Amint a Lesanyról szóló cikkemben említettem tizenkét esztendővel ezelőtt jártam már Prágában és akkor természetesen ellátogattam a cseh főváros peremkerületében található múzeumba. De az idő előrehaladtávval idén elérkezett az idő, hogy felfrissítsem az emlékeimet, megnézzem mi változott és mi nem...
Magáról a múzeum, és az annak helyet adó repülőtér történetéről most nem szeretnék külön írni, mert azt már azt már a 2013-as bejegyzésemben leírtam. Mondhatnám, hogy Lesany után nem ért meglepetés, de hazudnák, mert időrendben a repülőmúzeumba látogattam el előbb. A tapasztalatom az, hogy a lengyelekkel ellentétben, akik szeretik átrendezni a kiállításaikat a csehek a változatlanság hívei. Azonban ez így nem teljesen igaz. Ugyanis Lesanyiban a sok változatlanság mellett tapasztaltam pozitív és negatív változásokat is. De mennyünk szépen sorban. Maga múzeum a metró végállomásától, ami valljuk meg egy pusztában van, néhány buszmegállónyira található. A múzeum, mint a Fegyveres erők összes múzeuma ingyenesen látogatható, szabadon lehet fényképezni, vakut szabad használni, de állványt nem. A múzeumban kétnyelvű feliratok találhatóak angol és cseh nyelven, de ezek nem minden tárgynál vannak kitéve. A múzeum a wikipedia szerint 275 repülőeszközzel rendelkezik, amelyből mintegy 110 van kiállítva. Mivel ezen eszközök nagy része fedett helyen van, meglehetősen nagy a zsúfoltság. A szabadon lévő kiállítási tárgyakon látszik az idő vasfoga, de a hangárokban lévők igen jó állapotban vannak. Maga a gyűjtemény eléggé szétszórt, de ez egy rendszert alkot.
A szabadtéren két részre oszlik. A bejárattól jobbra láthatóak a szállító gépek, ezek nem rég eshettek át felújításon, jó állapotban vannak, illetve itt látható egy Il-18-as amelyet éppen akkor próbáltak rendbe hozni. A bejárattól balra lévő részről már nem mondható mindez el. Az itt lévő gépek állapota már vegyesebb képet mutat és a nagy részük a nálunk is megszokott típus, bár azért van közöttük egy Tu-104-es, illetve egy csehszlovák átépítésű radaros MiG-15UTI.
Sajnos, de érthető módon a múzeum végében található, a Csehszlovák légierő MiG-21, MiG-23, Szu-7, Szu-22 gépeit tartalmazó hátsó udvar ottjártamkor nem volt látogatható. Ez szomorú, mert itt számos különleges festésű gép volt, ráadásul igen változatos függesztmény variációkkal. Ugyanakkor teljesen érthető is, hiszen már korábbi látogatásom alkalmával is ezek a gépek igen rossz állapotban voltak.
A szabadtéren kívül van egy nagyhangár, amely a cseh repülés gépeit mutatja be jó rész. Azért van egy kakukktojás, egy igazi kuriózum. Egy brit haditengerészeti Phantom. Ez 12 évvel ezelőtt még a szabadtéren volt és ez meg is látszott az állapotán, azóta felújították, de jobb híján a nagyhangárban helyezték el, ahol meglehetősen furcsán hat a többi csehszlovák felség- vagy lajstromjelű gép között. Mind közül ez a hangár a legzsúfoltabb, ráadásul délelőtt erős ellenfényben kellett fényképeznem. A nagyhangárban bejáratánál van egy állandó kiállítás, amely a csehszlovák repülés múltját dolgozza fel, beleértve a német megszállást is. Itt számos érdekes tárgy, fegyver és egyenruha látható. Szintén a nagyhangár egyik oldal termében egy ideiglenes kiállítás látható a csehek afganisztáni missziójáról.
A nagyhangáron kívül több kisebb hangárban időrendben vagy tematika szerint állítják ki az értékesebb gépeiket Az egyik 1918-1924 között mutatja be a csehszlovák repülést, a következő pedig az 1925-1938 közötti időszakot dolgozza fel. Külön kiállítás a második világháborús gépek, amelyekben néhány különlegesség is megtalálható. A Spitfire-ük kikerült innen, de megvan és erről majd egy másik cikkemben fogok írni. Sajnos ezek a hangárok meglehetősen kicsik, nem logikus sorrendben követik egymást, és eléggé sötétek, zsúfoltak, de ennek ellenére a gépek viszonylag jól körbejárhatóak. A repülőgépek nem önmagukban állnak, hanem valamilyen diorámába rendezve. Ezek sokszor igen ötletesek, és látványosak. Nekem külön kedvencem a borítás nélküli kétfedelű, a műhelyek és a karbantartást mutató életképek, de apró poén a sivatagban álló gép mellé tett kígyó.
Egy külön hangárban kerültek elhelyezésre a korai hidegháborús sugárhajtású gépek, benne egy kedvencem egy korai Jak.
És akkor jöjjenek az újdonságok. Külön hangárt kaptak a kiképző gépek, ami nem meglepő a csehek részéről hiszen nagy számban gyártották az L-29 Delfint és az L-39 Albatrost, de ide került be még egy nagyon szép állapotú MiG-15 UTI és egy lengyel ajándék TS-11 Iskra, amely az egyik kedvencem.
Ezzel azonban nincs vége az újdonságoknak, ugyanis a múzeum további két hangárral bővült, azonban ezek nem a régi területen találhatóak, hanem egy megállóval előbb és az oda vezető út túl oldalán. Sajnos nem a legjobban van kitáblázva az út, de nem lehetetlen megtalálni az új részt. Nem egy szerencsés megoldás ez a szétosztás, ugyanakkor van olyan érzésem, hogy az ottani rész majd tovább tud bővülni és akkor a régi hely zsúfoltsága csökkenthető lesz. Itt két kisebb hangár található, Az első az Aero Vodochovi gyár történetét és termékeit mutatja be. A másodikba pedig a bombázó repülőgépek, illetve a bombázás története került. Külön figyelmet érdemel, a két első atombomba replikája. Ezekbe a kiállítótermekben számos harmincas évekbeli autó található, amelyek az Aero cég gyártmányai voltak. Szépek ezek az autók, de szerintem inkább egy külön teremben kellett volna elhelyezni őket, mert sokszor takarják a gépek részleteit, ráadásul korban sem igazán illenek össze a Csehszlovák néphadsereg 70-es, 80-as évekbeli gépeivel. Minden esetre jó, hogy így sikerült enyhíteni a zsúfoltságon, de sajnos itt is megnehezíti a fényképezést az ellenfény.
Összességében vegyesek az érzéseim, látom a változás jó jeleit, de a változatlanságot is. Sajnos itt is azt a tapasztalatot kellett leszűrnöm, hogy a csehek valamiért azt gondolják, hogy egy múzeumban sötétnek kell lennie. Ugyan a gépek nagyon jó állapotban vannak, de vagy a zsúfoltság, vagy a sötét, vagy épen a ellenfény miatt gyakran igen nehéz jó képeket készíteni, pedig hát igen csak lenne miről, mivel igen sok érdekes, vagy ritka típus található a gyűjteményükben. Szerintem minden repülést szeretőnek érdemes ellátogatnia legalább egyszer, de akár többször is, mint ahogy én tettem, és megvallom őszintén. szeretnék majd írni tíz év múlva arról, hogy mi változott 2024-hez képest. Mert van egy olyan érzésem, hogy az új hangárok megnyitása egy változás kezdete.
A múzeum rendelkezik egy igen gazdag árukészlettel rendelkező ajándékbolttal és egy kisebb büfével is.
Az Aviationmusem.eu honlapja, ahol lasjtrom szerint látható a teljes gyűjtemény.
Az angol wikipedia szócikke, ahol olvashatunk egy ismertetőt a Múzeumról és annak történetéről.
Tarr (Ambasa) Gábor
