Eredetileg nem nagyon érdekelt ez a kiállítás, de egy fórumon valaki megemlítette ottjártát. Az ott elhangzott kérdések bennem is újabbakat vetettek fel, így úgy gondoltam magam járok majd utánuk…
Igazából a Hadtörténeti Múzeum kivégzése miatt eléggé zabos voltam, és úgy dafke nem volt kedvem elmenni erre a pótlékra. Aztán megtudtam, hogy ingyenes a belépés, csak regisztrációhoz kötött, megváltoztattam az álláspontomat, hiszen ha csalódok, csak némi szabadidőt veszíthetek.
Maga a regisztráció nem túl bonyolult. Tudom, vannak, akik minden ilyet a személyes szférájuk megsértésének vesznek, de gondoljuk meg lehet, hogy szükség van rá, amiatt, hogy csak annyi ember legyen ott, amennyit a kiállítás be tud fogadni. Ha sikeresen regisztráltunk és kiválasztottuk az időpontot, akkor kapunk egy visszaigazoló e-mailt. Meg egy másikat, ahol valami jelszót kell megadnunk, és amire nem jöttem rá, hogy mire is jó.
Én egy hétköznapi fél órát választottam ki. Magánszemély hétköznap délután, illetve hétvégén bármelyik megadott időpontra regisztrálhat, de a hétköznap délelőttök a csoportoké. Kicsit tamáskodó voltam, - ismerve magamat - hogy vajon elég lesz-e számomra fél óra.
Maga a kiállítás belépéshez az információs pultnál kell jelentkeznünk, ahol kapunk egy pecsétet, és innen mehetünk, be a két kiállító terembe, egymás után. Kicsit furcsa az elrendezés, mert a pulthoz közelebbi terem a mai és jövőbeli Honvédség terme, míg a távolabbi a múlt, 1848-tól 1945-ig.
Természetesen én is ráfutottam erre, és közelebbi teremmel kezdtem, de a leírásomat fordítva időrendben fogom megtenni.
Az 1848-49-es, és az 1867-1914-es részt csak a kirakatokban a pláza folyosójára néző vitrinekben jelenik meg, és kimerül néhány egyenruhás bábuban és minimális felszerelési tárgyban. Magába a kiállítóterembe lépve egy jobbra-balra nézve végre a kirakatüveg csillogása nélkül láthatjuk az ott kiállított egyenruhás bábukat és eszközöket, fegyvereket. Innen jutunk magába a kiállító terembe ahol balra indulva az első világháborúból jutunk el a másodikba különböző életképeken keresztül. Van itt tábori konyha, géppuska- és tüzérségi lövegállás, lövészárok és bunker. Tudom, hogy ma ez a modern múzeum, de nekem nem tetszett, hogy az egész félhomályban van, ráadásul a küszöbök miatt még szerintem balesetveszélyes is.
Ebből a teremből nyílik, egy másik terem ahol van két MiG-29-es szimulátor és az airsoft terem. Ezt eredetileg nem akartam kipróbálni, de aztán mert senki sem volt kedvet kaptam hozzá, és élveztem is. Hozzá kell tennem, hogy a kiállításnak ez az a része, amelyet nem csak a látogatók, hanem szemmel láthatóan az ott lévők is élveznek.
Innen kimenve és átmenve jutunk a modern és jövőbeli Honvédséget bemutató részbe, amely egy teremből, egy folyosóból és egy beugróból áll. Itt is a belépéskor végre csillogásmentesen láthatjuk a kirakatban lévő bábukat és eszközöket. Ezen a részen sincs túl világos, de azért egy fokkal jobb a helyzet. Itt is vannak szimulátorok, kézfegyverek, egyenruhás bábuk, drónok, no meg ami nem fér be az makettként. Ez utóbbiból említést érdemel a falból kitörő Lynx lövészpáncélos. Van itt még egy könnyű Polaris terepjáró és egy másik jármű az információs pult mellett.
Maga a kiállítás látványos, már aki ezt szereti, én a régi iskola híve vagyok, így nekem annyira nem jött, be. Nem szeretem, ha a fény hiányában nem látom a tárgyakat, mert én sokkal inkább látni szeretem őket és nem életérzésre vágyok. Tudom ma ez a divatos. A mendemondákkal ellentétben a kiállítás területén lehet fényképezni, de azon kívül nem, legalább is fényképezőgéppel. Ez azért mókás, mert a benti Polarist lefényképezhettem, de a kinti pult mellettit nem. Ez abból a kettősségből is fakad, hogy a benti őrök más alkalmazottak, mint a kintiek. Az egyikek a HIM-hez a másikak a Bálnához tartoznak. Ugyan nem szóltak, de ilyen alapon a kirakatok fényképezése is kérdéses.
Számomra szakmailag is kérdéses az egész. Maga a kiállítás címe a Magyar Honvédség 175 éve, de ez nem igazán jelenik meg, csak részletek. Kicsit olyan érzésem volt, hogy a kiállítást nem szakmai alapon, hanem a megrendelő igényei szerint készítették el, akinek a Magyar Honvédség a második világháborús hadsereget jelenti. És az is csak a szárazföldi haderőnemet. Így csak említés szintjén szerepel 1848-49 és a dualizmus. Az első és a második világháború már kap teret, mert ott ugye be lehet mutatni a hősisességet, az még talán érthető, hogy a Néphadsereg kimaradt, pedig hát az is a 175 esztendő része, de a Demokratikus Hadsereg és annak tevékenysége, az ország aknáktól való megtisztítása talán megért volna egy bábut. Azért a második terem pedig lényegében PR, egy toborzó plakát. Ez persze akár lehet jó is, én nem minősíteném ilyenre is szükség van. Ami szerintem a baj, hogy igazából ennek a létrehozása volt a fő cél és mellé csaptak valamit amivel kitöltötték a teret. Persze az jó, hogy azért bekerült néhány eszköz a Hadtörténeti raktárából, ami ritkán látható, mint az első világháborús gulyáságyú, és az országos jármű. Egyébként a kiállítás becslésem szerint egy lakótelepi ABC áruház alapterületével lehet egyenlő.
Összességében azt gondolom, hogy ez a kiállítás arra alkalmas lehet, amire szánták, a Honvédség népszerűsítésére, de ez nem a Hadtörténeti Múzeum és nem is a magyar Honvédség 175 éves történetről objektív képet adó, szakmailag megalapozott kiállítás. Persze, ha valakinek van ideje az mennyen el és nézze meg veszteni nem veszt vele semmit. Viszont, mint azt már az évekkel korábban a Lajta Monitor Múzeumhajó bemutatásánál is megemlítettem az itt lévő fiatal alkalmazottak kedvessége, hozzáállása és segítőkészsége dicséretes.
Ambasa
