Tudom, hogy furcsa, de miközben az életem négyötödét Budapesten éltem le, még sohasem jártam Aqicumban. Talán mert mikor felköltöztünk, már az alsó tagozatban letudták ezt a kötelezőt, talán mert ugyan nagyon érdekel a történelem, de az ókor fog meg a legkevésbé. Minden esetre most tavasszal úgy alakult, hogy a Budapesti Történeti Múzeumba való látogatásommal kaptam egy szabad jegyet ide. Nosza rajta itt volt az alkalom, hogy teljesítsem ezt az évtizedes restanciámat...
Az aquincumi múzeum, Budapest egyik legrégebi közgyűjteménye. Az első leleteket 1778-ban forgatta ki a földből egy szőlősgazda, amelyeket Schönvisner István azonosította Aquincum városával. Majd 1796-ban előkerültek Contra-Aquncum, és 1815-ben Transaquincum romjai is. Az első leleteket az 1867-es, párizsi világkiállításon mutatták be a magyar pavilonban. 1878-ban a Főváros közgyűlése rendeletben vette oltalma alá a római maradványokat. 1880-81-ben komoly feltárási munkálatokat folytattak, ekkor tisztították meg az amfiteátrum területét is. Ezeket a munkálatokban oroszlánrészt vállalt Hampel József, gömöri Havas Sándor és Torma Károly, majd 1888-ban csatlakozott hozzájuk és vette át az ásatások vezetését Kuzsinszky Bálint. Az ő munkálataik tették lehető az első 1889-es kiállítás megnyitását, majd a kiállító épület megépítése után, maga a múzeum 1894-ben nyitotta meg kapuit. Az ezt követő esztendőkben folytatódtak az ásatások és folyamatosan bővült a múzeum. A központi épület szárnyakat kapott, és egyre újabb leletek kerültek felszínre és a kerültek kiállításra. 1931-ben találta meg Nagy Lajos a víziorgonát. Sajnos a második világháború törést jelentett a múzeum életébe. A terület 12 belövést kapott és és a Károlyi-palotában tárolt leltek 40%-a elpusztult. A múzeum 1948-ban nyílt meg újra. Az ezt követő években folytatódott a már a XIX. században megkezdett munka, állagmegóvás és a gyűjtemény folyamatos gyarapítása az ásatások folytatásával, nem csak itt, hanem ahogy már korábban Budapest egész területén. 2007-ben a szomszédos transzformátorház átalakításával új, fedett kiállítóhellyel bővült a múzeum, majd 2011-ben egy egy római lakóház rekonstrukciójával.
Sajnos némileg szerencsétlen módon és a téli üzem utolsó napján, március végén jártam ott. Egy idiglenes kiállítás rendezése miatt, a régi főépületbe nem tudtam bemenni, és a római ház is csak minden páratlan órában volt látogatható, de én ezt kivártam.
Főépület
Római ház
Symphorus mithraeum
Régi múzeum és nagyobb leleltek
Romkert
Amfiteátrum
Azt kell mondanom, egy kellemes három órát töltöttem el a múzeum területén, mikozben igen segítőkész és kedves személyzettel találkoztam. Ezt mindenképpen ki kell emelnem. Segítőkészek voltak és szívesen elegyedtek szóba, ha kérdeztem. Jó volt járni az évezredes romok között és elképzelni, milyen is lehetett a város, és a benne zajló élet. Látszik az a modern áramlat, hogy gondolnak a családokra, és a gyerekek külön, tematikus játszóteret kaptak. Igazából egy negatívumot tudok csak elmondani, az a bejárat. Meglepő módon a múzeumba való bejutás nem a róla elnevezet megállóból lehetséges, hanem a tőle délre lévőből a Záhony utcából. Meg kell mondanom egy bent dolgozótól kellett megkérdeznem, hogy hol fogok tudni bejutni. Ez egy kicsit zavaró, és aki be akar menni jó ha tudja. Persze nem haszontalan leszállni Aquincum megállóban, hiszen az anfiteátrum itt van.
Én csak ajánlani tudom mindazoknak, akiket érdekel a történelem, az ókor, vagy épen Budapest korai története.
Ambasa
