Már nagyon rég játszottam a Bolt Action rendszerrel, pedig kedvelem. Úgyhogy szükségem volt egy ismeret felfrissítő játékra. Sajnos a budapesti játékostársaim más rendszereket részesítenek előnyben, így kénytelelen voltam Mosonmagyaróvárra utazni egy jó kis Bolt Action partiért. Rövid egyeztetés után János és Szilveszter felajánlotta, hogy segít felfrissíteni a játékkal kapcsolatos ismereteket, Istvánnak és nekem. Így nem volt más hátra, mint felvenni a nyugati irányt és összemérnünk a kockáink szerencséjét...
A Bolt Action rendszere számomra több előnyös tulajdonsággal bír: viszonylag egyszerű, interaktív, (vagyis nem ülök és nézek az ellenfelem körében és maximum csak mentőket dobok), illetve különböző forgatókönyvek szerint játszható, ezért van vége, és célja egy partinak, nem csak egy egyszerű öldöklés.
A játékunk nem a klasszikus Warlord Games féle játék volt, mert mi ezt a rendszert az első világháborús összecsapásainknál is használjuk. Mivel István szíve csücske az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje és János is egy tekintélyes 28 mm-es orosz haderővel rendelkezik, adta magát hogy a keleti-front harcait elevenítsük fel. Mivel ez egy próbajáték volt, ezért egyik fél sem dolgozott ki pontszám szerinti sereget, hanem János javaslatára tükör haderők szegezték fegyvereiket egymásra.
Mindkét hadseregnek volt egy hadnagya a kísérőivel, két szanitéce, hat tízfős gyalogos raja, amelyből az egyik elit volt. két géppuskása, és két közepes tábori ágyúja. István és Szilveszter együtt vezették a Monarchia csapatait, míg János és én próbáltuk dacolni velük a Cáratyuska alattvalóival.
Maga a játék a terep berendezésével kezdődött, amelyhez István lézervágott házai és az újonnan elkészült orosz temploma adta a látványt, amelyet Jentz útjai és fái színesítettek. Miután felépítettük a terepet, kidobtuk a scenáriót, a mely a 3. számú, kulcspozíciók voltak. Mindketten dobtunk és mindkettőnk 2+D3 birtokba veendő pontot rakhatott fel egymástól legalább 12 hüvelykre. A dobásaink eredményeként 8 elfoglalandó pont került fel az asztalra. Majd dobtunk, hogy ki választ oldalt. Itt volt egy kis félreértés. mert a terep berendezésekor a rövid oldalakon nem nagyon tettünk fel fedezéket, mert többen is úgy gondoltuk, hogy majd hosszában játszunk, de hát a forgatókönyv mást írt, így az egyik szárny, bizony elég nyíltnak bizonyult. Szerencsénk volt és mi választhattunk oldalt, így természetesen arra esett a választásunk, amelynél két elfoglalandó pont is volt egy mozgási távolságon belül.
Az első kör természetesen az erők behozatalról szólt. Az muszkák főleg középen a házak és a kerítések védelmében próbáltak előrenyomulni, de persze nem lehetett mindenki ott, ezért a jobbszárnyra is került némi erő, amelyből a leglényegesebb egy ágyú volt, amelyet egy gyalogos raj támogatott. Az ide telepített löveg feladata volt kereszttűz alatt tartani, a tábla közepét, és lekötni a vele szemben benyomuló ellenséget is. És itt volt is mit, hiszen a magyarok itt képeztek súlypontot egy ágyúval, két géppuskával a hadnagyúrral, egy elit és egy reguláris rajjal. A szemben álló KuK erők amúgy arányosan nyomultak előre az oldaluk teljes szélességében, így ők bátrabban telepítettek erőket a mi bal szárnyunkkal szemben. Persze mi sem hanyagoltuk el ezt az oldalt. Került ide egy géppuska és végül is a közép adta fedezék védelmében itt próbált előre jutni két orosz gyalogos raj. Azonban őket erősen lassította a friss szántás, de ez elmondható volt a tábla túl oldalán előrenyomuló ellenséges súlypontról is.
Az első lövésváltásokra a második körben került sor, de egyenlőre még csak a tüzérség és a géppuskák próbálták aprítani az ellent, több-kevesebb sikerrel. A gyalogság puskáinak még túl távoli volt az másik fél hadereje. Ebben a körben az orosz tüzérségnek egy szerencsés lövéssel sikerült kilőnie a balszárnyon felvonuló osztrák ágyút. Ekkor még nem tudtuk de ez egy döntő momentumnak bizonyult végül. Közben mindkét fél próbált a házak és a liget védelmében előrenyomulni, már aki tudott, attól függően, hogy nem lassította-e a szántás, illetve nem volt kénytelen kitenni magát a nyílt terep adta minden veszélynek.
Mivel a hatodik kör végén elfoglalt objektumok számítottak be a győzelembe, ezért mindkét fél próbált fedezékben maradni, illetve úgy helyezkedni, hogy az utolsó körben egy rövid futással azokhoz kerüljön 3 hüvelyknyire. Persze volt kivétel, mivel a pálya közepén lévő templomkertben is volt egy célpont. Mindkét fél látta, hogy a saját oldaliak mellett ez az a pont, amelynek megszerzése eldöntheti a partit. Így hát meg is kezdődött a helyezkedés érte. Azonban a pontot csak az a fél uralhatta, amely megszállta a templomot is.
Ebben a versenyfutásban János volt a gyorsabb és neki sikerült bejuttatni előbb egy rajt a templomba. Azonban nem örülhetett sokáig, mert Szilveszter nyomban rohamra küldte honvédeit, hogy kiverje az épületből a muszkákat. De szerintem egy kicsit meggondolatlan volt, és ahelyett, hogy rohaméretté lőtte volna az oda befészkelődött oroszokat, nyomban támadott. Kegyetlen közelharc tombolt a megszentelt falak között, amelynek végén tíz orosz és tíz magyar vérbe fagyott holteste hevert a szent ikonok között. A templomot ismét - szó szerint - halotti csönd ülte meg. A továbbiakban az oroszok óvatosabbak lettek, és nem nyomultak be a templomba, csak rohamtávolságra közelítették meg, Az osztrákok hasonlóan cselekedtek és és inkább taktikusan próbálták biztosítani az épület megközelítési útjait a roham előtt. Ezért Szilveszter a bal szárny nyílt terepén előrenyomulva sikerült olyan állást foglalnia, amelyből oldalba tudta lőni Jánosnak a templom kert mellett felvonuló raját. Ennek azonban meg volt a böjtje. Időközben a templommal szembeni egyik ház kertjét megszálltam egy gyalogosrajjal és az elit szibériai rajom is szembe fordult a bátran, a nyílt mezőn előrenyomuló osztrákokkal. És hát persze a géppuskám is ott volt. Megkezdődött a tűzharc, amelyben a mindkét fél szenvedett veszteséget, de az orosz túlerő ebben sikeresebb volt. Közben a másik szárnyon a KuK csapatok nagy erőkkel megkezdték az ott lévő cél megszerzését, de ezzel szemben lévő, időközben egy pajtába befészkelődőtt orosz raj az ágyúval, ha nem is tudta ezt megakadályozni, de erősen lassította a KuK csapatok felvonulását. Kicsit azt éreztem, hogy itt, ekkor a magyar vezérek egy kicsit elbizonytalanodtak.
Közben, ahogy közeledtünk a játék vége felé, egyre nagyobb jelentősége lett az időzítésnek. Itt már nagyon meg kellett gondolni, hogy csapatainkat mikor ugrasszuk ki a fedezékből. és a nyílt terepen mikor kezdjük meg a versenyfutást a megszerezhető célok felé. Ez egy kicsit az idegek és a jó helyzetfelismerés párharca volt a felek között. Közben azért zajlottak az események, és János elvesztette a géppuskáját, míg a nyílt terepen előrenyomuló és oldalazó tűzzel az oroszokat tizedelő raj is szépen feleződött az orosz sortüzek nyomán. Szilveszter, a negyedik körre úgy látta, hogy itt az idő a templom birtokba vételér, amit véghez is vitt. A támadását biztosította egy másik rajjal, amely a temetőkert kerítésénél felsorakozva vehette tűz alá azokat, akik esetleg a megpróbálnak berohanni a sírkert közepén lévő célhoz. Ez nagyon jó pozíció volt a szemben lévő orosz gyalogsággal szemben, de teljesen nyílt volt a jobb sarokban lévő orosz ágyúnak, amely nyomban meg is kezdte a honvédek irtását. (Erre szükség is volt, mert az én ágyúm a második körös sikeres találata után már egyszer sem tudott veszteséget okozni az ellenfélnek, pedig az már a honvédek felvonulása közben is próbálta eltalálni őket.) Közben az oroszok továbbra is taktikusan tüzelve nyomultak előre. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a szabály egy furcsasága miatt mindkét fél az objektívák elfoglalására a szanitéceit próbálja bevetni. A scenárió szerint a szanitéc is foglalhatott, de egy megállapodás miatt a szanitécre nem lőttünk, így azok gyakorlatilag ha elfoglaltak egy célpontot, akkor azt nem lehetett elvenni tőlük. Igen ezt legközelebb nem így játszuk. Szerintem a nem harcoló csak akkor foglalhat, ha nincs ott fegyveres ellenség, ha van akkor fogságba esik, vagy kötelezően menekül. Úgyhogy innentől nekem nem csak el kellett foglalnom a pontot, de úgy kellett, hogy ne férjen hozzá az ellenséges szanitéc.
Ekkor elérkeztünk a végjátékhoz, ahhoz a ponthoz, hogy a következő kör végre minél több objektíva mellett legyenek csapataink. Itt a harc hevében véleményem szerint a császári és királyi tisztek erről egy kicsit megfeledkeztek és elragadta őket a játék heve. Ellenben, mi Jánossal igen taktikusan megkezdtük a végjátékot. Miután az előző körökben meggyengítettük a templomban lévő honvédeket, egy érintetlen rajommal rohammal bevettem. A harc megint véres volt, de végül négy katonámmal én kerekedtem felül. Közben János ágyúja oldalazó tűzzel tovább tizedelte és pinelte a templom kerítése mellett lévő osztrákokat. A szibériaiak, pedig a balszárnyon, egy könnyedt rohammal lesöpörték a pályáról a már amúgy is megtizedelt másik osztrák rajt, amely eddig oldalról lőtte a templomkert kerítésének másik oldalán lévő orosz rajt. És ekkor elkövetkezett az utolsó kör...
Mi a biztonságot választottuk, és majdnem rosszul döntöttünk. János gyorsan elfoglalt egy olyan pontot, amely nem volt veszélyeztetve, de szerencsénkre megint mi jöttünk. Így a szibériai lövészeim, egy gyors futással elérték az ellenség térfelén lévő egyik célpontot, és úgy körbevették, hogy Szilveszter nem tudta a szanitécét az objektíva közelébe juttatni. Második lépésben, pedig a maradék erőinkkel és János ágyújával lemészároltuk az itt meglévő utolsó KuK rajt is. Gyakorlatilag nem csak a közép, lett a mienk, de balról a szibériaiak megkezdték az ellenség átkarolását. Ekkor Szilveszter megpróbálta leutánozni a szibériaiak manőverét, de az ő elit gyalogosai kicsit távolabbról indultak, így csak megerősítették az útkereszteződésnél a szanitécük által már uralt objektívát, de nem tudták megakadályozni, hogy János ne küldje oda a szanitécét, amivel innentől vitattuk a pontot. István és Szilveszter, hogy mentse a menthetőt, végre betört a másik szárnyon lévő udvarra, hogy birtokba vegye az ott lévő objektívát, de ekkor már eléggé megtizedelődött a támadó ereje. Itt megint egy kicsit a szerencse döntött, itt az előny már a később jövőnek kedvezett, és ebben fortuna mellénk állt. Szerencsére mi jöttünk később, így már büntetlenül foglalhatta el a nyílt terepen lévő objektívát a hadnagyunk- Majd az udvarra betört osztrákok parancsnokát a pajtából kitörő oroszok még közelharcban lemészárolták és ezzel egyben vitatták az osztrákok itteni foglalását. A másiki fél parancsnokai ekkor szembesültek azzal, hogy az egyetlen pontot, amelyet mi nem tudtunk elérni, mert a térfelük közepén volt elfelejtették időben biztosítani, és az ide küldött géppuskásuk nem érte el azt.
Ekkor gyakorlatilag az oroszok a nyolcból öt célpontot foglaltak el, és kettőt vitattak, míg az utolsó senkié sem volt. Ekkor dobnunk kellett volna egy esetleges hetedik körre, de a játék úgy állt, hogy a KuK csak szépíthetett volna. Megszerezhette volna a nyolcadik objektívát, közelharcban felülkerekedhetett volna az pajtából kitörő, már meggyengült rajon, de ezzel is csak 5:2:1-re szépíthetett volna. Az esetleges 7. körben a nyílt terepen lévő foglalóinknak, minden esetben "DOWN" parancsot kiadva valószínűleg, ha veszteségek árán is, de megmaradtak volna és tovább birtokolták volna azokat. Ez maximum csak egy pont elvesztésével járhatott volna orosz részről.
Maga a játék izgalmas, és fordulatos volt. A szanitécek okozta anomáliától eltekintve jó volt. Természetesen én mint nyertes oldal tagja, ezt könnyen mondhatom, de ellenfeleink sem mondták azt, hogy ne élvezték volna a játékot. Véleményem szerint - természetesen a mellett, hogy a kocka is velünk volt, de nem egyoldalúan - jobban taktikáztunk és időzítettünk, és ez meghozta a gyümölcsét.
Én személy szerint jól szórakoztam és meglepő módon hamar visszajött a szabály. De szükség volt a gyakorlásra, hiszen amikor én próbáltam kiszámolni a célszámot, kellett az ellenfelem helyesbítése.
Köszönöm Jánosnak és Szilveszternek, hogy segítettek a szabály felelevenítését, Istvánnak, hogy biztosította ehhez a nagyszerű játékélményhez, a szemben álló erőt, és a nagyszerű lézervágott házait!
Ambasa
