Valamikor réges-régen felmerült bennünk, hogy a SAGA játékhoz kapcsolódóan csináljunk egy csoportos építést, és akkor elhatároztam, hogy ehhez próbálok egy kis hátteret nyújtani. Nagyon sok könyv szól a vikingekről számos regény és történelmi munka. Természetesen ha akarnám sem tudnák teljes, összefoglaló képet adni az északi népeket érintő, magyar nyelvű könyvekről. A válogatásom inkább egy háttér irodalom szeretne lenni, főleg a történelemre fókuszálva, de szerintem a vikingek megértéséhez a mondaviláguk megismerése is fontos, így ilyen könyveket is beválogattam. Kicsit kakukktojás Chrichton könyve, hiszen regény, de az egyik kedvenc filmem írott változatát nem tudta, kihagyni ebből a gyűjteményből.
Ugyan a közös figurafestés kicsit talonba került, de remélem nem veszett el, így talán egy kis - korántsem teljes - könyvajánlóval újra kedvet tudok adni a program felélesztéséhez...
- Johannes Brondsted: A vikingek (Corvina 1983.)
- Rudolf Pörtner: A viking kaland (Kossuth, Szivárvány sorozat 1983.)
- Philip Dixon: Britek, frankok, vikingek (Helikon, A műlt születése sorozat 1985.)
- Trevor Rowley: A normannok (Hajjai & Fiai 2008.)
- G. Beke Margit: Északi istenek (Móra 1973.)
- G. Beke Margit: Északi hősök (Móra 1975.)
- Michael Crichton: A 13. harcos (Kossuth 2015.)
******
- Johannes Brondsted: A vikingek (Corvina 1983.)
Már középiskolás koromban is érdekeltek a vikingek, így ez a könyv már nagyon korán felkerült a könyvespolcomra. Ez meg is látszik a saját példányomon.
Maga a könyv egy kis alakú papírfedeles, több, mint 300 oldalas könyvecske, némi képmelléklettel és a végén egy kihajtható térképpel. A könyv 15 fejezetben járja körbe a vikingek eredetét, történetét, hétköznapi életét és kultúráját. Az első fejezet egyfajta bevezető, majd ezt követi a IX.-XI. századi történetük három fejezetben, azokon belül is felosztva a dánok, a norvégok és a svédek külön históriájára. Az ezt követő fejezetek a vikingek életéről szól, bemutatva a fegyverzetüket, a viseletüket, az ékszereiket, a közlekedésüket, a településeiket, pénzeiket, az írásbeliségüket, a művészetüket, az életmódjukat és szokásaikat, a hitvilágukat és végül a művészetüket. A könyv tartalmaz egy igen részletes irodalomjegyzéket és egy név- és tárgymutatót. A könyvet egy zárszó teszi teljessé.
Maga nemében érdekes a könyv, hiszen nálunk 1983-ban azaz negyven esztendeje jelent meg, de már ekkor sem volt egy mai könyv, hiszen az eredeti valamikor a hatvanas években született meg. Természetesen ezért ma már nem a legkorszerűbb adatokat tartalmazza, de ennek ellenére amennyire meg tudom ítélni jó. Ugyan nagyon sok adatot tartalmaz, szerintem mégis olvasmányos, és ami tetszik, nem csak egy egyszerű utánközlés, hanem a szerzőnek van véleménye, és amikor úgy gondolja azt közli. Akkor is, ha nem ért egyet, és akkor is, ha igen. Számomra ez egy igen pozitív hozzáállás.
A könyv kicsi és kompakt, mégis nagy ismeretanyagot tartalmaz és egy igen átfogó képet nyújt a vikingekről, az olyan egyszerű érdeklődő számára, mint amilyen jómagam vagyok. Ha valakit érdekelnek a vikingek és megakarja ismerni őket, nem gondolom, hogy nagyon mellé nyúlna, ha ezzel a könyvvel kezdi a behatóbb ismerkedést velük. Csak ajánlani tudom.
- Rudolf Pörtner: A viking kaland (Kossuth, Szivárvány sorozat 1983.)
Természetesen, mint az előzőt, ezt a könyvet sem most vettem először a kezembe, de úgy gondoltam, hogy újra elolvasom, mert helye van szerintem ebben az ajánlóban.
Maga a kiadvány egy kis alapú, puha táblás, mintegy 350 oldalas könyv, ami nem dúskál az illusztrációkban, bár az elején közöl egy nagyobb térképet. A könyv öt nagyobb, és azon belül 16 kisebb fejezetben járja körül a vikingek életét, történelmét és kultúráját. Mind a 16 fejezet kisebb 1-4 oldalas nagy bekezdésekre oszlik. Ez a szerkesztés nagyon megkönnyíti az olvasást. A könyv bemutatja a vikingek történetét, a társadalmát, a hitvilágát, az mindennapi használati tárgyait a fegyverektől a hajókon, ruházatukon, az eszközeiken át az ékszerekig. A könyv, mintegy keretes szerkezetként a Lindisfarne-i támadással kezd és a vikingek megkeresztelkedéssel és az azt követő, viking városokat érő pogány támadásokkal zár. Az eredeti német kiadás 1971-ben jelent meg, tehát már nem mai darab ez sem.
Maga a könyv szerintem nagyon olvasmányos. Többször hivatkozik többek között Brondsted könyvére. Látszik a íráson, hogy a szerző megpróbálta a rendelkezésére álló forrásokat összegyűjteni és egy sokrétű, sokszínű művet az asztalra letenni. És ez szerintem sikerült is neki. Sok dologról ír, és azokat általában példákkal alá is támasztja. Nem egyszerűen kinyilatkoztat, hanem elmagyaráz. Nagyon hasonló Brondsted művéhez, de annál szórakoztatóbb, könnyebb, de ugyanakkor legalább annyira alapos is. A könyv egyetlen hibája, az illusztrációk csekély mennyisége, és ezzel nagyon megengedő voltam, hiszen jó ha 20 képet tartalmaz a kiadvány. Sajnos ennél, már akkor is több dukált volna, főleg úgy, hogy egy egész részt szánt a vikingek minden napi használati tárgyaira. Nagyon érdekes vonulata a könyvnek, aki a harcos vikingek mellett, hangsúlyozza a kereskedő vikingek voltát. Ez egy kevésbé tárgyalt része a vikingek történetének.
Én azt gondolom, hogyha valakit érdekelnek a vikingek, ez a legalkalmasabb könyv a megismerésükre.
- Philip Dixon: Britek, frankok, vikingek (Helikon, A múlt születése sorozat 1985.)
Középiskolásként ámulva néztem ezek a könyveket és beszerzésük csak elérhetetlen álom volt, hiszen 250 Ft-os ára egy egész havi ösztöndíjamnak felelt meg. A korban a Helikon igényes, és ezzel együtt járó drága könyveiről volt híres. Azért persze már akkor elolvastam igaz könyvtárból kikölcsönözve. Aztán ahogy telt múlt az idő ma már megfizethető áron elérhető, én a megjelenése után 35 esztendővel alig 1400 Ft-t szereztem be.
Maga a könyv igen igényes kivitelű, nagy alakú, kemény táblás, fényes papírra nyomott, gazdagon illusztrált 160 oldalas kötet. A mű hat nagyobb, illetve pár kisebb fejezetből áll. A fő fejezetek egy része két részből áll, egy leíróból és egy színesebb magyarázóból. Ezek a magyarázó részek kevés szövegből és annál több illusztrációból állnak, amelyek leginkább a kor építészetéről szólnak és mutatják be azt. A kisebb fejezetek: két előszó, egy utószó kislexikon, irodalom jegyzék, és név- és tárgymutató.
Maga a könyv a nyelvezete ellenére, szerintem sokkal inkább ismeretterjesztő, mint tudományos mű. A könyv a Római Birodalom utolsó időszakától kb. 1000-ig mutatja be leginkább a germán népek, Nyugat-Európa beleértve Itália történetét. Természetesen mindent ezen népek szemszögéből ismertet. Ez egyben előnye és hátránya is, mivel egyféle szemszögből szemlél egy történelmi időszakot ezért elfogult, vagy legalább is annak látszik. Számunkra, magyar olvasónak kicsit érthetetlen, hiszen mi erről az időszakról egy egész más szemléletű történelmet ismerünk. Jellemző erre, hogy Bóna István utószava ki is tér erre, és vitatja a szerző álláspontját. Ebben némileg egyet értek Bónával, mert Dixon, valóban egy egyoldalú történelem szemléletet mutat be, ugyanakkor vitatkozok Bónával is, mert az angol szerző nem a korszakról, hanem a germán népek történetéről írt abban az időszakban. Így egyszer nem lehet számon kérni rajta, hogy miért nem ír Pannónia történetéről, másrészt, ha a könyv annyira rossz, mint ahogy leírja, akkor nem értem miért adták ki, illetve miért nem írtak helyette egy megfelelőt?
Ugyan betettem ebbe a válogatásba, de ez a könyv a címe ellenére csak csekély mértékben szól a vikingekről, de azért némileg érinti őket. Maga a könyv kicsit száraz, tudományos nyelvezetű, de valóságban a megállapításai ma már vitathatóak. Ez is egy olyan könyv, amit egy „oxfordi” professzor az egyetem könyvtárára támaszkodva írt meg az angolszász közvéleménynek, arról, hogy milyennek is kell képzelniük önmagukat.
A könyv látványos, gazdagon illusztrált és egyszer elolvasható, de a viking korhoz csak érintőlegesen kapcsolódik, inkább az azt megelőző korszakot mutatja be.
- Trevor Rowley: A normannok (Hajjai & Fiai 2008.)
Gondolom, mint a legtöbb kamaszt, nekem is volt egy korszakom amikor nagyon érdekeltek a vikingek. Számos könyvet olvastam róluk, így amikor egy könyvesboltban jóval az eredeti ára alatt kínálták ezt a könyvet lecsaptam rá.
Természetesen ez a könyv nem a klasszikus vikingekről szól, hanem a kirajzásuk utáni, Európában megtelepedett utódaikról. A könyv alapvetően két részből áll. Az első fele a Normandiában letelepedő ágat, amely később meghódította Angliát, míg a másik fele a Dél-Itáliába és Szicíliába betelepülők történetét dolgozza fel. A könyv röviden ismerteti a viking kirajzást, és a hódítók Normandiába érkezését. Megismerhetjük, hogy hogyan is erősödhetett meg a nyugat-franciaországi kicsiny hercegség, az akkor még gyenge központi hatalommal rendelkező királyságban. Olvashatunk a bonyolult családi viszonyokról, amelyek aztán alátámasztották Hódító Vilmos trónigényét. Természetesen kapunk egy leírást a hastingsi csatáról, és az angliai invázióról, beleértve az azt közvetlenül megelőző hadi eseményeket és a felkészülést is. A könyv külön kitér az új hatalom konszolidációs törekvéseire. Érdekes szempontok szerint vizsgálja a kérdést, pl. olyanok szerint, mint a birtokszerkezet és a tulajdonosi kör megváltozása, de kitér arra is, hogy a hódítók hogyan alakították át a haderő szervezetét. Nem csak történelmi kérdésekről olvashatunk, de a könyv sorra veszi a megmaradt építészeti emlékeket, vagy pl. kitér a kora középkori zenei emlékekre is.
A könyv másik fele a normannok Dél-Itáliába való érkezéséről, és az található zavaros viszonyok kihasználásával létrejövő rövid életű, de erős államuk kialakulásáról szól. A könyv részletesen ismerteti a hasonlóságokat és a különbségeket is, amely a két normann államot jellemezte. Itt is az állam történelmén felül, leírás kapunk a hercegség társadalmi, gazdasági és művészeti életéről. Ehhez a részhez kapcsolódik egy nyúlfarknyi leírás, amelyben helyet kap a harmadik, normannak mondható állam az Antiochiai Fejedelemség is.
Ez a könyv is jól tagolt, utazás közben is jól olvasható mű. A sok érdekes részlet mellett, azonban voltak benne, számomra olyan érdektelen részek, mint pl a zenei emlékek, amelyeken átlapoztam. Szintén gond volt számomra sok, hasonló hangzású név követése, ráadásul ezek része nem is igazán fontos szereplő. A kép számos térképet és 40 képet is tartalmaz.
- G. Beke Margit: Északi istenek (Móra 1973.)
Ez egy kicsi akár egy ültő helyben elolvasható könyv. Kis alakú, kemény táblás, alig 140 oldalas könyvecske, amely 17 regét egy hátteret adó utószót, egy magyarázó jegyzetet és egy kisebb képmellékletet tartalmaz.
Az én benyomásom, hogy ez a könyv nem egy összefüggő történet, hanem inkább csak epizódok az északi istenekre vonatkozó eposzokból. Ugyan van összefüggés közöttük, de inkább csak önálló történetek. Nagy részük próza, de található bennük verses részek is.
Kicsit mást vártam, egy sokkal lendületesebb, olvasmányos leírásra számítottam. Talán az a csalódásom oka, hogy az istenektől mást vártam, mint amit itt kaptam. Itt az istenek gyarlók, sebezhetőek, és épp ezért érdekesek, hiszen teljesen különbözőek attól az isten képtől, amit a zsidó-keresztény kultúránk kialakított bennünk. Lehet, hogy nem egyszerre kellett volna elolvasnom ezt a könyvet, hanem inkább minden napra egy mese módra és akkor a történetek jobban átjöttek volna és nem egybefolytak volna. Viszont, ami tetszett az a magyarázó jegyzet, ami szerintem nagyon hasznos, ismeretgazdag része a kötetnek.
Szerintem, akit érdekel az északi kultúra annak érdemes rászánni azt a pár órát, és azt a két kávé árát, amibe ennek a könyvnek az elolvasása kerül.
- G. Beke Margit: Északi hősök (Móra 1975.)
Hasonló formátumú, mint az előző könyvecske. Kis alakú, kemény táblás, bár egy kicsit vaskosabb, 170 oldalas könyvecske. Szerkezete is hasonló, de nem teljesen ugyan olyan. Ez a kiadvány csak hat történetet tartalmaz, de ezek a történetek igazából történet folyamok, ezért hosszabbak is 10-60 oldalasak. Itt is a könyvet egy összefoglaló, történeti hátteret adó utószó, egy jegyzet és egy képgyűjtemény zárja.
Az előzőhöz képest ez már olvasmányosabb történet. Lehet, hogy azért mert ezek az írások már olyan szereplőkről szólnak, akikkel jobban tudunk azonosulni. Itt is gyarlók a szereplők, de tőlük jobban elfogadhatóak, mint az istenek részéről. Igazából ezek a történetek többségükben, több generáción átívelő családtörténetek, ahol gyakran a kezdet, már homályba vész a véghez képest. Bonyolult családi viszonyok tárulnak fel előttünk, amin keresztül bepillantást nyerhetünk a vikingek gondolkodásmódjába, a családi kötelék fontosságába, becsületről való vélekedésükbe, és a vendégjogba. Szerintem ez a könyv egyik nagy előnye, és nem maga a történetek. Itt is jó a jegyzetek rész. A képeknél van egy kis furcsaság, az egyik történethez köthető konkrét ábrázolás, az két évvel korábban kiadott kötetben jelent meg és itt már nem ismételték meg.
Összességében itt azt tudom írni, mint előzőleg: Szerintem, akit érdekel az északi kultúra annak érdemes rászánni azt a pár órát, és azt a két kávé árát, amibe ennek a könyvnek az elolvasása kerül.
- Michael Crichton: A 13. harcos (Kossuth 2015.)
Nagyon hosszú ideig nem olvastam szépirodalmat, csak szakkönyveket, egyszerűen nem kötöttek le. Aztán tavaly megtört a jég és nosztalgiából végig olvastam a Timothy Zanh féle Csillagok háborúja trilógiát. Ez meghozta a kedvemet és úgy döntöttem, hogy beszerzem az egyik kedvenc filmem, A 13. harcos regényváltozatát. Végül egy akciós rendeléshez csaptam hozzá a mindössze 1000 Ft-ba kerülő könyvet.
A puha borítós könyv nem túl nagy alig 200 oldal. Ez a könyv már korábban is megjelent Ködsárkányok címmel, de a jobb reklám érdekében a későbbi kiadások borítójára már a film, jól ismert címe került. Az én példányom is egy ilyen.
A könyv egy tizede egy bevezető, amely forrásokról szól, és csak ez után kezdődik az igazi történet, amely alig 160 oldal. A regényt egy függelék rész zárja le amely szintén nagyjából 20 oldal. A történet nagyjából megfelel a filmbeli cselekménynek egy-két kisebb részlettől eltekintve. A könyvben részletesebb leírást kapunk a 13 hős északra való utazásáról, illetve van egy olyan epizód, amely kimaradt a filmből.
Nos ilyen különös regényt még nem olvastam. Egyáltalán nem egy hagyományos olvasmány, és megmondom őszintén egészen a szerző utószaváig bizonytalan voltam, hogy amit olvastam, az mennyire kitalált történet, vagy mennyire valós forrásokon alapuló regény. Egyszerűen zseniális volt olvasni az általam már filmről jól ismert történetet, az egyszerű nyers nyelvezetével, amely hűen adta vissza egy középkori utazó gondolatai. Valóban elhittem, hogy egy középkori arab utazó gondolatait olvasom, arról hogy miként látja az idegen népeket, azok számára minden visszataszító tulajdonságával, miközben maga is a részüké válik, és bizonyos tekintetben elkezdi tisztelni, csodálni őket. A hitelességet erősíti, hogy miközben az utazó elbeszélését olvassuk, a cselekményt a szerző közbeszúrása, magyarázó írásai szakítják meg, amitől még hitelesebb lesz írás, még kevésbé regényszerű. Megmondom, miközben olvastam végig bizonytalan voltam, hogy mit is olvasok, de miközben ezen tépelődtem, nagyon élveztem az egészet, annak ellenére, hogy ebben a könyvben nincsenek bonyolult párbeszédek, részletes jellemrajzok, vagy romantikus tájleírások, a könyv egyszerű nyelvezete még hitelesebbé tette az egészet és egyáltalán nem éreztem azt, hogy szépirodalmat olvastam volna. Valószínű, hogy ezért is tetszett annyira, igaz csak utólag.
Én mindenkinek csak ajánlani tudom, mindazoknak, akik szeretik a vikingeket, vagy A 13. harcos címmű filmet, mert az általuk ismert történetet egy teljesen más szemszögből ismerhetik majd meg.
Hát ennyi a vikingekről. Jó olvasást!
Tarr (ambasa) Gábor
