Tavaly voltam hosszú idő után ismét katonai rendezvényen, és noha idegenkedek az ilyen eseményektől, nagyon jól éreztem magam. A félreértések elkerülése miatt, nem az ilyen rendezvényeket nem szeretem, hanem a tömeget. Aztán úgy esett, hogy azok, akikkel kilátogattam az elmúlt évben, megint invitáltak. Először nem akartam kimenni, de aztán úgy döntöttem, hogy miért ne, így aztán idén is Tatán találtam magam...
A tavalyhoz képest szép, napsütéses idő fogadott minket. A szép idő nem csak minket, hanem másokat is kivonzott a rendezvényre. Nagy számmal volt jelen az ifjú korosztály, akik szemmel láthatóan nagyon élvezték. (Apró megjegyzés részemről. Miközben mindenhol azt hallom, hogy a későbbi generációkat, hogy rontja meg a mobiltelefon én az ilyen rendezvényeken az ellenkezőjét tapasztalom. Ha van olyan rendezvény, helyszín mint pl. a Vasúttörténeti Park vagy ez, a gyerekeket egyáltalán nem érdekli a telefon és örömmel kúsznak-másznak ezeken a nagy vasakon.)
A dandár tavalyi kínálatához képest voltak újdonságok. Ugyan most hiányzott a BLG-67 hídvető harckocsi, de volt helyette BPz3 Büffel műszaki mentő és a szó legszorosabb értelmében,nagy ágyú, a Panzerhaubitze 2000. Szintén a tüzéreket erősítette, és újdonság volt a VAISALA MW32 időjárásmérő állomás. A másik nagy újdonság, a tábori javító műhely bemutatkozása volt. Ebben a műhelykonténerekből és egy hatalmas sátorból álló sátorhangárban, még egy Leopard 2 hajtóművét is meg lehetett tekinteni a harckocsiba beépítve. Ezek mellett természetesen voltak a kötelezőek is, mint a BTR-80, Gidrán, T-72 és a Leopard 2A4, no meg a jó öreg D-20-as. Tavalyhoz képest még egy újdonság volt. A logisztikai zászlóalj területén volt a jó öreg PTSz-M úszó jármű.
Az előző évhez képest, amikor négy Leopard és két Gidrán tartott dinamikus bemutatót idén kicsit máshogy alakult ez a rész. A húsz perces előadáson minden eszközből csak egy-egy vett részt, de a két már említett típuson kívül láthattuk mozgás közben a PzH 2000-t, a PTSz-M-et és a BTR-80-at is. Igaz minden eszköz csak egy kört tett meg (a BTR kettőt), de ennek ellenére igen hatásos volt a bemutató. Nem lehet leírni, mert érezni kell, azt amikor melletted 50 tonna eldübörög. Talán csak annyit tennék hozzá, amolyan építő jelleggel, hogy jövőre talán a T-72-es is tehetne egy kört. Illetve ahogy a logisztikusok a bemutatójuk során a PTSz-M-re felvettek egy Wolfot így mutatva be a tevékenységüket, talán lövészek is tarthatnának egy olyan bemutatót, amikor a BTR-ből kiszállva mutatkoznak be.
Idén a Magyar Honvédség Tatai dandárján kívül külföldi vendégek is emelték az esemény fényét. Jelen voltak az amerikai 101. légiszállítású hadosztály katonái, akik két HMMWV-jüket bocsátották, a szó legszorosabb értelmében a látogatók, és gyerekek rendelkezésre. Mindent kiraktak és minden megfogható volt. És szerintem, kicsit ők vitték el a showt is - legalább is a gyerekeknél - köszönhetően annak a fiatal katonalánynak, aki előtt sorba álltak a gyerekek, hogy fesse ki az arcukat álcázó festékkel.
Az olaszokat a 4. Alpini ezred rangerei képviselték, egy IVECO Lince páncélozott terepjáróval. Az amerikaiakhoz hasonlóan bemutatták kézifegyvereiket és az MH-ban rendszeresítés alatt áló Spike páncéltörő rakétavetőt is. A másik különlegesség a standjukon, a NATO lőszerre átalakított MG 42/59 volt.
Mellettük kicsit szürke egereknek tűntek a horvát katonai rendőrök a Mercedes Wolf-ukkal, de azért ők is beborítottak egy asztalt a rendszeresített kézifegyvereikkel, amiket itt is bárki kézbe vehetett.
Összességében mindenki nagyon nyíltan viselkedett. Tényleg mindent megmutattak, és minden kérdésre őszintén válaszoltak. Mind a logisztikusok részén, mind a D-20-asnál jókat beszélgettünk a katonákkal. És noha ez tavaly is így volt, én mégis még mindig meglepődök ezen.
Tényleg azt kell mondanom, hogy a dandár minden katonája teljes szívvel és odaadással vett vett részt a rendezvényen. Pedig, ha valaki volt már a túl oldalon, az tudja, hogy ez mennyi munkával és fáradsággal jár. Ennek ellenére ez nem látszott rajtuk, Én azt láttam, és tapasztaltam, hogy - noha ők is látják a bizonytalanságot, ami ma a Honvédséget belül jellemzi - ennek ellenére tényleg büszkén viselik a mundért. És ezt civilként jó látni és érezni.
A tavalyi nyílt napról itt lehet olvasni.
Egy másik, nálam szakmaibb írás a rendezvényről.
Ambasa
