És végül elérkeztem négy részes sorozatom (jelenleg) utolsó részéhez, amely a nógrádi várlátogatásaimat dolgozza fel. Azon a bizonyos tavalyi hétvége utolsó, és általam talán legjobban várt programja volt a festői tóparton található Divény község meglátogatása, ahol nem egy, hanem egyenesen három látnivaló is megtalálható alig párszáz méterre egymástól. Aki ellátogat oda, egyszerre nézhet meg egy középkori várromot, egy szép várkastélyt és egy erődített templomot…
A vár eredete egészen az avarokig nyúlik vissza, hiszen már a IX. században is a hegy tetején egy erődített település állott. A falú mér 1222-ben templomos hely volt. A tatárjárás nem kímélte meg a települést, de ideális fekvése miatt, az azt követő várépítési hullám Divényt is elérte, és hamarosan a hegy csúcsát egy kőből lévő erőd koronázta meg. A várat Tomaj (a Losonczyak ősei) Dénes fia Dénes építette valamikor a XIII. század utolsó harmadában. E terület 1235. és 1241. között jutott a család birtokába. A vár első írásos emléke 1329-ből való. Az Árpáház kihalását követő zűrzavaros időkben Csák Máté hívei megpróbálták erővel bevenni. A Losonczyak, a Kacsiscsokkal ellentétben ellenáltak, és amikor helyzetük tarthatatlanná vát, mindkét várukat, Divényt és Gácsot is inkább felgyújtották, mintsem a pártütők kezére kerüljön. Ezek az események valamikor 1321. körül lehettek. A várat Losonczy Tamás építette újá a vész elmúltával. Divény váráról a következő említés 1347-ből való, ahol is úgy hivatkoznak rá, hogy leégett, de újjáépült. A vár a XIV-XV. században mindvégig a Losonczy család birtokában maradt. 1451-ben a husziták a losonci csatában vereséget mértek a környék haderejére, majd Divény várát is bevették, ahova egészen 1462-ig fészkelték be magukat. A husziták után a vár ismét a Losonczyak kezébe került, de alig öt esztendőre, mivel Mátyás királyunk elvette tőlük Losonczy Dezső, az erdélyi lázadásban való részvétele miatt. Mátyás a Nádasdyaknak adományozta, akitől viszont egy szerződés alapján a XVI. század elején a Balassák birtokába jutott. 1559-ben az országgyűlés 23. törvénycikkeje értelmében a vár egy olaszbástyával bővült, amely a felsővárat védelmezte. A bővítés és korszerűsítés ellenére, ez a vár is kicsi és korszerűtlen maradt.
1575-ban a Budai pasa serege Kékkő elfoglalása után Divény ellen vonult, és ostrom alá is vett. Ekkor a védősereg alig 300 főt számlált. A divényi 300-ak a végsőkig kitartottak és a falakon estek el. A törököket nagyon felbőszíthette a nem várt heves ellenállás, mert a védők fejeit levágták, és a vár falaira kopjahegyre tűzve kirakták azokat. A Balassa Jánostól elragadott Divény volt a török birodalom legészakibb vára. A hódítók az erődöt helyrehozták, majd a falai között egy 160 fős helyőrséget helyeztek el (ez az idők folyamán 150-200 fő között mozgott). A vár azután a végvárak szokásos életét élte, egészen 1593-ig. 1593-ban amikor a császári csapatok bevették Füleket Divény is védhetetlenné vált így hamarosan az is a császáriak birtokába jutott. A várat erővel kellett visszavenni. A végső rohamot Balassa János a fia, a költő Bálint vezette. A császár a visszafoglalt várat (és természetesen a hozzá tartozó birtokot) visszajutatta a Balassák birtokába. A vár helyreállítását 1602-ben rendelte el az országgyűlést, amelyhez Túróc vármegye jobbágyait rendelték ki.
A helyreállítás után katonailag másodrendűvé vált és sokkal inkább csak a Balassák lakhelyéül szolgált. Ugyan a felvidéki lázadások Divényt sem kerülték el, de sok más hasonló erődhöz ez is általában önként nyitotta meg kapuit az erdélyi-, majd a visszatérő császári hadak előtt. Ez különösen nem is csoda, hiszen ekkor a vár őrsége alig 16 hajdúból, egy tizedesből, egy porkolábból, egy dobosból és egy pattantyúsból állt, amely annyira csekély volt, hogy éjszakánként a városi őrségből meg kellett erősíteni azt.
Azonban a vár ura Balassa Imre nem volt az a nyughatatlan fajta és igazi rablólovagként sorra zaklatta szomszédait. Odáig ment, hogy portyázásai során török területeket is megsértett, amely veszélyztette a vasvári békét, amely fenntartása a császári udvar érdeke volt. Az í-re a pontot az tette fel, hogy családi szóváltást követően, felségét Lippay Borbálát egyszerűen kihajította a vár egyik ablakán, aki szörnyet is halt. Ez már sok volt és 1665-ben Divény ura ellen 32 pontból álló bűnlajstromot állítottak össze. A nádor lefogatta Balassát és Pozsony várába záratta, ahonnan azonban hamarosan megszökött és Divénybe visszatérve tovább folytatta gaztetteit. Odáig merészkedett, hogy hajdúival össztereltette a környék parasztjait és az így kényszersorozott hadával, amely 400 hajdúból és 2000 parasztból állott megtámadta és megostromolta, régi ellenlábasa a Forgáchok közeli gácsi várát, amit be is vett.
1666-ban maga Wesselényi Ferenc nádor vonult ellene 6000 fős haddal és rövid ostrom után elfoglalta a várat Balassa Imrét pedig foglyul ejtette és Murány várába hurcolta. Az ostrom után a várba német őrség került. Azonban a főúr pártfogóinak köszönhetően Balassa Imre kiszabadult, sőt engedélyt kapott hogy régi vára alatt telepedjen meg sőt egy várkastély felépítésére is engedélyt kapott a királytól. 1670-ben alig fél év alatt fel is épült az új erősség. Ez a négyzet alakú, magas falakkal övezett, sarkain ó-olasz bástyákkal megerősített építmény inkább volt kastély, mint igazi vár. Látványa ellenére leginkább csak rablóbandák távoltartására volt alkalmas, semmilyen képzett had támadásának képtelen lett volna ellenállni. Ráadásul felette ott magasodott a császári helyőrséggel ellátott igazi vár is. Balassa látszólag megbékélt és új kastélyában mulatozással tengette napjait. De csak látszólag, hiszen a főúrra mért vereségek nem törték meg nyughatatlan természetét. Az egyik ilyen mulatozásra meginvitálta a vár német parancsnokát, és kíséretét. A dínom-dánom alatt a derék német tisztek jócskán a kupa fenekére néztek és alaposan felöntöttek a garatra a jó magyar borból és hamarosan elszunyókáltak. A magatehetetlen németek Balassa elfogatta (egyes változatok szerint meg is ölette) és a ruhájukba bújva megtévesztve a vár őrségét ismét birtokba vette a hegytetőn lévő várat.
Balassa ott folytatta, ahol abbahagyta, azonban elkövetett egy végzetes hibát, csatlakozott Thököly Imre felkeléséhez, amellyel végleg magára haragította a császárt. 1679-ben császári hadak jelentek meg Divény alatt Strassaldo és Leslie tábornokok parancsnoksága alatt, akik ostrom alá vették, majd elfoglalták a várat. Balassát ismét foglyul ejtették várát pedig biztos, ami zicher felrobbantották. Balassa uradalmát elkobozták és a birtok a Zichy család kezébe került 1686-tól egészen 1945-ig.
A várat soha sem építették újjá. 2011-ben állagmegőrzési munkálatokba kezdtek, amely a mai napig tartanak. A kastély 1945 után a helyi Erdészeti Hivatal központja, majd 1952-től a helyi TSZ vette át. Ezekben az időkben a kastély nagyon leromlott, udvarán baromfik szaladgáltak és trágyadombok díszlettek. 1969-ben a helyi Műemléki Hivatal kezelésébe került az épület, de azon kívül, hogy a TSZ kiköltözött 2011-ig nem sok minden történt. 2011-ben a falú felismerve a hely turisztikai jelentőségét, EU-s pénzek felhasználásával nagyszabású felújítási munkálatokba kezdetek, amelynek eredményeként 2016-ban nyitotta meg a Zichy-kastély a kapuit a látogatók előtt.
A plébániatemplom 1657-ben épült a régi templom átépítésével és kibővítésével, amelyet sarkain tornyokkal megerősített fallal vettek körül.
A vár
A vár a faluból, a templom mellől indulva, két ösvényen felhágva közelíthető meg. Az egyik út jobbról, a másik balról kerüli meg a hegyet, de mindkettő a vár kapujában végződik. Érdemes az egyiken felmenni, és a másikon leereszkedni így körbejárva a romos falakat. Maga a vár romjaiban is impozáns, és falairól gyönyörű kilátás nyílik az alant elterülő vidékre és a hegy lábánál hullámzó tavacskára. Egyébként ha hazafelé utazva a tó túlpartján megállva visszatekintünk Divény várára , egy kicsit a skót várakat idéző érzésünk lehet.
A kastély
A kastély csak vezetetten látogatható, így időponthoz kötött. Elméletileg a látogatás egy órás, de ehhez nem ragaszkodnak, a mienk is vagy másfél órásra nyúlt, noha a csoportunk alig tíz főt számlált. A vezetés szlovák nyelvű, és mivel a falu lakosságának csak csekély része magyar és az idegenvezető sem az, magyarul nem igazán tud. Ám ezt ötletesen hidalták át, mivel a magyar látogatók egy magyar nyelvű lefűzött, a látogatás végén visszaadandó, hét A4-es gépelt ismertetőt kapnak.
Maga a kastély gyönyörű , látszik hogy mindent megtettek, hogy egy igazi turistalátványosságot varázsoljanak belőle. Maga a kiállítás egy kicsit eklektikus, egyszerre taláunk történelmi ismertetőt a környékről, a Balassákról, a Zichyekről, betekintést nyerhetünk mind a főurak mind a környék lakosai életébe. Így a trófeák mellett láthatunk fazekas tárgyakat, de bányamentő felszereléseket, vagy akár asztalosműhelyt is. Attól eltekintve, hogy a személyzet nem beszél magyarul igen barátságos és segítőkész, no meg végtelenül türelmes. A látogatás része azoknak a kis rövidfilmeknek a levetítése, amelyeket ide is beszúrtam, és amely hűen tükrözi, hogy miként is nézet ki a környék, a vár és a kastély évszázadokkal ezelőtt. A kastélyba a belépő olyan 4-5 Euró és a fotózásért is fizetni kell 2 Eurót.,
A templom
Sajnos a templomról nem sokat tudok mondani. Ott jártunkkor szerencsénk volt, mert sikerült a kastélylátogatást megelőző időt kitölteni a megtekintésével. Abban az időpontban amikor odaértünk éppen nyitva volt, de amint távoztunk egy kedves öreg néni már be is zárta, bár előtte megajándékozott bennünket egy-egy szentképpel.
Minden esetre azt kell mondanom, hogy Divény lakói igen kedvesek és barátságosak, a község nevezetességeinek meglátogatását csak ajánlani tudom!
Ambasa
