Ha szeptember utolsó hétvégéje, akkor Niepolomice. Immár negyedszer látogattam meg ezt a nagyszerű fesztivált. Ugyan a tavalyit elmosta az eső és most is várható volt, de végül sikerült a látogatást szárazon megúszni.
Ilyenkor szeptember végén rendszeresen el szoktam látogatni Lengyelország egykori fővárosába, Krakkóba. Szeretem ezt a várost, viszonylag könnyű megközelíteni, és mindig barátságos. A városba nagyon sok ismert és kevésbé ismert történelmi emlékhely van, amelyeket érdemes megtekinteni, illetve nagyon sok olyan, amelyeket ott helyben fedez fel az utazó. Anélkül, hogy előre szaladnák, természetesen lesz még beszámoló az ott látottakról, de nem most. A mostani téma az immár 13. alkalommal megrendezett Pola Chwaly fesztivál.
Ez a rendezvény Krakkótól mintegy 20 kilométerre fekvő kisvárosban, Niepolomicéban található. A Pola Chwaly a főtér és a piactér melletti egykori királyi várban, illetve az azt övező parkban kerül megrendezésre. Jellemző, hogy a városka honlapján magyarul is olvasható a település története. Egyébként a Niepoéomicébe vezető út a turisták egyik kedvelt célpontja, a sóbányájáról ismert Wieliczkán át vezet. A helyszínt adó várat a XIV. század második felében III. Nagy Kázmér építette. A hely vadban gazdag volt, ezért min Kázmér király, mind utódai kedvelt tartózkodási helyévé vált. Az erősség jelenlegi állapota a XIX. században elején alakult ki.
Jellemző a rendezvényre, hogy több témakört is összefog. Jól megférnek itt a fő látványosságot jelentő hagyományőrzők mellett a történelmi hadijátékosok, a társasjátékosok és a makettezők is. Igaz, hogy ez utóbbiak 2015. óta most voltak csak megint. Velük kapcsolatban volt némi kétkedésem, mivel, a rendezvénnyel egy időben, a Krakkótól alig 70 km-re található Bielsko Bialában is meg volt hirdetve egy hasonló rendezvény. Eredetileg terveztem, hogy vasárnap ellátogatok oda is, de mivel a közlekedés meglehetősen nehézkesnek ígérkezett, illetve találtam egy másik programot, amiről majd később írok, elvetettem azt. Ha már a közlekedésnél tartunk, a városka Krakkóból a 301-es busszal közelíthető meg, de érdemes vele vigyázni mert csak 70 percenként jár, illetve a számos kis midi-busz társaság valamelyik járgányával. Én idáig ezt vettem igénybe, de mivel áthelyezték a végállomását ezért ez a lehetőség létessé vált, ezért a 301-est választottam. Már csak azért, mert a szállásomról, egyetlen busszal elérhető volt. Az útvonal megtervezésében segített, a helyi közlekedési vállalat honlapja, ahol angolul is elérhetőek voltak a menetrendek. Visszafelé már a kisbusszal mentem, aminek a viteldíja 5 zloty, azaz nincs 400 Ft.
Idén is számos történelmi hagyományőrző csoport vonult fel, bár szemlátomás kisebb volt a felhozatal, mint amit 2015-ben, vagy 2016-ban tapasztaltam. Nem tudom, hogy ennek az oka a tavalyi eső, vagy valami más volt. Mint írtam idén az eső elmaradt, de reggelente igen csípős volt az időjárás, és a résztvevők egy része bizony hűen a hobbijukhoz, sátrakban laktak.
Mint mindig, most is elkülönítették a történelmi helyszíneket. Külön volt egy római/ókori tábor, és egy középkori. A vár előtt kaptak helyett a XVII-XIX. századi hagyományőrzők, a vár mellett a XVII. századiak, és a vár mögött az első- és második világháborúsak.
A számos hagyományőrző csoport közül külön ki kell emelnem, hogy három magyar is volt. Az egyik, akik részvétele, már-már kötelezőnek mondható Wysocki Légió, de voltak mellettük második világháborús Magyar Királyi Honvéd hagyományőrzők, illetve egy középkori magyar lovagcsapat is, amely, ha minden igaz a rendezvény szórólapja szerint (amely csak lengyelül volt elérhető) az iharosi Szent László Király Lovagrend (a tévedés jogát fenntartom, és előre is elnézést kérek az érintettektől). Minden esetre számomra ez nagyon örvendetes volt, hogy mi magyarok ilyen nagy számban képviseltük magunkat ezen a rendezvényen és ápoltuk a lengyel-magyar barátságot.
Nem tudom miért, talán a hideg lehetett az ok, de valahogy a résztvevőket idén kedvetlenebbnek láttam. Ugyan voltak nagyon lelkes csoportok, vagy egyének, aki beleélték magukat a szerepükbe. Persze idén sem mentem ki a vasárnapi felvonulásra, ahol lehet, hogy már többen voltak. Pl. biztos volt szárnyas huszárok bemutató, akiknek viszont szombaton nyomát sem láttam.
A hagyományőrzők mellett, a wargamesek is szép számmal képviselték magukat. Persze nekik könnyű volt, hiszen fedett helyen voltak, sőt nem is egy, hanem mindjárt két különálló helyszínen, aminek az okát nem igazán láttam át, de ez már évek óta így van. Amint tapasztaltam, a lengyel történelmi hadijátékosok, az itthon tapasztaltakkal ellentétben főként a mainstream, illetve a haza fejlesztésű játékokat létesítik előnybe. Ez alól kivétel az egy szem mini DBA asztal volt, de nem is láttam túl nagy érdeklődést körülötte. A hazai vonalat a Tűzzel-vassal játék és a First to Fight képviselte. Az előbbiből egy minibajnokság is zajlott, ahol idén is találkoztam a haza játékosok körében is ismert Marcinnal. A tapasztalatom szerint az ottani játékosok általában a 15 és a 28 mm-es méretarányt kedvelik, ami alól szinte csak a First to Fight volt kivétel.
Ami a fent említett két játékon kívül volt, az igazából két nagy csoportra lehetett osztani. Az egyik a XX. századi háborúk, amelyben a 15 mm-es Flames of War második világháborús és hidegháborús játékai a látszat szerint nagy népszerűségnek örvendenek, illetve a 28 mm-es Bolt Action. Örömmel láttam, hogy a két asztal közül az egyiken egy 28 mm-es magyar sereg volt, igaz kicsit felemásan. Volt rajta Ansaldo, Toldi, Nimród, Pz.38(t), de a magyar katonák azok bizony német figurák voltak. Sebaj a szándék a fontos. Érdekes, noha kapható volt Battlegroup könyv a helyszínen játszani még soha sem láttam. Ennél számomra érdekesebb volt, hogy a tavalyi FoW harckocsi párbaja helyett, amelyből tavaly még versenyt is rendeztek, idén csak egy árva bemutatóasztal volt, de volt helyette más. Egy kis asztalon ki lehet próbálni 15 mm-ben a Too Fat Lardies hasonló jellegű What a Tanker szabályát. A második világháborút a már évek óta felvonuló saját szabályos 1:72-es giga Normandia asztal képviselte. Sajnos erről a játékról sokat nem tudok mondani, mert akkora volt az asztal, hogy csak a felpakolás órákat vett igénybe. Meg kell mondanom, noha az asztal igen látványos, de erős kétségeim vannak, afelől, hogy hogyan játszanak rajta. Az első világháborút egy aranyos öregúr képviselte 3-3 Wings of Glory repülőgéppel.
Az másik az ez előtti korszak. Valamiért a lengyeleknél nagy népszerűségnek örvend az amerikai háborúk. Már korábban is volt Musket és Tomahawk asztal de ez idén elmaradt. A játszott szabály a Rule Britannia - Robert E Lee rendszere volt 6 mm-ben. Azonban az amerikai polgárháborút nem csak a szárazföldön, hanem a tengeren is újra vívták, illetve csak felpakolták egy asztalra, mert tényleges játékot, legalább is ott jártamkor nem láttam. Ez azért tartom érdekesnek, mert tapasztalatom szerint szeretik a divatos játékokat, de mégsem a Black Powder 28 mm-es rendszere mellett tették le a voksukat. E mellett volt még egy saját, már évek óta játszott napóleoni 15 mm-es asztal is.
Az ókort-középkort, mint írtam az évek óta ott árválkodó DBA képviselte, de folyt egy középkori csata a Basic Impetus alapján, illetve volt egy reklámasztal a Saga-nak. Apropó reklámasztal, azért az jellemző volt, hogy legalább három kereskedő is kitelepült és mindegyik állított fel olyan asztalokat, ahol a játékokat ki lehetett próbálni, és természetesen aki kedvet kapott, az helyben meg is vehette. És ez nem csak olyan elv volt. A saját szememmel láttam, hogy a kitelepülő First to Fight kereskedőnél volt olyan, aki vagy nyolc dobozzal vett. Egyébként eddig érdemes volt ott helyben vásárolni, mert az előző években a 20 zloty-s dobozokat ha kettőt vettél akkor már 30 zloty-ért megkaptad. Sajnos idén már felment az áruk 25 zloty-ra és a kedvezmény is kevesebb volt, három doboz után egy tízes. Élek a gyanúperrel, hogy az amerikai polgárháborús asztal is egy kereskedő asztala volt, mert helyben kaphatóak voltak a figurák. A másik nagy kereskedő a varsói Wargamers volt, akinek az asztalán megvehettük a Italeri, Grippin Beast, a Warlord és a Perry műanyag figurái mellett, a 15 mm-es Tűzzel-vassal dobozait és blisztereit, illetve még némi Flames of War kínálat is volt. Apropó 28 mm, a jól ismert gyártók mellett egy általam még nem látott Rubicon Models kiadó harcjárművei is kaphatóak voltak.
Természetesen voltak még történelmi társasjátékosok is. Az asztalokon az ókortól a közelmúltig terjedő korszakok szinte bármelyikében megmérethettük volna magunkat.
Ismét volt egy inkább csak kedvcsinálónak tekinthető makett-kiállítás. Igazából olyan amatőr bemutatónak fogható fel, mint komoly megmérettetésnek. Ami engem megfogott, az egy igazán komoly papírmodell kollekció volt. Természetesen a piactéren volt most is kirakodóvásár ahol a gyerekjátékoktól a katonai felszerelésig sok mindent lehetett kapni. Aki pedig megéhezett, mint pl én. az ehetett egy igazi lengyel gulyáságyúból egy jó sűrű és meleg krumplis kolbászos, szalonnás levest.
És végül, akinek felkeltettem az érdeklődését, itt olvashat a 2015-ös és a 2016-os eseményről.
Ambasa
