Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
- William Urban: A Teuton lovagok - A lovagrend hadtörténete (Gold Book 2003.)
- Hahner Péter: A Bastille bevétele (Kossuth - Népszerű történelem 1985.)
- Colin Simpson: A Lusitania elsüllyesztése (Európa 1979.)
- Sugár András: A budai vár és ostromai (Zrínyi 1979.)
- Boldizsár János Tibor: A Csepel D-344 honvédségi tehergépkocsi és változatai (Magyar Hadi- és Gépjárműtechnikai Közhasznú Alapítvány 2013. Autómúzeum könyvek)
- Steven J. Zaloga: T-26 Light Tank - Backbone of the Red Army (Osprey New Vanguard 218. 2015.)
- Robert Kershaw: Ejtőernyősök (PeKo - Hadiakadémia 2024.)
- Szokol Tibor: A levegő királya - A Jumbo legendája (Üdítő 1999.)
- Széll Szilvia: Vonatok - A vasúti közlekedés története (Kossuth 2018.)
- Frederick Forsyth: A háború kutyái (Magyar Könyvklub 1997.)
*****
- William Urban: A Teuton lovagok - A lovagrend hadtörténete (Gold Book 2003.)
Egy kedvenc érdeklődési területem a középkor, és ennek szerves része a lovagrendek, ezeken belül is a Johanniták és a Teutonok, a Templomosok kevésbé, mert sajnos annyira elcsépelték, mint témát, hogy az számomra már túlzás lett. Egy szerencsés véletlen folytán sikerült hozzájutnom ehhez a könyvhöz, amely jelenleg sajnos vagy beszerezhetetlen, vagy csak irreális áron.
A könyv formátumáról nem nagyon tudok nyilatkozni, mert csak elektronikus formátumban sikerült hozzájutnom. 13 fejezetben 336 oldalon ismerhetjük meg a rend részletes történetét XII. század végétől a XVI. századig és érintőlegesen a tovább élését napjainkig. A könyv egy képmellékletet, számos térképet, a nagymesterek jegyzékét és a fontosabbaknak két mondatos ismertetését tartalmazza egy névmutató és irodalomjegyzék mellett.
A könyv gyakorlatilag a Rend történetét 1198-as alapításától az 1525-ös bukásáig követi nyomon. Megismerhetjük a szentföldi, magyarországi, de itáliai és németországi korai történetét, majd a baltikumi tevékenységét. Urban nagyon jó, közvetlen stílusban ír, de oda kell figyelni rá. Objektív szemlélő, megpróbálja megértetni, hogy nem a mai értelmünkkel kel szemlélni múltbéli cselekedeteket, és nem helyes a mai logikánk szerint leegyszerűsíteni az események történését. Nehéz téma hiszen ez a középkori történet az idők folyamán állandóan az aktuális politika a saját szemszögéből annak megerősítésére használta fel, legyen szó a németekről, amikor meg akarták indokolni a keleti terjeszkedésüket, legyen szó a lengyelekről akik igazolva látták a németek elleni küzdelmüket, vagy az oroszokról, akik bizonyítva láttathatták a nácik faji felsőbbrendűség érzésükből eredő kegyetlenségét. Urbannak ebben a közegben kell egyensúlyozni és egy valós képet kialakítani. Nekem a Kis lovag, vagy a Jégmezők lovagja hátterével, a könyv német szemléletűnek tűnik, hiszen bemutatja, hogy nem csak a németek játszottak nem tisztességesen, hanem az ellenfeleik sem voltak jobbak, de ez nem elfogultság, hanem pont az objektivitás. És természetes, hogy egy német történetet a német szemszögből ír le, hiszen ez róluk szól, ők a főszereplők, a többiek a statiszták. Ez a pl. jól kijön, a magyarországi történet leírásánál, hiszen ezt nekünk nagyon nem így mesélték el mostanában, ami amúgy igaz is a saját szemszögünkből, és az itt leírt történet, meg igaz a Rend szemszögéből. És a könyv pont ezért jó.
Ez egy nagyon jó könyv, a szerző kiszólásai miatt a stílusa is jó, de olvasásakor oda kell figyelni. A jegyzetek is jók, sok a térkép, ami jó, az viszont, hogy a benne lévő feliratok gót betűsek egy hiba volt., talán a könyv egyetlen negatívuma, de ez viszont eléggé nehézzé teszi az események térbeli követését.
Én élveztem a könyvet, pont azért, amit szeretek, mert az író képes volt a kívül álló szemszögéből elmesélni egy történetet. Szerintem ez egy nagyon jó könyv, amit csak ajánlani tudok, mindenkinek, akiket érdekel a középkor, a keresztes háborúk kevésbé ismert területe, a lengyelek, a németek és balti népek története. Azoknak akik nem csak megismerni, de megérteni is szeretnék a középkor világát.
- Hahner Péter: A Bastille bevétele (Kossuth - Népszerű történelem 1985.)
A youtube-on számos Hahner Péter előadás található, amelyeket én nagyon kedvelek. Ezek az előadások egyszerre könnyedek, érdekesek. Pont az egyik ilyen előadása erről szólt, ahol megemlítette, az immár negyven esztendős könyvét. Megmondom el kezdett érdekelni, hogy egy másik rendszerben írt könyve mennyire aktuális még ma is ennek a nagyszerű történésznek.
A könyv a sorozatnak megfelelő formátumú, kis alakú, kemény táblás, 220 oldalas kiadvány. A könyv három nagyobb fejezetből és a szokásos képmellékletből áll. A könyv egy bevezetővel kezdődik, ahol bemutatja a helyszínt. A következő két fejezetben egy történelmi hátteret vázol fel amelyben bemutatja a rendszer és magának Franciaországnak a válságát. A következő fejezet egy napló gyakorlatilag, ahol egy hét eseményeit követhetjük napról napra július 11. és 17. között. Ez után egy zárszó és a szokásos jegyzetek és irodalomjegyzék következik.
Maga a könyv olyan mint Hahner Péter előadásai egyszerre nagyon tömény és érdekes. Nem könnyű olvasmány, mivel rengeteg szereplő jelenik meg a történetben. Ugyanakkor a sok apró részlet nagyon színessé, emberközelivé teszi az egész leírást. A népszerű történelem sorozat könyveinek nagy része nem ideológia mentes, hiszen a rendszer politikai kiadójának gondozásában jelent meg. Azonban Hahner Péter írásán ez egyáltalán nem látszik. ez egy olyan könyv amely a mai napig megállja a helyét. természetesen van benne osztályharc, de a francia forradalom, akár hogyan is nézzük a harmadik rend felemelkedéséről és a hatalomba való kerülésének kikényszerítéséről szólt.
Összességében ez egy nem könnyű, elég tömény, részletes, de ugyanakkor érdekes olvasmány. A kis mértéhez képest rengeteg ismeret van benne összesűrítve. Csak ajánlani tudom.
- Colin Simpson: A Lusitania elsüllyesztése (Európa 1979.)
Valamikori réges-régi emlékképem, hogy a magyar televízióban volt egy dokumentum sorozat a Lusitania elsüllyesztéséről. Gyakorlatilag Antal Imre mesélte el könyvet és néha közbe bevágtak korabeli tengeralattjárós felvételeket, amelyben az volt a mókás, hogy ugyanazon felvételeket mutatták felmerülés és lemerülés közben, csak visszafelé vetítve. Természetesen valamikor réges régen már olvastam ezt a könyvet, így ideje volt felfrissítenem az emléket.
Maga a könyv az Európára jellemező igényes kiadás. Kis alakú, kemény táblás 340 oldalas könyv egy képmelléklettel. A könyv bevezetőből, 19 fejezetből és a jegyzetekből áll, amely nem gépies átvétel, hanem tartalmazzák Jeszenszky Géza lektor magyarázó megjegyzéseit is.
Kicsit nem az volt amit vártam. én egy hagyományos könyvre számítottam, ahol leírják a hajó előtörténetét, magát a katasztrófa eseményeit és a következményeit. Ehhez képest, ugyan tartalmazzák ezeket a könyv, de nagyon nagy hangsúlyt kap benne a politikai, jogi és a kém vonal. nagyon részletesen kerülnek kifejtésre ezek az események és engem annyira nem is kötöttek le. Bevallom sokszor elvesztem a temérdek névben. Ugyan úgy számunkra kicsit érthetetlen lehet - mivel nem vagyunk jártasak az angol-szász jogban - az amúgy ilyenkor szokásos jogi eljárás. Ráadásul azt éreztem, hogy a könyv nem is igazán az eseményről szól, hanem inkább egy politikai bírálat a brit politikai. és katonai vezetés felé. Sok rossz dolgot el lehet mondani Churchill-ről, de az író a könyvben számos alkalommal igyekezett olyan látszatot kelteni, mintha az események teljes felelőssége az ő vállait terhelnék, amikor inkább csak tehetséges politikusként próbálta kihasználni azt. Ezért számomra aránytalan volt a könyv, kevésbé szólt arról, amire kíváncsi voltam és sokkal inkább olyanról, ami kevésbé. Jellemző, hogy az elsüllyedés után nincs egy összegzés az áldozatokról. Ennek ellenére, magát az eseményt jól és részletesen írja le, és természetesen önmagában az azt követő eljárás is érdekes. Ami engem zavart az a véleményem kialakításának eléggé átlátszó terelése, olyan dolgok felemlegetése, amelyek a szerző szerint sem igazoltak.
Összességében, annak ellenére, hogy nem azt kaptam, amit vártam, egy érdekes könyv, de nem könnyű olvasni a sok apró, és szerintem néha félrevivő, felesleges részlet miatt.
- Sugár András: A budai vár és ostromai (Zrínyi 1979.)
Már gyermek korom óta szeretem a várakat, és az elmúlt években rákaptam a Zrínyi, egykori várak sorozatának az olvasására. Be is szereztem belőlük néhányat, olyan erősségekről, amelyek jobban érdekelnek. Szerencsére ezeknek a könyveknek a nagy része az antikváriumokból kedvező, már 1000 Forint alatti áron be lehet szerezni, de egy-két ritkább példánya azért már több ezrest is kóstálhat.
A könyv formátuma, bele illik a sorozat többi kötete közé. Kis alakú, négyzetes, kemény táblás, mint egy 360 oldalas, gazdagon illusztrált kiadvány. A könyv 4-20 oldalas fejezetekre oszlik, amelyekből megismerhetjük jó részt Buda és részben Pest erődítményének történetét, illetve Budapest 1944-45-ös ostromát. Ezen kívül néhány fejezet a budai vár átépítéseit ismerteti.
Eddig ebből a sorozatban eddig Csorba Csaba és Kecskés László 1-1 könyvét olvastam el. Hozzájuk képest Sugár András stílusa nekem jobban be jött. Gördülékenyebb, olvasmányosabb. Sok ismeretett közöl, mégis érthetőbb, számomra kevésbé száraz stílusban. Nagyon sokat foglalkoztam Buda 1686-os ostromával, így ez a rész nekem nem volt annyira ismeretlen, de érdekelt a többi kevésbé ismert korábbi is. Szerencsére ez a könyv ezeket nagyon jól összefoglalja, ráadásul, a szerintem teljesen elhanyagolt Pest város ide vágó történetéről is szól. A második világháborús rész az egy kötelező kőr, szerintem úgy is sikerült. Hibát a könyvben annyit találtam, hogy Buda 1686-os és 1849-es ostrománál két térképet felcseréltek, illetve szintén 1849-nél közölt katonai létszámadatoknál, le maradtak számok, így azok teljesen értelmezhetetlenek.
Nekem ez a könyv tetszett, sokkal jobb volt, mint amit vártam. Jól foglalja össze a Buda és Pest erődjének történetét, mind katonailag, mind kisebb részben építészetileg is. Csak ajánlani tudom.
- Boldizsár János Tibor: A Csepel D-344 honvédségi tehergépkocsi és változatai (Magyar Hadi- és Gépjárműtechnikai Közhasznú Alapítvány 2013. Autómúzeum könyvek)
Az én korosztályomnak, akit érdekel valamilyen szinten érdekel a hadsereg és a haditechnika, a D-344-es egy fogalom, maga a nosztalgia. Egy jelkép, a Magyar Néphadsereg maga, minden erényével és avittságával együtt. Így borsos ára ellenére, nem csoda, hogy egy idő után ez a kiadvány is a könyvespolcomra került.
Maga a könyv egy szép kiállású, nagy alakú, kemény táblás, gazdagon illusztrált 130 oldalas minőségi kiadvány. Nem szigorúan véve a kötet három részre oszlik, ahol az elsőben a kifejlesztését, a másodikban alkalmazás címén a különböző felépítményeket, és a harmadikban, magában a járműnek a részletes műszaki leírását találjuk meg. A kiadványt néhány táblázat és dokumentum fotókópiája zárja.M
Ez egy igen igényes alapos, precíz munka, ugyanakkor műfajánál fogva igen száraz műszaki leírás. A könyv számos gyári és katonai forrást használ. Maga a könyv szöveg anyaga nem túl sok olyan 30-40 oldal lehet. A könyv igazi erénye a fantasztikus képanyaga. Ezek jó részt száraz műszaki leírások, amik valószínűleg az eredeti leírásokból származnak, de azon sem lennék meglepve, ha a szerző írta volna, hiszen ha valaki sokat olvas ilyet, automatikusan rááll a keze az ilyen szövegek leírására.
Érdekes és talán egyetlen hiányossága a könyvnek egy összefoglaló műszaki táblázat. A könyvben számos adattáblázat található, külön a felépítményekről, a motorról, a darabszámokról, a változatokról, de még a hidakról is, de nincs benn olyan, ami a pl. a menettulajdonságokat foglalná össze. A szövegben megtalálhatóak sebességi adatok, de pl nincs benne a tüzelőanyag kapacitás, a hatótáv, a fordulókőr, a terepjáró adatok és hasonló fontos, érdeklődésre számot tartó paraméterek. Furcsa hiba, a könyv - hangsúlyozom - minden másra kiterjedő alapossága mellett.
Szerintem ez egy nagyon fontos könyv. Tisztelgés a magyar ipartörténet egy apró, de igen fontos eleme előtt. Nagyon jó, hogy megszületett. Csak ajánlani tudom, mindenkinek, akit nem riasztanak vissza a száraz műszaki leírások, viszont érdeklik a járművek, vagy épen a Magyar Néphadsereg.
- Steven J. Zaloga: T-26 Light Tank - Backbone of the Red Army (Osprey New Vanguard 218. 2015.)
Sekélyes angol tudásom miatt, ritka az, hogy én megpróbálom magam átrágni egy angol könyvön, de néha előfordul. Egy cikk megírása miatt, most még is rá szántam magam.
Maga a könyv, vagy inkább füzet alig 48 oldalas, gazdagon illusztrált közepes alakú, puha táblás kiadvány. Jellemző rá minden, ami az Osprey New Vanguard sorozatát jellemzi.
Maga a könyv egy összefoglaló a típusról, ami tartalmazza az előtörténetét, a szerkezeti leírását, a változatát, és az alkalmazását. Maga a szöveg tisztán nincs 20 oldal, és amiben bíztam egy egyszerű angollal íródott. Nincsenek benne bonyolult összetett mondatok, így tényleg egy egyszerűbb angol nyelvtudással is olvasható, ha van valakinek némi háttér tudása, hogy értelmezni tudja az olvasottakat. A tartalma jó, de pont annyi, ami belefér 20 gépelt oldalba. Se több, se kevesebb, de azt szerintem jól használja ki, más írásokkal ellentétben egyáltalán nem önismétlő. A könyv igazi erőssége az illusztrációk és a képanyag, amely nagyon sok érdekes képet tartalmaz
Szerintem ez egy terjedelmét nagyon jól kihasználó füzet, amely még egy egyszerűbb angol nyelvtudással is élvezhető. Csak ajánlani tudom.
- Robert Kershaw: Ejtőernyősök (PeKo - Hadiakadémia 2024.)
Elégé elfogult vagyok Kershaw-val kapcsolatban, az egyik legjobb tollú, modern hadtörténésznek tartom. Így nem nagyon volt kétség, hogy beszerzem ezt a könyvét még a borsos ára ellenére is.
Maga a könyv kis alakú, keménytáblás, mintegy 220 oldalas kiadvány a PeKo-tól megszokott, igényes kivitelben. A mű a a bevezetés és az utószó között egy tucat, 15-40 oldalas fejezetre oszlik, amely időrendben követi a légideszant csapatok fejlődését. A kötet függelék, irodalomjegyzék és egy 33 képet tartalmazó képgyűjtemény zárja.
Mint írtam nagyon kedvelem Kershawt és ezért az átlag feletti elvárásokkal fogtam neki a könyvnek. Anno a páncélosok történetét feldolgozó könyve megjelenésekor volt olyan amatőr blogger, aki megkérdőjelezte a hozzáértését, hiszen egy ejtőernyős, hogy írhatna a harckocsizókról. Szerintem nagyon is jó könyvet tett le akkor az asztalra, hiszen mint katona tudott beszélgetni, mind a saját, mind más országok katonáival. Nos ennél a könyvnél is ezt a formát követte. Kershaw egyszerre próbálta meg felvázolni a fegyvernem/csapatnem történetét, miközben az elbeszélését nagyon sok interjúkból idézett visszaemlékezéssel fűszerezte.
Kershaw gyakorlatilag a saját fegyvernemének/csapatnemének a történetét írta meg, és hát szerintem ez nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt. Míg a harckocsizókkal szemben tudott kívülálló lenni, itt ez nem sikerült. Érzésem szerint a szerzőnek gyakran fontosabb, volt a bajtársai - legyenek azok a világ bármely hadseregében, akár az ellen oldalon - elit, különleges jellegét kihangsúlyozni, mint megírni ennek az érdekes csapatnak a fejlődéstörténetét. Ráadásul, ami Kershaw írói erénye, hogy szót tud érteni más nemzetek katonáival és interjúkat tud velük készíteni itt egy kicsit hátrányává is vált, hiszen ez a könyv gyakorlatilag az amerikai, a brit, a háború utáni francia, a német és a szovjetet légideszant csapatokról szól, a hol említés szintjén megjelenek a belgák, az izraeliek és az olaszok, de gyakorlatilag ennyi. Számomra szintén érthetetlen, hogy pusztán egy frappáns befejezés érdekében, az utolsó fejezetben, amely Afganisztánról szól és egymás után mutatja be az ott harcoló szovjet, majd később szintén ott tevékenykedő brit ejtőernyősök, hasonló nehézségei. Ellenben egy szór sem ejt az ugyanakkor Irakban bevetett amerikai ejtőernyősökről, akik pedig akkor már temetett módon, ismét ejtőernyősként érkeztek a harcmezőre, mint elődeik. Ez azért eléggé nagy hiba.
Összességében ez egy érdekes, olvasmányos könyv, amit csak ajánlani tudok, de koránt sem az, amit Kershawtól elvártam, bár valószínűleg többet vártam és igazából a harckocsizók is ilyen volt, csak nem vettem észre.
- Szokol Tibor: A levegő királya - A Jumbo legendája (Üdítő 1999.)
Ez egy alig száz oldalas, szép kiállítású, kemény táblás, gazdagon illusztrált könyvecske. A könyv kilenc fejezetben taglalja a Jumbo születését, az addig elkészült típusváltozatok bemutatását, egy összefoglalót és egy kronológiát.
Szokol Tibornak két könyve jelent meg repülés témakörében, és számos újságcikket is publikált. Ő egy repülés szerető ember, de szakmai hátterét nem sikerült kiderítenem.
Maga a könyv szövege alapos, felkészültségről tett számomra tanúbizonyságot. Nagyon sok - számomra új - adatot olvastam belőle. Noha ez egy viszonylag száraz műszaki téma, mégis a szerző jól, lendületesen írta meg a kép történetét. Persze látszik a szerző csodálata az ikonikus gép iránt, így elfogult is. Inkább a sikerekről ír és a fekete lapokat elhallgatja, úgyhogy ez a könyv leginkább egy jól megírt. igen informatív tisztelgés. Ha valami hibát találtam benne az 82-83. oldalon lévő kabin berendezések bemutatásánál található, ahol bizony vannak elírások, téves megnevezések.
Összességében, ez egy jó ismeretterjesztő, népszerűsítő könyv, amely jól foglalta össze a B747-es történetét szép oldalát. Csak ajánlani tudom.
- Széll Szilvia: Vonatok - A vasúti közlekedés története (Kossuth 2018.)
Ehhez a könyvhöz is pár éve, egy könyvheti leárazáskor jutottam hozzá a Kossuth kiadó standján potom 500 Ft-t.
Maga a könyv egy érdekes formátumú, a kiadó nem is könyvként, hanem bookazineként, vagyis a könyv és a magazin közötti átmenetként kezeli. És ez szerintem is így van, ez egy találó elnevezés. Ez egy puha táblás, nagy alapú, 160 oldalas kiadvány, amely 9 fejezetben, történeti sorrendben dolgozza fel a vasút történetét a kezdetektől a 2017-ig sok-sok képpel.
Maga a kiadvány jellegzetes népszerűsítő kiadvány, ahol a képek dominálnak. Minden fejezet egy összefoglalóval és időrenddel kezdődik. Ez után dupla oldalakon, témánként mutat be 5-8 mozdonyt esetleg vasúti kocsit. Számos fejezet tartalmaz bizonyos technikai magyarázó részt, mint pl. hogyan működik a gőzmozdony, vagy, hogy milyen sín nyomtávok vannak. Szintén egyes fejezetekben térképpel és fotókkal bemutatásra kerül egy-egy nagy vasútvonal. A mozdonyok vasúti kocsik bemutatása tartalmaz pár műszaki adatot és egy pár mondatos leírást.
Alapvetően nekem tetszett. Ez a sok kép miatt gyorsan olvasható, ugyanakkor egy idő után töményé válik. Szerintem ez egy tipikusan olyan könyv, amelyből esténként egy-egy fejezetet érdemes elolvasni. A formája és a papír borító miatt, utazáshoz nem ajánlom. Ami kritikát fel tudok hozni a kiadvánnyal kapcsolatban. Mivel ez egy angolszász kiadvány, természetesen a brit, az amerikai és a gyarmati vasutak dominálnak, ezek mellett megjelennek a német és a francia vonatok, és említésre kerülnek még olasz, szovjet/orosz, lengyel vasutak is. Jellemző, hogy magyar részről a millenniumi metró került be a kiadványba, miközben a Kandó mozdony nem. Ami tetszett, hogy a nagy vasútvonalakat bemutató részek voltak. E mellett nagy teret kaptak a nagy sebességű vasutak a könyvben.
Szerintem ez egy szórakoztató, könnyen olvasható népszerűsítő kiadvány. Ha valaki így olvassa akkor jól fog szórakozni és megismerkedhet néhány érdekességgel a vasút történetéből, de nem ismeri meg a vasút világtörténetét.
- Frederick Forsyth: A háború kutyái (Magyar Könyvklub 1997.)
Aki olvassa a blogot, az tudhatja, hogy személyes okokból szeretem Afrikát. A kontinensen játszódó filmek közül az egyik kedvencem az 1980-as Háború kutyái, amelyben többek között Christopher Walken és Tom Berenger is szerepel.
A könyv csak magyarul három kiadást is megélt 1995. és 2005. között. Az enyém egy kemény táblás 400 oldalas változat. Frederick Forsyth, egy bestseller író, csak magyarul 23 könyve jelent meg, Számos írását meg is filmesítették. A nevéhez olyan filmek kapcsolódnak, mint a: Sakál napja, Az Odessa ügyirat, Negyedik záradék, és természetesen a Háború kutyái.
Aki ismeri Forsyth műveit az tudja, hogy ugyan nagyon jó filmeket forgattak a könyveiből, de azok koránt sem adják vissza magát az eredeti történetet. Egyszerűen a két műfaj miatt, nem lehet az összes csavart belezsúfolni másfél- két órába. Így van ez a háború kutyáival is. Úgy, hogy szerintem az egy nagyon jó film, de a könyv cselekménye jó pár helyen eltér, ráadásul, sokkal nagyobb hangsúlyt kap maga a felkészülés, mint az akció. és ebben zseniális Forsyth, hogy az ami egy filmen unalmas lenne a könyvben a legjobb rész. Persze ehhez kell a szerző lendületes stílusa és csavaros történet mesélése.
Én nagyon szeretem Forsyth műveit és a filmjeit is, és ez sem kivétel ez alól. Csak ajánlani tudom.
Remélem esetlegkedvet kapsz majd valamelyik könyvhöz. Jó olvasását!
Tarr (ambasa) Gábor
