Könyvajánló: Lajtos Árpád - Emlékezés a 2. magyar hadseregre 1942-1943
Úgy alakult, hogy viszonylag rövid időn belül sok témába vágó könyvet olvastam, ezért amíg lendületben vagyok ennek a könyvnek is megírom az ismertetőjét. Eddig tehát láttuk a doni katasztrófát egy hadosztály parancsnok szemszögéből (13. könnyű hadosztály, IV. hadtest), majd egy hadosztály vezérkari főnök (10. könnyű hadosztály, IV. hadtest) és később a hadsereg hadműveleti osztály vezetője szemszögéből (már a hadsereg kivonásának idejéből).
A most bemutatott könyv szintén a hadsereg hadműveleti (1/a) osztálya „vezetőjének” visszaemlékezése, de ő az eseményeket ebben a minőségében is élte meg az elejétől fogva és így első kézből tudhatjuk meg, hogy a hadsereg parancsnokságon milyen körülmények között kellett néha döntést hozni, vagy hogy milyen volt a viszony a német összekötő tiszt (és törzse) valamint a hadsereg parancsnokság között.
Néhány szó a szerzőről
1910. november 22-én. Pancsován látta meg a napvilágot egy katonacsaládban. Gyermekkora óta a katonapályára készült, ezért katonai reáliskolákban végezte tanulmányait, majd 1928-tól a Ludovika Akadémiára került. 1936-tól a Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémiára felvették (akkor még Magyar Királyi Honvéd Tiszti Szabályzatismertető Tanfolyam, a trianoni tiltások miatt). 1940-ben próbaszolgálatra kerül, mint vezérkari tiszt. Ekkor Stomm Marcell parancsnoksága alatt szolgál. 1941-ben már vezérkari százados. 1942. októberében kerül a 2. magyar hadsereg vezérkari osztályára, és bár nem lesz sohasem hivatalosan a vezetője az osztálynak, de mivel elöljárói különböző indokokra hivatkozva sosem veszik át ténylegesen az osztály vezetését, ezért rá és vezérkari százados társaira hárul az osztály vezetése és a feladatok ellátása. A doni katasztrófa után Németországba vezénylik, hogy összekötő tisztként teljesítsen szolgálatot. Ez 2 hónapig tart, majd miután a 2. magyar hadsereget hazaszállították, a Vezérkari Főnökség hadműveleti osztályára kerül. 1943. közepén a 3. magyar hadsereg vezérkari főnöke. 1944. júliusától a Hadiakadémián tanít, míg az október 15-én megalakult Szent László hadosztály vezérkari főnökévé ki nem nevezik (ekkor már vezérkari őrnagy). Hadifogságba esik és 1948. őszén tér haza a Szovjetunióból.
1949-ben koholt vádak alapján letartóztatják, 7 év fegyházra ítélik (1950-ben). Kegyelemmel szabadul 1956. augusztusában. Ekkor fizikai munkát vállal, majd később műszaki fordítóként dolgozik. 1961-től az állambiztonság sürgetésére kezd el dolgozni a 2. magyar hadsereg tragédiáját feldolgozó emlékiratain (ez szovjet nyomás egyébként egyáltalán nem érezhető a könyvön). Sára Sándor Pergőtűz című dokumentumfilmjében is szerepel.
Emlékiratait 1989-ben adják ki, de ő ezt már nem érte meg, mert 1986. május 25-én a felesége Dajka Margit (Kossuth-díjas színművésznő) halála után (még aznap) megmérgezi magát, így saját kezével ontotta ki életét.
A könyv több fejezetre tagolódik, melyek közül értelem szerűen a leghosszabb az 1943. január 12-től 1943. január 25-ig terjedő időszak taglalása.
A doni katasztrófa
A szerző alaposan körbejárja a témát, hiszen volt rálátása. Kifejezetten sokszor hangsúlyozza, hogy a német elöljáró parancsnokságtól (Heeresgruppe B, von Weichs vezérezredestől a hadseregcsoport parancsoktól és Sodenstern tábornoktól, mint vezérkari főnökétől) és a német összekötő tiszttől (von Witzleben tábornok) semmilyen információt nem kaptak a szomszéd hadseregek helyzetéről. Így nem tudhatták pontosan, hogy mi történt a 8. olasz hadsereggel, hogy ezt a seregtestet már december végén szétverték a szovjetek és már csak töredéke védekezik, az is egy német páncélos hadtestnek köszönhetően. Folyamatosan viaskodnak a németekkel, hogy mielőbb visszavehessék a hadtesteket a Don-ról, de minduntalan akadályokba ütköznek és a német tábornokok kétértelmű elszólásaiból azt vonják le, hogy a magyar hadsereg parancsnokot akarják megtenni az egész keleti arcvonal összeomlásáért felelős bűnbaknak. Érthetően Jány Gusztáv próbál megfelelni katonakötelességének, és kitartani a parancsok mellett, de mivel a felelősséget ő és vezérkari főnöke viseli, ezért a hadműveleti osztály tagjai könnyebben javasolnak bármilyen akciót, mely a hadsereg megmentését célozza, akár a német parancs ellenére is. Itt kell megjegyeznem, hogy december 25-én maga Horthy kormányzó is az utolsó töltényig való kitartásra szólított fel (igaz, Hitler nyomására), pedig ekkor még csak alig sejtették, hogy valami készül a Donon túl.
A szerző többször is említi, hogy majdnem mindegy, hogy miképpen cselekedtek, mert a szovjet erőket megállítani sehogy sem lehetett volna ezekkel az erőkkel és a feladat inkább a veszteségek csökkentése lett volna. Kifejezetten körbejárja a bekerítésben való kitartás harcászati lényegét és értelmét. Továbbá azt is, hogy nincs értelme, ha nem lehet a körbezárt alakulatokat felmenteni (legjobb példa erre Paulus 6. német hadserege Sztálingrádban).
Néhány oldalon részletezi a hadsereg hátravonásának műveleteit, a gyülekeztetést és a kivonást. Illetve szót ejt a Németországban eltöltött 2 hónapról. Zárszóként elemez pár különleges eseményt is, mint pl. Stomm Marcell hadtest feloszlató parancsa (melyet ő is elítél, mint Zsigmondy László), illetve Jány Gusztáv hírhedt január 24-ei hadseregparancsa (amit szintén elítél).
Véleményem a könyvről
A több, mint 130 jegyzet mellett (melyet hadtörténészek írtak), találunk a könyvben néhány fényképet és dokumentum másolatot is. Ezek a kis kiegészítések mindig jól jönnek és segítik a tájékozódást a szereplők, helyek, vagy események között. Nekem tetszett a könyv, melyből újabb dolgokra derült fény a katasztrófával kapcsolatban. Néha olyan érzésem volt, mintha a szerző kifejezetten nagy szerencsével rendelkezett volna. Olyan életveszélyes helyzetekbe került (vezérkari, tehát nem csapat tisztként), amiből nehéz elhinni, hogy karcolás nélkül kikerült, márpedig így történt, mert az eseményekről dokumentumok tanúskodnak (pl. az Uriv feletti felderítő repülése a támadás előtti napon, vagy a Budaörsi reptéren leszállás közben összetört repülőből épségben kijutása). Úgy érzem érdemes, volt megvennem (1000 Ft volt az antikvarium.hu-n) és szépen beleillik a 2. magyar hadsereggel foglalkozó könyveim sorába.
Bogesz
