésre csábította a 70. repülő század pilótáit és egyik a másik után szállt fel portyázó repülésre.
A talajon nincs nagyon erős szél. Annál hevesebben fúj a magasban. Megtáncoltatja a kis Bébé-t, különösen akkor, ha oldalról éri. Ha viszont szemből kapja, gyorsan ragadja a magasba.
Baracca negyedórája portyázz már a Podgora és San Michele közti légtérben. Ekkor pillant meg egy osztrák-magyar gépet nála alacsonyabban. Nyilvánvalóan felderít. Hogy kijátssza ellenfelének figyelmét, nagy körbe kezd. Így repül ellenfelének a háta mögé, néhány száz méter távolságra és egyben úgy, hogy a nap legyen az ő hátában, azaz ellenfelének a nappal keljen szembenéznie.
A heves szél nagyon megnehezíti a megközelítést, hol felkapja a Nieuport -t, hol meg levágja. Nem is sikerül észrevétlenül az osztrák-magyar gép közelébe lopódznia. Amikor mintegy 300 méterre van ellenfele farokrészétől, a felderítőgép viselkedése elárulja, hogy tisztában van a feléje közlekedő gép szándékával.
Baracca megnyomja a gépét, hogy minél gyorsabban lerövidítse a köztük lévő távolságot, ellenfele azonban szűk fordulókba kezd és minthogy a szél is segít, nem nyújt kedvező célpontot az olasz vadásznak.
Kemény párharc kezdődik. Az ellenfél nem hagyja magát. Baracca ráeszmél, hogy eddigi ellenfelei között most akadt a legrátermettebbre. Ügyesen fordul és adott pillanatban géppuskasorozatot küld rá. Ülése alatt ütést érez… Ráeszmél, mielőbb végezni kell ellenfelével, mert még a rövidebbet húzhatja. Arra törekszik, hogy még közelebb kerülhessen az osztrák-magyar felderítőhöz és kihasználhassa a holtteret, ahová az ellenfél megfigyelője a gép alakja miatt nem tud lőni. Ravasz azonban az ellenfél! Felágaskodik és máris kikerül a cél- és lővonalból. Már negyedórája tart az elkeseredett küzdelem. 2000 méter magasan kezdődött és már alig vannak 1000 méter magasra a talajtól. Ekkor végre sikerül csővégre kapnia Baracca-nak az osztrák-magyar gépet és ötven lövést ad le rá.
Az ellenfél megbillen, felemeli az orrát, majd oldalra dől, dugóhúzóba esik és oly gyorsan kezd zuhanni, hogy Baracca nem képes követni. Olyan terület felé zuhan, amelyet az olasz tüzérség tüze teljesen felszántott. A talajról felemelkedő vöröses fellegek miatt nem tudja pontosan megállapítani, vajon hol is csapódott a földhöz az áldozata. Biztos azonban a győzelmében és nyugodtan repül haza a San Caterina –i repülőtérre.
Ludwig Fleck pilóta nem sérült meg, Viktor Huber megfigyelő sokkal rosszabbul járt, mivel nem élte túl a párbajt.
A győzelmet néhány héttel később érvényesítették, valószínűleg az olasz légelhárító ütegek néhány jelentésének és az 1917. február 11-i győzelem során lelőtt és sértetlenül elfogott Ludwig Fleck tizedes kihallgatásának köszönhetően.
Hátán fekszik sziklás-köves talajon a 129.17 számú Hansa-Brandenburg C.I. Eleje csúnyán összetörve.
| 1917. január 1. | Viktor Huber | hadnagy | felderítő | Flik 12 |
| 1917. január 1. | Ludwig Fleck | tizedes | pilóta | Flik 12 |
Il combattimento di Udine - Az udine-i csata
La settima vittoria aerea - A hetedik légi győzelem
1917. február 11.
Udine környékén állásban lévő légvédelmi ütegek mind tüzelnek. Egy osztrák-magyar gép repül ide-oda a San Caterina és a város pályaudvara között, mintegy 4000 méter magasan. Valószínűleg fényképeket készít.
Udine városa légifotón az I. világháborúból
Rövid időközzel egymásután öt vadászgép száll fel, hogy elűzze a „kíváncsiskodót”. Az öt gép közül hamarosan kiválik egy, mert hibás a motorja. Elsőnek Poli őrmester emelkedett a levegőbe és húzza a gépet, hogy mielőbb elérje az osztrák-magyar gépet, amely látszólag a legnagyobb közönnyel mozog a légvédelmi lövedékek robbanó felhői között.
Megszűnik a tüzérségi tűz, mert észrevették a felszálló olasz vadászokat. Poli felkapaszkodva a 4000 méteres magasságba, teljes hévvel az ellenségre veti magát. Elkeseredett légi harc kezdődik. Poli megnyitja tüzét, gépe hírtelen felágaskodik és dugóhúzóba esik. Így zúg lefelé 2000 méteres magasságba, itt felveszi a gépet ás lesiklik a repülőtérre. Félbe kellett szakítani a harcot, mert akadály lépett fel.
Poli helyét a légi harcban Baracca vette át. Élénk légi harc kezdődik, szűk fordulókat ír le, egészen szárnyélre fordítja a gépét, hirtelen felrántja majd gyorsan alámerül. Igyekszik megérezni, milyen mozdulatokat szándékszik végezni az ellenfél és törekszik az megelőzni, de nem sikerül irányvonalba kapni őt, legfeljebb pillanatok töredékére és akkor alig-alig lő ki néhány lövedéket. Ügyelni kell azonban arra is, hogy az ellenfél el ne találja a Bébé -t.
A párviadal annyira hevessé fajul, hogy a két küzdő néha majdnem súrolja egymást. A gyors mozdulatok „falják” a sebességet és a két gép egyre veszti a magasságot. Közben a két másik Bébé is felér a légiharc magasságába és becsatlakoznak a légiküzdelembe A három olasz vadász ügyes mozdulatokkal tűzgyűrűbe igyekszik vonni az ellenfelet, de az sem hagyja magát és bámulatraméltó ügyességgel vonja ki magát mindhármuk rácsapása alól.
Az elkeseredett harc éppen Udine felett zajlik. A küzdőfelek már csak 2000 méter magasan törnek egymásra. Alulról tízezrek figyelik a küzdelmet, köztük a király és Cadorra – az olasz csapatok főparancsnoka. . A Comando Supremo székhelyéül szolgáló kastély erkélyéről szemlélik a lovagi tornát.
Hiába kísérli meg Baracca meg a két társa, hogy az osztrák-magyar gép farka mögé férkőzőn úgy, hogy közben ne legyen kitéve a megfigyelő géppuskatüzének, az osztrák-magyar gép állandóan kitér a támadások alól. Közben fogy a lőszer! Az ellenséges repülőgép figyelője jól forgatja a géppuskáját, időnként veszélyes sorozattokat ad le, méltóan segédkezik neki a pilótája, aki ördögi ügyességet árul el a gépvezetésben és úgy látszik felveszi a versenyt mindhárom olasszal.
Baracca azonban megőrzi a nyugalmát! Tisztába van azzal, hogy hátulról hiábavaló a támadás, eltávolodik hát kissé, néhány száz méterrel magasabbra emelkedik, innen majdnem fejreállított géppel zúg alá, hírtelen felveszi a gépet, az osztrák-magyar gép oldalának fordul és nem több mint húsz méter távolságból belelövi géppuskájának maradék 30 töltényét, és már fel is rántja a gépét, hogy össze ne ütközzenek. Már elkerülhetetlennek látszott!
Így sikerült végre eltalálni az ellenfelet! Az osztrák-magyar gép emelkedni kezd, látszik nincs a kézben. Később mégis „egyensúlyba” kerül és ferdén ér földet Orzano közelében. Itt rohan neki egy major körüli fáknak és összetörik.
Az olasz vadászok azonnal leszállnak. Baracca két bajtársával és Macchi-val együtt gépkocsiba ül és az ellenfelük zuhanási helyére hajtat. A romhalmazból szedték ki a pilótát és a megfigyelőt, mindketten megsebesültek. A törzs belseje tele volt vérfoltokkal és a jól ülő géppuskasorozat nyomait viselte magán, melyből jutott a motornak és az üzemanyagtartálynak is.
A lelőtt gép Hansa-Brandenburg C.I volt.
| 1917. február 11. | gróf Siemiensky | hadnagy | felderítő | Flik 12 |
| 1917. február 11. | Ludwig Fleck | tizedes | pilóta | Flik 12 |
1917. február 21.-én a San Caterina-i repülőtéren kitüntetik azokat a pilótákat, akik légi győzelmet arattak. Az ünnepség Motta ezredes elnökölt, aki a Comando Supremo repülő részlegét vezette. Ő tűzte Baracca mellére, aki alig néhány nappal ezelőtt lépett elő századossá, a „La medaglia d'argento al valor militare”-t (Ezüst érem a katonai vitézségért), amit másodszor kapott meg. Mások is megkapták ekkor az „Ezüst érem a katonai vitézségért”. Ruffo di Calabria főhadnagy és Poli őrmester, Carini őrmester. Utóbbi azért, mert számos felderítő repülésen vett részt az ellenség felett egy zsákmányolt repülőgéppel, melyet lelőttek és a századnál rendbe hoztak, és eme repüléseknél a gép pilótája Baracca volt.
Szerző: Rangel István
Folytatás következik!!!
