Mostanában úgy esett, hogy több időm van utazni így megkezdtem Magyarország várainak megismerését. Gyerekkorom óta vonzódom eme kőépítményekhez. Egyenlőre csak a Budapestről egyszerűen elérhetőket veszem sorba, de remélem jövőre távolabbiak is sorra kerülnek majd. Ennek sorába tartozik Csesznek vára is.
A legenda szerint a Garaiak uralták azt a vidéket, ahol ma Csesznek erőssége áll. A nagyúrnak volt egy szelídített disznója, amelyet Cseszneknek hívtak. A mai várhegy aljában élt egy szörnyűséges kígyó, amely egy rettenetes napon elragadta Csesznek, a disznót. A nagyúr kondása nem mert ura elé járulni, és jelentenie, hogy a kedvenc sertése eltűnt, ezért nyomban a keresésére indult. Hamarosan rá is akadt a csúszómászó üregére és behatolt oda, majd egy szörnyű küzdelemben megölte a fenevadat. Garai ez után várat emeltetett a kígyó barlangja fölé magasodó sziklaszirtre és kedvenc disznaja után Csesznek nevezte el. Erre az óriáskígyóra emlékeztet a legenda szerint a Garaiak címerében található kígyó is.
Valójában a cseszneki vár története egészen a tatárjárást közvetlenül követő időszakra nyúlik vissza, amikor is egy nagy várépítési láz söpört végig a magyar királyság területén. Minden magára valamit is adó nemes jól védett kővárat építetett, hogy egy a legközelebbi dúlás esetén sikerrel tudja megmenekíteni családját és ingó javait. Ezt nem csak jól felfogott érdeke, hanem a királyi támogatás is segítette. Így tett Bána Jakab királyi kardhordozó, aki valamikor az 1260-as években emelte a Csesznek fölé magasodó hegyen erősségét. Később a hely neve miatt a család neve Csesznekire, illetve egy másik birtokuk után Rédeire változott. Ekkor a vár nem volt nagy, egy, vagy két toronyból és azokat összekötő falakból állt, illetve kilenc falu tartozott alá. Az erősség első okleveles említése 1281-ben történik. Az Árpádokat követő zavaros időkben a Csákok kezébe került, akik 1315-től birtokolták Cseszneket. 1323-ban egy jogvita után egy másik család birtokába került, akik azonban nyomban eladták a Csákoknak 100 ezüst dinárért és egy faluért. Hogy ez azért történt meg, mert amúgy sem tudták volna birtokba venni és így némi javakért lemondtak arról, amit amúgy sem tudtak volna birtokba venni, arról nem szól a fáma. Miután Károly Róbert hatalomra került, és legyőzte az országot uraló nagyurakat, így a Csákokat is Csesznek királyi birtokká vált 1326-tól, és az is maradt egészen 1392-ig, amikor Zsigmond egy ügylet révén elcserélte és így jutott a Garaiak birtokába. Ekkor a várhoz tartozó uradalom már harmincegy falut számlált. A Garaiak jó üzletet kötöttek, hiszen az övék volt a közeli Somló és Ugod vára is a hozzá tartozó birtokokkal együtt. A három vár és a hozzá tartozó területek egyben már egy igen szép területet jelentettek, melynek központjává Cseszneket tették meg. Ez nem volt véletlen, hiszen az erősség több fontos utat, így a Veszprém és Pápa között húzódott is ellenőrizte, ráadásul a környék erdejei vadban igen gazdagok voltak. A Garaiak nem felelt meg a korábbi szegényes erősség, és ezért az 1410-es években annak átépítésébe és kibővítésébe fogtak. Gyakorlatilag ekkor alakult ki a várat ma is jellemző nagy épülettömb. Ekkor a vár belső magja két nagy toronyból, egy négyszögletesből és egy ötszögűből állt. Amelyet, ahogy korábban is falakkal kötöttek össze. Ezen belül több épületet is emeletek, amelyek egyikében került kialakításra a ma is látható ciszterna. Ezt az épületegyüttest egy külső fallal vették körül, amelynek vonalát a mai is látható félkörívű bástya törte meg. A várba egy felvonóhídon keresztül lehetett bejutni. A vár jellegzetes különálló tornya is lehet, hogy ekkor épült, de az is lehet, hogy csak a XVI. században. A Garaiak nem sajnálták a pénzt, és Budáról hozattak kőfaragókat, amelyek munkáját az azóta előkerült számos faragvány is bizonyít. Ekkor nyerte el a vár egy reneszánsz kori lovagvárra emlékeztető arculatát. A XV. század elején a várat közösen birtokolta két Garai testvér Miklós, aki nádor is volt és János.
1429-ben meghalt János és halálért nejét, Hedviget egy mazóviai hercegnőt vádoltak. A gyilkosság mellett több vád is felmerült, többek között házasságtörés is, és kerítés is, amelynek szenvedő alanya, saját lánya Katalin volt, akit jegyese Bebek Miklós helyett egy osztrák nemesnek közvetített ki. Mint főnemesek esetében szokás, maga a király, Zsigmond ült törvényt. A bíróság minden vádpontba elmarasztalta Hedviget és vagyonelkobzásra és életfogytiglani börtönre ítélte, melynek végrehajtását Garai Lászlóra, Miklós nádor fiára bízták.
1482-ben a Garai család férfiágon kihalt és a birtok ismét a királyra szállt. Mátyás ekkor Szapolyai Istvánnak adományozta. 1527-ben a birtok ismét a királyra, az ekkor uralkodó Habsburg Ferdinánd kezébe került, aki Török Bálintnak adta és az övébe is maradt, annak ellenére, hogy később a Szapolyaiak Ferdinánd pártjára álltak. Később, amikor török Bálint az Egri csillagokból megismert módon az isztambuli Hét torony vendégszeretetét élvezte a vár ismét a királyi birtokká vált, de nem sokáig, mert 1542-ben azt az egri főkapitány Csaby István kapta meg. Azonban a család vagyona kevés volt, hogy egy ilyen várat megfelelő őrséggel lássa el, miközben a török terjeszkedés is egyre fenyegetőbbé vált a környéken. 1552-ben Veszprém elesett, és így Csesznek már közvetlenül is ki volt téve a török fenyegetésének. Ebben az időszakban jelentős építkezések zajlottak, amely a vár korszerűsítését célozták. A vár felső szintlét megmagasították, gyakorlatilag a felső vár két tornyát összekötötték, majd ágyúlőréseket vágta beléjük, illetve a vár többi részébe is. Ekkor az 1550-es években a király fizette a vár katonaságát, amely 50 gyalogosból és 20 lovasból állt. Az előrelátás kifizetődő volt, mert 1561-ben egy török portyázó csapat váratlanul megrohanta az erőséget. Azonban a várkapitány Wathay Lőrinc és emberei résen voltak. Noha törököknek sikerült betörnie a külső várba, a védők ellentámadása hamarosan kiszorította őket. Az esetet a sümegi várkapitány egy levélben a következő módon örökítette meg: „Cseszneket meg akarták lopni az terekek és az külső várat megis vették volna, de osztán ki is verték őket belőle.” Wathay egy rövid időszaktól eltekintve, amikor is mások ármánykodása miatt leváltották, egészen 1573-ig töltötte be a vár kapitányi címét, amely ekkor már a végvár rendszer része volt. Sikeres pályafutását egy sajnálatos baleset vetett véget. Fia, ferenc leírása szerint aki ekkor a fehérvári alkapitány volt a következő történt: „mikoron írtak volna 1573. esztendőben szegény atyyám vigan lakván gyakran cseszneki vitézlő néppel (mivel igen vígan lakó ember volt), egy üdőközben, úgymint Szent Péter-Pál napján, Szent Jakab havában azaz július 6-án. Jókedve levén, szeginy az alsó várban a felső kapunál, az istálók ajtaja előtt egy ott álló tarackot ki akart volna lütetni és az pattantyús mondta volna, hogy régi a töltés volna a tarackban, és nem merné kilüni, ő maga, megszidván a pattantyúst, hajlott az vállára és úgy mindketten a kanótot fogván bevágták volna a tarack gyújtólikában, mindjárt elszakadozott az tarack és mind az kettő szörnyen egölte, magokat is elszaggatván. És szegénynek lett halála. Másodízben való cseszneki kapitányságának kilencedik esztendejében.”
Az 1570-es években Guilio Turco – több más dunántúli várral együtt felmérte Cseszneket és rajzott is készített róla. Az akkori állapotáról ez az ábra tanúskodik. 1594-ben egy erőteljes török támadás nyomán elesett Győr, és így Csesznek helyzete is tarthatatlanná vált, ezért őrsége kiürítette. Az elhagyott várat a török nyomban birtokba vette, de nem örülhetett neki sokáig ugyanis a császári csapatok négy év múlva visszafoglalták.
1635-36-ban a vár és a hozzá tartozó birtok az Eszterházyak birtokába került, akik bakonyi birtokaik központjává tették. A Rákóczi-szabadságharc idején a kurucok 1705-ben bevették a várat és négy éven keresztül birtokolták. Miközben innen sikeresen ellenőrizték a Székesfehérvár és Győr közötti utat élelmiszert és hadianyagot tároltak benne, no meg néhány labanc hadifoglyot. 1708-ban erődítési munkálatokat folytattak a váron, még épen időben. Hamarosan császári csapatok jelentek meg a vár alatt Heister generális parancsnoksága alatt és ostrom alá fogták azt. A csekély várőrség azonban szembe szállt vele. Erre minden okuk megvolt, mint azt Eszterházy Antal kuruc generális Szegedy bBlint várkapitánynak írt levele is bizonyítja: „életét ls becsületit szereti, a várat jó capitulatio nélkül feladni ne merészelje” Ennek jegyében a várőrség dacolt a császári túlerővel, amely hamarosan az ostrom feladására kényszerült, amiről eképpen írt Bercsényi Miklós: „Haiszter feles németje hagyta alatta fogát”. Aztán 1709-ben egy újabb támadás már sikeres volt és a kurucok kénytelenek voltak feladni Cseszneket. Ekkortól a vár katonai szerepe megszűnt.
Meglepő módon a Cseszneki vár viszonylag épségben vészelte át a Rákóczi-szabadságharcot és azt követő éveket, amely annyi várunk végzetét jelentette. 1740 körül a vár birtokosa Eszterházy Ferenc Barokk kastélyá építette át. A család valamikor a XVIII. század végéig lakott ott, majd a kényelmesebb rédei kastélyba költözött. A vár azonban továbbra is megmaradt, de ez után már csak gazdasági célokat szolgát. Lakói ezek után már csak szolgák és néhány lator volt, akiket a tömlöcben őriztek. Az úr vigyázó szeme nélkül, azonban Csesznek lassú romlásba kezdett, amelyet egy 1810-es földrengés majd egy 1820-ban bekövetkezett tűzvész pecsételt meg, amelyet egy villámcsapás okozott. A két természeti csapás nyomán a vár romba dőlt, ami nem sikerült a töröknek és a németnek a természet bevégezte. 1828-ban már csak egy elhagyott romként írtak róla
Azonban a vár még így romos és elhagyott állapotában is impozáns látvány nyújtott, amire természetesen a régészeken kívül a turizmus is felfigyelt. Ma Csesznek, talán nem véletlenül kedvelt kiránduló célpont, amit segít a az 1970-es években megkezdett állagmegóvási program is.
Egy apró érdekesség a várral kapcsolatban, hogy Radványi Géza a Valahol Európában külső jeleneteit is ítt forgatta.
Én Zircen keresztül közelítettem meg Cseszneket, ahonnan csak pár percnyi autóút a vár, ha éppen nem építik a faluba vezető utat. Igy most egy kis kerülőt oltunk kénytelenek beiktatni. A reggeli busszal mentem, ami érinti Csókakő várát is de sajnos most azt nekem ki kellett hagynom, de aki teheti ejtse útba azt is, szerintem belefér egy napba mindkét várát. A vár megközelítése nem bonyolult, hiszen a hegy tetejét uraló építmény más messziről látszik. A vár alatt egy fizető parkoló működik, ahol alkalmanként 300 Ft-ért lehet hagyni a kocsit, ehhez jön még a vár belépője, ami a mai viszonyok között szintén nem drága, 700 Ft. Ezért a pénzért egy átlagos utazónak lehetősége van egy- másfél óra alatt bejárni a vár romjait. A romokon kívül egy minimális kiállítótér is része a múzeumnak, ami azonban alig egy terem és képeken kívül csak fegyvermásolatok találhatóak benne. Igazából a vár, a történelmi hangulat és a hegytetőről való Pazar panoráma miatt érdemes felkeresni a várat, illetve aki nem fél egy kis erdei túrától érdemes felkeresnie a környék lélegzet elállítóan szép szurdokait, de az már egy másik történet, ami nem témája ennek a blognak…
Források:
-Csorba Csaba: Regélő váraink (Magyar Könyvklub 1997.)
-Vártúrák kalauza II. – Dinántúli várak és vártúra útvonalak (Budapest 1976,)
-Kirándulás a történelembe blog
Ambasa
