PW.jpgElég sokat olvastam már a második világháború témakörében, de most alkalmam nyílt egy kicsit tovább gyarapítani a tudásomat, méghozzá magyar vonatkozású adatokkal, tényekkel.

 

 

Aki olvasta a Csatatéri sokadalom Pákozdon című cikkemet, az talán emlékszik rá, hogy ott a Magyar Királyi „Szent István” 3. Honvéd Gyalogezred Hagyományőrző Egyesület támogatásával részt vettem a hagyományőrző bemutatón és kicsit átélhettem egy második világháborús támadás élményét. Azt hiszem, hogy akkor, vagy pár nappal később kezdett magába szippantani a katonai hagyományőrzés és mostanra már oda jutottam, hogy magam is az Egyesület tagja vagyok és elkezdtem az egyenruha beszerzését is. Idén több alkalom is nyílott, hogy egyenruhába bújjak, és még nincs vége az évnek. A mostani cikk a legutóbbi esetről fog szólni, melyet a saját élményeim alapján próbálok elmesélni.

10661876_763826960342641_7187258789004895855_o.jpg

Szeptember eleje-közepe táján az Egyesületünk egy felkérést kapott, hogy vegyen részt a Varsóban már évek óta megrendezésre kerülő Varsói Felkelés hadijátékon, melyen tavaly már részt vett egy magyar hagyományőrző csapat. Különféle események összejátszása okán, idén a mi Egyesületünket hívták el. Nem lehetett halogatni a döntést, ugyanis a rendezvény 20-ára volt tervezve, néhány napunk volt válaszolni, és végül úgy jött össze a dolog, hogy öten tudtuk az Egyesületből szabaddá tenni magunkat, és hárman még a Soproni HOHE Hagyományőrzői közül. Így nyolcan vágtunk neki a 12 órás útnak. Székesfehérvárról pénteken 17.30 körül indultunk és másnap reggel érkeztünk meg Varsóba. A város érdekessége, hogy nem nagyon vannak régi házak, akkor még ez így fel sem tűnt, később azonban magyarázatot kaptunk mindenre. Kicsit várakoznunk kellett a szállásunk előtt (addig is meg tudtunk nézni egy kb. 100 m-re lévő emlékművet, mely 150 varsói felkelőnek állít emléket), de aztán megérkezett házigazdánk: Pjotr. Sötétzöld Octavia-jának hátulján Nagymagyarország matrica és egy „horgonyos P” betű. Rá is kérdeztünk, hogy mi ez a szimbólum, mire közölte, hogy az nem horgony, hanem W betű. És így együtt PW, ami lengyelül a „Lengyel Harcos” rövidítése (hozzáteszem angolul is: Polish Warrior). Annak idején ezeket a jeleket festették Varsó szerte a falakra a felkelők.

05_Hagyomanyorzok_fel.JPG

Mindezek mellé Pjotr egy Harcos márkájú kapucnis pulcsit viselt, ami alatt a Warszava focicsapat piros-fehér-zöld pólóját hordta. Kérdésemre, hogy a Warszava színei miért hasonlítanak a magyar nemzeti színekre, a válasza csak annyi volt, hogy: „Ez nem véletlen.” Egyébként elég jól beszélt magyarul, látszott rajta, hogy a lengyel-magyar barátság ügyét tisztességgel a szívén viseli. Az Octavia csomagtartójából ekkor előkerült egy magyar királyi honvéd egyenruha is, melyet magának varratott. Kell ennél több?

1008210_763827853675885_1994638776705857510_o.jpg

Az ismerkedés után aztán elvezetett minket a csata helyszínére, ahol már néhány németnek és lengyel felkelőnek beöltözött hagyományőrző várt. Sorban érkeztek a járművek és a lengyel lovasság lovai is. Elég szép számban jelentek meg hagyományőrzők, én olyan 80-100 főre saccoltam a résztvevők számát. Haditechnika is felvonult bőséggel: két darab SdKfz 251-es, egy Opel Blitz, egy R75-ös BMW, egy Schwimmwagen és egy Kettenkrad vett részt a hadijátékban. Átöltöztünk mi is egyenruháinkba és jöttek sorban a nézők is. Mindenki fényképezkedni akart a magyar honvédekkel. Felállítottunk két sátorlapból egy sátrat és előtte táboroztunk le. A sátor mögötti bozótra kitűztük zászlónkat, melyen az „Isten Hozott Magyar Honvédek” felirat díszelgett. Több ízben eligazítottak, hogy a hadszíntéren hol vannak telepítve pirotechnikai eszközök, illetve mi lesz a forgatókönyv (ez utóbbi nem egyszer változott, akár a hadijáték alatt is).

10293666_577879672334844_1909850195578335875_o.jpg

De mielőtt rátérnék a hadijáték ismertetésére, előbb szeretném leírni, hogy mi is volt az a magyar vonatkozás, ami miatt mi is részt vehettünk a hadijátékon. Amikor még itthon megtudtam, hogy mi lesz a feladat, akkor kicsit jobban utána olvastam a varsói felkelésnek és igen érdekes dolgokra bukkantam. A varsói felkelés 1944. augusztus 1-én robban ki. De a magyarokkal kapcsolatos események csak 13-ával kezdődtek. Azt hiszem, legjobban ezt Kapronczay Károly cikke foglalja össze, amit nem másolok most ide, a linkre kattintva mindenki elolvashatja azt eredetiben (és olvassa is el). A lényeg az, hogy a századok óta tartó lengyel-magyar barátságot nem rúgta félre az a tény, hogy országaink ellenséges szövetségekbe tömörültek. Ennek első példája volt, hogy 1939-ben nem engedtük át területünkön a Lengyelország ellen felvonuló német alakulatokat, majd a fent linkelt cikkben olvasható módon támogattuk, sőt adott esetben fegyverrel védelmeztük (a németekkel szemben) a lengyel polgári lakosságot és a partizánokat, felkelőket is. Ez a momentum tehát az, amit a hadijáték is felelevenített.

 10476574_763827193675951_7720389035576302263_o.jpg

A hadijáték forgatókönyve valahogy így nézett ki: a Kampinosi Erdőség egyik kis lengyel falucskájának biztosítását a németek kénytelenek átengedni a magyar csapatoknak, mert erőket kell átcsoportosítaniuk a felkelés leverésére. Ezt a részt nem nagyon láttuk, mert eddigre már az összes magyar (azt elfelejtettem mondani, hogy Pjotr-on kívül még egy lengyel és egy cseh srác is csatlakozott hozzánk honvéd egyenruhában, tehát eddigre összesen 11-en voltunk) az Opel Blitz-en ült és vártuk, hogy mikor lépünk színre. Mi voltunk tehát az a magyar – mondjuk úgy – két raj, amelyik a falu biztosítását volt hivatott átvenni. Kivittek teherautóval a faluig (ami három fából épített viskóból állt), és ott hagytak a lengyel civilekkel. Természetesen megkezdődött egyből a barátkozás, ölelkezés. Valamivel később egy lengyel partizán alakulat érkezett, velük is barátilag viseltettünk és négy katona (a három soproni hagyományőrző és Pjotr) átállt a lengyel oldalra, feltűzték a piros-fehér karszalagot. Mi pedig elvonultunk jelezve, hogy a partizánok szabadon mozoghatnak a területen. Ekkor érkezett egy német járőr és tűzharc alakult ki a partizánok és a németek között. Természetesen a harcból derekasan kivették a részüket az átállt magyar honvédek is. A németek folyamatosan kapták az erősítést, ekkor csatlakoztak a harcba a féllánctalpasok és egy német színekre festett (igaz, hogy modern) repülőgép. A repülő többször áthúzott a harcmező felett és a pirotechnikusok is jó munkát végeztek, mert az összhatás remekül sikerült. Minden átrepülés géppuskázás és bombázás illúzióját keltette. De hiába a hatalmas német fölény, a felkelők végül győzelmet arattak a megszállók felett. Ehhez bizonyosan hozzájárult az is, hogy a lengyel lovasság több ízben keresztül vágtatott a német sorokon.

 10710447_763827340342603_4138387961757469467_o.jpg

10604003_763827570342580_4928995345778141687_o.jpg

A bemutató végén jött a szokásos sorakozó a nézők előtt és bemutatták a résztvevő hagyományőrző csapatokat is. A magyar résztvevőket különösen nagy taps fogadta, én úgy vettem észre, hogy nem csak a nézők, hanem a lengyel hagyományőrzők is éltettek minket tapsukkal, füttyeikkel. A tűzoltók eközben eloltották a lángokban álló falu házait (pontosabban a házak romjait), a szervezők elkezdték elbontani a nézőtér padjait és felszedni a pirotechnika vezérlő kábeleit. Eközben mi a helyiekkel (civilekkel és hagyományőrzőkkel egyaránt) fényképezkedtünk, sőt volt időnk a megjelent két varsói veteránnal is váltani pár szót. A technikát elkezdték felpakolni a szállító járművekre, de egyik bajtársammal sikerült a Schwimmwagenben megtennünk egy kb. 6-8 km-es távot közúton, külön köszönet a jármű tulajdonosának, hogy gyakorlatilag kérés nélkül elvitt minket kocsikázni. Felejthetetlen élmény volt (ez is).

10694286_577879555668189_1950112417256017700_o.jpg

Este elmentünk Pjotr-al, hogy megünnepeljük a sikeres bemutatót, ez „néhány” üveg sört és némi lengyel vodkát jelentett, amit egy Warszava szurkolói kocsmában öntöttünk szervezetünkbe. Az este folyamán több lengyellel is beszéltünk, mindegyik igen jól beszélt angolul és alapjában véve tisztában vannak a magyarok második világháborús lengyelországi szerepvállalásával is. Mindenütt barátsággal fogadtak minket.

10_Veterk.JPG

Másnap reggel Pjotr elvitt minket a Varsói Felkelés Múzeumába. Hihetetlen élmény, érdemes mindenkinek megnéznie. Sokat nem tudok hozzá tenni Tarr Gabi cikkéhez, talán annyit, hogy 3D-ben levetítettek nekünk egy kisfilmet, amelyet 1945 tavaszán egy amerikai pilóta vett fel, ahogy végigrepült Varsó felett. A film minden kétséget kizáróan tudatta velünk, hogy miért nincsenek régi házak a városban. A mellettem ülő lengyel hölgy végig sírta a kb. 6 perces filmet. A múzeumban egyébként megvásárolható a Kubus 1/35-ös makettje is. Ha 1/72-es lett volna, meg is veszem. A páncélautó replikája a hátsó udvaron áll, közvetlenül a felkelés lengyel áldozatainak emlékfala mellett.

Délután indultunk haza, az általános vélemény az volt, hogy jövőre ismét elmegyünk (egyébként hívtak is). Illetve mi is meghívjuk lengyel barátainkat Magyarországra. Hétfőn hajnali négykor értem haza. Ez úton is szeretném kifejezni köszönetemet Dr. Vizi Lászlónak (a képeken törzsőrmester), aki oda is és vissza is végig levezette ezt a nem éppen rövid utat.

Bogesz

Szerző: bogesz001  2014.09.30. 00:00 3 komment

Címkék: rendezvény múzeum hagyományőrzés második világháború Lengyelország

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr496732367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

janos900 2014.09.30. 07:45:49

Gratula, nem semmi! A lengyel-magyar barátságról nekem is csak jó tapasztalataim vannak, mindegy, hogy Londonban, Vilniusban vagy Varsóban vagy éppen Krakkóban találkoztam lengyelekkel, jól működött. Munkatársam és ügyfelem is volt lengyel nem is kevés.

HPetyo 2014.09.30. 09:58:45

Hehe, kellemes emlék amikor egy távol-keleti apró szigeten a kocsmában ülve félrészegen énekeletük a Horthy Miklós katonája vagyok kezdetű dalt, mire a szomszéd asztaltól odafordulnak: Ti magyarok vagytok? Kiderült, hogy ők meg lengyelek. Rögtön kitört a barátkozás. Jó kis este volt. :))
süti beállítások módosítása