A szemben álló erők

Az előző részben megpróbáltam felvázolni a konfliktus előzményit és két főszereplőjét, most pedig következzenek a mellékszereplők milliói, a katonák és azok fegyverzete. A cikk első felében szeretném bemutatni a két hadsereget, azok kialakulását, terveit, hadrendjét, és felvonulásukat a csatamezőre. A cikk második fele a kor haditechnikai újdonságairól szól.

blog56 01 .jpgPorosz gyalogság rohama a francia gyalogság ellen 1870. augusztus 18-án St Privatnal

blog56 06 .jpgA francia hadsereg

Amikor a háború kitört az európai közvélemény szemében a francia hadsereg volt az esélyesebb a győzelemre. Látszólag ereje teljében volt, számos a közelmúltban megvívott háború harci tapasztalatival és veteránjaival a soraiban.  Látszat azonban csalt ezek a tapasztalatok jórészt, az osztrákok elleni háború kivételével, alárendelt ellenféllel szemben kivívott győzelmek voltak.

Franciaországban a napóleoni háborúk tömeghadserege több okból is leépítésre került. Az új rezsim jobban bízott egy viszonylag kis létszámú hivatásos hadseregben, mint egy napóleoni „néphadseregben”, amely hűséggel tartozott neki és alkalmas volt a királyság belső rendjének fenntartásra. Természetesen az okok között volt, hogy egy kivérzett ország nem igazán tehette meg, hogy nagy létszámú munkaerőt vonjon el az ország gazdaságából, és a győztesek sem tűrhettek egy erős francia hadsereget, összességében mindenkinek jó volt, ami végül is létre jött. Az új hadsereg létszámát 240.000 főben maximálták, de gyakorlatban alig érte el a 150.000-et. A szolgálati idő 1818-tól 6, 1824-től 8, majd 1932-től 7 év volt. Ugyan általános hadkötelezettség volt érvényben, de az évi 300.000 besorozandóból csak 40.000-et hívtak be sorsolás útján. Ha valakinek nem volt szerencséje, annak sem kellett elkeserednie, mert 1.000 frank (1855-től 2.500 frank) ellenében mentességet kaphatott. Ez a rendszer békeidőben kitűnően megfelelt és alkalmas volt a hadsereg sorainak feltöltésére, de a francia lakosság nagy része semmiféle katonai képzésben nem részesült így nem is igen létezett tartalékos állomány. Erre a hiányosságra az 1840-es egyiptomi válságban vált szembetűnővé, mivel Franciaország megfelelő katonai erő felmutatása hiányában diplomáciai vereséget szenvedett. Ennek ellenére Franciaország mégis a kor egyik meghatározó katonai hatalma volt, de a felszín alatti problémák már a krími és az itáliai háborúk alatt is megmutatkoztak. A tartalékok hiánya miatt, többször volt kénytelen diplomáciai visszavonulót fújni, mivel egyszerre csak egy helyen tudott erőt felmutatni. Például 1866-ban a 288.000 fős haderő egyharmada Rómában, Algériában és Mexikóban volt lekötve, ezért nem tudtak csapatokat vonultatni a porosz határra, hogy akadályozza azokat az osztrákok legyőzésében.  Ép ezen okokból erre az évre megérett a hadsereg egy alapos reformra. A császár 1.000.000-os hadilétszámot akart, már csak az volt a kérdés, hogy lehet ezt elérni, úgy hogy a diktatúra ne veszítsen népszerűségéből. Háromféle elképzelés született, az uralkodó porosz mintára, rövid, de kötelező szolgálatot akart, a hadsereg egy 400.000 fős hivatásos hadsereg mellett egy szintén 400.000 fős polgárőrség felállítását szorgalmazta, míg mások a kisorsoltak fokozatos növelésben látták a megoldást. Végül a második változat győzedelmeskedett, és megszavaztak egy törvényt egy 824.000 fős hadseregről, amely fele hivatásos, fele tartalékos volt.  A katonai szolgálati idő öt év lett. Ezt a haderőt még egy 400.000 fős polgárőrség is erősített. A rendszer ugyan túllépte a császár által kért egymillió főt, de ugyanakkor nem jelentett azonnali megoldást. Évi 172.000 fő besorozásával számolva a rendszer csak 1875-re lett volna képes elérni az elirányzott 800.000 katonát. És mozgó gárdává átlényegült polgárőrség is csak 1873 után vált volna bevethetővé.

blog56 02 .jpgFrancia katonák 1870-ből

A népszerű diktatúra hatására a francia hadsereg társadalmi megbecsülése alacsony volt. A francia hadseregben kétféle módon válhatott valaki tisztté, vagy elvégezte a Saint-Cryben lévő gyalogsági és lovassági iskolát, vagy a Metzben lévő tüzérségit, vagy végigbukdácsolt a ranglétrán közlegényből indulva. Mivel a tiszti iskolák elvégzése meglehetősen megterhelte a jelölt családjának pénztárcáját, ugyanakkor a tiszti rang elég alacsony társadalmi megbecsülésnek örvendett és kevés fizetéssel járt a tisztek többsége a második módon nyerte el rendfokozatát. Igazából aki elmehetett volna tisztiskolába bolond lett volna megtenni azt. Egy őrmester kb. napi 1 frank zsoldot kapott, míg egy munkás ebben az időben akár 2 frankot is megkereshetett. Ugyan próbálkoztak az előmenetel gyorsításával, de kevés eredménnyel, a hadnagyi rendfokozat eléréséhez 12-15, a kapitányihoz 20, az ezredesihez pedig 30 évre volt szükség. Ugyan a haderőreform után a hadsereg társadalmi megbecsülése némileg nőt, de még messze volt az ideálistól. Az iskolázottság hiánya rányomta bélyegét a francia tisztek többségének tudására, faragatlanok és műveletlenek voltak, olyan alapvető hiányosságokkal küzdöttek, mint a térképek használata. Természetesen a tüzérség és a hadmérnöki kar megfelelően képzett volt, de ők egy szűk kisebbséget alkottak.  Mivel a hadsereg vezetésében szintén ezek az emberek voltak többségben, a francia hadsereg megvetette a tudományos és technikai ismereteket. Ugyanakkor a hadsereg önbizalma töretlen volt, egyszerűen a legjobbnak gondolta magát és ezért nem is tanulmányozta ellenfeleit, rugalmatlan volt és a végletekig ragaszkodott a szabályzathoz. Volt még egy apró, de nem elhanyagolható különbség a francia és a német hadsereg gyalogosa között. A franciák a gyarmati háborúk tapasztalat nyomán sokkal több felszerelést cipeltettek katonáikkal.

 blog56 03 .jpgFrancia gárda vértesek

A francia haditerv és hadrend

Természetesen, mint minden normális állam, Franciaország is az idők folyamán újabb és újabb haditerveket dolgozott ki különböző konfliktusok megvívására, köztük természetesen egy a poroszok/németek ellen viselt háború esetére is. Az első tervekben egy erődrendszer szerepelt, amelynek építését meg is kezdték, de a tüzér-lobbi nyomására nem fejezték be teljesen. A következő terv 1866-ban született, amikoris egy 140.000 és egy 110.000 fős hadsereg bevetésével gondolták Ausztria megsegítését és a Rajna-vidék bekebelezését. Pont ez a terv végrehajthatatlansága irányította a figyelmet a haderőreform halaszthatatlanságára. Röviddel ez után, a két hadsereges tervet a három hadsereges terv váltotta fel, és ez maradt érvényben a háború előestéjéig. Ez a terv 470.000 német támadásával számolt, amelyet 490.000 francia katonának kellett volna megállítania. Az időtényező fontos szerepet játszott a tervben, a francia flottának blokád alá kellett vennie az észak-német partokat, miközben a francia hadsereg egy gyors csapással kettévágja Németországot, ami kikényszeríti a dél-német államok semlegességét. Ebbe a tervbe rondított bele az uralkodó, amikor is a háború kitörése előtt közvetlenül összevonta a három hadsereget egyetlen egy erővé, amely nyolc hadtestből állt. A nyolc hadtestparancsnokról elmondható, hogy nagy átlagban nem voltak rosszabbak, mint a porosz oldal hasonló beosztású tisztjei, de a hadsereg éléről hiányzott egy határozott, rátermett hadvezér, mivel III. Napóleon nem volt ilyen, és ezzel ráadásul önmaga is tisztában volt. Természetesen a korábbi hadseregparancsnokok nem repestek az örömtől, mivel így egyel kisebb beosztásba kerültek. Ez a hirtelen változtatás a császárnőtől jött, aki rábeszélte az ekkor már súlyos beteg férjét, hogy személyesen álljon az összevont haderő élére, ezzel is sarkalva Ausztriát az esetleges hadba lépésre. A franciák szerették volna bevonni osztrák és olasz szövetségeseiket is a konfliktusba, azonban volt egy nem elhanyagolható probléma, míg a franciáknak két hétre volt szüksége a mozgósításhoz a többieknek nyolcra, vagyis Franciaországnak hat hétig egyedül kellett állnia a sarat.

A válság kitörésekor a francia hadsereg létszáma közel 500.000 fő volt, amelyet 420.000 fős mozgó gárda is támogathatott, ugyan ebből azonnal csak mintegy 120.000 volt csak hadrafogható. A franciák már a hadüzenet előtt elkezdték hazahozni csapataikat Algériából és a mozgósítást is megkezdték. Azzal számoltak, hogy három hét alatt létre tudnak hozni egy 300.000 fős támadó erőt, amely 924 löveggel rendelkezik. Azonban a mozgósítás és a csapatok frontra szállítása teljes káoszba fulladt. Nem a francia vasút áteresztőképességével és kapacitásával volt gond, hanem a szervezéssel. A francia vasút július 16. és augusztus 4. között 300.000 embert, 64.700 lovat, 6.600 tüzérségi eszközt és 4.400 vagon különféle hadianyagot szállított, mégis július 28-án alig 202.000 fő érkezett ki csak a hadműveleti területre és három nap múlva is csak ez a létszám 238.000 fő volt. A fegyelem hiánya és az ekkor még túláradó nemzeti lelkesedés is hátráltatta a csapatok felvonulását, amikor pedig a katonák végre megérkeztek a felvonulási területre, az utánpótlás hiányával voltak kénytelenek szembesülni. A kiérkező, a tervezethez képes kisebb haderő, nagy területen szóródott szét, így eleve képtelen volt az eredeti haditerv végrehajtására.

blog56 04 .jpgGárda Zuávok táborban

Rajnai hadsereg (III. Napóleon)

Császári gárda hadtest (Bourbaki)

 

2 gyalogos hadosztály

1 lovashadosztály

1. hadtest (Mac Mahon)

 

4 gyalogos hadosztály

1 lovashadosztály

2. hadtest (Frossard)

 

3 gyalogos hadosztály

1 lovashadosztály

3. hadtest (Bazaine)

 

4 gyalogos hadosztály

1 lovashadosztály

4. hadtest (de Ladmirault)

3 gyalogos hadosztály

1 lovashadosztály

5. hadtest (de Fally)

3 gyalogos hadosztály

1 lovashadosztály

6. hadtest (Canrobert)

4 gyalogos hadosztály

1 lovashadosztály

7. hadtest (Douay)

3 gyalogos hadosztály

1 lovashadosztály

Lovas tartalék hadtest

3 tartalék lovas hadosztály

Összesen:

26 gyaloghadosztály

11 lovashadosztály

 

A francia hadosztályok már ekkor is a az első világháború kezdetig fennálló szervezeti sémát követték, azaz két, két ezredből álló gyalogdandárral rendelkeztek. Általában minden hadosztály egyik dandárja rendelkezett egy könnyű-gyalogos (chasseur) zászlóaljjal.

A francia lovashadosztály szintén két, két ezredből álló lovasdandárral rendelkezet. Ez alól kivételt képzett a Gárda, az 1. és a 6. hadtest lovashadosztálya, amelyek három-három dandárral rendelkeztek.

Mindegyik hadtest rendelkezett hadtest-közvetlen tüzérséggel és műszaki csapatokkal.

blog56 05 .jpgFrancia tüzérség 1870-ből

 

blog56 07 .jpgA porosz-német hadsereg

Valamikor a XVIII. században, Nagy Frigyes idején a világ legjobb, hadserege a porosz volt, de mire elkövetkezett a napóleoni háborúk időszaka a régi dicsőség tovatűnt. A Napóleontól elszenvedett vereségek hatására alapos reformokat vezettek be a porosz hadseregben. 1808-ban felállították a hadügyminisztériumot és a nagyvezérkart, ami által egységes vezetés alá került hadsereg. Napóleon után a katonai reformok mellett politikaiakat is bevezettek, ami lehetővé tette a nem nemesi származású, de ugyanakkor tehetséges személyek előrejutását a tisztikarban. 1810-ben katonai akadémiát alapítottak, majd 1814-ben bevezették a kötelező katonai szolgálatot. A hadsereg támogatására 1813-ban felállítottak egy milíciát Landwehr néven, amelynek tagja lett minden obsitos és azok is, akiket valamilyen okból nem hívtak be.

A porosz hadsereg létszáma ezekben az időkben ritkán emelkedett 200.000 fő fölé, és ez, akárcsak a franciáknál kevésnek bizonyult egy válság esetén. Még egy probléma merült fel ebben az időszakban, Poroszország lakossága 12 millióról 18-ra növekedett, amely egyre nehezebbé tette az újoncozást, mivel a hadseregnek évente csak 40.000 bevonulóra volt szüksége, ezzel szemben azonban több, mint 60.000 állt rendelkezésre.

1858-ra a helyzet tarthatatlanná vált, ami újabb átalakítással kényszerített ki. Ez nem ment simán, de a politikai csatározásokból Roon hadügyminiszter került ki győztesen. A szolgálatiidőt kettőről ötre emelték, és az addig független Landwehrt közvetlenül a hadseregnek rendelték alá. 1867-re a szolgálati idő három évre csökkent, viszont a parlament cserébe, visszamenőlegesen megszavazta az előző évek hadikiadásait. Ugyanekkor az Északnémet Szövetség is átvette a porosz katonai reformokat és hadseregeiket a porosz főparancsnok, I. Vilmos alárendeltségébe helyezték, ami által a porosz hadsereg egy egységes német haderő magjává vált. Ugyan bizonyos területen voltak különbségek, mint az egyenruha és a fegyverzet, de hosszú távon a jelek egy egységes szövetségi haderő felé mutattak. Ez a haderő 1870-ben az aktív hadsereg a tartalékosokkal együtt 715.000 katonából és 15.000 tisztből állt, amit még a Landwehr több mint 200.000 katonája is támogathatott.  Azonban az, hogy ez a hadsereg ellenfelei fölé tudott kerekedni ahhoz kellett még valaki, akinek személye megkerülhetetlen.

Az 1800-as évek elején Clausewitz letette az elméleti alapokat és megalkotta a döntő csata elméletét, és hangsúlyozta a napóleoni tapasztalatok alapján az erők összpontosításának fontosságát. Moltke, aki a nagyvezérkar élére 1857-ban került, sokáig a háttérbe szorult a hadügyminiszterrel szemben. Moltke, és az általa vezetett szervezet felemelkedése 1864-ben a dán háborúval indult meg, ez után lett a főparancsnok, az uralkodó közvetlen alárendeltje, amely nagyban javította a hadvezetés hatékonyságát. Ez a folyamat 1867-re fejeződött be, amikoris a nagyvezérkar teljesen függetlenné vált a hadügyminisztériumtól. Ez az állapot nem kevés súrlódáshoz vezetett Moltke és Bismarck között, de rendszer ennek ellenére működött.

Az 1860-as évektől a Moltke tudatosan készült a háborúra és egyre újabb és újabb haditerveket dolgozott ki a hadsereg állapota és a politikai helyzet alakulásának figyelembe vételével. Ezeknek a terveknek a segítségével, amikor kitört a háború a poroszokat nem érte váratlanul és csak a kész terveik megvalósítást kellett beindítaniuk.

blog56 08 .jpgBismarck a kancellár, Roon a hadügyminiszter és Moltke a vezérkari főnök, a német győzelem kovácsai

A poroszok a franciákhoz képest néhány nap késéssel, július 15-én kezdték meg a mobilizációt amelyhez szövetségeseik a következő napokban csatlakoztak. 18 nap múlva 1.183.000 német állt fegyverben, akik közül 462.000 már a hadműveleti területen is állomásozott. A németeknél sem volt teljesen zökkenőmentes a mozgósítás és a kiszállítás de koránt sem voltak akkora gondok, mint a másik oldalon. A hadsereg vezetője I. Vilmos volt, de a tényleges irányítója Moltke és vezérkara.  A felvonuló haderőt három hadseregbe szervezték. A németek sikerek kovácsa a nagyvezérkar három szekcióból állt, von Schellendorff ezredes a csapatok mozgásával, von Brandstein ezredes a vasúti szállításával és az utánpótlással, míg Verdy du Vernois ezredes a felderítéssel foglalkozott. A vezérkar a fentieken kívül még 11 tisztből és 75 egyéb különböző beosztású személyből állt, ez a maroknyi ember volt az, aki irányította azt a több, mint egymillió katonát amely megindult Franciaország ellen.

blog56 09 .jpgPorosz gyalogosok 1870-ből

1. hadsereg

(von Steinmetz)

I. hadtest

(von Mantaufel)

1. gyaloghadosztály

2. gyaloghadosztály

VII. hadtest

(von Zastrow)

13. gyaloghadosztály

14. gyaloghadosztály

VIII. hadtest

(von Goeben)

15. gyaloghadosztály

16. gyaloghadosztály

Hadsereg közvetlen lovasság

1. lovashadosztály

3. lovashadosztály

2. hadsereg

(Frigyes Károly herceg)

Gárda hadtest

(Auguszt, württenbergi herceg)

1. gárda gyaloghadosztály

2. gárda gyaloghadosztály

gárda lovashadosztály

II. hadtest

(von Fransecky)

3. gyaloghadosztály

4. gyaloghadosztály

III. hadtest

(Constantin von Alvensleben)

5. gyaloghadosztály

6. gyaloghadosztály

IV. hadtest

(Gustav von Alvensleben)

7. gyaloghadosztály

8. gyaloghadosztály

IX. hadtest

Von Mainstein)

18. gyaloghadosztály

25. (hesseni) gyaloghadosztály

X. hadtest

(von Voigts-Rhetz)

19. gyaloghadosztály

20. gyaloghadosztály

XII. hadtest

(szász Albert)

23. (szász) gyaloghadosztály

24. (szász) gyaloghadosztály

Hadsereg közvetlen lovasság

5. lovashadosztály

6. lovashadosztály

3. hadsereg

(porosz koronaherceg)

V. hadtest

(von Kirchbach)

9. gyaloghadosztály

10. gyaloghadosztály

VI. hadtest

(von Tümpling)

11. gyaloghadosztály

12. gyaloghadosztály

XI. hadtest

(von Bose)

21. gyaloghadosztály

22. gyaloghadosztály

I. bajor hadtest

(von der Tann)

1. bajor gyaloghadosztály

2. bajor gyaloghadosztály

II. bajor hadtest

(von Hartmann)

3. bajor gyaloghadosztály

4. bajor gyaloghadosztály

Egyesített Baden-Württembergi

hadtest

Württenbergi tábori hadosztály

Badeni tábori hadosztály

lovashadosztály

Hadsereg közvetlen lovasság

2. lovashadosztály

4. lovashadosztály

Tartalék

 

17. gyaloghadosztály

Gárda landwehr gyaloghadosztály

1. landwehr hadosztály

2. brandenburgi landwehr hadosztály

3. egyesített landwehr hadosztály

+16 landwehr ezred

+11 tüzérezred

Összesen:

 

37 gyaloghadosztály

8 lovashadosztály

 

A gyalogoshadosztályok a franciához hasonlóan a két, kétezredes dandárból álltak.  Lovashadosztályok vegyesen két-három dandárból álltak és ezek szervezete sem volt egységes, mert vegyesen tartalmaztak hol két, hol három ezredet

blog56 10 .jpgPorosz ostromtüzérség Párizs alatt

blog56 11 .jpgA két fél hadseregeinek felvonulása a határra, és elhelyezkedése, közvetlenül a háború kirobbanása előtt

 

Haditechnika

Az 1850-es évekre az ipari forradalom nyomán a haditechnika és a hadseregek jelentős átalakuláson mentek át, amely megváltoztatta a háborúk lefolyását.

A XIX. század második felére a vasút egyre jobban behálózta Nyugat-Európát, meggyorsítva mindkét hadsereg felvonulását a határra. A vasút alkalmazása nem volt új keletű, már 1848-ban Magyarországon ennek segítségével csoportosított át egy nemzetőr zászlóaljat Vácról Pestre. 1860-ra az amerikai polgárháborúban a vasút használata már széleskörűvé vált, azok birtoklása stratégia céllá lépett elő. 1859-ben a franciák 11 nap alatt 120.000 katonájukat szállították Itáliába, nem kis meglepetést okozva ezzel az osztrák hadvezetésnek. A vasút jelentőségét mégis a poroszok ismerték fel jobban, létrehozva a vezérkaron belüli vasúti szekciót. Volt még egy másik lényeges különbség a két ország vasúthálózata között. A francia vasút centrális szerkezetű volt Párizs központtal, amely egyszer korlátozta az áteresztő képességet, ugyanakkor megnehezítette a határ mentén az oldal irányú átcsoportosítások lehetőségét. Ugyan ez okozta azt is, hogy miután a poroszok szétzúzták a francia hadsereget, gyorsan meg tudtak indulni a francia főváros felé. Ezzel szemben a német vasút hálózatos rendszerű volt, amely több, párhuzamos útvonalat kínált a felvonulásra és lehetővé tette a csapatok gyors átcsoportosítását is.

A vasút mellett a tűzfegyverek is jelentős átalakuláson mentek át. Mindkét hadseregben megjelentek és általános fegyverré váltak a hátultöltős puskák, amelynek a hatására a katona már nem volt kénytelen állva, az ellenség tüzével dacolva harcolni, hiszen már fekve, védetten is meg tudta tölteni fegyverét. Az egyik első ilyen fegyver a Dreyse puska volt, amelyet 1840-ben rendszeresítettek a porosz hadseregben és az 1860-as évekre már 400.000 katonát fegyvereztek fel vele. Az új puska bevetésre került a Dánia elleni háborúban, de csata döntő jelentősége 1867-ben a königratzi csatában mutatkozott meg, az I. osztrák hadtest 10.000 embert vesztett 20 perc alatt a 700 méterre tüzelő porosz lövészek sortüzeitől.

blog56 12a.jpgDreyse puska

A franciák az új típusú fegyverre koránt sem az osztrák vereség hatására figyeltek fel. Chassepot 1855-ben mutatta be hátultöltős puskáját, amelyet a francia csapatok 1859-ben ki is próbáltak. 1866-tól kezdték meg vele a francia hadsereg átfegyverzését, miközben a gyártás a háború megelőző időszakára már havi 30.000 darabra futott fel. A Chassepot puska tűzgyorsaságban és lőtávolságban (1.000-1.500 méter) is felül múlta porosz társát. A francia haderő Chassepot puskával való ellátása 113 millió Frankot emésztette fel, aminek hatására, más fontos fegyverek és egyéb hadiberuházásokra nem jutott elegendő pénz.

blog56 13 .jpgChassepot puska

A kézifegyverek mellett a tüzérség is jelentős átalakuláson ment át. A napóleoni háborúk tüzérségét sima csövű, tömör vasgolyókat nem egész 1.000 méterre lövő ágyúk jellemezték. A század első felében megjelentek az ugyan még mindig elöltöltős, de már huzagolt csövű lövegek, majd az 1860-as évekre megjelentek a hátultöltősek is, noha ekkor még számos gyermekbetegséggel küzdöttek. Az ágyúversenyben a poroszok tettek szert előnyre, a Krupp új típusú hátultöltő ágyúinak lőtávolsága 3-5 kilométer volt miközben mind pontosságban felülmúlták a franciák elöltöltős bronz ágyút, amelyek csak 3 kilométerre hordtak. A porosz hadsereg a háború kirobbanásakor 2.000 Krupp ágyúval rendelkezett. A franciák a hazai Schneider gyár segítségével megpróbálták ledolgozni a hátrányukat, de a Chassepot puskák rendszeresítése után erre már csak 13 milló Frank jutott.

Ugyan ebben az időszakban jelentek meg az első sorozatlövő fegyverek, a géppuskák elődjei, az első ilyen fegyvereket már az amerikai polgárháborúban is bevetették. Gattling fegyvere 200 lövés leadására volt képes percenként. Az új fegyverre a franciák is felfigyeltek a belga Montigny szórlövege továbbfejlesztésével egy 25 csövű, 150 percenkénti lövés leadására képes, közel 2.000 méterre tüzelő fegyvert rendszeresítettek. A háború kitörésekor 215 ilyen fegyver állt rendelkezésükre, de használatuk közben csalódniuk kellett, mivel a fegyver hatalmas tűzerejét túl kis sávban fejtette ki, miközben nagyon megbízhatatlannak bizonyultak.

blog56 14 .jpgMontigny mitrailleuse

A fegyverek és szállítás mellett a parancsok továbbítása is fejlődött a távírók elerjedésével. Megjelentek a nagy fényerejű elektromos fényszórók, és hála Eiffelnek 30 és 48 méteres, előre gyártott elemekből elkészíthető hadihidak.

A háború, szintén nem ekkor először, áttevődött a harmadik dimenzióba. Ugyan már jóval korábban is használtak léggömböket megfigyelésre, felderítésre, sőt az osztrákok 1848-ban már bombázásra is bevetették Velencénél. Mégis újdonságként hatott ebben a háborúban az ellenük való szervezett védekezés és ekkor jelentek meg az első kifejezetten légvédelmi célra gyártott légvédelmi lövegek.

blog56 15 .jpgFrancia ballonok...

blog56 16 .JPG...és ellenszerük a 3,7cm-es ballonlövő ágyú, a világ első légvédelmi ágyúja

A hírközlés, a fototechnika fejlődősének hatására, ahogy az már az amerikai polgárháborúban is megmutatkozott, a hadieseményekről sokkal gyorsabban értesült a közvélemény és volt kénytelen szembesülni a háború borzalmaival, még ha abban nem is volt közvetlenül érintett.

 Ambasa

Szerző: ambasa  2013.03.05. 00:00 9 komment

Címkék: hadtörténelem újkor Németország Franciaország

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr585108712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HPetyo 2013.03.06. 12:19:00

Ismét egy remek cikk, de ne bízz ennyire a helyesírás ellenőrző programokban. Sokszor becsapnak. :-)

Ghulk 2013.03.07. 14:07:45

Ajjajjjj....nem akarok újabb korszakot játszani XD

ambasa 2013.03.07. 17:41:35

@Ghulk:
Nyugi, én sem akarok porosz-francia háborút játszani, egyszerűen ez az írás egy tervezett sorozat egyik eleme, amellyel szeretnék bemutatni néhány XIX. századi, de a napóleoni korszak utáni háborút és csatát.
Ne feledd, szándékom szerint ez nem csak wargame, hanem hadtörténelmi, haditechnikai oldal is szeretne lenni.

TG

janos900 2013.03.08. 10:19:22

@ambasa: Ghulk egy jo vasarlo, amit a "Dealer" ajanl, azt fogyaszt. :P

Tamogatom a celkituzest! En mar megirtam a magam reszet a korszakbol (ACW). :)

HPetyo 2013.03.09. 09:36:50

Pedig nagyon érdekes korszak. Én szívesen játszanám.

Amúgy a korábbi elöltöltős puskáknak mennyi volt a maximális és a hatásos lőtávja?

ambasa 2013.03.09. 11:27:46

@HPetyo:
A maximálist nem tudom, de Keegan emlékeim szerint azt írja hogy a britek 100 yardtól adták le a sortüzeiket.

Zachar, a könyvében a XVIII. századra vonatkozóan (amiben szerintem már nem igen van különbség)azt írja, hogy 400 lépésről 20%, de még 100 lépésről is csak 60% volt, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy valakit megsebeznek hanem azt hogy eltalálnak egy az arcvonallal megegyező szélességű és magasságú deszkakerítést.

Igazából a hatásos sortüzeket, valahol olyan 60-90 méter távolságból tudtak leadni.

Azt is figyelembe kell venni, hogy egyes alakulatok, mint pl a brit 60-asok és 95-ösök, illet az olyan vadászcsapatok kivételével akik vontcsövű puskát használtak, az átlag sorgyalogságnak kifejezetten tiltották a célzást, mivel a tűzgyorsaságot fontosabbnak tartották.

TG

savaz 2013.03.26. 09:21:13

Mai kísérletek inkább 40-50 métert említenek. "Akkor lőj, ha látod a szeme fehérjét!"

400 lépésről egy mai puska sem 100 % egy átlagbaka kezében.

HPetyo 2013.03.27. 20:07:02

@ambasa: Az még a második vh-ban is tetten érhető, hogy egy raj pl területtüzet lő és nem célzottat. Sőt manapság is mondjuk Afganisztánban, amikor szinte sohasem látni az ellenséget.

Psychomutant 2016.08.21. 16:45:04

Azért az meglepő, hogy a franciák az osztrákokban és olaszokban bíztak...osztrák hadüzenet esetén az oroszok azonnal lerohanják őket és vége a Habsburgoknak /talán jobb lett volna, ha így történik/, az olaszok meg tudjuk mennyit értek akkor is és azóta is. Bár E. Zola is ír erről Az összeomlás című remekében...úgy látszik általános vélemény volt ez a konfliktus során.
süti beállítások módosítása