Valamikor 2005-2006. között, amikor többünk még csak ismerkedett a történelmi hadijáték mibenlétével, a Sas Wargame Klub keretében, a szokásos szerdai játékok mellett az egyik klubtagunk jóvoltából volt szerencsénk, hogy a hobbink szempontjából igen hangulatos helyen a Hadtörténelmi Múzeum ódon falai között játszunk havonta egyszer, szombatonként. Most ezek közül a játékok közül I. Gábor és fia idéz fel egy 2006. januárjában lezajlott csatát, bemutatva, hogy többünk számára milyen is volt a kezdet...
Ellenállás Bukit Timah-nál
Bukit Timah Szingapúr egyik stratégiai fontosságú pontja. A várostól 7,5 angol mérföldre (kb 12 km-re) északnyugatra emelkedik és 117 m magas. Ez a sziget legmagasabb része. A Bukit Timah malájul azt jelenti: Ónhegy. Észak-keleti lábánál volt az egyik tározó, amely Szingapúr egymillió lakosát ellátta vízzel. Ha a japán támadás eléri és elfoglalja a víztározókat, a város megtartása teljesen reménytelenné válik. Egyértelmű volt, hogy a védelem a víztározók és a domb megvédésére kell hogy koncentárlódjon.
Igen rövid idő állt rendelkezésre, így nem lehetett a szárazföld felőli részen nagy mélységű védelmi vonalakat építeni, csak hevenyészett állások készültek a japán benyomulás ellen.
1942. február 10-én kezdték meg a város támadását három irányból, melyet a Lui Ji Szan tábornok által vezetett császári japán hadsereg tüzérségi tüze vezetett be.
A főcsapás iránya a töltésút mentén húzódott. Páncélosokkal és gyalogsági erőkkel nyomultak előre a japánok a víztározó felé. A jobb szárnyon, a dzsungelen keresztül, törtek előre az egyesített páncélos és gyalogos csapatok. A bal szárnyon gyalogsági fedezet nélküli könnyű páncélosok közeledtek a brit vonalak felé. Folyamatos tüzérségi tűz alatt tartották a brit állásokat.
A japán hírszerzési források nagyon pontosak lehettek, mert szinte minden lövésük talált, és komoly veszteséget okozott a védők soraiban. A víztározó felé vezető utat a britek már korábban elaknásították, és útzárral is nehezítették a japán páncélosok mozgását. Az agresszíven támadó japán csapatok azonban hamar áttörték ezt az akadályt, bár az élen haladó páncélosuk aknára hajtott, de a többi épen megúszta és folytatta az előrenyomulást.
Mindeközben a domb mögött elhelyezett brit aknavetős osztag folyamatos tűz alatt tartotta a támadókat. A dombon elhelyezkedő brit egységek a japán tüzérség és az előrenyomuló tankok tűzerejétől komoly veszteségeket szenvedtek, de mégis hősiesen kitartottak.
A japán harckocsik ágyúikkal a védők 6 fontos páncéltörő lövegeit nagyon hamar kilőtték, így a védők csak a megmaradt 25 fontos ágyúikban bízhattak. A 25 fontos ágyúk kezelői kitűnően helytálltak. Az úton közeledő valamennyi japán páncélost harcképtelenné tették. A harckocsikat kísérő gyalogosokat pedig a brit géppuskások tették ártalmatlanná.
A japánok előretörését a bal szárnyon az ausztrál katonák hősiesen megakadályozták, és nagy veszteségeket okoztak a japán könnyű-páncélosoknak.
A jobb szárnyon, a nehezen járható dzsungelen keresztültörtek a páncélosokkal kísért japán gyalogosok és beleütköztek az őserdő szélén felállított brit védelmi vonalba.
Ráadásként a várost a tenger felől is megtámadta a japán császári tengerészgyalogság, de mivel hosszú évek óta, egy ilyen támadás ellen készült a brit gyarmatbirodalom; őket már géppuskafészkek, aknamezők, és megerősített helyőrség várta.
(Idáig tartott a játék, ezen a ponton a felek kiegyeztek egy döntetlenben.)
I.Gábor és fia I.Gábor