Mint már korábban írtam, a múlt év egyik kora őszi hétvégéjén több nógrádi várat is sikerült meglátogatnom. Az első nap Salgó, és Somoskő várára került sor. Másnap átlépve a határt, utunkat Fülek vára felé vettük, amely Nógrád vármegye egyik, ha nem a legjelentősebb erőssége volt hosszú időn keresztül…
A történet kezdetén az erősség ura egy bizonyos Fulkó lovag volt, aki egyben névadója is volt a várnak és az alatta elterülő településnek. Fulko egy szép őszi hajnalon vadászatra indult és hamarosan sikerült is becserkésznie egy pompás szarvasbikát. Fulkó íjával célba vette a nemes vadat és sikerült is megsebeznie. Azonban a halálosan sérült vad dühödten rontott rá és felöklelte a meglepett vadászt. Fulkó, egy végső erőfeszítésével előkapta tőrét és azt, a szarvas szívébe döfte. Amikor a szolgák rájuk találtak a két test egymás mellett hevert egy tisztáson. A kísérők Fulkó testét felemelve azt egy közeli jobbágy, nevezett Sámson házába cipelték. Fulkót, Sámson lánya a gyönyörűséges Erzsébet vette ápolásba. A lovag hamarosan felépült és szerelembe esett Erzsébet iránt, és a várába vitette. Mind Erzsébet, mind Fulkó tudta, hogy moha szerelmük tiszta, azt törvényessé nem tehetik, hiszen egy nemes nem emelhette maga mellé egy pór leányát. Azonban Erzsébet ha már nem lehetett törvényes feleség kegyeiért megkérte az árat a lovagtól. Fülek várának kincstára hamarosan kiürült és Fulkó kénytelen volt újabb bevételi források felé nézni, hogy újabb és újabb ajándékokkal halmozza el szíve hölgyét. Fülek várának ura rablólovaggá vált. Dúlta és sarcolta a környéket, sőt még hamis pénz verésének bűnébe is esett. Ezt azonban a király, aki ekkor IV. Béla királyunk volt már nem tűrhette és magához rendelte Fulkót. Rövid kihallgatás után, amelybe a lovag mindent tagadott, az uralkodó istenítéletet rendelt el, amelyben Fulkó bizonyíthatta ártatlanságát. Az ítélet szerint a lovagnak teljesen meztelenül, egy szál kardal kellett megküzdenie egy másik, teljesen felszerelt lovaggal. Azonban a párviadal előtt Fulkó megszökött a királyi várból és nyoma veszett. Ekkor Béla királyunk magához rendelte Erzsébetet, hogy lássa, ki is okozta egykori derék lovagjának meghasonlását. A király ítélete szerint Erzsébetnek egy kolostorba kellett volna vonulnia, de az, amikor meghallotta a döntést, inkább ékszereit kidobta egy ablakon, majd utánuk vetette magát a mélybe. Három évtized múlva a zombori monostor közelében egy remete holtestére bukkantak a pásztorok, akinek a tenyere egy érmét szorongatott, rajta egy felirattal: Erzsébet, halálomig a tied vagyok!
Ennyi a vár legendája, de nézzük most a valóságot is. Fülek várának eredete az idők homályába vész. Valószínűleg már a XII. században egy fából készült erősség ált a várhegyen, amelyet a tatárjárást éppen megelőzve kővárrá építették át. A legenda itt kapcsolódik a valósághoz, mivel a kővár építtetője Kacsics Simon fia Fulkó volt. A vár első írásos emléke 1242. február 2-ról származik. Fülek éppen időben készült el és azon várak sorába tartozott, amelyekbe a tatárok foga bele is törött. A környék menekültjei sikerrel verték vissza a mongolok támadását. Azonban Fulkó nem sokáig örülhetett, mert IV. Béla király már 1246. megfosztotta erőségétől. (Talán a legenda nem is volt annyira alaptalan.)
Ezt követően a vár a Pok, majd a Monoszló család birtokába került, mígnem 1313-ban Csák Máté tette rá a kezét. 1320-ban Károly Róbert vette el ostrommal a várat a Felvidék urától, ami ettől kezdve királyi várrá és fizetőeszközzé vált. Királyi adományként, vagy épen zálogként különböző családok váltogatták egymást a Füleken.
Fülek jelentőségét az adta, hogy itt futottak össze a kelet-nyugati Losonc-Kassa és az északra, a Bányavárosokba tartó kereskedő- és hadiutak. Így nem csoda, hogy az erőd védelmében, hamarosan egy város is megszületett, melyet először 1255-ben említenek az írások. Ekkor a vár még a három oldalról meredek sziklafalak által határolt várhegy gerincén feküdt és egy nagyméretű toronyból és egy kisebb palotaszárnyból állt.
Fülek városa Zsigmond királytól 1423-ban mezővárosi rangot kapott. Ekkor a vár urai a Perényiek voltak, majd utánuk a Bebek család kezébe került a XV. század végén. 1544-ben Bebek Ferenc vált a vár urává, aki felismerte, hogy a XIII. századi vár már igen csak megérett a felújításra és a bővítésre. Ekkor az olasz Alessandro da Vedano tervei alapján épült fel a fellegvár alatti terület, sarkán két ágyútoronnyal, amelyek közül – amely ma a Bebek-torony nevet viseli – ma is épségben áll. A Bebek-torony alatt helyezkedett el az elővár, a kis kaputoronnyal, a hozzá kapcsolódó fallal, és a kaputoronytól nem messze lévő, kisebb patkó alakú toronnyal. A jelentős bővítés és erősítések ellenére Fülek vára nem tartozott a korszerű várak közé. Noha megjelentek rajta az ágyútornyok, a legfőbb védelmét továbbra is a várhegy, meredek, megmászhatatlan sziklafalai adták, amely miatt csak egy oldalról lehetett megtámadni. Ezért a nyílt oldalán lévő falak elé széles és mély árkokat ástak. A vár a bővítések ellenére sem tartozott a nagyméretű erődök közé, így jelentős mennyiségű védő befogadására sem volt alkalmas.
Mohács után, a vár jelentősége felértékelődött, hiszem a gazdag Bányavárosok kapuja volt. Természetesen ennek fényében nem csoda, hogy a török is szemet vetett rá. 1554-ben a várban raboskodott egy Aethiops nevű személy, aki felfigyelt rá, hogy a fellegvár egyik, szemétledobásra szolgáló ablaka folyamatosan őrizetlen. Aethiops észrevételét megüzente a szécsényi Hamza bégnek, akinek tetszet az ötlet. Egy sötét éjszakán egy kisebb török csapat, egy a mai kommandó akciókat megszégyenítő vállalkozással megmászta a meredek sziklafalat és behatolt a felső várba, ahol csöndben legyűrték a védőket. Másnap, amikor a középső vár őrsége felébredt döbbenten látta, hogy felette már lófarkas zászló lobog. Természetesen nyomban megpróbálták visszaszerezni fellegvárat, de ekkor már a törökök szilárdan a kezükben tartották azt. Próbálkozásaik meddőnek bizonyultak. Közben maga Hamza bég is megjelent a vár alatt, így a két tűz közé került védők kénytelenek voltak feladni Füleket. A vár 1554. június 16-án, 39 évre török kézre került. Fülek jelentőségét jelzi, hogy eleste dominóhatást váltott ki, és a környező kisebb erősségek többsége is előbb, vagy utóbb követte sorsát.
A Bebekek azonban nem adták fel váruk elvesztését. 1562 nyarán Bebek György, egy üzenetet kapott egy várbeli kémtől, nevezett Török Ferenctől, hogy tudja a módját, a vár visszavételének. Török Ferenc egy találkára hívta Bebek Györgyöt, ami azonban csapdának bizonyult és az egykori várúr, kíséretével együtt török fogságba esett. Végül is Bebek György visszatért Fülekre, de csak mint fogoly. Azonban Bebek temérdek pénz mellett megfelelő cserealappal, török foglyokkal is rendelkezett, így a nem kellett sokáig ennie a rabok keserű kenyerét és a törökök hamarosan szabadon-bocsátották, kíséretével együtt, akik között volt a Perényiek parancsnoka, egy bizonyos Rákóczi György.
Füleket a törökök a legészakibb szandzsákjuk központjává tették. A vár őrségét 1556-57-ben 49 janicsár, 177 lovas, 89 aszab, majd később még néhány tüzér alkotta. A törökök a várat folyamatosan erősítették és a város is fejlődésnek indult. Szokoli Musztafa alatt mecsetet, karavánszerájt, üzleteket és műhelyeket építettek, miközben számos török család is letelepedett a városban. A környéken gazdag gyümölcsösök és kertek nőttek ki a földből. Miközben Fülek fejlődött, egyben a török portyák kiindulópontjává is vált, amelyet a környező magyar falvak és városok szenvedtek meg. Azonban egyszer hopp, máskor kopp. Egy ilyen portya során a 1577-ben a füleki béget alaposan helybenhagyták, és a balsikerű összecsapásból alig tudta megmenteni puszta életét.
Azonban az idő előrehaladtávval a török félholdnak is leáldozott. 1593. a császári udvar elhatározta, hogy a dunamenti fő hadszíntér mellett támadást indít a felvidék felől is. November 10-én Teuffenbach Kristóf vezetésével császári haderő jelent meg Fülek alatt, amelyhez Pálffy Miklós is csatlakozott 7000 katonája élén. Az első támadásra 24-én került sor, de ezt a védők még sikeresen visszaverték. A második rohamra 27-én került sor, amely azonban már sikeresen törte át az elővár falát és a támadók hamarosan bejutottak a vár belsejébe is. A török védők a fellegvárba szorultak vissza, amit azután rövid alkudozás után, szabad elvonulás fejében feladtak. Fülek egy heti kemény ostrom után esett el. A védők és családjaik értékeikkel együtt hagyhatták el a várat, de 300 török család inkább a városban maradást választotta. A város bevétele, akárcsak korábban a magyarok általi elvesztése, alapjaiban rengette meg a környék katonai viszonyait. A vár elestének hírére a török parancsnokok számos környékbeli várat rövid harc, vagy éppen harc nélkül feladtak.
Fülekre ekkor egy újabb aranykor köszöntött be. Számos környékbeli nemes költözött a város, biztonságot nyújtó falai közé, sőt ezekben az esztendőkben még Nógrád mellett, Heves, Pest, Szolnok és Csongrád vármegyei elöljárói is itt üléseztek.
Természetesen az ekkor zajló különböző felkelések sem kerülték el a várost, és gyakran cserélt gazdát. Hol az erdélyi fejedelmek, hol a császáriak uralták, de ezek a váltásokra általában ostrom nélkül került sor. A város fejlődését a hatalomváltások nem is, az 1615. május 4-i szörnyű tűzvész is csak megakasztotta. A város azon az éjszakán szinte teljes egészében elpusztult, azonban már 1619-re újjá is épült. Alig fejeződött be a város újjáépítése, amikor 1619. szeptemberében először Bethlen Gábor kezébe került, majd 1621-ben ismét a császáriak vették birtokba. Az újjáépítés után a város újra a virágkorát élte. Ekkor épült fel a evangélikus- és a katolikus templom, a kolostor és számos közintézmény, amelyek többsége ma is áll a városban. 1672-ben Koháry István várkapitány alatt a vár és a város védműveit tovább korszerűsítették. Az 1615 utáni építkezések során épült fel a vár előtti, három olaszbástyás külső vár, a redubt, illetve a várost körülvevő falak, amelyeknek ma már nyoma sincs. A vár jelentőségét szemlélteti, hogy a császáriak erős őrséget telepítettek bele. 1652-ben a helyőrséget 197 német gyalogos, 300 huszár, 150 hajdú és 25 pattantyús képezte.
Közben 1678-ban kitört a thököly-felkelés. A kurucok nyomban meg is rohanták a várat, de a felkészült őrség könnyen visszaverte a támadást. Thökölyt kijózanította a kudarc és egészen négy évet várt a következő támadással. 1682-ben nagy török sereg jelent meg Ibrahim pasa vezetése alatt Fülek alatt, akit a szultán küldött Thököly megsegítésre. Augusztus 22-én a török-kuruc csapatok körbevették a várost és megkezdték a módszeres ostromot. A támadók a korabeli feljegyzések szerint 60000, sőt egyesek szerint 100000 főt számláltak.(Természetesen ezek erősen túlzó adatok, illetve a nem kombattáns elemeket is tartalmazzák.) A város helyőrsége, akit Koháry István vezetett 700 főt és 64 ágyút számlált, de a védősereg a felfegyverzett polgárokkal elérte a 4000 főt.
Természetesen mielőtt a támadók belekezdtek volna a véres ostromba a jó bevált módszerhez próbáltak folyamodni, amely már többször is okozta Fülek elestét. Thökölyék 20000 tallérral lefizettek egy Braka András nevű helyi lakost, hogy gyújtsa fel a városon belül található házát, és az így kialakult zűrzavart kihasználva a támadók könnyedén behatoltak volna a városba. Azonban Thökölyék terve lelepleződött és Koháry az árulót felakasztatta, majd mindenki okulására felnégyeltette.
Ezek után a támadóknak taktikát kellett változtatniuk és szeptember 3-án megkezdték a város és a vár módszeres lövetését. Reggel fél hatra a városban több tűz keletkezett, amely kilencre egybefüggő lángtengerré változott. A védők kénytelenek voltak feladni a várost és visszahúzódtak a várba. Ugyan voltak külső felmentési kísérletek de ezeket az ostromlók sorra visszaverték, így a védők egyre jobban elcsüggettek. A katonák követelték Kohárytól a vár feladását, amiről annak ellenére, hogy a várfokról való lehajítással fenyegették meg, hallani sem akart. Végül katonái, őt megkerülve szeptember 10-én megnyitották az ostromlók előtt a vár kapuit.
A törökök (más forrás szerint Thököly) az ostrom után, lerombolták a várat. Talán azért mert úgy ítélték meg, hogy hosszútávon nem tudnák megtartani, talán azért mert az időközben nem bíztak feltétlenül a kurucok húségében, akiknek átadták Füleket. Bárhogy is történt, ez után a város újjáépült, de vár már sohasem. A következő évszázadok a lassú enyészeté voltak. 1845-ben Petőfi Sándor ottjártakol a következőt jegyezte fel:
„Losoncra menvén Várgedéről, az út Füleken visz keresztül, hol szinte romokban fekszik az egykor nevezetes vár. Természetes, hogy összejártam, de kimondhatatlan harag fogott el, midőn láttam, hogy a romokat lehordják az utcákat tölteni… hogy mely köveken őseink vére szárad, azokon most tapodjanak… Fülek sokáig volt a török kezében. Ha naponként abból a borból kellett volna inniok, amelyet én itt a kocsmában ittam: fogadom, száz évvel előbb szabadult volna meg tőlük Fülek.”
A vár egészen a második világháborúig aludta csipkerózsika álmát. 1941-ben felmerült a vár feltárása, és egy múzeum alapítása, de az ásatások Kalmár János vezetésével, csak 1944-ben kezdődtek meg, majd a front közeledtére hamar vége is szakadt. Azonban ezen rövid idő alatt is számos helyiséget sikerült feltárni és romok egy jelentős részét sikerült megtisztítani a gyomoktól és azt romboló növényzettől. A munkálatok egészen az 1970-es évekig szüneteltek. Ekkor valósult meg a már a háború alatt megszületett terv, és a Bebek-torony felújításra került.
A vár 1993-óta látogatható. 2006. és 2007. között újabb, nagyobb felújítási munkák zajlottak a várban, amelyek a mai napig nem álltak le. 2008 augusztusában a Bebek-toronyban megnyílt a vármúzeum, amely az ötemeletes épület három alsó szintjét foglalja el.
Maga a vár nem nagy, viszonylag gyorsan megnézhető. Ugyan én szeretek elidőzni de mivel arra a napra még számos program volt betervezve, így önmagamhoz képest is gyorsan végeztem. Igazából a látnivalót három fő csoportra lehet osztani. A bejárat után az elővárba jutunk, majd innen mehetünk be a Bebek-toronyba a tényleges vármúzeumba. A vármúzeum három szintet foglal el, ahol az alsó inkább vidék prehisztorikus történetét dolgozza fel, míg a következő két emelet foglakozik a vár tényleges történetével. Ezek felett egy előadóterem található. A felső kiállítószintről lehet kijutni a tényleges várba. Innen, néhány további lépcsőt megmászva felmehetünk a torony külső erkélyére, ahonnan megszemlélhetjük a város és a környező vidék panorámáját. Visszatérve a torony belső kapujához barangolhatunk a vár romjai között, illetve felmehetünk a fellegvár romjai közé is. Számomra érdekes és egy kicsit meglepő is volt, hogy a vár felújítása során a Bebek-torony belső oldalán meghagyták azt az emléktáblát, amelyet még 1938-ban állítottak a magyarok. A vár rendezett, de arra azért készüljünk fel, hogy a benne való mozgás a törött kövekből álló lépcsőkön nem mindig egyszerű.
A várhoz tartozik még egy különleges kiállítás is, amely vár alatt húzódó tárnában található. Az alagút egykor a város légoltalmi létesítménye volt a második világháború során. A várkapun kilépve és jobbra fordulva, néhány méter után juthatunk ennek a résznek a kapujához. Ez is, a vármúzeum része de csak minden órában nyitják meg, így érdemes hozzá időzítenünk a többi rész megtekintését. Ez a rész sem túl nagy és csak időszakosan nyitják meg a múzeum kedves személyzete mégsem sürget senkit, így kényelmesen megszemlélhető. Maga a kiállítás Fülek második világháborús történetét dolgozza fel magyar és természetesen szlovák nyelven. Számomra meglepően kiegyensúlyozottan mutatja be azt a rövid időszakot, amikor Fülek ismét Magyarország része volt. Jellemző a hozzáállásra, hogy a tablók feliratain egyszerre szerepel Fülek megszállása és felszabadítása tükrözve egyszerre a szlovák és a magyar nézőpontot is. Ugyan itt kevés a tárgyi emlék, de számos fényképen ismerhetjük meg a város visszatérését, a háború alatti életet, a város légoltalmi létesítményeit, de itt emlékeznek meg a városból elhurcolt zsidó polgárokról is.
Alapvetően nekem tetszett, sőt nagyra értékeltem a vármúzeum kiegyensúlyozottságát. Maguk romok is lenyűgözőek hála a várhegy különleges szerkezetének. A magyar határhoz való közelsége miatt még Budapestről is könnyen elérhető gépkocsival. A felnőtt belépő 4-, a gyerek pedig 2 Euro.
Mindenkinek csak ajánlani tudom a vár meglátogatását, amely amúgy is kedvelt célpontja a magyarországi várbarátoknak.
Ambasa
