Az előző történetet ott hagytam abba, hogy Salgó várából kitekintve, alig pár kilométerre egy alacsonyabb dombon ott elém tárult túrám következő célpontja Somoskő vára. Somló vár hegyéről leereszkedve az erdőn átvágva, mintegy 5 km-es kellemes séta után, amely érinti a Salgóbányát, ahol kitűnő színészünk Zenthe Ferenc született. Somoskőbe beérve, kapaszkodhattunk fel erre a különös elhelyezkedésű várra, melynek sajátosságát az adja, hogy a névadó falú, még magyar területen van, de maga a helység vára már alig ötven méterre a határ túl oldalán.
Nos Somoskő története koránt sem olyan színes, mint Salgóé. Nagyából ugyanakkor keletkezett, mint közeli társa és ezt is a Kacsics nemzetség építette. A Kacsicsok az Árpád-ház kihalást követő időkben Csák Máté oldalára álltak, így mikor végül hosszú küzdelem után károly Róbert került hatalomra, elkobozta birtokaikat. Így járt Somoskő is, amelyet az uralkodó Szécsényi tamásnak adományozott. Ekkor 1323-ban történik az erőd első okleveles építése is. A vár mintegy 1460-ig volt a Szécsényieké, majd kihalásuk után a Losonczyaké lett.
A török előretörése után Salgó a végvár rendszer része lett, és miután, felette Fülek, és a közvetlen szomszédja, pedig Salgó 1554-ben török kézbe került, egymaga dacolt az ottomán hódítás tengerében. Ez így volt több, mint húsz esztendeig, azonban 1576-ban a török csellel ezt a várat is birtokba vette. A vár, akár csak szomszédja egészen 1593-ig maradt az ellenség kezén, amikor ez alatt is megjelentek a birodalmi csapatok, akik kihasználva Fülek gyors elestét, villámgyorsan törtek előre, mint kés a vajban. A megzavarodott és pánikba esett török helyőrségek egymás után adták fel a rájuk bízott erősségeket, gyakran harc nélkül. Somoskő is ezeknek a váraknak a sorába esett.
Ez után a vár továbbra is őrizte az előtte kanyargó északra vezető utat, de annak ellenére, hogy a következő viharos évszázadban mind a Bocskai hajdúi, mind Rákóczi kurucai is birtokba vették, ezek mindig ostrom nélkül következtek be. 1711-ben az ekkor már igencsak leromlott állapotú várat a Habsburgok parancsára lerombolták, hogy soha többé ne lehessen lázadók fészke. A vár ebben a folyamatosan romló állapotba leledzet egészen az 1970-es évek végéig, amikor is megkezdődött feltárása. A vár kedvezőtlen, pont a határon való fekvése sokáig nem kedvezett annak, hogy turista-látványossággá váljon, ezen a két ország schengeni-övezethez való csatlakozása segített, amióta egyre nő a látogatottsága és a népszerűsége.
Somoskőről akárcsak Salgóról Petőfi itt járta után megemlékezett. Meleg szavakkal ecsetelte az itt élők vendégszeretetét, a kitűnő aludttejet, amit vendéglátójától kapott. Felfigyelt és írt arról is, hogy a vár építőanyagában mennyi helyen láthatóak az öt- hat, vagy akár hétszögű bazalt oszlop maradványok. Azonban Somoskő irodalmi emléke nem csak Petőfihez köthető. Ebben a várban élt az 1560-as években Losonczy István özvegye, két lányával Fruzsinával és Annával, akik közül az utóbbihoz íródtak Balassi Bálint Júlia-versei.
Mielőtt nekivágunk a várnak alatta található a Petőfi kunyhó, amit ha már itt járunk érdemes megnézni. Innen felkapaszkodva, alig pár méter után jutunk a várhoz, ahol a jelképes belépőjegyet fizethetjük forintban és euróban is. Maga a vár, ami nem több, mint egy rom nem túl nagy kiterjedésű, így viszonylag rövid idő alatt megtekinthető. Itt nem fogunk ágyukat, vagy kardokat látni, egyszerűen csak az ódon falak varázsát fogjuk tudni beszippantani és velük együtt a történelmet. Ugyan ez a vár Salgóhoz képest alacsonyabban fekszik, 490 méteren azért ennek a befedett öregtornyából, vagy az ágyúbástyájáról innen is pazar a kilátás a környező vidékre. Ha beteltünk a látvánnyal, és elhagyjuk a várat, akkor ne siessünk hazafelé, mert a kaputól jobbra fordulva, az ellenkező oldalon ereszkedünk le hamarosan egy a badacsonyi bazaltorgonákhoz hasonló természeti képződményt csodálhatunk meg. Alig pár perc, de ha már eljutottunk oda bűn kihagyni. Egyébként ezeknek a lávafolyásoknak a várban is megtaláljuk a nyomait ha a lábunk elé nézünk gyakran a szemünk elé ötlik hogy az egykori építők hogyan használták fel az ebből eredő sajátosságokat. Tisztán kivehetők a bazaltorgonák felhasználása, pl. a lépcsőkön.
Akárcsak az előző esetben, ezt az amúgy a turisták által kedvelt viszonylag épen maradt várromot is csak ajánlani tudom, akár egy vasárnapi kirándulás keretében is. Ugyan van belépő, de ez csak jelképes, és forintban és Euróban is lehet fizetni.Egy nap alatt mindkét vár meglátogatása megoldható és a csodás kilátás mellett egy kis középkori levegőt is be tudunk szippantani az ódon falak között.
Ambasa
