blog242-001.jpgSajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

-Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra – Szlovákiai vármondák (Madách 1979.)

-Elfeledett háborúk – Középkori csaták és várostromok 6-16. század (Zrínyi 2016.)

-vitéz Boksay Antal: A felhők katonái (Aquila 2001.)

-Brian Culland, Bruce Lander, Heinrich Weiss – Tizenkét nap májusban (Hajja & Fiai 2000.)

-Manszur Abdulin: A vörös út (Gold Book 2008.)

-Kováts Lajos: A Dunai Repülőgépgyár RT. története – Üzemtörténeti Füzetek 11. (Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szekció 1985.) 

blog242-002.jpgSzombathy Viktor: Száll a rege várról várra – Szlovákiai vármondák (Madách 1979.)

 Ez a könyv egy régi adóság volt önmagammal szemben. Valamikor 1981-ben vásároltam még egy általános iskolai könyvvásáron. Akkoriban igen nagy hatással volt rám Mikszáth Kálmán: Magyarország lovagvárai című műve, amelyet ki tudja, hányszor olvastam el, és rajongtam a várakért. Ennek ellenére ki tudja mi okból egészen mostanáig nem olvastam el. Azonban egyszer mindenre sor kerül, így 35 év után végre a kezembe vettem a könyvet és végigolvastam.

A könyv 56 felvidéki várat mutat be szépen, áébcé rendbe szedve. Majd minden fejezet alapvetően három részre tagolódik. Egy rövid történeti áttekintést egy tájleírás követ, majd következik a lényeg a várhoz kapcsolódó egy-két, esetleg három monda. Az egyes fejezetek nem többek 4-10 oldalnál, ezért igen könnyen olvasható, akár tömegközlekedési járművön is, de bármikor, amikor csak néhány percet tudunk szakítani az olvasásnak. A szerző avatott ismerője volt a témának, aki nagy előszeretettel mutatta meg a régi Felvidék lakónak életét, és történelmét az ifjabb korosztályoknak. Noha a könyv ifjusági irodalomnak minősül, senkit se riasszon vissza, a történeti leírások és a regék bármely korosztály számára élvezhetővé teszik ezt a művet.

Személy szerint nekem tetszett könyv. Miközben röviden megismerhettem a várak történetét, elolvashattam néhány regét is. A könyv néha Csák Máté, máskor a huszita háborúk, vagy éppen Thököly és Rákóczy korába repített vissza. Könnyű és olvasmányos volt, amelyet néhány helyen a várakról készített korabeli metszett is színesített. Mellesleg a könyv, a belső borítókon található térkép miatt, kitűnő kedvcsináló egy esetleges felvidéki erődtúrához. A könyv olvasása közben az ember kedvet kap, hogy némelyiket felkeresse, hiszen autóval nem is esnek olyan távol, és egy hosszú hétvége alatt több is felkereshető egy rövid körúttal. Igazából nem is értem, hogy miért is vártam, 35 évet, hogy ezt a remek kis könyvet elolvassam.

Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, a könyvet 2006-ban újra kiadták.

 

blog242-003.jpgElfeledett háborúk – Középkori csaták és várostromok 6-16. század (Zrínyi 2016.)

Az elfeledett háborúk, egy tanulmánykötet, amely minden fejezete más-más szerző tollából származik. A kötet mintegy egy évezred kevésbé ismert történeti eseményit eleveníti fel. Igen történetit és szerintem kevésbé hadtörténetit, noha a keret valóban az utóbbi. A mű két részből áll, az első nyolc fejezet az európai, míg az azt követő tizenhárom a magyar történelemhez köthető. Az első részben olvashatunk a késő római kor, azt követő muzulmán expanzió, a Kalka menti orosz-mongol és, egy keresztes csatáról. Képet kaphatunk a Mel Gibson által filmre vitt skót skót függetlenségi háborúról, egy francia belháborúról és két, késői lengyel-teuton háborúról. A magyar rész az három árpád-kori, három anjou-kori és hét azt követő hadieseményt villant fel egészen a mohácsot követő évekig bezárólag.

A kötet jó és jobb tanulmányokat tartalmaz, a színvonallal nincs is baj, ellenben az olvasmányossággal igen. Sajnos nekem úgy tűnt, hogy a könyv sokkal inkább a szakmának, mint a civileknek szól. A kötet oldalait megtömik a lábjegyzetek, van úgy, hogy a lap kétharmadát teszik ki, ráadásul nem ritkán, latinul. Ez lenyűgöző, de engem személy szerint nem érdekel. Az egészről az a benyomásom, hogy sokkal inkább mind terjedelemben, mind formátumban sokkal inkább illettek volna ezek a tanulmányok a Hadtörténeti Közlönybe, mint egy ilyen önálló kötetbe. Azonban a művel nem feltétlenül ez a legnagyobb bajom, ettől számomra még lehetne egy remek könyv, a gondom az, hogy nem azt kaptam, amit vártam. A fejezetek jelentős része tényleg nagyon érdekes epizódokat villant fel, külön kedvencem pl. annak a muzulmán kalózfészeknek a története a Franciaország és Itália határán, amely ellen még a kalandozó magyarokat is felbérelték, vagy az, amely feltárja a török terjeszkedés folyamatát, és vele együtt a Magyar Királyság elszigetelését a mohácsot közvetlenül megelőző pár évben, ez az írás, tényleg más megvilágításba helyezte számomra az egész kérdést. A már fent nevezett két fejezeten kívül amely még nekem tetszett az Zsoldos Atilla XIV. századi Erdélyi háborúról szóló írása tetszett, amely amellett, hogy összeveti két korábbi szerző műveit és elemzi, nem nyilatkoztat ki, sőt felhívja a figyelmet, hogy az állításai, ahogy ő tette, vitathatóak. Ez számomra egy nagyon pozitív hozzáállás.

A könyvhöz elég nagy várakozással nyúltam, és ez leginkább az alcímének volt köszönhető, és sajnos ez okozta számomra leginkább a legnagyobb csalódást. Mint már fentebb írtam ez a mű számomra sokkal inkább a történelemről és nem a hadtörténelemről szól, nagyon sok leírást kapok a különböző rokonsági kapcsolattokról, a forráselemzésekről, de konkrét hadileírást alig. Igazából eltekintve a skót részt az utolsó fejezetet, amely a mohács utáni belháborúról szól, egyszerűen nincsenek benne csataleírások, mármint olyanok, amelyek két mondatnál hosszabbak lennének. Nem ismerem meg belőle a kor hadseregeit, egyszerűen azért, mert a szerzők feltételezik azt, hogy aki ezt a kötetet a kezébe veszi, az ismeri ezeket, és pont ezért gondolom azt, hogy ez a könyv sokkal inkább a szakmának szólt, mint nekem.

A könyv szép kivitelű számos térképet tartalmaz, de más illusztrációt nem. Ehhez képest az ára szerintem eléggé borsos, 7300 Forint. Szerencsére én kihasználva a kiadó karácsonyi 40%-os kedvezményét vásároltam meg. Összefoglalva, a könyv remek, de csak annak, aki érti is azt amiről szól, azonban teljesen laikusoknak egyáltalán nem ajánlom.

 

blog242-004.jpgvitéz Boksay Antal: A felhők katonái (Aquila 2001.)

Ez a könyv, szintén már régóta porosodott a polcomon és mindig csak hallogattam az elolvasását, de most végre erre is sort kerítettem. Igazából valamiért mindig azt gondoltam róla, hogy ez egy összefoglaló mű a Monarchia hadirepülőinek első világháborús tevékenységéről, pedig nem. Ez a könyv sokkal inkább egyfajta tisztelgése szerzőnek a bajtársak előtt. A könyv nem egy összefoglaló mű sokkal inkább egyfajta mozaik, események laza gyűjteménye. Nagyon sok apró részletet, történetet ismerhetünk meg, illetve megemlítésre kerül majd minden magyar nemzetiségű magyar hadirepülő az első világháborúból, ha máshogy nem, akkor csak felsorolás szinten. Sajnos a szerzőről nem sok mindent tudtam kideríteni, saját elmondása szerint megfigyelőként teljesített szolgálatot a nagy háborúban. A könyv 1938-ban jelent meg először. A szerző nagymértékben saját emlékei, illetve saját, a háború közepétől a korabeli hadijelentésekből származó jegyzetei alapján írta meg a könyvét.

Sajnos a szerzőt véleményem szerint nem igazán áldotta meg a sors írói vénával, a szöveg sokszor csak felsorolás jellegű, máskor viszont túlzottan patetikus. Ugyan a könyv három fejezetre tagolódik, de hogy mi alapján az nem teljesen világos számomra, bár a második fejezet valamennyire általános leírása a hadirepülés különböző kérdéskörének. Ugyancsak a csapongásnak tudom be, hogy a harmadik fejezetben az addig jól tagolt könyvbe, amit 2-5 oldalas részekből állt hirtelen majdnem 60 oldalas rész került. Ugyanakkor érdekes a szerző azon szemlélete, ahogy tisztelettel adózik, és ír az ellenfelekről, különösen az olaszokról, elismeri azok egy-egy valóban rendkívüli haditettét. (Persze ez akár betudható lenne az akkori olasz barátságnak, ne feledjük a könyv 1938-ban jelent meg.) A könyv vitathatatlan érdeme, hogy egy kordokumentum, mind a nyelvezetével, mind azzal, hogy mit tart fontosnak elmondani, azokról a magyarokról, akik a Monarcha légjáró csapatainál szolgáltak. Jellemzően sokszor csak egy-egy rövid tőmondattal leírja egy-egy elesett, vagy megsebesült bajtárásnak sorsát, halálának körülményeit, de pont emiatt tűnik a mű sokszor nem többnek, mint egy felsorolás. A könyv némileg kritikával is kezelendő, jellemző, hogy az első történet alcíme szerint Dél-Tirolban játszódik, de a szövegben oroszok és Galícia szerepel.

A könyv szerkesztőit dicséri a névmutató, amely miatt a könyv némileg forrásműként is használható illetve a végén található képgyűjtemény, amely több mint 50 magyar hadirepülő portréját tartalmazza. Ugyan végül is nem azt kaptam, amit vártam mégis érdekes olvasmány volt. Mint írtam sokkal inkább repülőtörténetek csokra, ugyanakkor az egyéni sorsok felsorolása miatt egyfajta forrásmű is, bár kelő kritikával kezelve.

Nekem a 2000-es évek elején kiadott, eléggé szerény kivitelű példány van meg, de azóta újra kiadták egy igényesebb kivitelben. A szerzőnek több könyve is megjelent, legalább az egyik interneten is elérhető:

Boksay Antal: Egy repülőtiszt háborús élményei

 

blog242-005.jpgBrian Culland, Bruce Lander, Heinrich Weiss – Tizenkét nap májusban (Hajja & Fiai 2000.)

A kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején a Hajja és Fiai kiadó számos hadtörténeti, és ezen belül főleg a második világháborúhoz köthető művet jelentetett meg. Ezek a könyvek jórészt népszerű angol művek fordításai voltak. Persze lehet azt mondani, hogy ezek, néhánytól eltekintve inkább népszerűsítő művek, de szerintem akkor ez a kiadó nagyon sokat tett, hogy annak a generációnak az érdeklődő rétege végre ne csak a szocialista történetírás szakirodalmából meríthessen. Volt egy űr, egy piaci rés, amit a debreceni kiadó felismert, és szerintem a lehetőségekhez képest elég jól használta ki, az én könyves polcomon is számos kiadványuk sorakozik. Azonban ez a könyv nem tartozott közéjük, valahogy akkor nem keltette fel az érdeklődésemet, és most is csak azért került fel erre a listára, mely egy kollégán nekem ajándékozta.

A mű az 1940 májusi német támadás időszakát dolgozza fel, azt a drámai röpke két hetet, ami alatt a Luftwaffe lesöpörte a belga, a holland , a francia és a brit repülőket az égről és megteremtette a lehetőségét a tényleg villámgyors német győzelemnek. A könyv az eseményeket brit, és azon belül főleg a Hurricane vadászrepülőgépekkel felszerelt alakulatok szemszögéből dolgozza fel, de gondosan kitér, arra, hogy az általa közölt adatokat összevesse a szemben állóval. A könyv kronologikusan halad, minden fejezete egy-egy nap eseményeit dolgozza fel. A szerzők rengeteg egyéni interjút készítettek, és ezen apró mozaikdarabkák összefésülésével alkottak egy kerek történetet. Gyakorlatilag egy esetleírás után olvashatjuk mind a támadó Hurricane pilótá(k) egyéni elmondását, azt ahogy ők látták és élték meg, illetve azt, hogy a támadott német gép személyzetének, mi is lett a tényleges sorsa. Így gyakorlatilag minden egyes gépnek és pilótának az egyéni története tárul szemünk elé. Hogy a szerzők mennyire aprólékosak voltak, mi sem bizonyítja jobban, mint a konkrét gépekre vonatkozó rengeteg adat, lajstromjel és egyéb azonosító szám közlése. Minden fejezet végén kapunk egy összesítést is, amely közli a britek által megadott összesített és a németek által feljegyzett veszteségadatokat is. Mindezek megkoronázásként az utolsó fejezet a a tizenkét nap statisztikai összefoglalója, majd az azt követő pár nap rövid ismertetője. Számomra külön pozitívum volt, hogy nem csak a pilóták hősies harcáról hanem azokról a személyekről is ír, noha nem túl bővebben, akikben szakmai elődeimet tisztelhetem, akik biztosították azt, hogy ezek a gépek fel tudjanak szállni.

Maga a könyv nagyon sok adatot és visszaemlékezést tartalmaz. Sajnos, mivel ezek nagyon hasonlóak egybefolynak, és tényleg amikor az ember 15 oldalon huszadjára olvassa, hogy rárepültem, tüzet nyitottam, majd a bal motor füstölni kezdett  a szélvédőre, meg olaj fröccsent, kicsit egyhangú, de ugyanakkor meg visszaadja azt ahogy ezek az emberek valóban megélték a harcot. Mint minden olyan könyv, amely egy nézőpontból vizsgálja az eseményeket, kicsit torzít és ez a mű sem kivétel. Ebből a műből leginkább a Hurricane-ok korai harci szereplését ismerhetjük meg és nem a májusi blitzkrieg történetét, de ugyanakkor egy érdekes adalékot szolgáltat a hadjárat megismeréséhez. A könyv számos összecsapás leírását tartalmazza, talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy a könyv szövegének legalább az egyharmadát teszik ki. Ennek ellenére elégé szakmai a rnegeteg adatnak köszönhetően, így főleg azoknak ajánlom, akik nem riadnak meg a sok adattól.

 

blog242-006.jpgManszur Abdulin: A vörös út (Gold Book 2008.)

Mint ahogy a könyv alcíme is mondja: egy szovjet gyalogos visszaemlékezései a Volgától a Dgyeperig. A szerző egy szibériai, muzulmán bányász, ami már önmagában is egy csavart ad a történetének, hiszen nem orosz és ezért talán egészen máshogy látja a világot. Abdulin a szovjet Vörös hadsereg legválságosabb időszaka után, de az egyik legfontosabb időszakában harcolt. Története a sztálingrádi bekerítő hadművelettel kezdődik, és a kurszki csatán át a dnyeperi átkelésig tart, ami talán, szovjet szempontból, a nagy honvédő háború egyik legérdekesebb időszaka. Már túlvannak a nagy vereségeken, de még a nagy győzelmek előtt. Már megkezdták a németek visszaszorítását, de még tanulják ennek mikéntjét hatalmas véráldozatokkal megfizetve a tanulópénzt. Ezt a nagyon érdekes időszakot egy egyszerű gyalogos szemével láthatjuk, annak minden korlátjával. Abdulin sokszor téved, hiszen az ő nézőpontjából nem mindenről értesül pontosan, illetve a saját maga által átélt történéseket vetíti ki magasabb szintre. Ugyanakkor érdekes - főleg egy mai civil szemével - azok a dolgok, amiket fontosnak tart, érdekesek azok a kis epizódok, amelyet nehéz gyerekkoráról, a szüleihez való viszonyáról felvillant. Meglepő az, ahogy komszomol titkári minősége mellett vallásosságáról ír, miközben ő, elméletben már a egy totális sztálini kommunista államban nőtt fel. A könyv olvasása közben végig éreztem a szovjet propagandát, de nem úgy, ahogy egy hivatásos író teszi, ez sokkal inkább egy naiv vidéki bányászfiúé, aki tudat alatt írja le úgy a dolgokat, ahogy gondolja, ahogy szerinte elvárja tőle a haza. Nem leplezi a nehézségeket, nem túl szép dolgokat, sőt bírálja a közvetlen felelősöket, de legfelsőbb vezetést sohasem. Érdekes, az hogy büszkén ír olyan dologról, amit ma mások letagadnának, ez megint a naiv világlátásának tudom be. Érdekes, az hogy egy egyszerű katona, aki nagy Szovjetunió egyik elmaradott szegletéből származik, minek tud örülni, mik azok a dolgok, amik bántják, és az, ahogy kezeli azokat. Abdulin szemével egy teljesen más háborút ismerhetünk meg. Megismerhetjük a hősiességet, a szenvedést, az emberi gyarlóságot. A könyv olvasása után az jutott eszembe, hogy ugyanezeket a gondolatokat egy somogyi, vagy egy szabolcsi parasztgyerek ugyanígy megírhatta volna, a háború ugyanezen időszakáról, hiszen nagy valószínűséggel a mi oldalunkon harcolók nagyon hasonló történéseket élhettek meg. Aki kézbe veszi Abdulin könyvét, gondoljon arra, hogy akár egy hazánkfia történetét is olvashatná, és ez az, ami miatt szerintem elolvasásra érdemes.

Ez megint egy olyan könyv, amely nem mostanában jelent meg, de egy-egy könyvesboltban még rá lehet bukkanni. Nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek, akiket érdekel a háború emberi oldala is. 

 

blog242-007.jpgKováts Lajos: A Dunai Repülőgépgyár RT. története – Üzemtörténeti Füzetek 11. (Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szekció 1985.)

Ez egy, már témájánál fogva is viszonylag ritka könyv, de nem beszerezhetetlen, alkalmanként szakbörzéken fel-felbukkan egy-egy példány. Nem tagadom ez egy olyan könyv, amely személyes okokból kötelezően jelen kellett lennie a könyvespolcomon, és már nagyon régen beszereztem, de csak most sikerült sort kerítenem az elolvasására. Talán nem mindenkinek ismert, de a második világháború folyamán igen komoly katonai repülőgépgyártás jött létre, és ennek egyik csúcsüzeme volt a Dunai Repülőgépgyár Rt. Maga a könyv négy fő fejezetből áll. Az első a magyar repülőgép gyártás történetét és eredményeit mutatja be 1900-tól 1938-ig, kezdve azokkal a korai, lelkes úttörőkkel, akik megépítették az első hazai repülőgépeket befejezve a 20-aqs 30-as években létrejövő repülőgép építő üzemek létrejöttével. A második fejezett a közvetlen előzményeit mutatja be a létre jövő német-magyar repülőgép ipari együttműködés létrejöttének és kiváltó okainak. A harmadik fejezet mutatja be a cég történetét, tevékenységét, az általa épített gépeket. A negyedik, pedig röviden összefoglalja a vállalat háború utáni pár évét. Maga a könyv közel 17 oldalas, gazdagon hivatkozott mű, amelyet egy 16 oldalas képmelléklet is színesit.

Kováts könyve egy alapmű, amely a magyar hadiipar és repülőgépgyártás egyik legnagyobb eredményét elért vállalatának történetét mutatja be. A szerző azonban nem szorítkozik kizárólag a DRRT történetére, hanem egy kaleidoszkópot ad a hazai repülőgépgyártás első 40 évéről, azokról a belső folyamokról és összefüggésekről, amely meghatározta ennek az iparágnak magyarországi aranykorát. A könyv számos adatot tartalmaz, beleértve olyan részleteket is mint a munkások fizetése, lakhely szerinti megoszlásuk, de természetesen közöl komoly pénzügyi és termelési adatokat is. Minden képen érdekes olvasmány már olyan szempontból is, hogy megismerhetjük belőle egy folyamatot, amely azután elvezett a 40-es években egy olyan vállalat létrejöttéhez, amelyről ma azt mondanánk, hogy az élvonalba tartozó terméket állít elő és húzóágazat. Illetve fontosak az apró utalások, amelyekből megismerhetjük a korabeli munkaerő életét és viszonyait, illetve képet alkothatunk arról, hogy mit is jelenthetett egy ilyen fontos cégnél dolgozni. Természetesen ez sem egy könnyű olvasmány, azonban rövidsége ellenére is egy átfogó mű, amely kellő alapot tud annak adni, aki később esetleg el szeretne merülni a magyar repülés történet hőskorának történetében, illetve azoknak is, akik kifejezetten a DRRT történetével szeretnének foglakozni, vagy érdekli őket a Me 210 magyarországi történetének egy része.

Jó olvasást!

 Ambasa

Szerző: ambasa  2017.08.15. 00:00 Szólj hozzá!

Címkék: könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://karosszektabornok.blog.hu/api/trackback/id/tr9012748868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása