blog69 01.jpgAnno magyar könyvkiadás a rendszerváltás előtt, nem halmozta el olvasóit olyan második világháborúról szóló könyvekkel, amely nem a keleti fronttal, vagy uram bocsá nem szovjet, vagy a szocialista táborban élő szerző tollából született. Azért voltak persze kivételek, mint Len Deighton 1983-ban megjelent Vadászrepülők című könyve, amit rongyosra olvastam (a másik ilyen sikerkönyv a korosztályomnál Walter Lord Hihetetlen győzelme volt, amit szintén legalább egy tucatszor olvastam el). Aki kezébe vette a fent említett könyvet, annak az jelenet biztos emlékezetes maradt, amikor az RAF 111. Hurricane-ekkel felszerelt százada először bocsátkozott harcba:

„A Hurricane század azzal szerzett hírnevet, hogy újszerű taktikát alkalmazott. A német vadászrepülők a szemtől szembeni légi párharcot kedvelték. A Hurricane-ek viszont csatasorban, egymás mellett repültek, és nyílegyenesen a német bombázóköteléknek tartottak. Ez a támadás rendszerint azzal járt, hogy sikerült felbomlasztani a német alakzatot, de az azt követő párharcokban a 111. repülőszázad annyi Hurricane-t veszített, hogy a pilóták kételkedni kezdtek e módszer célszerűségében.”

Ilyen antré mellett, azt hiszem nem véletlen, hogy a 111-esek az egyik kedvenc repülőalakulatom, így szentelek nekik néhány sort...

Az alapítás és az első világháború

A brit hadvezetés 1917 nyarán úgy döntött, hogy a Közel-Keleten felderítő feladatokat ellátó 14. század mellett szükség van egy kifejezetten vadászrepülőgépekkel felszerelt, új egység létrehozására. Az elgondolást hamarosan meg is valósították és a 111. repülő-század 1917. augusztus 1-én a palesztinai Dier-el-Balahban meg is alakult, mint a hadszíntér első, különféle együléses vadászokkal felszerelt repülőalakulata. Az egység feladata volt a német felderítő repülőgépek távol tartása a Szuezi-csatornától és a térségben lévő ellenséges vadászgépek elleni harc. Kezdetben az alakulatot az éppen elérhető repülőgépekkel szerelték fel, állományába egy Bristol Scout, két deHavilland DH.2 és két Vickers F.B.19 tartozott. Az alapítás után alig egy héttel az egység átesett a tűzkeresztségen. A század gépe által kísért DH.2-es felderítőgépet két ellenséges repülőgép támadta meg, amelyekkel Steele alhadnagy felvette a harcot és az egyiket sikerült annyira megrongálnia, hogy az kénytelen volt kényszerleszállást végrehajtani a sivatagban.

Az egységet szeptemberben új Bristol FB.2 vadászokkal erősítették meg, amely meg is hozta az eredményt, a 111-esek október 8-án elérték történetük első légigyőzelmét. A kétüléses Bristolok, azonban nem sokáig maradtak az alakulat állományában, mivel azokat 1918 februárjában átadták az ausztrálok 1. századának. Mikor az Allenby tábornok vezette britek és szövetségeseik támadásba lendültek, a 111-esek velük együtt települtek előre, hogy a frontvonal közvetlen közeléből tudják támogatni és oltalmazni a szárazföldi csapatokat. Ezekben a harcokban került sor a század egyik legnagyobb bevetésére, amikor is már RAF SE.5-tel repülve a 145. századdal közösen támadták az ellenség kezén lévő Jenin-i repteret. A két század összesen 26 SE.5-öse több órán keresztül összesen 27 bevetésen mintegy egy tonna 20 fontos bombát és 5.000 géppuskalövedék elhasználásával támadta a célpontot. A támadás egy 38 napos hadjárat része volt.

Mire beköszöntött a térségben a béke és a török hadsereg fegyverszünetet kért, a 111-esek már lelőttek 44, földre kényszerítettek 13-15 ellenséges repülőgépet, miközben pilótáik közül harcban elesett kettő, egy fogságba esett, és három megsebesült. A harci bevetések során a század gépei összesen 4.555 órát töltöttek a levegőben. A rövid, de heves harcok alatt négy pilótájuk is magának vallhatta az ász címet: Austin Lloyd Fleming, Peter Roy Maxwell Drummond (aki később légimarsall lett), Charles Davidson, és  Arthur Peck.

A század tagjai háborús tevékenységük során 4 Distinguished Service Order, 8 Military Cross, 2 Distinguished Flying Cross, 5 Military Service Medal kitüntetést érdemeltek ki.

A háború után a század rövid időre a leszerelési hullám áldozatává vált, jogutódja a megszületésekor is jelenlévő Egyiptomban állomásozó 14. század lett.

blog69 03.jpgBristol F2B itt már az ausztrál 1. század színeiben

A két háború között

A 111-esek csipkerózsika álma nem tartott túl soká, 1923. október 1-én reaktiválták az alakulatot. Ebben az időszakban a repülés gyors fejlődésének következtében egymást váltották a különféle repülőgépek állományában. Ahogy nőtt a feszültség Európában a RAF is megkezdte a felkészülést a következő nagy háborúra és új, korszerű típusokat állított hadrendbe. 1938-ban az angliai Northoltban állomásozó 111. század lett az első, amelyet a Hawker gyár új vadászgépével a Hurricane-nal szereltek fel.

blog69 04.jpgArmstrong Whitworth Siskin

A második világháború

A 111. század köszönhetően korszerű felszerelésének és elhelyezkedésének, hamarosan a harcok sűrűjében találta magát. 1939. november 29-én Broadhurst századparancsnok a tenger felett, 8 mérföldre a brit partoktól lelőtt egy He 111-est, amivel elérte a század első győzelmét a második világháborúban.

A század hamarosan Franciaország felett harcolva védte a brit expedicíós erőket. Ezekben a harcokban érték el a második világháború során az első légigyőzelmüket egy vadászgép, történetesen egy német Bf 110-es felett. A 111-esek több más egységgel karöltve részt vettek a dunkirki kiürítés védelmében.

Úttörő szerepet kapott a bevezetőben már említett frontális támadási taktika kidolgozásában. 1940 késő nyarán, kora őszén Anglia légterében vívott harcok során 18 elvesztett gép mellett 47 ellenséges gépet sikerült megsemmisíteniük.

A háború első időszakában 1940. májusa és ősze között a század több mint 30 nagyobb bevetésen vett részt, továbbá 15 támadást hajtott végre Franciaország felett, ezek alatt elpusztítottak igazoltan 94 és valószínűleg további 18 ellenséges repülőgépet és megrongáltak további 59-et. Ezekért az eredményekért a század 15 pilótája elvesztésével fizetett.

1941 áprilisában a századot átfegyverezték a britek legjobb vadászgépére a Supermarine Spitfire-ra. 1941 nyarától az új gépeikkel franciaországi ipari célokat és vasúti létesítményeket támadtak, éjszaka pedig radarok vezérelte fényszórók segítségével Anglia éjszakai egét védelmezték. 1942 augusztusában részt vettek a sikertelen dieppei partraszállás támogatásában. Akkor még nem tudhatták, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a partra gázoló gyalogosokat védelmeznek.

1942. október 20-án a század behajózott és az SS Hope Crown, HMS Erne és a HMS Bidford fedélzetére és útra kelt új állomáshelye Giblaltár felé, hogy támogassa novemberben a szövetségesek partraszállását Észak-Afrikában. Ekkor már 12 vadonatúj, trópusi változatú Spitfire-ral voltak felszerelve. Az egység decemberben hazatért szülőközegébe és ismét a sivatag felett, Afrika egén harcolt tunéziai repterekről felszállva. Januárban három pilótáját is elveszítette a súlyos harcokban. Afrika ege felett május 13-ig az afrikai tengelycsapatok kapitulációjáig a század további 52 ellenséges repülőgép megsemmisítésével gyarapította  győzelmei számát.

Amikor elérkezett 1943 júniusában Szicilia elözőnlése, a 111-esek a 324. wing alárendeltségében Máltáról felszállva immár Spitfire IXc gépekkel felszerelve támogatták a támadó szövetséges csapatokat. A partraszállás után alig öt nappal már sziciliai Comisoból felszállva harcoltak. Ebben az időszakban a századot a RAF egyik legeredményesebb pilótája a 16 légigyőzelmes George Hill vezette.

Az alakulat a háború végéig a mediterrán hadszíntéren maradt és különböző itáliai repterekről felszállva harcolta végig a háborút.  Egy rövid időre 1944 júliusában a század Korzikára települt, hogy a már megszokott feladatát végezze, támogatta a dél-franciországi partraszállást. Ezekben a harcokban gyakran egy 500 fontos bombával felszállva támadtak hidakat, tüzérségi állásokat, vasúti létesítményeket és egyéb célpontokat egyre javuló pontossággal. Ahogy a szövetségesek egyre nyomultak előre az olasz csizmán úgy települt egyre északabbra a század is követve a frontot. A 111-eseket a béke beköszönte az észak olaszországi Revoltoban érte. Közvetlenül a harcok elcsitulta után az egység egy időre az ausztriai Klagenfurt repülőterére települt. A második világháborút végigharcoló alakulat 269 ellenséges gép lelövésével az egyik legeredményesebb alakulatnak számított a RAF-ban.

Azonban akármennyire is volt eredményes a század a háború utáni leépítést ezúttal sem kerülhette el 1947. május 12-én ismét feloszlatták.

blog69 05.jpgHawker Hurricane

blog69 06.jpgSupermarine Spitfire

A hidegháborús évek

Az egység, akár csak az első világháború után nem sokáig maradt naftalinban, ahogy a vasfüggöny leereszkedés után egyre fokozódott a feszültség Európában a 111-esek is reaktiválásra kerültek. 1953. december 2-án az egység North Wealdban újra felállításra került, állományában 14 sugárhajtású Meteor F.8 vadásszal. Az egységet alig 3 hónap után hadrafoghatónak minősítették. Ekkor került a felségjel elé és mögé az az arany keretes, fekete téglalap, amely megkülönböztető jelzése lett a század gépeinek. Akárcsak a két háború közötti vadászrepülőgépek, a sugárhajtóművek rohamos fejlődése nyomán a korai jetek is nagyon gyorsan elavultá váltak. 1955-ben a század Wattishamba települt át, ahol a kor egyik legszebb vadászgépével a Hawker Hunter vadászával szerelték fel. Ezzel a géppel lett a nagyközönség előtt is ismert a Black Arrows bemutató csoportja révén, amely különböző repülőnapokon kápráztatta el az öreg Albion népét. 1962-ben a 111-eseket immár a hangsebesség kétszeresével is repülni képes English Electric Lightning minden időjárási körülmények között bevethető vadászgépével szerelték fel. Az új géppel is folytatták a repülőnapi bemutatókat. 1974-ben a század 18 év után Wattishamból Coningsbyba települt át, ahol átfegyverezték F-4 Phantom II-esekre. Az átképzés befejeződése után 1975. november 3-án tovább költöztek Leucharsba. A hidegháború alatt a század feladata volt több más egységgel együtt egy esetleges harmadik világháború folyamán, hogy megóvja Nagy-Britanniát a szovjet bombázóktól. Ezekben az években a szovjetek többször is próbára tették a brit légvédelmet, az egyik legsúlyosabb esetre 1980 áprilisában került sor amikor is egy hét alatt a brit vadászok több, mint 100 szovjet Tu-95 bombázót fogtak el az Északi-tenger  felett.

blog69 07.jpgA 111-esek 1940 és 1974 között repült típusai a földön

blog69 08.jpgA 111-esek 1940 és 1974 között repült típusai a levegőben

blog69 09.jpgA Black Arrow kötelék Hawker Hunterjei

blog69 10.jpgEnglish Electric Lightning

blog69 11.jpgPhantom

A hidegháború után

1990-ben a századot Tornado F.3-ra fegyverezték át, ezért nem tudott részt venni a Kuvait felszabadítására irányuló hadműveletekben, de számos pilótája ennek ellenére más egységekben repülve részt vett a harcokban. A Brit-szigetek védelmében megszokott készültségi szolgálatot és az immár orosz bombázók elfogására való riasztásokat az 1994-ben Bosznia, majd később Irak feletti légtérzár biztosításában való részvétel szakította meg. 2003-ban ismét hadba vonult a század és az amerikai csapatok oldalán, Irak ellen harcoló brit csapatok légibiztosításában vettek részt, szaud-arábiai támaszpontokról felszállva.

Miután 2009 júniusában a RAF feloszlatta a 43. századát, az utolsó olyan alakulat maradt, amely a Tornado vadászváltozatát repülte. Ez az állapot azonban nem tartott soká, a RAF a költségvetési megszorítások miatt a maradék Tornado F.3-asok kivonására kényszerült, ami immár harmadszor 2011. március 22-én ismét a 111. század feloszlatásához vezetett.

blog69 12.jpgTornado F.3

Bevetési helyek:

Palesztina 1917-1918

Franciaország és Németalföld 1940

Anglia 1940-1942

Nyugat Európa 1941-1942

Észak-Afrika 1942-1943

Szicília 1943

Olaszország 1943-1945

Franciaország és Németország 1944

Perzsa-öböl 1991

Irak 2003

Század jelzések:

TM (1939. április – 1939. szeptember)
JU (1939. szeptember – 1947. május)
B (Phantom)
H (Tornado)

blog69 21.jpg

Alkalmazott repülőgépek:
1917. augusztus - október Bristol Scout
1917. augusztus - október Royal Aircraft Factory B.E.2, B.E.2e
1917. augusztus - 1918. január Bristol M.1, M.1b
1917. augusztus - december de Havilland DH.2
1917. augusztus - 1918. január Vickers F.B.19
1917. szeptember - 1918. február Bristol Fighter F2B
1917. október - 1919. február Royal Aircraft Factory SE5, SE.5
1918. január - 1918. július Nieuport 17
1918. január - 1918. július Nieuport 23
1918. január - 1918. július Nieuport 24
1919. február - 1920. február Bristol Fighter F2B

blog69 13.jpgSopwith Snipe

blog69 14.jpgArmstrong Whitworth Siskin

blog69 15.jpgGloster Gauntlet

1923. október - 1925.január Gloster Grebe Mk.II
1924. április - 1925. január Sopwith Snipe
1924. június - 1926. november Armstrong Whitworth Siskin Mk.III
1926. szeptember - 1931. február Armstrong Whitworth Siskin Mk.IIIa
1931. január - 1936. június Bristol Bulldog Mk.IIa
1936. május - 1938. február Gloster Gauntlet Mk.II
1938. január - 1941. április Hawker Hurricane Mk.I
1941. március - 1941. május Hawker Hurricane Mk.IIa
1941. április - 1941. május Supermarine Spitfire Mk.I
1941. május - 1941. szeptember Supermarine Spitfire Mk.IIa
1941. augusztus - 1942. október Supermarine Spitfire Mk.Vb
1942. november - 1944. január Supermarine Spitfire Mk.Vc
1943. június - 1947. május Supermarine Spitfire Mk.IXe

blog69 16.jpgHawker Hurricane

blog69 17.jpg

Supermarine Spitfire

1953. december- 1955. június Gloster Meteor F.8
1955. július – 1956. november Hawker Hunter F.4
1956. november – 1961. április Hawker Hunter F.6
1961. április – 1964. december English Electric Lightning F.1A
1964. december – 1974. szeptember English Electric Lightning F.3, F.6
1974. október – 1979. július McDonnell Douglas Phantom FGR.2
1978. január – 1990. január McDonnell Douglas Phantom FG.1
1990. június – 2011. március Panavia Tornado ADV F.3

blog69 18.jpgGloster Meteor

blog69 19.jpgHawker Hunter

blog69 20.jpgEnglish Electric Lightning

Ugyan 2011. március 22-óta hivatalosan már egy RAF vadászrepülőgép sem viseli a keresztes-handzsáros jelvényt, azonban a század története folyamán, ilyen már immár többször is előfordult, de a nagyhírű alakulat ezidáig még mindig főnixmadárként hamvaiból újjáéledt...

Ambasa

Szerző: ambasa  2013.05.20. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: repülés csapattörténet Nagy-Britannia

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr675300336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása