blog167-01.jpgÉppen ezekben a napokban van a 71. évfordulója a varsói felkelés kitörésének, és mi sem szolgálhatna jobb alapul, minthogy megosszam az ezzel kapcsolatos olvasmányélményeimet.

Engem alapvetően szinte sohasem ragadott meg a gerilla és a partizánháború témaköre. Ez így volt egészen 2013 nyaráig, amikor is Varsóban töltöttem a szabadságomat. Talán nem mondok túlságosan új dolgot, ha kijelentem, hogy nehéz úgy a lengyel fővárosban járni-kelni, hogy folyamatosan ne szembesülnénk a város második világháborús múltjával és ezen belül az egyik legismertebb eseménnyel, a varsói felkeléssel és annak következményeivel. Az talán természetes, hogy a város egy egész múzeummal állított emléket az eseménynek, de ezen felül számos állandó és ideiglenes emlék is megemlékezik a Varsóban, 1944-45-ben zajló eseményekkel. Szerte a városban járva, lépten-nyomon a házfalakon sorra kisebb nagyobb emléktáblák jelzik, hogy melyik felkelő csoport harcolt éppen ott, vagy éppen a belváros egyik parkjában az 1945-ös lerombolt Varsó képeivel szembesülhetünk, akárcsak a Királyi Vár egyik termében, ahol az épület háború alatti pusztulását mutatja be három nagyméretű korabeli fotográfia. Talán nem véletlen, hogy ezek után felkeltette az érdeklődésemet, ennek a felkelésnek története…

 Hazaérve elkezdtem keresni, hogy milyen magyar nyelvű szakirodalmat találok a témában és végül is három, könyvre akadtam, amelyeket azután szépen apránként sikerült is különböző antikváriumban fellelnem. A három könyv, mind műfajában, mind megjelenésének dátumában igen különböző, ezért is érdekes, hogy az idők folyamán hogyan is változott a felkelés történetének megítélése, illetve ki, hogyan is látta a különböző szintekről.

blog167-02.JPGLeslaw M. Bartelski: A varsói felkelés 1944 (Kossuth 1976)

Mielőtt a könyvről írnák, talán érdemes megjegyezni, hogy a szerző, noha ez nem derül ki a könyvéből, ott volt az események sodrában. Bartelski, aki foglakozását tekintve író, Varsóban született 1920-ban és részt vett a lengyel ellenállásban, írt cikkeket az egyik illegális lapnak, a Sztuka i Naród (Művészet és Nemzet)-nek. 1944-ben maga is harcolt a felkelők soraiban.

A könyv hazájában, 1967-ben jelent meg. Természetesen mind az eredeti kiadás éve, és az a tény, hogy nálunk a Kossuth kiadó jelentette meg, behatárolja tárgyilagosságát, de szerintem ettől függetlenül egy sajátos képet ad az eseményről. Maga a könyv időrendben haladva meséli el a felkelés történetét mintegy 250 oldalon 24 fekete-fehér képpel és több térképpel illusztrálva, ami a magyar olvasónak, valljuk be, némileg könnyebbség lenne az események megértéséhez. Azonban meg kell jegyeznem, hogy számos említett helyszínt nem találtam meg ezeken a térképeken, míg természetesen sokat, pedig igen. Maga a könyv szerintem, talán az ideológiai háttérnek is köszönhetően, egy furcsa kettőséggel is küzd, miközben kiemeli a harcosok hősi küzdelmét, éles kritikát fogalmaz meg a felkelés vezetőinek többségével szemben. Természetesen, amikor csak lehet, a külön megemlíti a londoni emigráns kormány vezette Honi Hadsereg mellett harcoló, baloldali befolyás alatt álló, Népi Hadsereg katonáinak küzdelmét. Szintén nagy teret szentel azoknak a Visztulán átkelt csapatoknak, amelyek a szovjetek oldalán harcoló 1. lengyel hadsereg alárendeltségében voltak. Ez a könyv szinte teljesen lengyel szemszögből mutatja be a felkelést, a német oldalról általában csak a parancsnokok későbbi visszaemlékezéseiből, illetve az 1945-ös kihallgatási jegyzőkönyvek mondataiból alkothatunk képet, az alacsonyabb szintekről semmit sem tudhatunk meg. Egy apró morzsa a könyvben, hogy a német parancsnokot végig von Bach-nak nevezi egyetlen egyszer, az általunk ismert nevén, Bach-Zelewski-nek próbálva feledtetni a mindkét oldal számára kínos lengyel családi eredetet.

Ugyanakkor részletes és színes képet alkothatunk, mind a harcokról, a polgári lakosság szenvedéseiről, de a felkelők közötti széthúzásról, és a napi apró-cseprő gondokról, a varsóiak hangulat változásáról.

Összességében a könyv nekem tetszett, olvasmányos, de természetesen, mint minden könyvet ezt is forráskritikával kell kezelni. Talán erre az egyik legszembe ötlőbb példa, amikor állandóan Fw 200 felderítő gépeket emleget a város felett, amelyekből az egyiket a felkelők le is lőttek.

 

blog167-03.jpgStanislaw Komornicki: Varsó barikádjain (Kossuth Szivárvány könyvek 1985)

Az előző könyvvel ellentétben, ez a mű egy személyes visszaemlékezés. Komornicki, nem próbálja bemutatni az egész felkelés történetét, csak azt, amit a saját személyes nézőpontjából láthatott. A szerző ezen élményei azonban meglehetősen gazdagok, mivel sok esetben a legsúlyosabb harcok résztvevőjeként számolhat be róla. Komornicki története már azért is érdekes, mert már az illegális hadsereg szervezésben is kapott egyfajta előképzést, és hadapródként éli meg a felkelést, de a felkelést kirobbanásakor nem tud csatlakozni az egységéhez, és ezért egy másik csoporthoz csapódik. Igen érdekesek ezek a kezdeti napok, míg végül némi vargabetű után, csatlakozik ahhoz a szakaszhoz, amelynek később a vezetője lesz, miközben a könyvben megelevenedik egy olyan jelenet, amelyet már az előző könyvben is olvastam. Nem ez az egyetlen, több olyan eseményről is olvashatunk, amelyet már az előző kötet szerzője is papírra vetett. Visszatérve Komornickire, végül is az egyik, ha nem a leghevesebb harcok színterévé vált Óváros védői között találja magát, majd annak eleste után azok között van, akik a csatornákon keresztül sikeresen átjutnak a Belvárosba. Itt egy rövid pihenő után sikeresen áttör Czerniakowba, abba a kerületbe, amelynek fontosságát az adja, hogy a folyó partján fekszik szemben Prága kerülettel, amelyet ekkor már a szovjetek oldalán harcoló Lengyel Néphadsereg felszabadított. Személyét az is érdekessé teszi, hogy azok egyike, akik átkelve a Visztulán, kapcsolatot teremt a másik oldalon lévő reguláris lengyel haderővel, majd feladatát teljesítve visszatér azon katonákkal, akik átkelnek a felkelés megsegítésére. Természetesen ismét a harcok sűrűjében találja magát, hiszen talán nem meglepő módon a németek mindent bevetnek, hogy bevegyék ezt a kerületet, és ezzel elvágják a felkelést az esetleges külső, közvetlen támogatástól. Végül a támadók sikerrel járnak, és végül hősünk ismét sikeresen átkel a Visztulán, majd a Lengyel Néphadsereg katonája lesz de ez már egy másik történet. Érdekes olvasni az apró és súlyos gondjaikról, a szinte állandó fegyver és lőszerhiányról, de arról is, hogy kik, és hogyan csatlakoznak a szakaszukhoz, megmutatva azt a sokrétű motivációt, amely jellemezte ekkor Varsó társadalmát. A kötet érdekessége, hogy több a másik könyvben nem látott archív fotográfia mellett, a szerző közvetlen bajtársairól számos esetben fényképet is közöl. Talán öntudatlanul is de a könyv lapjain érdekes módon tükröződik a felkelés történetének íve, a kezdetekben, még naplószerűen naponként közli az eseményeket a szerző, de aztán szinte észrevétlenül ez a megkülönböztetés eltűnik, eltűnnek a napok és már csak az események láncolatát közli, mintegy mutatva a történésékek összefolyását, ahogy a benne szereplők számára is az idő összefolyik és már csak sikereik, vagy bajtársaik elvesztése marad.

A könyv a szülői házból való eljövetellel kezdődik, és megható módon azzal záródik, ahogy már a Néphadsereg katonájaként az ezredéhez tartva a lerombolt Varsóban megtalálja az elhagyott családi otthont. Természetesen a történet nem maradhat így befejezetlenül végül is miközben sok bajtársa elveszik, illetve néhány sorsa nem tisztázódik, végül, ha áttételesen is megtudjuk, hogy a szerző édesanyja Varsó megmenekült polgárai közé került és a háború után a család ismét egymásra talált.

A könyvet olvasva igen tanulságos volt, pont ezekben a napokban volt szerencsém meghallgatni egy előadást, amely Budapest 1944-45-ös ostroma alatt alkalmazott harcászatról szólt, így számos párhuzamot tudtam felfedezni, illetve érthettem meg sok dolog jelentőségét.

Alapvetően én nem nagyon olvasok személyes visszaemlékezéseket, mert engem ez a hadviselés ilyen alacsony szintje nem nagyon érdekel, de ez a könyv mégis nagyon tetszett, igen olvasmányos volt és a téli kabát zsebében is könnyedén elfért, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom.

 

blog167-04.gifNorman Davies: A varsói felkelés – A 44-es varsói csata (Európa 2008)

Végül a harmadik könyv az előző kettővel ellentétben egy kívülálló szemszögéből mutatja be az eseményeket. Norman Davies egy angol történész, akinek a fő kutatási területe a lengyel történelem, amelyről 1972 óta számos könyvet írt. Magyar nyelven sem csak ez a könyve jelent meg, hanem egy általánosabb, Lengyelország történetét a kezdetektől a napjainkig feldolgozó műve is. Aki el akarja olvasni a varsói felkelésről szóló művét, bizony nagy fába vágja a fejszéjét, hiszen ez a mű közel ezer oldalas, de maga a törzsszöveg 830 oldal, amelyhez jön még 60 oldal függelék és további 70 oldal, amely a lábjegyzeteket tartalmazza. Természetesen egy ekkora mű nem engedheti meg magának, hogy csupán csak szigorúan az augusztus és október eleje között lezajlott eseményeket taglalja. A kötet három jól elkülönített, nagyjából hasonló terjedelmű részből áll.

Az első az előzményeket mutatja be négy alfejezeten keresztül, amelyből megismerhetjük, azokat az eseményeket, amely 1939-ben a lengyel állam megszűnéséhez vezetett, a német megszállást, a nyugati és a keleti szövetségeseket és a magát az ellenállási mozgalmat. Ebben a részben nagyon sok apró részletet ismerhetünk meg, amely segít egy árnyaltabb kép kialakításában. Megismerhetjük a lengyel-német, a lengyel-szovjet, lengyel-zsidó kapcsolatokat, több fontos személyiség életútját, a lengyel ellenállás különböző szervezeteit és azok egymáshoz, illetve a külvilághoz való viszonyát. Az emigrációban lévő lengyel kormányt és fegyveres erőket. Davies részletes megvilágításba helyezi azokat a britek, amerikaiak, szovjetek és maguk a lengyelek közötti diplomáciai kapcsolatok fordulatokkal teli történetét, amely végül megpecsételte a felkelés sorsát.

A kötet második része magáról a felkelésről szól. Sajnos meg kell mondanom, hogy noha a könyv terjedelme miatt, lehetőség lenne egy átfogó részletes leírásra, de a szerző erre mégsem vállalkozott. Ebből a részből megismerhetjük az aktív és passzív résztvevők diplomáciai manővereit, illetve tágabb összefüggésbe helyezve a felkelést mind térben, mind időben. Természetesen azért bizonyos szinten tárgyalja a városon belüli katonai eseményeket, és olvashattam néhány olyan részletről, amelyről az előző két, ismertetett könyvben nem, de ugyanakkor több ott tárgyalt esemény itt említésre sem került.

A harmadik rész a felkelés utáni eseményeket, és a résztvevők sorsát mutatja be. Megismerhetjük azoknak, a kevésbé szerencsés felkelőknek a sorsát, akik hazájukban maradtak, vagy visszatértek oda, illetve azokét is, akik az emigrációt választották. Olvashatunk a kezdetben a szovjet, majd az annak helyébe lépő lengyel kommunista elnyomó gépezet tevékenységéről, arról, hogy próbálta mind fizikailag, mind szellemileg még az írmagját is eltüntetni a felkelést minden élő és tárgyi emlékét. A szerző kicsit szélesebb összefüggéseiben is bemutatja a felkelés hatását a háború utáni lengyel társadalomra, így nem maradhat ki annak a művészeti, vagy épen tudományos feldolgozása és annak változása az elmúlt évtizedek során.

Ugyan nem szerves része a törzsszövegnek, de lényeges része a könyvnek az a 150 archív fénykép, amely bemutatja az előzményeket, az eseményeket, a szereplőket és a következményeket. Szintén érdekes a melléklet is, amely számos térképet, és néhány dokumentum fordítását közli. Olyanokat, mint pl. a fegyverletételi dokumentum, vagy az egyik, az NKVD fogságába került magas rangú felkelő parancsnok tanúvallomásának részlete. Sajnos a térképek, fekete fehér átalakítása, nem mindig a legszerencsésebb, sokszor az árnyalatok nem különböztethetőek meg. Negatívumként hoztam fel, hogy a szerző az én elvárásaimtól kisebb mértékben ismertette, felkelés harci cselekményeit, de a függelék némileg kárpótolt, mivel ott ismerteti, mind a lengyelek, mind a németek hadrendjét, mi több az utóbbinál a létszámadatokat is. Ha már a negatívumoknál tartunk, sajnos a könyv kiadója - gondolom költségcsökkentési okokból - megpróbálkozott néhány egyszerűsítéssel, ennek azonban a nem csak a térképek érthetősége esett áldozatul. A könyv tartalmaz, áltata „kapszuláknak” nevezett 2-3 oldalas szövegbetéteket, amelyek különböző résztvevők visszaemlékezéseit tartalmazza. Ezek a szövegbetétek mindig egy új oldalon kezdődnek és mivel nagyobb betűkkel vannak szedve jól elkülöníthetőek a törzsszövegtől, viszont az esetek többségében azt megszakítják, nem csak mondatokat, hanem számos esetben szavakat is kettészakítanak, azt a furcsa helyzetet okozva, hogy egy-egy mondat de akár szó is két-három oldallal később folytatódik.

Annyiban némileg csalódtam, hogy nem kaptam egy részletes képet, a felkelés katonai történetéről, de talán ez megbocsátható, hiszen Davies nem hadtörténész, és talán még jobb is így, mintha tőle idegen területre kalandozott volna el. Ugyanakkor a könyv terjedelmének megfelelően nagyon sok olyan összefüggést ismerhettem meg, különös tekintettel a diplomáciai csatározásokra, de más egyéb kérdésre, amely igen színes, és árnyalt képet segít kialakítani az olvasóban a varsói felkelésről és annak előzményeiről és utóhatásáról. Szintén pozitívumként kell elmondanom, hogy a mű olvasmányos, és szerintem könnyen emészthető, a terjedelme ellenére, még a metrón olvasva is viszonylag rövid idő alatt átrágtam rajta magam.

blog167-05.jpg

Végül is a három, egymástól gyökeresen különböző könyv elolvasása után az egyik szemem sír a másik meg nevet, mivel még mindig maradt bennem némi hiányérzet. Nem sikerült megismernem a felkelés hadtörténetét az általam remélt mértékékben. Ugyanakkor az olyan részleteket ismerhettem meg, amely lerombolta bennem azt a romantikus képet, amely a varsói látogatásom folyamán alakult ki bennem. Egyáltalán nem érzem elfecsérelt időnek a három könyv elolvasását és mindegyiket ajánlom, mindenkinek, akit érdekel a második világháború ezen, tragikus és mítoszokkal és tévhitekkel terhelt eseménye.

Ambasa

Szerző: ambasa  2015.08.04. 00:00 3 komment

Címkék: könyv második világháború Lengyelország

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr77636684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tamás Ákos Seri 2015.08.04. 22:57:35

Szervusz! A Népszerű történelem sorozatból Szokolay Katalin: És a varsói gettó felkelt... című munkáját is szerezd meg. :)

ambasa 2015.08.05. 07:02:51

@Tamás Ákos Seri:

Szia!

megvan, és olvastam is, de ebbe a csokorba azért nem fért be, mert az egy másik történelmi esemény. A varsói gettófelkelés 1943-ban volt, a varsói felkelés pedig 1944-ben. Engem főként a hadtörténelem érdekel, de az első, noha természetesen volt fegyveres harc, inkább rendőri akció volt, míg az egy évvel későbbi már katonai.

TG

Tamás Ákos Seri 2015.08.05. 22:42:27

Szervusz! Rosszul emlékeztem... :( Igaz legalább egy évtizeddel ezelőtt olvastam. :)
süti beállítások módosítása