A harmadik részben az olasz ászpilóta hét légi győzelmével ismerkedhet meg az olvasó. A légi tevékenység 1917 őszétől fokozódik az olasz hadszíntéren. Szinte darázsfalkaként jelennek meg az égen a különböző bombázók és vadászgépek, ezt Baracca százada és az olasz főparancsnokság is észreveszi. Ez már előjele a caporettói áttörésnek, de nem gondolják, hogy a 12. isonzói csata ilyen elsöprő lesz számukra. Baracca sorban gyűjti légi győzelmeit és több alkalommal már dupla légi győzelmet is arat. Ezzel ténylegesen kiérdemli az Ászok Ásza címet!

Diciannovesima vittoria aerea - A tizenkilencedik légi győzelem

1917. szeptember 6.

Baracca Sabelli főhadnaggyal együtt indul portyázásra. Monte Corada fölé, 2400 méter magasságba értek. Itt Baracca meglátta az ellenséges repülők észlelésének a jelzését (valószínűleg Monte Corada-n olyan légi figyelő és jelző szolgálat működött, amely különféle jelekkel a levegőben lévő vadászgépeknek is jelezte az ellenséges repülőgépek közeledését és irányát, például földre helyezett nyíllal, vagy fénnyel) és nyomban észre is vette, hogy Sabelli főhadnagy Spad-ja 18 óra 30 perckor Plava felett visszafordul és Sabotino felé tart.

Sabotino felett egy ellenséges repülőgépet vett észre 2000 méter magasan. Baracca is feléje tartott. Sabelli főhadnagy az osztrák-magyar gépre csapott felűről, mire az ellenséges gép saját területe felé fordult. Sabelli után Baracca is támadt. Az ellenséges gép szűk csigavonalba kezdett süllyedni. A légi csara közben Vodice fölé sodródtak. Baracca jól látta, hogy a megfigyelő géppuskájából gyújtó lövedékkel tüzel rá. Újból az ellenségre csapott, jobbról és hátulról, körülbelül 100 méter távolságból. Miután nem látta Sabelli gépét, attól tartott, hogy a levegőben összeütköznek. A bombázónak kinéző osztrák-magyar repülőgépet valószínűleg eltalálhatta, mert erősen megbukott és süllyedni kezdett Gargaro felé. Az ellenséges gép zuhanás közben hatalmas füstöt hagyott maga után. Süllyedés közben Baracca 100 méter távolságból több ízben végig géppuskázta. Sabelli Spad-ja megint elszáguldott feje felett igen nagy sebességgel, közben szintén tüzelt ellenfelükre. Hogy kikerüljön pilótatársa elől, 1400 méter magasságban elfordult Baracca és maga alatt 1000 méter magasságban pillantotta meg az ellenséges gépet Gargaro felett. Ekkor eltűnt a szemei elől, mert szárnyai kitakarták. Valószínűleg Zagorie közelében ért földet és mivel ott aligha talál sík terepet, bizonyára összetört.

Más repülőgép nem vett részt a csatában. Körülbelül 100 lövést adott le Baracca az ellenségre. Az osztrák-magyar gép sötétsárgára volt festve, amely összeolvadt a talaj színével, míg a farka felületei vörösek voltak. A győzelmet Giovanni Sabelli-vel osztották meg, akit parancsnoka kitüntetésre javasolt.

Giovanni Sabelli aki párszor Baracca kísérője volt a bevetéseken

A 19. győzelmét a Flik 34 Brandenburg C.I 129.50 lelövésével szerezte a San Gabriele-hegyen. Baracca szem elől tévesztette az ellenséget, akinek sikerült kényszerleszállást végrehajtania saját vonalain belül: Stephan Morth pilóta súlyos sérüléseket szenvedett, míg Gerey Béla megfigyelő meghalt a légi párbajban.

1917.szeptember 15.

Baracca az arcvonal fölé érve öt ellenséges vadászgépet pillant meg. Egyikük Vogersko felett 3200 méter magasságban alulról - de még messziről - 300 méter távolságból tüzet nyitott rá. Nem látta észszerűnek harcba bocsátkozni vele, mert nála jóval magasabban két ellenséges vadász cirkált. Castagnevizza-tól keletre 11 óra 20 perckor 4400 méter magasságban rácsapott egy osztrák-magyar vadászgépre, ellenfele azonnal előre nyomta gépét és ereszkedni kezdett hazafelé, de Baracca 3000 méter magasságig még a nyomában volt. Géppuskája azonban a nyolcadik lövés után felmondta a szolgálatot, így az üldözését abbahagyta. Később egy osztrák-magyar felderítőgép jelent meg egy vadász oltalma alatt és 4000 méter magasan átrepültek a karszton lévő olasz arcvonalakon. Csak néhány percet időzött az arcvonal felett. Baracca 3200 méter magasan volt, de már nem volt elegendő idő, hogy magasságukba érjen, mert eltávolodtak. Hazáig erőteljes légvédelmi tűzben repült.

1917. szeptember 23.

Baracca este 18 órakor messze behatolt az ellenséges vonalak mögé. Dornberg-en túl, 4800 méter magason. Hamarosan észrevett egy négy vadászgépből álló ellenséges rajt, amely a tenger felől a Comen felé fordult, azaz párhuzamosan repült észak felé az arcvonallal körülbelül 4000 méter magasban. Észrevétlenül mögéjük lopakodott és követte őket. Egy gép repült elöl, a másik három ugyanabban a magasságban kísérte. Baracca Lokvice táján rácsapott a baloldali külső kísérőre – ötven méternél közelebb férkőzött és onnan nyitott tüzet. Rövid sorozat után azonban Baracca belekerült az ellenséges gép légcsavarjának szelébe, a gépét megdobta és így az osztrák-magyar gép kikerült lővonalából. Ezzel időt nyert arra az ellenséges vadász, hogy jobbra lefordítsa a gépét. A mellette lévő kísérő is ugyanezt tette és mindketten menekülni kezdtek. Teljes gázzal járatva a motort az első – vezérgép – után vetette magát. Mire elérhette volna, az ellenséges gép észrevette és egy nyomott bal fordulóval hírtelen szembe fordult Baracca gépével, míg a negyedik vadász talán 300 méter távolságból tüzet nyitott rá. Baracca kimenekült a kereszttűzből és saját vonalaik felé érve figyelő helyzetben maradt. A szétszórt ellenséges raj Sdraussina felé tűnt el.

1917. szeptember 29.

Baracca portyázásra szállt fel 17 óra 35 perckor. San Marco felett 4000 méteren ellenséges repülőgépeket pillantott meg. Leereszkedett 3000 méterre és San Gabriella felett megtámadott egy ellenséges vadászgépet. Baloldalról csapott le rá és megnyitott a géppuskája tüzét ellenségére. Ellenfele nyomott géppel süllyedő csigavonalban kezdett repülni. Baracca ezután tovább süllyedt a többi ellenséges gép felé, melyeket Bainsizza fennsík felett látott, de közben az előbbi ellenfele magasból rácsapott.

Most Baracca kezdett csigavonalú süllyedést (az akkori alacsony teljesítményű motorú gépekkel szűk fordulókat még teljes gáz mellett is csak magasságvesztéssel végeztek, mert a fordulókba is süllyedve, nyomott géppel mentek be, azáltal nem csökkent sebességük és nem estek dugóhúzóba) és jó néhány száz métert vesztett. Ellenfele tüzelés közben közvetlen közelében „zuhant” el és Baracca gépe alá került. Erre Ő csapott le rá felűről, de az ellenséges gép folytatta süllyedését Ternova felé, miközben egy másik Spad támadta meg. Ezután ez ellenséges vadász 1000 méter magasság alá került és elvesztette szemei elől Baracca.

1917 szeptember végén Baracca századánál a légigyőzelmek száma:

Baracca                       19

Ruffo di Calabria        13

Baracchini                  13

Piccio                          12

Olivari                         12

Ranza                            7

Olivari 1917. szeptember 26-án tér vissza Franciaországból, ahol kiképzésen vett részt és 1917. október 18-án egy sajnálatos balesetben, felszállás közben, repülőgépével orral a talajba csapódott és meghalt. Ez súlyosan érintette Baracca-t, mert szoros barátság fűzte pilótatársához.

Olasz ászpilóták csoportja, balról jobbra: Luigi Olivari, ismeretlen, Ruffo di Calabria, orosz ttiszt, Guido Tacchini, Francesco Baracca, ismeretlen

1917. október 1.-én közölték Baracca-val, hogy háborús érdemeinek elismeréseként őrnaggyá léptetik elő és így a magasabb rendfokozatának megfelelőan el kell hagynia a századát, hogy az osztályparancsnokságot át tudja venni. Baracca-nak nem tetszett a döntés, és panaszkodott feletteseinél, hogy nem szeretné századát elhagyni. Kérése maghallgatásra talált azzal az indokkal, hogy százada igen erős, nagy létszámú – több mint 15 pilótával rendelkezik – köztük két százados Ruffo és Constantini.

La doppia vittoria aerea - A dupla légi győzelem

1917. október 22.

Baracca újabb típusú - Spad XIII típusút - gépet kap, amelynek motorja már 200 lóerős és két géppuska van rajta.

A 12. isonzói csata előtti napokban október 23.-án kelt hivatalos jelentésben olvashatjuk, hogy Baracca őrnagy az előző napon légi csatában két ellenséges gépet lőtt le és ezzel elérte huszadik és huszonegyedik légi győzelmét. A dupla győzelmet német DFW C.V típusú gépek ellen érte el, amelyek azért érkeztek az olasz frontra, hogy segítséget nyújtsanak a szárazföldi csapatoknak, tekintettel a közelgő caporettói csatára.

Ez a légi csata egyike a legszebb fegyvertényeinek. Erről így ír:

„…12 óra 10 perckor szálltam fel szabad vadászatra és Corada – Tolmino közt portyáztam 4200 méter magasságban. 13 óra 10 perckor Tolmino-nál légvédelmi tüzet láttam. Arra felé fordulva öt osztrák-magyar gépet ismertem fel. Vadászraj volt, köztük az egyik vörösre volt festve. Vonalaink felé tartottak. Feltételeztem, hogy a mi vonalunk mögött nem támadnak meg, ezért egyiküknek közelébe férkőztem, hogy jobban felismerjem. Albatros D III volt. Adott pillanatban rám vetették magukat, kihasználva azt az előnyüket, hogy magasabban voltak, mint én. Hallottam, hogy egyszerre több géppuska tüzel rám, az egyik alig 100 méter távolságból. Miután támadásukra nem válaszoltam, süllyedő szűk fordulókkal, majd hírtelen felrántásokkal kivontam magam támadásuk alól, miközben az Idrio felett 3400 méterig süllyedtem le. Ekkor abbahagyták a harcot és visszatértek Tolmino felé. Miután meggyőződtem, hogy motorom szabályszerűen működik és nem találtak el, újra emelkedni kezdtem 4000 méter magasságig. Látom, hogy az ellenséges gépek visszatértek vonalaik mögé.

Visszatértem Korada fölé és két gépet pillantottam meg, Bainsizza fennsík felől Monte Santo felé repültek. Minthogy a légvédelmi tüzünk elmaradt, olasz gépeknek ítéltem őket. Egymás után repültek 200 méter távközzel, 3900 méter magasságban.

Kétségem támadt, hátha nem olaszok, ezért a másodikat hátulról megközelítettem, hogy nagy sebességgel csapjak le rá. Monte Cucco-tól keletre voltunk. Nem tüzelt rám, nem is igyekezett kivonni magát közelemből és így az utolsó pillanatig kétségben voltam. Vajon olasz-e? Nappal szemben repültem és nem tudtam kivenni a felségjelét sem. Hevesen felrántottam a gépemet, oldalára kerültem. A gépek gyorsan keletre fordultak és csak ekkor tudtam megkülönböztetni rajta a fekete keresztet, az ellenség felségjelét. Jól hallottam a megfigyelő géppuskájának tüzelését. Két egymás utáni buktatással kikerültem ennek a géppuskának a hatásköréből. és az előttem repülő osztrák-magyar repülőgépre vetettem magam. Ez is keletre fordul és élénk tüzet nyitott rám. Baloldalról támadtam rá és néhány másodperc múlva, mialatt 50 méterre közelítettem meg és körülbelül 60 lövést adtam le rá, ellenfelem pilótájának feje lekókadt és vezetés nélkül magára hagyva zuhant lefelé, maga mögött hatalmas füstcsóvát húzva. Azt hiszem, hogy Kobilek felé zuhant.

Nem követhettem hosszú ideig a zuhanását, mert a másik 400 méter távolságból nyomomba szegődött. Teljes gázzal feléje fordultam, mire jónak látta megfutamodni és fejre nyomva száguldott Volnich felé. Nem hagytam, meredek siklásban utána iramodtam. Amikor úgy látta, hogy nem tud tovább kitérni a támadásom elől, felvette a gépet, bevárt és oldalról tüzet nyitott rám a géppuskájával. Állandó irányváltoztatással közelítettem meg, hogy kikerüljem géppuskája tüzét és jobb oldalról 100 méter távolságból én eresztettem rá egy sorozatot. A fényjelző lövedékek mutatták, hogy jól célzom és körülbelül 40 lövés után az Albatros fejre állt, magára hagyottan kezdett zuhanni és zuhanó csigavonalban a Chiapovano völgy felé tartott. Úgy láttam, hogy Kolonec-től délre ért földet. A magasságmérőm szerint 1600 méter magasságba ereszkedtem alá, de nem láttam többé a gépet a bozóttal fedett talajon. A motorom is kihagyott, mert a kiegészítő tartályomból elfogyott a benzin, a másik tartályban pedig alig maradt néhány liter. Ezenkívül a hűtővizem is folyni kezdett. Visszatértem az Isonzo felé és kis magasságban értem el a Borgnano-i repülőteret. …”

Ekkor nyeri el végérvényesen az „ASSO DEGLI ASSI” (ÁSZOK ÁSZA) becenevet és három nap múlva újabb légi győzelem.

A két szerencsétlen német legénység Werner Zimmermann hadnagy és Ludwig Güttler hadnagy pilótákból, valamint Arthur Fischer hadnagy és Heinrich Hansberg hadnagy megfigyelőkből állt.

La ventiduesima vittoria aerea - A huszonkettedik légi győzelem

1917. október 25.

Nem sok adat van erről a győzelemről és a nap eseményéről.

A monarchia és a német szárazföldi csapatainak előnyomulását támogató ellenséges légi tevékenység jelentős megnövekedését az olasz légierő azon a csütörtöki napon már a reggeli óráktól kezdve igyekezte ellensúlyozni.

Tolmino-nál erősödik az ellenséges nyomás. Baracca öt légi csatát vív ezen a napon és az egyiket eredményesen küzdi végig. A százada elveszíti Sabelli-t, aki öt légi győzelmet aratott és Ferrero főhadnagyot Tolmino felett. Viszont Ruffo két ellenséges gépet borit lángba a Karszt felett.

Ruffo di Calabria Spad 7-es gépével. Repülőgépei oldalán mindig ott „díszelgett” a koponya

Baracca áldozata a Hansa Barndenburg C.I. 29.63 volt

La ventitreesima e la ventiquattresima vittoria aerea - A huszonharmadik és huszonnegyedik légi győzelem

1917. október 26.

Baracca Parvis főhadnaggyal együtt szállt fel és Monte Corada felett 4500 méter magasságban portyáznak.

Giorgio Pessi; bár a monarchia területén született, Giorgio Pessi úgy döntött, hogy Olaszországért harcol, és 1917-ben új identitást vett fel: Giuliano Parvis

A Bainsizza fennsík felett négy ellenséges vadászgépet pillantanak meg. Körülbelül 11 óra 10 perckor egy ellenséges gép Cividale felé fordul és innen Baracca-ék felé repül. Szembe fordulnak vele ők is. San Pietro al Natisone-tól nyugatra kezdődött el a közdelem. Ellenfelük kétüléses német gép volt. Meglehetősen gyors volt, egyrészt nagyszerű repülőtudásával, másrészt nyugodt géppuskatüzével védekezett. Több ízben csapott le rá Baracca, egészen kis távolságra közelítette meg ellenfelét, hol oldalról, hol alulról, hol felűről. A légi csata percekig tartott és közben Cucco felé sodródtak. Az ellenséges gép hírtelen fejre állt. Baracca háta mögött magasan géppuskatüzet hallott. Gyors mozdulattal fordul ki tervezett repülési irányából, egyben előre nyomja a gép orrát. Abba a hiszemben volt, hogy ellenséges vadászok támadták rá! Hátranézett és Parvis főhadnagy géppuskája szólalt meg felette. Felűről támadt a német gépre, míg Baracca hátulról lőtt rá. Ellenfelük a menekülés közben kigyulladt és zuhanni kezdett. (A repülőgépet Parvis főhadnagy lövései gyújtották fel Baracca szerint, ezt a győzelmet mégis megosztva, kettőjüknek könyvelik el)

 Giuliano Parvis barátjával és kollégájával, Giovanni Sabelli-vel együtt a Santa Caterina reptér hangárjainak közelében. Repülőgépe oldalát a fekete félhold díszítette

Erre a napra jutott még egy légi csata. Baracca 12 óra körül 4600 méter magasságban cirkált. Parvis főhadnagy még mindig a kíséretében volt. Ekkor egy repülőgépet pillantott meg Faedis felé. Hosszú ideig követték, de nem tudták utolérni, és csak akkor csaptak le rá amikor a német gép visszafordult. A változatos légi csata Faedis légterében kezdődött és folyamatosan tolódott San Pietro al Natisome felé. Ellenfelük elkeseredetten védekezett. Baracca sokszor csapott le rá oldalról, ekkor 50 méterre közelítette meg az ellenséges gépet. Két ízben is hallja, hogy gépét eltalálták az ellenség géppuskájának lövedékei. Parvis főhadnagy szintén határozott győzni akarással támadja a német gépet. Annak pilótája már láthatóan megrendült Baracca és Parvis szűnni nem akaró rácsapásaiktól. Baracca újból támadt és bal oldalról jól ülő sorozatot engedett rá. Az ellenséges gép égni kezdett, egyre meredekebb csigavonalban közeledett a föld felé és az utolsó 2000 métert már lángokba borulva zuhanta végig. Masseri Gabrovizza környékén csapódott a földbe.

Baracca 200 méter magasságban fordult Cividale felé. Elfogyott a benzinje és leszállásra kényszerült. Natisone melletti kis réten szállt le.

A Spad-ját négy géppuskalövedék érte, az egyik gyújtólövedék volt és a szárny kitámasztódúcát érte, a másik a motort találta el és szétszakította az olajvezeték csövét, majd átlyukasztotta a benzintartályt. Egyik lövedék a légcsavart, egyik pedig a szárnyat érte. A légi csaták folyamán körülbelül 150 lőszert lőtt el.

L'abbandono del campo – A tábor elhagyása

1917. október 27.

A Commando Supremo (Legfelsőbb Parancsnokság vagy Főparancsnokság) 1917. október 27-én elrendelte a San Caterina-i repülőtér kiürítését. A következő napon október 28.-án viharos szélben, csapkodó esőben, alacsonyan lógó esőfelhők alatt repültek át Baracca századának Spad-jai Pordenone-ba.

Baracca-n eluralkodott a csalódottság és a mély fájdalom a következő napokban, amit egy intenzív és fájdalmas levélben fejezet ki anyjának Paolina-nak november 4-én:

„...27-én délután megérkezett a parancs, hogy azonnal hagyjuk fel táborunkat. Óriási munka három év állandó ottlét után! Egész éjjel nem aludtam, a közelben dörgött az ágyú, tombolt az eső és a rossz idő. 28-án délelőtt az ellenség Udine kapujában állt. Az egész századomat a vihar miatt alig 100 méter magasságban a felhők szintje alatt, dühödt széllel borított vihar közepette repítettem új táborhelyünkre. Campoformido összes repülőtere égett, magas füstfelhők, Udine raktárai égtek, minden égett! A genova-i lovasság egyik százada védte a táboromat. Én voltam az utolsó, aki távozott. Bizonytalan voltam, hogy elhagyjam-e a gépemet, vagy lovamra szálljak, hogy megtámadjam az ellenséget. Felgyújtottuk az összes hangárunkat sok szállíthatatlan repülőgépet. Benzinhordókkal felgyújtottam a kis házunkat, és amikor minden lángokban állt, én is repülőbe szálltam a szakadó esőben, a diadalaink mezőjének elhagyásának fájdalmától megtört szívvel.”

Baracca felszállás után rácsap az Udine felé közeledő ellenséges oszlopokra, beléjük géppuskázik és csak azután repül visszafelé Pordenone irányába.

Pordenone-ban csak pár napot tartózkodik a század, mert innen is kénytelen hátrább települni. Előbb Arcade-be, Treviso közelébe, majd tovább Padovába.

La venticinquesima e la ventiseiesima vittoria aereaaerea - A huszonötödik és huszonhatodik légi győzelem

1917. november 6.

Erről az esetről így írt édesanyjának levelében:

„…Néhány napi pihenő után 6-án reggel szálltam fel. Parvis főhadnagy kísért. Az idő meglehetősen jó volt, elememben éreztem magam, hogy „tisztára seperjem” az eget. 10 óra 30 perckor ellenséges vadászokat találunk Portogruaro felett. Egyet közülük én támadok meg, Parvis egy másikat. Parvis ellenfele rövid légi csata után elmenekült Latisassa felé, az enyém a támadás hevességétől meglepve, süllyedő fordulatokkal igyekszik menekülni előlem. Rövid géppuskasorozatokat eregetek rá, lesüllyedtünk már a fák magasságába. Mintegy 50 méter föld feletti magasságba, én állandóan szorosan rajta vagyok, majd ellenfelemet egészen leszorítom a földre, ahol szétzúzódik. A legszebb légi győzelmem egyike!

…Félórával később, Parvis kíséretében, Aviano környékén repültem és újabb két ellenséges repülőgépet láttam, lépcsőben egymás mögött. Conegliano felé tartottak. Két vadász kísérte őket, de nagy távolságból. Közeledtünk hozzájuk. Megtámadom az egyiket, de támadásomat nem kíséri szerencse. A rövid sorozat után elfordultak, a másik gépre támadok ezután. Tüzelek rá addig, amíg 50 méter távolságra nem érek hozzá. Jól lőttem, hulló falevélhez hasonlóan zuhan lefelé és közel Conegliano-hoz csapódik a földhöz.”

Négyesi és Rénói báró Szepessy-Sokoll Rudolf főhadnagy ászpilóta

Aznap Baracca a híres Flik 41/J, a Brumowski század két vadászgépével találkozott. Az egyik gép pilótája a híres Négyesi és Rénói báró Szepessy-Sokoll Rudolf főhadnagy volt, aki előző nap vált ötödik győzelmével ászpilótává, kísérője Radames Iskra őrmester pilóta. Baracca lekötötte a vezérgépet, amíg kisérője – Parvis – az osztrák-magyar vezérgép kisérőjét támadta. A légi harcban mindkét osztrák-magyar gépet lelőtték, Szepessy-Sokoll Rudolf főhadnagy mellkaslövést kapott, és landolás után belehalt a sérülésbe.

Parvis ellenfelét a földre kényszerítette, aki olasz területen kényszerleszállást hajtott végre. Nem sérült meg és olasz fogságba került. Az olasz visszavonulás kaotikus helyzete ellenére Baracca és Parvis nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy ajándéktárgyakat szerezzenek a lelőtt gépekről, így a lezuhant német géphez hajtottak. Az osztrák-magyar vadászgép nem volt elérhető helyen, mert az osztrák élcsapatok már elérték a roncsot.

Négyesi és Rénói báró Szepessy-Sokoll Rudolf Albatros gépének azonosítószáma 153.54, Radamas Iskra Albatros gépe pedig a 153.08 volt

A német gép egy DFW C.5 típusú gép volt. Személyzete: Walter Schroeder őrmester pilóta és Albrecht Binder hadnagy megfigyelő.

Szepessy-Sokoll Rudolf lelőtt gépe

Szerző: Rangel István

Folytatás következik!!!