2010.12.18-án, a Székesfehérvári Helyőrségtörténeti Emlékgyűjtemény jóvoltából a Világháború kiállító teremben játszottunk egy 2. világháborús csatát. Elsősorban a szabályrendszerünk tesztelésére, de kicsit bemutató játék is volt. A csata Moszkva elővárosában zajlott 1/72-es méretarányban.
(Balra: Moszkva védelméért adható kitüntetés, melyből több, mint egymillió darab került átadásra.)
Történelmi áttekintés
A moszkvai csata a második világháború keleti frontjának egy 600 km-es szakaszán, illetve Moszkva térségében lezajlott ütközetsorozatainak szovjet eredetű összefoglaló neve. Az 1941. október elején németek által indított hadászati jelentőségű műveletsorozat fő célja az volt, hogy bevegye Moszkvát, a Szovjetunió fő- és egyben legnagyobb városát, mely a német invázió óta elsődleges politikai és katonai célpont volt.
Az Adolf Hitler által nagyban támogatott Taifun hadművelet két átkaroló műveletsorozatra bontható. Az első Moszkvát észak felől kerülte volna meg a Kalinyini front irányába, melyben a fő áttörő erőt a 3. és a 4. Páncélos csoportok alkották (Panzergruppe 3 és 4). Ezzel a Moszkva–Leningrád vasútvonalat is kettévágták volna, ami az „északi főváros” körülzárását és feltételezett feladását is elősegítette volna. A másik műveletsorozat a Moszkvai terület déli részén át vezetett, melyet a 2. Páncélos-hadsereg (2. Panzerarmee) Tulától délre kezdeményezett, miközben a német 4. hadsereg (Deutsche 4. Armee) közvetlenül Moszkva ellen tört előre nyugati irányból. Önálló harckocsi-hadműveletnek tervezték a Wotan hadműveletet, amely az offenzíva utolsó szakasza lett volna, később azonban lefújtak.
A szovjetek a Moszkvai területen három védelmi vonalat alakítottak ki, ahová pihentebb, a szibériai és a távol-keleti katonai körzetekből érkezett csapatokat telepítettek. Mivel Japánnal 1941. április 13-án megnemtámadási szerződést kötöttek, onnan már nem kellett támadástól tartaniuk.
Október végére a szívós orosz ellenállás és a kilátástalan küzdelem a sárral kimerítette a német csapatokat. A nemét hadvezetés leállította a Tájfun hadműveletet, és megkezdte a felkészülést a végső rohamra Moszkva ellen. A szovjetek kihasználták a lélegzetvételnyi időt, és szintén rendezték soraikat. Sőt november elején Sztálin kémei jelentették, hogy a japánok figyelme dél felé fordult, így a Szovjetuniót nem fenyegeti támadás Mandzsúriában. Ezek után a szovjet vezér engedélyezte, hogy a Távol-Keletről 30 kiváló, téli felszereléssel rendelkező hadosztályt átcsoportosítanak Moszkva védelmére. November közepére a korai fagyok újra járhatóvá tették az utakat, és mintegy 1500 páncélos támogatásával megindult a végsőnek szánt német támadás. Ismét sikerült több ponton áttörni a szovjet védelmet, és kemény harcok árán november végére északon elérték a Moszkva-csatornát. A harapófogó másik szára délen eközben Tulát megkerülve közeledett Moszkva felé. December elején az időjárás azonban ismét közbeszólt. Beköszöntött az igazi orosz tél. A németek, bízva a gyors győzelemben, nem készültek fel a téli hadviselésre. Az éjszakánként mínusz negyven Celsius-fok közeli hőmérséklet hatására rengeteg katona szenvedett fagyási sérülést, és a fegyvereik a nagy hidegtől egyszerűen tönkrementek. A júniusban oly félelmetes Wehrmacht decemberre már csak árnyéka volt önmagának. Hiába látták az első vonalban harcolók távcsövön keresztül a Kreml kupoláit, a hősies szovjet ellenállásnak és a hidegnek köszönhetően a teljesen elcsigázott németek az utolsó pár kilométert képtelenek voltak leküzdeni.
A szovjet katonai történelemben ez volt a Vörös Hadsereg első befejezett offenzívája, mely jelentős áldozatokkal járt ugyan, viszont a győzelemnek és a propagandának köszönhetően valóságos szimbólummá emelte a szovjet fővárost. Ebből kifolyólag a német kapituláció huszadik évfordulóján, 1965-ben a város megkapta a „Hős város” címet is.
A játék
Célok:
A németeknek 150 pontnyi szárazföldi erőt kell eljuttatni a lövészárkok által jelképezett vonal mögé. Minden bejuttatott 50 pontért 1 győzelmi pont jár. E mellett a Vörös Október járműjavító üzemet kell elfoglani (újabb győzelmi pont), valamint a villamost birtokba venni (újabb győzelmi pont). Minden megsemmisített 100 pontnyi szovjet egységért jár még 1-1 győzelmi pont.
A szovjeteknek a támadást irányító német tiszt foglyul ejtése, vagy megölése 3 győzelmi pontot jelent. E mellett minden megsemmisített 100 pontnyi német egység után jár még 1 győzelmi pont.
A csata első köreiben a német előnyomulást tüzérségi párbaj kísérte. A légierő is csatlakozott a harchoz és egy MiG-3 raj megrongálta a Pz IV szakasz harckocsijait. Ezt a szakaszt később egy Zis-3 üteg teljesen megsemmisítette. A MiG-3 repülőgépeket a német gyalogság össztüze kényszerítette a földre. A szovjet aknavetők és tüzérségi ütegek az előnyomuló német gyalogságot lőtték folyamatosan, több szállító eszközt is megsemmisítve, valamint az élőerőben is okoztak némi veszteséget.
Idővel a német egységek hátában egy századnyi partizán bukkant fel és fenyegette a tüzérséget. A bal szárnyon előre nyomuló páncélosokat egy 45 mm-es szovjet páncéltörő tüzér üteg ritkította. A heves páncéltörő tűznek egy szakasznyi Pz35(t) harckocsi esett áldozatul. Erősítéssel és átcsoportosítással egy BergeSchlepper 731(f) érkezett egy szakasznyi szanitéccel. De a 105 mm-es német üteg pusztulását már nem lehetett elkerülni. Az előretörő Pz 38(t) és Pz III szakaszok megsemmisítettek két szakasznyi BT-7 harckocsit. Idő közben beérkezett egy rajnyi Junkers Ju-87 zuhanóbombázó, melyet a gyalogság elhárító tűzzel fogadott. A raj gépei meg is sérültek, de hibátlan bombavetéssel a betonbunker mögött rejtőző T-34-es közepes páncélosokból álló szakaszt sikerült megsemmisíteniük. A zuhanóbombázók Moszkva felé elhagyták a légteret, ahol valószínűsíthetően légvédelmi tűz áldozatává váltak. Később egy Bf-109-esekből álló raj is megérkezett a csatatér fölé, ezek a romos gyárépületben megbújó 152 mm-es szovjet ütegeket támadták, a személyzetet sikerült ritkítani, de komolyabb kárt nem tettek bennük. A német ütegek védelmére egy csonka (sérült) századnyi gyalogos közelített a partizánok felé, őket támogatta a francia zsákmány harckocsiból átalakított vontató géppuskája.
Eközben a német egységek már bejutottak a városba. Elfoglaltak egy rönkházat és a romos gyárépületet fenyegették a jobb szárnyon. A bal szárnyon némi gyalogság és a megmaradt Pz 38(t) szakasz került a szovjet védelmi vonal hátába. A hős szovjet védők azonban gránátokkal semlegesítették a betört Pz III és Pz 38(t) szakaszt. A német aknavetők folyamatosan lőtték a szovjet gyalogságot, a bejuttatott géppuskás szakaszokkal együtt. A szovjet tüzérségnek sikerült a német ütegek helyét bemérniük és folyamatos tüzükkel a német vontatott tüzérséget teljesen felszámolták, valamint az ütegek közelében tartózkodó zászlóalj törzsszakaszt is (a főtiszttel együtt).
A csata tehát megismételte a történelmet: a németek elérték a város szélét, már látták a villamost is, de elfoglalni nem sikerült.
Bogesz