Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

- Robert Jackson: A flamand légiháború 1918 (Hajja & Fiai 2002.)

- Walter Lord: Hihetetlen győzelem (Zrínyi 1980.)

- Robert L. O'Connell: A kard lelke - A fegyverek és a hadviselés illusztrált története az őskortól napjainking (Gold Book 2005.)

- Barrett Tillman: Kézikönyv az Egyesült Államok Légierejéről (Gold Book 2004.)

- Horváth Árpád: Csodafegyverek (Zrínyi 1972.)

- Tömböl László, Juhancsik János: NASAMS - Légvédelem a XXI. században (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)

*****

- Robert Jackson: A flamand légiháború 1918 (Hajja & Fiai 2002.)

Mostanában, már csak a Wings of Glory játék kapcsán is egyre jobban érdekel az első világháború légiharcai. Valljuk be, magyar nyelven ez eléggé rétegtéma, hiszen maga az első világégés eleve nem divatos, és ha igen, az is nagyrészt a magyar részvételre korlátozódik. Persze vannak könyvek amelyek mind egészében, mind egy részében a témával foglalkoznak, csak egy kicsit keresni kell. Ilyen könyv Jackson könyve is, amelyet egyszer már elolvastam, de most úgy döntöttem, hogy érdemes felfrissítenem véges memóriámat.

Maga a könyv egy tipikus Hajja & Fiai könyv annak a nagyobb, A4-es formátumú változatából. Nagy alakú, keménytáblás 125 oldalas kiadvány, amelyet gazdagon illusztráltak. Gyakorlatilag a könyv felét képek teszik ki, amelyek túlnyomó része élvezhető méretű. A könyv tizenhat 5-10 oldalas fejezetre oszlik, ezért otthon esténként is jól olvasható. (Én metrón is olvastam, mivel ugyan nagy alapú, de kis terjedelme miatt nem túl nehéz a kiadvány.) A kötetet egy térkép és egy nagyon jó tárgymutató zárja, ahol külön lehet keresni a repülőgépekre, az alakulatokra, a repterekre, és a személyekre. Ilyet még nem nagyon láttam, és nekem nagyon tetszett.

A szerző igen termékeny, eddig legalább 100 műve jelent meg főleg repülési témában, de tett kitérőket a hajózás és a páncélosok felé is. Érdeklődési köre a XX. század hadtörténetére korlátozódik.

Maga a könyv olvasmányos, legalább is amennyire a témája engedi. Miért is írom ezt, természetesen a huszadik légiharc olvasása után ezek már összefolynak, de a szerző szerencsére tesz ez ellen. Persze ezek dominálnak, de Jackson gyakran megszakítja ezeket a front eseményeinek ismertetésével, egy-egy repülőgép típus bemutatásával, egy-egy pilóta életrajzával. És ezek az apró részletek, leírások tették számomra nagyon jóvá ezt a művet. Nagyon sok apró részletet tudtam meg és nagyon sok olyan dolgot, amelyeket később esetleg tudok majd használni ezen a blogon.

Réteg téma, ráadásul nekünk magyaroknak még csak nagyon nem is érdekes, de mégis sokat segít, hogy megértsük a korszak légi hadviselésének ezt a rövid szakaszát. Ráadásul én olyan dolgokat tudtam meg belőle, amelyeket nem is gondoltam a korszak légi hadviseléséről, konkréten a repülőgépek tömeges földi célpontok elleni bevetéseiről.

Nekem nagyon tetszett a könyv, csak ajánlani tudom mindazoknak, akiket érdekel a légi hadviselés, és/vagy az első világháború. Egy nagyon jó és hasznos olvasmány.

- Walter Lord: Hihetetlen győzelem (Zrínyi 1980.)

Ez a könyv egy régi kedvencem. Valamikor a megjelenés környékén ismerkedtem meg vele egy általános iskolai osztálytársam ajánlására. A nyolcvanas évek nem halmozott el minket a második világháború nem szovjet történetével, a csendes óceán meg pláne fehér holló volt. Így nem csoda, hogy ráharaptam. Oly annyira hogy a következő tíz esztendőben legalább fél tucatszor olvastam el. Valljuk be az én generációm, e téma iránt érdeklődő rétegének, egy meghatározó műve lett. Egyszerűen fantasztikus újdonság volt számunkra ez az írásmód, ahogy a nagy történet, az események elmesélése mellett személyessé vált az esemény a résztvevők visszaemlékezései által. Így nem csoda, hogy kicsit beütött a nosztalgiafaktor és újra leemeltem a polcról Walter Lord kötetét.

Maga a könyv egy kis alakú, keménytáblás 320 oldalas könyv a kornak megfelelő minőségben. (A rendszerváltás után újra kiadták puhatáblás kivitelben.) Maga a könyv 13 fejezetre oszlik, amely a tervezéstől a csata befejezéséig meséli el a történetet. Régi vesszőparipám a térképek, de itt vannak. Igaz kicsik, de jók.

Mint írtam nagy újdonság volt 1980-ban kiadni egy amerikai, csendes-óceáni győzelemről egy könyvet magyarul, még ha az 1967-ben íródott. Walter Lord összesen 12 könyvet írt a napóleoni háborúktól a második világháborúig sokféle témával foglalkozott. Magyarul összesen három köteté adták ki. A Zrínyi ezt, a Kossuth a Titanic-ról szólót, és van egy harmadik is, amely nem nagyon ismert. Ez a könyv a Pearl Harbor, amelyet Bukarestben a Politikai Könyvkiadó adott ki 1971-ben. (De jó lenne, ha ez a könyv Magyarországon is megjelenne egyszer. Szerintem, elég sok olyan régi motoros, mint én már csak nosztalgikus okokból is megvásárolná.)

Maga a könyv lendületes, és lebilincselő. Jó stílusban megírt, jó téma. Egyszerre ismerhetjük meg a csata mozzanatait a hadvezérek és a résztvevők szemszögéből is. Persze ez sem az a könyv, amelyből később modellezhető a csata, hiszen nincsenek pontos hadrendek, de ennek ellenére, az események nagyon pontosan végigkövethetőek, és ami a lényeg megérthetőek. Átláthatóak benne az események láncolata és az is, hogy az utólagos okoskodásokkal szemben, a valós döntési helyzetben miért is cselekedtek úgy a parancsnokok ahogy. Ennél nem nagyon tudok többet írni, hiszen csak a dicsérő szavakat tudnám sorolni.

Érdemes megjegyezni a korra, hogy a könyv belső papírborító alatti fedelén egy a felkelő napot széttörő MiG-21-es van. (De kb ez a könyv legnagyobb hibája.)

Ezek után talán nem meglepő, ha azt írom, hogy mindenkinek ajánlom. Mivel nagy példányszámban jelent, meg gyakorlatilag fillérekért megvásárolható az antikváriumokban. Ha meg kellene neveznem néhány könyvet, hogy a hadtörténelmet melyekkel kellene népszerűsíteni, melyek lennének azok amelyeket egy kezdő érdeklődőnek a kezébe adnák, ez biztos köztük lenne.

- Robert L. O'Connell: A kard lelke - A fegyverek és a hadviselés illusztrált története az őskortól napjainking (Gold Book 2005.)

Ez a könyv is egy olyan, amelyet egyszer már elolvastam, és akkor nagy hatást tett rám. Úgy gondoltam, hogy ideje ismét kezembe venni és megnézni, hogy valóban annyira jó könyv, vagy csak az idő szépítette meg az emlékeimet.

A kiadvány egy jó minőségű keménytáblás 400 oldalas könyv. A formátuma elég egyedi, közepes, de az átlagnál szélesebb. Ugyan ennek nem sok jelentősége van, mert az oldalak nagy többsége elég széles margóval rendelkezik. A könyv időrendben haladva tárgyalja 15+1 fejezeten belül a hadviselés történetét. Ezt az utolsó húsz oldalon jegyzetek, forrásjegyzék és név- és tárgymutató zárja. Arányos mennyiségű illusztrációval rendelkezik, de az eredetiben ezek sokkal látványosabbak lehettek mivel színesek voltak, itt pedig csak fekete-fehérek. Én ezt annyira nem bánom, hiszen valószínűleg borsosabb lett volna az ára. Az eredetihez képest, valószínűleg a formátum sem egyezik meg, eredetileg nagyobb alapú lehetett, és ez a közbevetett ablakok tördelésén játszik. Sajnos ezek az ablakok néha átlógnak a következő lapra és azt is nehéz eldönteni, hogy mikor is kell olvasni, hogy ne szakítsuk meg a könyv gondolatmenetét, de ne is kelljen sokat visszalapozni. A könyv minőségét fémjelzi, hogy fordítója dr. Molnár György volt.

Ez nem egy egyszerű könyv, nem egy egyszerű hadtörténet, hanem sokkal több. Ez egy olyan mű, amely nem leírja a háborút, hanem segít megérteni azt, hogy miért zajlott úgy, ahogy. Segít megérteni azt, hogy valamikor a kezdetekkor miért vált el az ember az állatvilágtól, hogy egyedüli fajként alkalmazta a csoportos, szervezett erőszakot saját fajtársai ellen, és ez a cselekedet, hogyan alakult át azzá amit háborúnak nevezünk. Mint írtam ez nem egyszerű könyv és ezért nem is egyszerű olvasni, nem csak a témája miatt, hanem a nyelvezete miatt sem. Le a kalappal a fordító előtt, ugyanis itt nemcsak magyarítania kellett a sokszor többszörösen összetett,szóképekkel tűzdelt mondatokat, hanem meg is kellett érteni azok tartalmát és úgy átadni a jelentésüket. A szerző egy amerikai professzor, és én ilyenkor mindig nemtetszésemet szoktak nyilvánítani, hogy az illető, mivel csak az angolszász irodalmat ismeri, csak azzal tud példálózni. Itt is fellelhető ilyen, de a szerző törekedett arra, hogy ha lehetséges ne csak ilyen legyen. És azt se felejtsük el, hogy ő ezt a könyvet egy angolszász nyelvterületű és annak a történelmét ismerő közösségnek írta. Így én nem találtam zavarónak ezt. És igen, bele lehet kötni, hogy, mondjuk Muhi kapcsán hibás adatokkal dolgozik és nem egészen úgy írja le a történetet ahogy legjobb ismereteink szerint itthon ismerik, csakhogy nem ez a lényeg, ez a könyv nem számokról, hanem folyamatokról szól. Az az igazság, hogy nem igazán tudok kritikát megfogalmazni vele szemben a formátuma és a beszúrt ablakok elhelyezkedése kivételével. de ezek is olyanok, hogy nem biztos, hogy az eredetivel azonos kiadásra lett volna nyomdai kapacitás, illetve egyáltalán eladható lett volna.

Most újra elolvasva, nem változott a véleményem. Ez egy fontos könyv, amely segít megérteni a hadviselés, a háborúk történetét, és azt, hogy mi hajtja az emberi társadalmakat, hogy más emberi társadalmak ellen szervezett erőszakot alkalmazzanak. Nem könnyű olvasmány, vannak mondatok, amelyeket többször is el kell olvasni. Akit csak úgy érdekel a hadtörténelem, azt nem fogja lekötni a bonyolult körmondatok, de azoknak, akik a mélyebb összefüggésekre, a folyamatokra kíváncsiak azoknak szerintem kötelező olvasmány. Szerintem egy 10-15 év múlva, majd újra el kell majd olvasnom.

- Barrett Tillman: Kézikönyv az Egyesült Államok Légierejéről (Gold Book 2004.)

Ez a könyv egy könyvsorozat része volt, amelyek nem minden kötetét adták ki magyarul. A többi részről már írtam ezekben a posztokban: Kézikönyv az Egyesült Államok Hadseregéről és a Kézikönyv az Egyesült Államok Haditengerészetéről. Tudtommal adtak ki a Tengerészgyalogságról, de az sajnos nem jelent meg magyarul. Engem alapvetően nem nagyon érdekel az amerikai hadtörténelem, de amikor az Alexandra ezeket fél áron ajánlotta, bevásároltam belőlük.

A könyv keménytáblás, kisalakú 330 oldalas kiadvány, amely tíz fejezetben dolgozza fel az USA repülőcsapatainak történetét. Maga a könyv nem túl jó minőségű papírra nyomtatták, így különösebben nem zavaró annak a pár képnek a minősége amelyet a kötet tartalmaz.

A könyv egy bevezetővel és egy ajánlóval indít, amelyet egy általános ismertető fejezet követ. Amikor ezt olvastam egy kicsit elbizonytalanodtam, mert ez egy igazi, megtestesült toborzó brossúra volt. Aztán szerencsére ezt követte maga a légierő története hat fejezetben. A könyv három záró fejezete amolyan összefoglalás amely a jelenről és a jövőről szól illetve bemutatja a USAF-ot és elődjei megjelenését a közösségi médiában, filmeken, könyvekben és dalokban. Az utolsó harminc oldal a függelék egy irodalomjegyzékkel, egy kis életrajzi ismertetővel és egy kronológiával.

Mint írtam a könyv első fejezete egy propaganda rész, de ami utána jön az számomra nagyon kellemes csalódás volt. Persze benne van a „mi vagyunk az első” amerikai szemlélete, de ugyanakkor meglepően önkritikus is. Nem hallgatja el a kudarcokat és a hibákat. Ez számomra nagyon meglepő, ugyanakkor üdítő is volt. Például egyáltalán nem fest egy hamis képet az első világháború légiharcairól, hanem kendőzetlenül leírja, hogy azok a pilóták váltak ásszá, akik nem lovagiaskodtak, hanem lecsaptak az óvatlanokra. Vagy az is meglepő volt, amikor leírta, hogy az USAF kiképzési segítséget kért a Navy-től a vietnami háború alatt. Ezek és mások mind olyanok voltak, amelyek leromboltak bennem egy prekoncepciót a könyvel kapcsolatban. Persze érdekes és beszédes az, hogy a szerző mit emel ki és miről ír, és az is, hogy miről nem. De számomra pont ezért voltak érdekesek ezek a könyvek, mert azt is megismerhettem belőlük, hogy maguk az amerikaiak mit gondolnak a saját haderőnemükről. Talán a repülők szabadabb szellemének köszönhetően, talán mert ezt olvastam utoljára, de emlékeim szerint ez volt a legőszintébb és a legszókimondóbb a három közül.

Nekem tetszett a könyv a kezdeti rossz indítás ellenére, sőt. Nagyon sok érdekes dolgot tudtam meg belőle és egy más szemszögből ismerhettem meg az amerikai repülőcsapatok történetét. Én csak ajánlani tudom.

- Horváth Árpád: Csodafegyverek (Zrínyi 1972.)

Tavaly jött egy hirtelen gondolatom, és beszereztem egy nagy halom Horváth Árpád könyvet a Bookline antikvárium rendszerén keresztül. Nem volt egy nagy kiadás, hiszen a könyvek olyan 500-1500 Ft közötti áron futottak. Na jó de ki is Horváth Árpád és miért? Engem beállítottságomnál fogva érdekel az ipartörténet, és a szerző a 1960-1970-es években számos könyvet írt ebben a témában, és noha ezek közül csak keveset olvastam el akkor, de emlékeztem rájuk.

Horváth Árpád Győrben született egy fiákeres, majd taxis fiaként, valószínűleg ekkor plántálódott belé a műszaki dolgok és a motorizáció iránti szeretete. Tanári diplomát szerzett, majd a műszaki tudományok doktora lett, de dolgozott a győri Waggon és Gépgyárban, azaz a Rábánál. A wikipedia tanúsága szerint 1944-1988 között több, mint harminc könyvét adták ki. A műveiben foglakozott közlekedéssel, haditechnikával, de optikával, időméréssel, navigációval és még sok-sok mindennel amibe a technikatörténet fogalma belefér.

Ez az 1972-es könyve egy kis alapú alig 150 oldalas könyvecske másfél tucat pár oldalas fejezettel amelyek fegyverfajták szerint veszi sorba a haditechnika fejlődését. A képet némi jegyzet, irodalomjegyzék és egy képmelléklet zárja.

Alapvetően ez nem Horváth Árpád legjobb könyve. Valószínűsítem, hogy felkérésre írhatta. Igazából érdekes, de eléggé szubjektív válogatás. Szó van benne a csodafegyverekről, de igazából inkább szilánkok a haditechnika történetből. Sok mindenről sok érdekességet ír le, de ez nem egy általános összefoglaló. Senki ne várjon ilyet tőle. Ellenben aki kézbe veszi, egy könnyed ismeretterjesztő könyvet olvashat el. Vannak benne tévedések, egyszerűsítések és van benne a korra jellemző, kötelező szovjet-orosz technikatörténet is. Amúgy ennek van előnye is, hiszen itt olvastam először az orosz tengeralattjáró próbálkozásokról.

Igen ma már idejétmúlt könyvecske, de számomra szórakoztató volt, és valljuk be a hibái ellenére, nem biztos, hogy rosszabb, a ma megjelenő angolszász népszerűsítő irodalomnál. Sőt. Én azt gondolom, hogy azt az 1000 Forintot és azt az 1-2 napot érdemes ráfordítani és elolvasni ezt a könyvet. Ha valaki megteszi egy könnyed szórakoztató könyv elolvasásával lesz gazdagabb és nem fog több hülyeséget olvasni, mint amit napjaink könyveiben olvas és ismeretterjesztő filmjeiben lát.

- Tömböl László, Juhancsik János: NASAMS - Légvédelem a XXI. században (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)

Már sokszor írtam erről a sorozatról és eljutottam az utolsóhoz a közelmúltban kiadottakból.

Magáról a formátumról nem szeretnék sokat írni, hiszen ugyan olyan mint a többi. Puha kötés közepes, fekvő formátum, 72 oldal. A füzet négy nagyobb fejezetben próbálja összefoglalni a légvédelem múltját, jelenét és jövőjét. Az első fejezet egy elméleti összefoglaló, a második egy technika történet, a harmadik a magyarországi légvédelmi rakétatüzérség történetét járja körül és az utolsó a jövőben rendszeresítendő NASAMS rendszert mutatja be.

Maga a füzet hozza a szokásos színvonalat. Fontos, hogy olvashatunk egy olyan fegyverrendszerről, amely bekerül a Magyar Honvédség fegyverzetébe. Dióhéjban meg lehet belőle ismerni a légvédelmi rakétatüzérség fejlődését. Viszont van benne néhány olyan rész, amely nem tudom miért került be a füzetbe és miért vesz el értékes oldalakat. Nem értem, ha ez a könyv a légvédelemről szól akkor miért nem került be a könyvbe az első légvédelmi ágyú képe, ha már írnak róla? Ugyanakkor miért került be repülőgépek, vadászpilóták képe, légvédelmi ágyúk helyet? Miért kellet belekeverni a Lidérc rakétát, amely nem volt légvédelmi rakéta? Jó a NASAMS leírás, de nem elég konkrét, egyszerűen hiányoznak olyan adatok, amelyek mindenkiben felmerülnek. Jó lett ez a füzet, de többet is ki lehetett volna hozni belőle szerintem.

Ennek ellenére szerintem, akit érdekel a légvédelem olvassa el, hiszen ebben a témában elég szerény a magyar nyelvű kínálat.

Ambasa