blog53 00.jpgBevezető

A mai ember számára talán kicsit túl távoli mind időben, mind térben a kor két európai hatalmának összecsapása, ugyan akkor igen fontos lépcsőfok volt, mind a történelem, mind a hadviselés fejlődésének szempontjából. A napóleoni háborúk után Európa elfáradt és a hadviselés és a haditechnika is megrekedt, mintegy ötven évig azon a szinten, ám a bekövetkező ipari forradalom egyre növekvő ütemben változtatta ezt meg. Az 1850-es évektől számos olyan összecsapás zajlott le, amely valamilyen mértékben akár politikailag, akár katonailag hatást gyakorolt arra, hogy az első világháború miért éppen úgy folyt le ahogy. Ezeknek a háborúknak a sorába tartozik bele igen szervesen a porosz-francia háború, amely előrevetítette azt a vérontást, amely később a nagy háború harcterein zajlott le.

Nálunk ennek az időszaknak a történelme és hadviselése csak egy viszonylag szűk réteget érdekel, pedig a korszakot igen sokszínű, és igen fontos, ha meg akarjuk érteni, hogy a XX. század történelme és hadviselése miért pont abba az irányba fejlődött amerre.

Mivel ezzel a háborúval egy kicsit részletesebben szeretnék foglalkozni, ugyan akkor blog stílus bizonyos megkötésekkel is jár, ezért a háborút feldolgozó írás legalább négy részletben fog megjelenni.

Porosz-francia háború

blog53 01.pngA német állam kialakulása (kékkel jelölve a porosz területek)

Az előzmények

A napóleoni háborúkat lezáró béke létrehozói úgy gondolták sikerült Európa ügyeit hosszú időre rendezni, azonban nem számoltak azzal a szellemmel, amelyet a császár engedett ki a palackból, a nacionalizmussal. Az 1840-es évekre két új feltörekvő hatalom kezdte meg bontogatni szárnyait a kontinensen és csak idő kérdése volt, mikor mérik össze erejüket. Ezekben az évtizedekben a német államok gazdasági együttműködése lassan politikai szövetséggé forrt. Ennek a folyamatnak az élére fokozatosan Poroszország állt. Katonai hatalmának első megcsillantása az 1864-es porosz-osztrák-dán (vagy más néven a második schleswig-holsteini háború) volt ahol ugyan még Ausztriával közösen a német érdekek védelmében szállt síkra. Az osztrákokkal fennálló mézeshetek azonban nem tartottak sokáig és rövidesen kenyértörésre került sor. Az egykori szövetségesek alig két év múlva a csatamezőn néztek egymással farkasszemet. 1866-ban kitört a porosz-olasz-osztrák háború. 1866 július 3-án a königgrätzi csatában az új porosz hadsereg döntő vereséget mért az osztrákokra, melynek hatására az osztrák uralkodóknak immár végérvényesen le kellett mondaniuk arról az álmukról, hogy valaha is ők lesznek az új Német-Római birodalom leendő uralkodói. A háború hatására porosz vezetéssel létrejött a leendő szövetségi állam magja, miután 1867-ben porosz vezetéssel létrejött az Északnémet szövetség, amely már a katonai együttműködés csíráit is magán viselte. A poroszok ugyan jó úton jártak az egység létrehozásához, de ez a folyamat így meglehetősen hosszúnak mutatkozott. Az 1866-os háború megmutatta számukra, hogy egy külső háború, amely egységbe kovácsolja nemzetet, mennyire meg tudja gyorsítani a folyamatot. Már csak egy balekra volt szükségük, aki megteszi nekik azt a szövetséget, hogy hadat üzen nekik. Erre a legalkalmasabb az egyre inkább feltörekvő másik európai hatalom Franciaország volt.

blog53 03.jpgKöniggrätz 1866

III. Napóleon hatalomra jutása után a francia külpolitika egyik vezérlő elve a gloire volt. Ennek jegyében viseltek presztízsháborúkat, a Krímben, Itáliában és Mexikóban vagy próbálkoztak teljességgel elfogadhatatlan diplomáciai manőverekben, melynek végső célja Európa térképének átrajzolása volt. Azonban a status quo felrúgása ekkor még senkinek sem volt érdeke és egyre jobban napfényre került a franciák gyengesége, miközben kétségbe esve próbáltak szövetségesekre szert tenni néha éppen korábbi barátaikkal szemben. 1866-ban ez okokból még sikerült elkerülni az összecsapást, de ami késik, az nem múlik, már csak idő kérdése volt hogy mikor következik be a háború. Az összecsapás kiprovokálására egy látszólag jelentéktelen ügy vezetett. 1868-ban a spanyolok tábornokok megelőzve XX. századi társaikat puccsal megdöntötték II. Izabella királynő hatalmát. A tábornokok új uralkodó után néztek és meg is találták Hohenzollern Lipót személyében, aki I Vilmos porosz király rokona volt. Bismarck kezdetben nem ismerte fel az ügyben lévő lehetőséget, azonban a franciák nemzeti büszkeségből vezérelve teljesen belelovagolták magukat. Gall földön az egykori V. Károly habsburg birodalmának rémképe éledt fel amely, gyakorlatilag körbevette a korabeli Franciaországot. Bismarck ügyes politikai húzásai és a franciák ügyetlen de ugyan akkor rendkívül erőszakos diplomáciai fellépése végül is oda vezetett, hogy a III. Napóleon belpolitikai okokból már nem tudta elkerülni háborút, miközben csak szövetségesei részéről csak bizonytalan ígéretek voltak a tarsolyában. Az osztrákon alig néhány éve tapasztalták meg a porosz hadsereg erejét, miközben az olaszok bármennyire is hálásak voltak a franciáknak az egység létrehozásában, szerették volna ha franciák már végre kivonnák csapataikat Rómából. Ráadásul mindkét leendő szövetségesét pont egymás felé voltak területi követelései. A császárságot és a dinasztiát immár csak egy sikeres háború menthette meg, ezért 1870. július 19-én hadat üzent. Bismarck végre elérte a célját egy támadó segítségével végre egységbe kovácsolhatta a német nemzetet.

blog53 05.jpgFrancia Zuávok 1859-ben Magentámál az szárd–francia–osztrák háborúban

 

A riválisok

blog53 04.jpgIII. Napóleon

Korának talán legszínesebb figurája volt, egy igazi politikai kalandor, aki élete során többször is a csúcsra került, majd a porba hullt. 1808 április 20-án látta meg a napvilágot Párizsban a hangzatos Charles-Louis Napoléon Bonaparte néven. Apja Bonaparte Napóleon öccse volt, aki négy évig I. Lajos néven Hollandia uralkodója volt. Napóleon bukása után, családjával együtt neki is száműzetésbe kellett vonulni, úgyhogy ifjú éveit Svájcban, Németországban és Itáliában töltötte. Művelt világfivá vált jól lovagolt, vívott, lőtt, úszott és táncolt. 1832-ben meghalt Napóleon fia a Sasfiók, így ő vált a Bonaparte család egyetlen trónkövetelője. Ezekben az időkben írja meg Tüzérségi kézikönyv című művét, ugyan akkor elméleti ismeretei mellet koránt sem volt katonás alkat. Politikai pályája nem túl szerencsésen 1836-ban Strasbourgban indult ahol kapitányi egyenruhában megpróbálta fellázítani a helyőrséget, a katonák azonban inkább letartoztatták. A kalandot sikerült megúsznia egy kis amerikai száműzetéssel. 1839-ben kiadja politikai téziseit, amelyben felvázolta egy leendő új császárság képét. 1840-ben Napóleon földi maradványait hazavitték, és a francia gloire ismét az egekbe szökkent. Hősünk megint úgy érezte, hogy eljött az ideje, és Angliából indulva ötven hívével immár tábornoki egyenruhában, Boulogneban partra szállt. Annyira biztos volt a győzelemben, hogy barátait egy évvel későbbre meg is hívta, hogy megünnepelje hatalomra kerülése évfordulóját. Azonban keserű csalódás várt rá, egyáltalán nem úgy fogadták, min Elbáról hazatérő azonos nevű elődjét. Az őt fogadó katonaság ahelyett, hogy mellé állt volna inkább kis csapatát szétvert, mindössze öten maradtak életbe közülük, miközben a menekülő trónkövetelőt a tengerből húzták ki. Ez úttal nem úszta meg száműzetéssel, életfogytiglani várbörtön várt rá, aminek azonban hat év múlva egy kalandos szökés vetett véget. Ismét a keserűnek nagyon nem nevezhető angliai száműzetés következett, aminek az 1848-as párizsi forradalom vetett véget. A trónkövetelő hazatért és elérte azt amely puccsal nem sikerült, az általános választásokon több, mint ötmillió szavazattal Franciaország elnökévé választották. Az elnöki cím azonban kevés volt számára és 1851 végén államcsínyt hajtott végre, majd pontosan egy évre rá 1852. december 2-án kikiáltotta a császárságot és felvette a III. Napóleon nevet. Az új császár kalandor lelke mellet igazi idealista volt, vissza akarta állítani Franciaország régi dicsőségét és egy népszerű diktatúrát szeretett volna. Tulajdonképpen ez a vágy vezette arra, hogy egyre több katonai konfliktusba bonyolódott. A különböző háborúk folyamatosan követték egymást 1853-ban a krími, 1859-ben az olasz egységéért szállt síkra, de francia fegyverek dörögtek Mexikóban, a Közel-Keleten és Indokinában is. Ezeknek a háborúk sorába tartozott bele a porosz-francia háború is, amely amolyan előremenekülés volt a népszerűség hajhászás terén. Ugyan akkor az ekkor már súlyosan beteg császár ítélőképessége nem volt a régi és szerencséje is elhagyta, egyre inkább felesége befolyása alá került, akinek csak egy dolog lebegett a szeme előtt, hogy fia kövesse apját a trónon létrehozva ezzel a dinasztiát. A porosz-francia háború a fogságot és a bukást hozta meg számára, és a jól ismert száműzetést. Angliában 1873. január 9-én halt meg egy vesekőműtét következtében.

 

blog53 02.jpgBismarck

Egy eléggé ellentmondásos, de ugyan akkor korának egyik legtehetségesebb politikusa volt. 1815. április 2-án született Schönhausenben, az Elba partján földbirtokos családban. 17 évesen a göttingeni egyetem hallgatója lett, ahol azonban idejét tanulás helyett sokkal inkább vadászattal és párbajokkal töltötte. Tanulmányait Berlinben folytatta, majd diplomáciai pályára lépett. Már ekkor kialakult az az egyénisége, amely s okkal inkább parancsolásra, mint engedelmességre termett. Furcsa szokásai miatt, ebben az időben Pomeránia szerte csak bolondos Bismarcknak hívták. Az elkövetkező években Bismarck politikai karrierje töretlenül ívelt felfelé, bejárta Angliát és volt nagykövet Oroszországban és Franciaországban. Az itt szerzett tapasztalatai nagymértékben segítették kiismerni ellenfelei és szövetségesei gondolkodásmódját. Politikai ellenfelei ugyan ideig óráig sikeresen szorították háttérbe de ennek 1862-ben vége szakadt, amikor is Poroszország kancellárja lett. Nyitva állt az út előtte, hogy vezetésével létrejöjjön a német egység, amelyet tíz éven belül létre is hozott. Gyakorlatilag egy néhány hónapos megszakítással 1862-től 1890-ig volt Poroszország miniszterelnöke és külügyminisztere. Hosszú élete 1898. július 30-án ért véget.

folytatása következik...


Ambasa

Szerző: ambasa  2013.02.14. 00:00 2 komment

Címkék: hadtörténelem újkor Németország Franciaország

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr475068085

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dublon 2013.02.18. 16:30:09

Kedves Gábor!
Gratulálok ehhez a színes összefoglalóhoz. Igazán szeretem a (had)történelmet, de bevallom, hogy nem ismertem a francia császári őfensége ezen oldalát, kalandos életútját.

HPetyo 2013.02.18. 17:03:53

Valóban jó cikk. Engem különösen érdekel a hosszú stagnálás után meginduló fejlődés a fegyverek terén.
Mindig is gondolkodtam rajta, hogy kéne egy szép, 18-19. századi sereg.
süti beállítások módosítása