Rég óta terveztük a családdal, hogy ellátogatunk Velencébe. Én minden alkalommal próbálok találni valamilyen az első és/vagy második világháborúhoz köthető múzeumot, de a legjobb, ha ezen korszakok haditechnikájáról tudok megtekinteni kiállítást. Ezúttal sikerült két múzeumot is felkeresnem, igaz az egyiket nem volt egyszerű, illetve majdnem összejött egy harmadik is.
Borítókép: a Viribus Unitis és a Tegetthoff hajóhorgonya.
Velence érthető módon erősen kötődik a tengerhez, évszázadokon át komoly hajóépítő városrész (Arzenál) működött itt, mely napjainkra egy elzárt, nem látogatható terület, hasznosítását még nem sikerült megoldani. Én úgy indultam el Velencébe, hogy az Arzenált megnézem, ezt nagyon kis részben sikerült megoldanom csak, de kárpótolt mindaz, amit a következőkben majd leírok, időrendi sorrendben.
Az Arzenál fala.
Maga az Arzenál egyébként egy téglafallal körülvett erődszerű terület, melynek belső területén kikötő is található. Első nekifutásra kívülről tudtam csak megnézni, de a környező múzeumokban kérdezősködve sikerült legalább a kapun átjutnom. Az a kapu akkor egy másik, művészeti kiállításra nyílt és sikerült kifognom egy olyan olasz hostess leányt, aki nem beszélt angolul, így nem tudtam vele megértetni, hogy mit is szeretnék. Kézzel-lábbal mutogattunk egymásnak, mígnem megérkezett a kollégája, akivel már szót tudtam érteni. Jeleztem neki, hogy megnézném az Arzenált, azon belül is a már szemmel látható, a vízen ringatózó hadihajókat. A válasz kiábrándító volt, miszerint ez nem egy haditechnikai múzeum, hanem az Olasz Haditengerészet egy bázisa és oda tilos a belépés. Mivel a modern művészeti rész engem nem érdekelt, a bázisra pedig be nem mehettem, ezért be kellett érnem annyi útbaigazítással, hogy hol találom a Tengerészeti Múzeumot. Ennek két épülete van. Az egyik - ami közvetlenül az Arzenál falából nyílik – az, amelyiket elsőre felkerestem a kapott instrukciók alapján. Itt az ajtót éppen kulccsal nyitó úrtól megkérdeztem, hogy jó helyen járok-e, mire közölte, hogy igen, de zárva vannak. Még aznap sikerült megtalálnom egy teljesen más épületben a múzeum fő bemutató épületét, de sajnos itt is zárt ajtókat találtam. Kudarc. Este a neten megnéztem, valóban írták is, hogy ideiglenesen és a következő értesítésig zárva tartanak. Addig is megtekinthető a Hajó Pavilon, de csak előzetes bejelentkezéssel minimalizált létszámban. Itt jegyzem meg, hogy a Hajó Pavilon nevű helyről egész Velencében nem hallottak, legalább is senki, akit kérdeztem.
Batteria Vettor Pisani udvarának panoráma képe a bejárat felől nézve.
Másnapra a szálláshelyünkül szolgáló településen – Punta Sabbioni - található erődöt terveztem meglátogatni (Batteria Vettor Pisani). 10.30-kor nyit, mondanom sem kell, hogy nyitásra ott voltam. Nagyon korrekt a személyzet, a fiamnak és nekem a belépő 10 Euróba került (ez volt a családi jegy), és a belépő tartalmazott egy virtuális szemüveget (kartonból készült valami, amibe mobiltelefont lehet rakni). Ez a múzeum nem rég lett kialakítva a Pisani Erőd (pontosabban üteg) épületeiből (2017-től látogatható). Igényes kívül-belül. A kiállított tárgyak java belül van persze, két erődfolyosó járható végig az első világháborúban használt olasz és osztrák-magyar tárgyak, fegyverek, egyenruhák tekinthetőek meg.
6,5 mm-es M1895 Colt-Browning géppuska
Különböző űrméretű lövedékek metszetei, melyekben jól megfigyelhető a srapnel elhelyezkedése. A "kicsik" mellett nagyobb, 149 mm űrméretű lövedékek metszetét is megtekinthetjük.
6,5 mm M1914 Fiat-Revelli géppuska.
Korabeli fogászati fúróberendezés. Emellett rengeteg gyógyászati és elsősegély felszerelés is kiállításra került.
Az Olasz Királyi Haditengerészet gyalogosa, Tengerészeti ezred, 1918. Jellemzően a tengerészethez köthető egyenruhák mindegyike üvegvitrin mögött látható, ami nagyban nehezíti a fotózást. Az olasz, német, osztrák tengerészegyenruhák mellett az Olasz Királyi Haditengerészet repülőtiszti egyenruhája is megtekinthető.
De van videóbemutató is. Szintén kialakítás alatt van egy multimédiás szobának nevezett terem, itt kap szerepet a virtuális szemüveg. Telefonnal QR kódokat beolvasva és a telefont szemüvegbe helyezve 3D-ben láthatunk korabeli felvételeket. Emellett ebben a teremben egy áttetsző felületre kivetítve láthatjuk, ahogy Paolo Thain di Revel tengernagy (az olasz haditengerészet admirálisa az első világháborúban) animálva, olaszul beszél a nagy háborúról (angol felirattal). Ezen kívül van még terem a fiatalabb korosztály szórakoztatására, illetve egy kis múzeum bolt, ahol emléktárgyakat, könyveket lehet vásárolni. Az erőd két végében egy-egy torony állt valamikor, ebből az egyik helyre van állítva annyira, hogy fel lehet rá menni lépcsőkön. Ha valaki arra jár, ne hagyja ki, érdekes élmény volt. Az erődöt elhagyva, a szállás felé autóztunk, amikor megláttam, hogy van egy másik erőd is nem messze az úttól. Muszáj volt megállni és megnézni. Ez volt az Amalfi erőd, vagy üteg (Batteria Amalfi). Az erődbe bemenni nem lehet, de szépen karbantartott területen van, és az épületek körbejárhatók, fényképezhetők. A területen ismertető táblák mesélnek az épületegyüttes múltjáról, szerepéről. Egy harmadik helyszínt is találtam, ahol félgömb alakú bunker lóg ki a „dzsungelből”, a cavallinoi lőszerraktárat. Ez még felújításra vár.
Az Amalfi üteg részlete panorámaképen.
Az üteg fő épületének hátsó fele. A túloldal tömör beton ívesen kialakítva, a tenger felé néz. Az épület tetején helyezkedett el az iker löveg, melynek megjelölése Cannoni 381/40.
Ennyi látnivaló alaposan megborította az aznapi menetrendet, mivel tervben volt még Padova meglátogatása. Ehhez vaporetto-val (Velence és környékének vízibusz szolgáltatása) be kellett jutni Velencébe, majd egy helyi vaporetto-val eljutni a Santa Lucia vasútállomásra, ahonnan vonattal Padovába. Ez a manőver olyan sok időt vett igénybe, hogy az amúgy is késői indulással együtt már esélytelen volt elérni Padovában a 3. Hadsereg Múzeumát. A múzeum nyitva tartása ugyanis tartalmaz egy két órás szieszta időt, amikor nem látogatható a múzeum, viszont ezt a két órát nem toldják hozzá a délutáni nyitva tartáshoz. Azért annyi hozadéka volt a padovai útnak (már azon kívül, hogy azért 2-3 múzeumot így is sikerült megnézni, köztük az egyik a híres Scrovegni Kápolna, melynek a teljes belső festését 1303 és 1305 között Giotto készítette el és a mai napig tökéletesen megmaradt). Vaporetto-zás közben ugyanis a Tengerészeti Múzeum előtt haladtunk el és jól láttuk, hogy az ajtó nyitva van és látogatók lépnek ki-be. Szóval egy újabb próbát megér.
A Scrovegni Kápolna. Giotto két év alatt festette tele a falakat és a mennyezetet ezelőtt 720 évvel. Nekem két év alatt csak néhány harcjárműre és pár raj bakára futja az időmből, azt is 1/56-ban kicsinyítve.
A következő napon ezért úgy döntöttünk, hogy - az interneten közölt ideiglenes zárás ellenére – újra megpróbálunk bejutni a velencei Tengerészeti Múzeumba. Ezúttal sikerrel is jártunk. A fiammal kettőnknek összesen 15 Euró volt a belépő, ami semmiség ahhoz képest, amit cserébe kaptunk. A múzeumban öt szinten van kiállítva minden, amit a tengerészetről tudni kell. Természetesen Velencéhez köthető emlékekkel kezdődik, de erősen képviseli magát az első és a második világháború is. Jellemzően olasz, de nagy számú osztrák-magyar tárgyi emlék, hajómakett van kiállítva. Láthatunk kínai dzsunkát, római evezős gályákat, középkori, majd a reneszánsz vitorlás hajóit, gondolákat (ezeket életnagyságban is), pre-dreadnought-ot, első és második világháborús, illetve modern hadi és kereskedelmi hajók modelljeit is. A modellek száma tippre közelebb van a 200-hoz, mint a 100-hoz. Kb. déltől du. 2 óráig tudtam nézelődni és fotózni, mivel 14.00-tól szieszta lépett érvénybe, és megkértek, hogy távozzunk, illetve az újonnan érkezőket már nem engedték be. Sajnos két óra alatt csak kapkodva lehetett fényképezni, így némely fotó homályos lett.
Siluro a lenta corsa. Azaz alacsony sebességű torpedó. 1935-ben fejlesztették ki. Két búvárt szállított a víz alatt maximum 2 csomós sebességgel. A második világháborúban 16 hajót süllyesztettek el, összesen 210000 tonna vízkiszorítással.
Canea erődje. Az ehhez hasonló 3D-s korabeli "erődtérképekből" kb. 30 lóg a földszint falain.
Az előtérben egy francia Saint Etienne géppuska, középen egy 81 mm-es aknavető, hátul pedig egy Maxim géppuska. Mindegyiket használták az első világháborúban.
M.T.M. Barchino. 1940-től használt olasz robbanó motorcsónak, mellyel viszonylag csendben közelítették meg a jóval nagyobb hadihajókat, majd az utolsó 100-200 méteren a vezető rögzítette a kormányt, teljes gázt adott és kiugrott a csónakból, amely a hajótesttel történt találkozás pillanatában felrobbant, mintegy meglékelve a célpontot. Érdekessége, hogy az 1948-as arab-izraeli háborúban az utóbbi fél még használta.
Le Boullongne modellje, a Francia-Indiai Társaság hajója 1759-ben épült. Az összes hajómodell (érthető módon) üvegvitrin mögött pihen, így a fotózás körülményes.
XVI. századi holland galeon.
Az Osztrák-Magyar monarchia hajóinak sapka szalagjai.
A Scipiona Africano (1941-1948) 1/50-es méretarányú modellje.
A "Grillo" rohamcsónak modellje és egy életnagyságú részlete.
Egy kis ólomkatona mustra.
Torpedó és aknák. A tetőtérben életnagyságban láthatók.
Az olasz Turbine romboló (1926) 1/100-as méretarányú modellje.
A fent említett múzeumok weblinkjeit összegyűjtöttem, sok érdekes és hasznos információt lehet megtalálni ott is. Sorban:
A Pisani Üteg: https://www.viadeiforti.it/en/pisani-battery-museum/
Az Amalfi üteg: https://www.viadeiforti.it/en/dispersed-museum/batteries/amalfi-battery/
A cavallinoi lőszertároló: https://www.viadeiforti.it/en/dispersed-museum/military-buildings/powder-magazine-and-barracks/
A 3. hadsereg múzeuma: https://www.esercito.difesa.it/storia/musei/Museo-Storico-della-3-armata
A Scrovegni Kápolna: http://www.cappelladegliscrovegni.it/index.php/en/la-cappella-di-giotto
A Tengerészeti Múzeum: https://www.visitmuve.it/en/museums/naval-historical-museum/
Bogesz
