cikk20 01.JPGNémet rohamcsapatok az első világháborúban

Amikor kitört az első világháború, mindkét oldal hadvezérei a támadó gyalogság tömegei által gyorsan kivívott győzelemben bíztak, de keserűen kellett csalódniuk. A kezdeti sikerek után a frontok megmerevedtek és a katonák elkezdték beásni magukat. Ezek a kezdetben vékony vonalak rövid idő alatt mélyen tagolt állásrendszerekké nőtték ki magukat, amelyeket erős tüzérség és egyre gyarapodó számú géppuskák védtek, amelyeket már nem lehetett pusztán a gyalogság, és pláne nem a lovasság rohamával áttörni. Ennek a patthelyzetnek a feloldására a front mindkét oldalán különböző jobb, rosszabb ötletek születek. Meglepő módon nem a németeknél, hanem a franciáknál vetődött fel az ötlet, hogy egy különleges rendeltetésű gyalogságot állítsanak fel erre a célra, azonban Laffargue kapitány ötlete süket fülekre talált és a süllyesztőbe került. Nagyjából ezzel egyidőben a német oldalon is felmerült az ötlet, de ott azt tett is követte és Calsow utász őrnagy parancsnoksága alatt fel is állították az első rohamzászlóaljat 1915. március 2-án. Az egység ugyan műszaki alapokon jött létre, de mégis inkább volt egy jelentős tűzerejű könnyűgyalogság. A zászlóalj első bevetése azonban balul sikerült, mivel nem a kiképzettségnek megfelelő feladattal, hanem egyszerű gyalogságként vetették be. Ez után váltás történt a zászlóalj élén, Erns Rohr, egy ízig-vérig gyalogsági tisztet nevezték ki parancsnoknak. Rohr átalakította az egységet és egy annak harcászatát is, de ami lényeges, hogy ezt meg tudta értetni a feletteseivel is. Ennek megfelelően a most már a kiképzettségnek megfelelő feladatot végrehajtó alakulat bevetése beváltotta a hozzá fűzött elvárásokat. Időközben a német vezérkar élén végbenő változások is segítették a rohamcsapatok fejlődését, és 1916 végétől egyre több új alakulatot állítottak fel és elhatározták, hogy minden tábori hadsereg kötelékében felállítanak egyet, ez szám szerint 16-ot jelentett. A rohamcsapatoknak nem csak a száma, hanem a feladatköre is bővült, feladatuk lett foglyok ejtése és a hagyományos gyalogság kiképzés az új harcászatra. Egy felderítő vállalkozás eredményeként pont egy ilyen rohamjárőr által ejtett foglyok révén értesült a német hadvezetés egy nappal előbb a britek arrasi harckocsi támadásáról.  A rohamcsapatok szervezetileg és fegyverzetileg is fejlődtek, miközben a rohamszázadok száma kettőről négyre nőtt, rendszeresítésre került szervezetükben zsákmányolt 76mm-rs orosz gyalogsági ágyú is. A német rohamcsapatok a kiképzési feladatukba, nem csak a saját gyalogságot, hanem a szövetséges államok katonáit is bevonták, így lehetőséget adva a hasonló osztrák-magyar, bolgár és török alakulatok létrehozására.

cikk20 02.jpgA rohamcsapatoknak nem csak a felszerelése, de az ellátása is jobb volt és hanyagolták az unalmas, de korántsem veszélytelen árokszolgálatot. Bevetéseik szünetében a mögöttes területekre vonták vissza őket, ahol folyamatos képezték magukat és másokat, vagy készültek fel egy-egy újabb veszélyes feladat végrehajtására. Maguk  a rohamcsapatok harcukban a tűzerőt és a mozgékonyságot szerencsés összehangolását váltották sikerre. Ennek megfelelően a fegyverzetük is eltért a hyagyományos gyalogos egységekétől. Rövidebb szuronyt, nagy számú Parabellum P08 pisztolyt, zsákmányolt Lewis és német M08/15 golyószórókat használtak és náluk került rendszeresítésre először a Bergmann MP 18.I géppisztoly, de mindenek felet harcukat a kézigránátok tömeges alkalmazása jellemezte. Gyakran a felszerelésükhöz tartozó homokzsákból varrt, a mai rohammellény elődjének is tekinthető alkalmatosságban 8-10 nyeles és 16-20 tojásgránát is lapult. Szintén Rohr zászlóalja dolgozta ki a német hadseregen belül a gyalogság a páncélosok együttes alkalmazását, amelyet aztán 1918-ban a gyakorlatban is kipróbáltak.

 1917. március 12-étől a strosstruppen (rohamcsapat) elnevezést általánosan grenadier-re (gránátosra) változtatták. 1942-ben egy hasonló történik a német hadseregben amikor az infantry elnevezést változtatják szintén grenadier-re.

1918-ra a német rohamcsapatok kicsit önmaguk sírásójává is váltak. Eredményes kiképző munkájuk következtében a hagyományos gyalogság is megismerte, átvette és egy gyakrabban alkalmazta az általuk kidolgozott harceljárásokat. Ugyan akkor a német gyalogság soraiban ekkor már nagyszámú hiány mutatkozott és a német hadvezetés nem hagyhatta figyelmen kívül a rohamcsapatok állományában található 450 jól képzett tisztet és 18.000 katonát. Végül is a rohamcsapatokat nem oszlatták fel de állományuk egy jelentős részét a hagyományos gyalogság soraiba irányították át. A lépés következtében a már gyakran 1-3 gyalogosszázaduktól megfosztott rohamzászlóaljak már nem voltak képesek a feladataik ellátására.

cikk20 04.jpg

A háború végével a német hadsereg sok egységéhez hasonlóan a rohamcsapatok is feloszlatásra kerültek, azonban tagjaik egy része csatlakozott a Németország szerte gombamód szaporodó szabadcsapatokhoz a Freikorps-okhoz. A jól képzett de ugyan akkor munka és megélhetés nélküli katonák ezen szervezetek keretében részt vettek a háborút követő Németország szerte dúló zűrzavaros harcokban.

cikk20 03.jpg

 

 cikk20 05.jpg

Bergmann MP 18.I géppisztoly

A fegyvert a német hadsereg igényei szerint Hugo Schmeisser tervezte meg, aki akkor Theodor Bergmann gyárában dolgozott. A sorozatlövő fegyver tervezésénél szempont volt az egyszerűség, a hatékonyság és, hogy az akkor a német hadseregben már általánosan használt parabellum pisztolylőszer alkalmazása, ugyan akkor a fegyvert masszív fatusával látták el, hogy hatékonyan lehessen használni a kézitusában is. A fegyver egyetlen gyenge pontja a lőszeradogatás volt, mert a hadsereg a tervezők által javasolt 20-as tár helyett ragaszkodtak a Parabellum P09 pisztoly 32-es tárához. A fegyver gyártásánál figyelembe vették a tömeggyártás követelményeit, és ahol lehetett sajtolt alkatrészeket, szegecseket és ponthegesztést alkalmaztak. A háború vége előtt legkevesebb 30.000 került legyártásra belőle, amiből mintegy 10.000 ki is került a frontra. Az MP 18.I volt első olyan géppisztoly, amely magán viselte azokat a stílusjegyeket, amelyeket az azt követő hasonló fegyvereket is jellemzett.

Műszaki adatok:

lőszer: 9x19mm parabellum

üres tömeg: 4,18kg

teljes hossz: 815mm

cső hossz: 200mm

tűzgyorsaság 450lövés/perc

tárkapacitás: 32 vagy 20 lőszer

hatásos lőtávolság: 100-150m

 

cikk20 06a.jpgKönyvek

 

Akinek felkeltette az érdeklődését a téma, mindenképen ajánlom figyelmébe Baczoni-Kiss-Sallay-Számvéber: Halálfejes katonák – Az Osztrák-Magyar Monarchia rohamcsapatai 1916-1918 (Puedlo 2010.) könyvet. Noha a cím szerint ez a monarchia rohamcsapatainak történetét dolgozza fel, de előzményként az első fejezet bemutatja azok német példáját is. A könyv a maga nemében igen rendhagyó, mintegy 180 oldalas, de ebből a törzsszöveg, ami négy fejezetből áll, csak 18 oldal. A négy fejezetben megismerhetjük a német- és az osztrák magyar rohamcsapatok felállításának történetét feladataikat, szervezetüket, fegyverzetüket, felszerelésüket, és jelvényeiket. Viszont ezek után joggal tehetjük fel a kérdést, hogy akkor miről is szól a könyv fennmaradó 90%-a? Nos ezek egy része fotó illetve korabeli dokumentumok másolatai. A fényképek egy része archív, van néhány hagyományőrzőről készült, amely segítséget nyújthat a makettezőknek az osztrák-magyar katonák egyenruháinak kifestéséhez. A könyv jó kétharmada archív szabályzatok és jelentések másolatai, amelyek végigböngészése közben megismerhetjük a korabeli katonai nyelvezetet. cikk20 07.jpgAz dokumentumok között megtalálható a rohamcsapatok kiképzési kézikönyve (31 oldal), megismerhetünk egy olyan hivatalos harcjelentést a tervezéstől az értékelésig, egy olyan az orosz fronton történt támadásról, ahol a rohamcsapatok alkalmazása nagymértékben volt a siker kulcsa (32 oldal), több kiképzési gyakorlat jelentését, illetve egy visszaemlékezést a 40. rohamzászlóalj sikertelen alkalmazásáról a háború végén (20 oldal). A könyv, mivel a törzsanyag kivételével dokumentum, amely eleve fénymásolat és a régies nyelvezete miatt kissé nehezebben olvasható, nem lehet csak úgy kutya futtában elolvasni, mindenképen kell rá szánni időt.

A másik ide vágó könyv az Osprey Warrior sorozat több kiadást is megért 12. kötete: Drury-Embleton: German Stormtrooper 1914-1918. Ez a könyv is bemutatja az előzményeket, a toborzást, kiképzést, a szervezetet, a fegyverzetet, a felszerelést, a taktikát, és alkalmazásukat is, mintegy 60 oldalon. A könyvben az archív fotók mellett megtalálhatóak a kiadó más könyveire is jellemző színes táblák, amely szintén segíthetnek a makettezőknek.

cikk20 14.JPG

 

A makettek

 

Én a késői német csapatomat, egy másodkézből vett előző kiadású régi Revell első világháborús németeket tartalmazó készletből készítettem el. Eredetileg a készletet második világháborús magyarok elkészítésére szereztem be, de aztán úgy adódott, hogy mégis csak németek lettek belőlük. Sokan panaszkodnak a Revell figurák anyagára, én ennél, ami adódhat abból, hogy ez egy korábbi kiadás nem találkoztam ilyen gonddal. A készlet egyébként aránylag jó pózokat tartalmaz, bár lehetne egy kicsit változatosabb is. Nagy előnye a két géppuska és a mindenki figyelmét felkeltő két németjuhász kutya. Maga festés elég örömfestésnek bizonyult és igen gyors volt. A figurák kaptak egy páncélos-szürke alapozást, amit egy világosabb szürkével szárazecseteltem. Miután a figura megkapta az alap festését már csak a részletek kifestése volt hátra, az arcok és kezeké, a fegyvereké és a különböző felszerelési tárgyaké. Mivel nem éreztem elég hangsúlyosnak és tartottam attól, hogy nem sikerült, úgy ahogy szeretném, a kézigránát zsákokat inkább nem festettem le. A gyalogosok rohamsisakját alapból egy maradék zölddel festettem le és csak annak a pár figurának festettem színesre, akik végük is a rohamcsapatot alkotják a seregen belül. A rohamcsapatok sisakját piros, kék, zöld, sárga színekkel foltoztam, majd foltokat a találkozásuknál fekete alkoholos filccel határozottan elválasztottam.

Szerintem a készlet igen jó, egy első világháborús késői német sereg alapjához, de ma már nem az egyetlen. Ha valaki egy első világháborús német sereget szeretne, akkor a Revell mellett az Airfix, az Emhar, a Strelets, a HaT, a Caesar, és a Zvezda hasonló termékeiből is válogathat.

cikk20 08.JPG

 A parancsnoki raj

cikk20 09.JPG

cikk20 10.JPG

A gyalogos raj

cikk20 11.JPG

cikk20 12.JPG

A géppuskások

cikk20 13.JPG

A rohamjárőr

Ambasa

Szerző: ambasa  2012.08.04. 08:00 1 komment

Címkék: könyv makettezés első világháború wargame csapattörténet Németország 20mm

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr654687663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

janos900 2012.08.04. 08:40:32

Egy gonddal kevesebb! :) Mar regota akartam roluk irni egy cikket, csak valahogy nem kerult ra sor. Jol sikerult. gratula.
süti beállítások módosítása