blog334-01.JPGA szovjet lövésszakasz már kora hajnalban beásta magát ennek a névtelen folyónak a nyugati partján, mivel tudták, hogy hamarosan német páncélosok fognak feltűnni a gabonatábla és a kis erdő között húzódó poros főúton. Csak magukban és abban a két kohószökevény T-26-osban bízhattak, amelyek eddig nem szerepeltek túl jól, és ugyan bátran szálltak szembe a fasiszta támadókkal, de legtöbbjük már azelőtt harcképtelenné vált mielőtt elérhették volna a frontvonalat. Sebaj gondolta a lövészszakasz parancsnok, legalább nem fogják magukra hagyni őket. A parancs szerint addig kell kitartaniuk és akár az életük árán is megvédeni a hidat, amíg az erősítés meg nem érkezik. De vajon mikor lesz az, és közülük vajon hányan élik meg majd azt a percet, amikor felmentik őket, nos erre kerestük a választ szeptember első vasárnapján...

Ezúttal a Battlegroup Kursk - Barbarossa szabálykönyve alapján volt szerencsém játszani. Maga a játék -még mielőtt elkezdődött volna- egy igen érdekes játékélménnyel kecsegtetett, mert nem a megszokott, "a két átlós sarokból jőve, középen találkozunk" parti volt, hanem ezúttal egy a könyvben található küldetést játszottunk. Sajnos én eléggé ritkán játszom ilyen jellegű játékokat, de ilyenkor mindig rá kell döbbennem, hogy mennyivel más játékélményt tud nyújtani egy-egy ilyen parti.  

A két hadsereg nagyjából hasonló pontszámból 500-500 pontból építkezett: 

 A német sereg a Panzer-division sereglista alapján épült:

-Parancsnoki raj 1 Pz.IVE

-Panzer szakasz: 3 Pz.IIIG Tauchpanzer

-Panzer szakasz: 3 Pz.38(t)

-Páncélos felderítő szakasz: 1 Sd.Kfz 231 és 1 Sd.Kfz.250/10

-Rohamutász raj: 1 Sd.Kfz.251/1 benne fél raj rohamutász (7 fő) és géppuskás félraj (3 fő)

-Lövészszakasz: parancsnoki raj (6 fő) és három lövészraj egyenként lövészfélraj (6 fő) ás géppuskás félraj (3 fő)

-Hadtáp: 2 Opel Blitz (ez utóbbi nem került játékba, mivel nem játszottuk az utánpótlás szabályt, így a német fél valós értéke ennek a 12 pontjával csökkent:

Így a német fél teljes ereje 10 páncélos, 9 gyalogos egység 504-12 pont, 41-1 BR, és 6 tiszt.

A szovjet sereg a Lövész hadosztály sereglista alapján épült:

 -Parancsnoki raj (3 fő)

-Rádiós raj (2 fő)

-NKVD osztag (2 Jeep, 6 fő, 2 géppuska)

-Aknavető üteg 2 120mm-es aknavető

-Lövésszakasz: parancsnoki raj (3 fő), 4 lövészraj (8 fő) 1 géppuskás raj (3 fő)

-Lövésszakasz: (mint az előző)

-Vegyes harckocsi század: 1 T-34, 1 T-28, és 5 T-26

A szovjeteknek így összesen 7 harckocsija és 18 gyalogos és tüzéregység 510 pont, 31+D6 BR, és 5 tiszt.

Maga a küldetés, amely a könyvben a "Híd" nevet kapta, már az alapfelállások szerint is izgalmas, fordulatos csatát ígért. A játéktér nem volt túl bonyolult, egy sík mező, amelyen csak néhány tereptárgy nyújtott fedezéket, egy széles folyó és rajta egy híd szelte ketté.  

blog334-02.JPG

Mielőtt a játék elkezdődött volna a két fél dobott, és a nagyobbat vető választhatott térfelet. Ebben a németek voltak a szerencsésebbek, és természetesen a több fedezéket kínáló oldal mellett döntöttek. A második dobással a folyó jellegét kellett meghatározni. Ha 1-et vagy 2-t dobtunk a folyó sekély, és mindenki által átjárható, míg e felett csak a hídon lehet partot váltani. Ez alól volt azonban egy kivétel. A német fél kapott három darab Pz.III Tauchpanzert, vagyis olyan speciális harckocsit, amelyet felkészítettek a vízalatti átkelésre. És itt lett jelentősége a folyó jellegének, ugyanis a vízalatti átkelésre előkészített Panzerek, ha lőnek elveszítik ezt a képességüket, vagyis egy sekély folyó esetén a német fél hárommal több harckocsival tudott volna támadni, ám így ezek csak a szovjet partot elérve tudtak bekapcsolódni a harcba. Azonban nem csak a német páncélosok küzdöttek hátrányból, a szovjet tankok mindegyike megbízhatatlan státuszt kapott, ami azt jelentette, hogy ha a tokenhúzáskor bármelyik fél "1"-est húz, akkor azt a német fél ráteheti egy vörös csillagos páncélosra, és mintha aknára futott volna ki kell dolgozni annak hatását. (1-es semmi, 2-5 mozgásképtelen, 6 felrobbant.) 

Miután ezzel megvoltunk, következett az objektívák és a csapatok felállítása. Mindkét fél 1-1 objektívát helyezett fel illetve a harmadik a híd közepe volt. Ezen kívül a német fél tudott szerezni még pontokat minden, a szovjet térféle átjuttatott három-három páncélosa után. A szovjet védők kezdetben D6+4 egységet helyezhettek fel és ezeket eredetileg akár a német térfélen is a híd körül 20 hüvelyk sugarú félkörben. Ezt azonban az asztal mérete miatt megfeleztük, mivel így a szovjetek már a játék kezdetén elfoglalhatták a három objektívát és így nyerve, már akkor vége lett volna a játéknak, mielőtt még elkezdődött volna. Végül is a szovjet oldal az átlagnál egy kicsivel jobbat dobott és nyolc egységét helyezhette fel a táblára. Így a folyó keleti oldalára került két 120 milliméteres aknavető a tüzérségi megfigyelővel, míg a szűk hídfőbe egy lövészszakasz három raja a parancsnokkal és két T-26-os tank. A szovjet oldal eredetileg vásárolt három fedezéket is, így a sztrelecek beásva várták a németek felbukkanását. Azonban a szovjet setup-nak ekkor még mindig nem volt vége, ugyanis egy D6 dobással el kellett dönteni, hogy hány egysége lesz ambush-ban. Itt megint négyet sikerült dobni, így a két tank és a két túlparti lövészraj várakozhatott készenlétben, hogy nyomban tüzet nyisson, amint feltűnnek az első hasábkeresztes tankok, amire már nem sokat kellett várni. 

blog334-03.JPG

blog334-04.JPG

Ekkor kezdődött a nulladik kör, amelyben a német fél feltehette a felderítő járműveit és D6 egységet, amely ezúttal egy féllánctalpas lövészpáncélost és a benne helyet foglaló rohamutász rajt tartalmazta, és a parancsnoki Pz.IV-est. (Tudni kell, hogy ebben a játékban a német raj két részből, egy lövész- és egy géppuskás félrajból áll, amit a németek csak két, külön paranccsal tudnak aktiválni és a behozatalkor is két egységként kell kezelni.) 

Ez az előkészület elsőre bonyolultnak és hosszúnak tűnhet, de a valóságban nem tartott hosszabb ideig, mint amennyi idő alatt leírtam. 

Nos ott tartottam, hogy a híd előterében feltűntek az első német páncélosok és ekkor elszabadult a pokol. A két szovjet T-26-os nyomban tüzet nyitott és már az első, egy szerencsés dobás következtében lángba borította a vezér Pz.IV-est. A második már nem volt ilyen eredményes, és nem tudott sikert elérni a felderítő páncélosokkal szemben. A találat következtében a német fél húzott és pechjére az aknát húzta ki, amit mi nyomban rá is tettünk a lövészpáncélosra, ami dobás következtében mozgásképtelenné vált, így a német gyalogosoknak el kellett azt hagyniuk. Ez a kényszerű lépés azzal járt, hogy a szovjet rajok nyomban tűz alá vették a német utászokat és sikeresen meg is tizedelték őket. Persze a németek is visszalőttek és pinnelték az egyik szovjet tankot... És igazából a játék még csak most kezdődött. 

blog334-05.JPG

A németek az első körükben D6 egységet és extraként, amolyan támadó bónuszként D6 páncélost hozhattak be. Az első dobásuk nem volt olyan szerencsés, és így csak négy félraj kerülhetett fel a táblára, ám a második hatos volt, így nagy csörömpölés közepette a hídfővel szemben megjelent három Pz38(t) és a védők fürkésző szemeit elkerülve a három Tauchpanzer, melyek egy erdő takarását kihasználva megindultak a folyó felé. Hát azért ez a fordulat már egy kicsit lehangolta a szovjet védőket, mivel ők az első erősítésüket majd csak a harmadik körtől hozhatták be, vagyis még két körön át kellett dacolniuk a német túlerővel, ami a következő körben tovább növekedett sőt, gyakorlatilag az összes támadó felkerült az asztalra. Ebben a kezdeti időszakban a tankok heves tűzpárbajt vívtak, amelynek következtében a szovjeteknek sikerült még egy Pz.38(t) kilőniük, de a német páncélosok össztüzében hamarosan a két T-26-os is lángba borult. Ezt azonban megelőzte egy közjáték, ugyanis a folyamatos veszteségek miatt, valamelyik fél 1-est húzott, de a németek dobása nem sikerült és a szovjet harckocsi mozgásképes maradt. Ugyan ennek nem nagyon volt jelentősége, hiszen a szovjetek nem szándékoztak visszavonulni a hídfőből, így a németek, ha győzni akartak, bizony az állásaikban kellett megölniük a védőket. Ezt felismerve a német gyalogság és páncélosok megindultak előre, de ekkor a szovjet aknavetők is bekapcsolódtak a tűzharcba. Végül hosszú, és véres csatározások közepette a németeknek sikerült felszámolniuk a hídfőt, de közben maguk is súlyos veszteségeket szenvedtek, különös képpen a gyalogságuk.

blog334-06.JPG

blog334-07.JPG

blog334-08.JPG

blog334-09.JPG

blog334-10.JPG

blog334-11.JPG

Aztán lassan elértünk a harmadik körig, amikor is a németek megkezdték a folyón való átkelést és a szovjetek is behozhatták az első erősítésüket, azaz csak behozhatták volna, mert katasztrófálisat dobtak, így csak a T-34-es és egy T-26-os gördülhetett be. Azonban ezek épp jókor érkeztek, mivel a T-34-es első lövésével kilőtte a hídra ekkor felhajtó Pz.38(t)-t, míg a T-26-os az egyik partra kievickélő Tauchpanzert ütötte ki. Ekkor a németek már látták, hogy egyre kisebb az esélyük, bár a felderítő páncélosaik, igen eredményesen küzdöttek. Mindent egy lapra feltéve, a hídfő megtisztítását kihasználva, megindultak előre, hátha sikert érhetnek el mielőtt még a többi szovjet páncélos is beavatkozik a küzdelembe. És ekkor következett a döntő kör, a németek kigázoltak a túlpartra, de közben a szovjetek is behozták a maradék két T-26-osukat és az egy T-28-asukat, amely azonban nem volt alkalmas a páncélosok elleni harcra, ellenben tovább tudta tizedelni a német gyalogosokat. Ezenkívül a szovjetek behozták a híradó csoportjukat, ami egy esetleges rontott dobás után az aknavetők és a tüzérségi megfigyelő közötti híradó kapcsolatnak adhatott egy újabb esélyt. A szovjetek immár erejük teljében csaptak össze a két német Pz.III-assal. Ugyan a T-34-es lövése mellé ment, ám a három T-26-os az erdő fedezékében az egyik Tauchpancert kilőtte, a másikat pedig lepinnelte. Gyakorlatilag ekkorra már a németeknek a túlparton csak egy Pz.38(t)-je és a két felderítő páncélosa maradt, míg a folyón átjutott panzerek közül már csak egy volt ép, de az is harcképtelennek számított a pinje miatt. A gyalogság tekintetében is igen cudarul álltak, mivel a veszteségeik már az 50% felé közelítettek, miközben a szovjet gyalogság egy része még csak most kezdett felfejlődni. A németek belátva, hogy ez a csata elveszett, négy órai játék után a maradék csapataik visszavonása mellett döntöttek. 

blog334-12.JPG

blog334-13.JPG

blog334-14.JPG

blog334-15.JPG

blog334-16.JPG

blog334-17.JPG

blog334-18.JPG

blog334-19.JPG

blog334-20.JPG

Én azt gondolom, hogy főleg a forgatókönyvnek köszönhetően igen fordulatos csatát sikerült lejátszanunk ezen a kora őszi vasárnap délutánon. Ugyan viszonylag kis pontszámból játszottunk, de a korai egységek alacsony pontértéke miatt, így is mindkét oldalon sok egység sorakozott fel, így ezt a játékot most kivételesen nem a BR pontok elfogyása döntötte el. A németek húsz felett, míg a szovjetek ez alatt jártak, bár azt is meg kell jegyeznem, hogy meglepően sok szöveges tokent húztunk de a németek nagy bánatára egyik sem volt repülő... 

Ambasa

Szerző: ambasa  2020.09.15. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: második világháború wargame csatajelentés 20mm Battlegroup

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr7816201104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása