Nos két év kihagyás után végre újra volt Mosonshow, Európa egyik legnagyobb makettező megmérettetése. Már mindenki nagyon várta, mind idehaza, mind szerte a nagy világban. Azoknak, akik nem lehettek ott, vagy még nem is hallottak róla, illetve azoknak is akik ott voltak egy kis ízelítővel szeretnék szolgálni...

Viszonylag nagy kihagyás után végre ismét sikerült megrendeznünk, immár 12. alkalommal a Historikumot. Eredetileg nem Győrbe terveztük, de aztán mivel onnan kaptunk először határozott választ a régi, már bejáratott helyszín mellett tettük le ismét a voksunkat...

Nos ez a nap is eljött. A mai napon 10 éves lett a blog. Voltak hullám hegyek és völgyek is. Talán egy kicsit most fáradt, de én bízom benne, de él és lélegzik, és hamarosan elmúlik a tél és jön a kikelet. Végül is a 10 év alatt megszületett 373 hosszabb rövidebb írás, voltak közte rövid programajánlók, és több részes, közel harminc oldalas írások is. jelenleg van 90 követőnk, napi 50 látogatónk és 420000 kattintás a blog indulása óta. Voltak népszerű cikkek, amire ma már hivatkoznak 10-15000 kattintással és volt olyan amit csak 20-30 néztek meg.

Summa-summárum én köszönöm, az olvasóinknak, hogy egy idejük egy részét ránk szánták, remélem jól szórakoztak, és tudtunk újat mondani nekik. Köszönöm a blog társszerzőinek a munkáját: Bognár "Bogesz" Balázsnak, Herold "Petyó" Péternek, Iványi Gábornak és Sándor "Ghulk" Mártonnak.

Tarr "ambasa" Gábor

Valamikor, talán nyolc éves koromban voltam utoljára laktanyai nyílt napon az egykori, ma már fizikailag sem létező, marcali belső laktanyában. Az egykori műszaki alakulatról ma már csak halvány emlékeim maradtak így, több mint negyven év távlatából. Arra emlékszem, hogy bemásztam egy FUG-ba és volt ott egy lenyűgöző nagyságú GSzP lánctalpas önjáró komp. Én általában nem járok ilyen rendezvényekre, mert egyszerűen nem szeretem a tömeget és nem gondolom, hogy jól tudnák fényképezni. Repülőnapon is 1986-ban voltam utoljára, Budaörsön. Így számomra is meglepő volt, amikor egy egykori munkatársam, és barátom szólt, hogy lesz Tatán, a dandárnál egy nyílt nap és én igent mondtam a meghívására...

Anno a magyar haderő, amikor Néphadseregből Honvédségbe alakult át, az nem csak egy egyszerű névcserét jelentett, hanem új feladatokat és ehhez kapcsolódó új szervezet kialakítását is, amelyhez új fegyverek (is) kellettek. Természetesen senkinek sem volt birtokában a bölcsek köve, ezért sok ötlet merült fel. Két ilyen ötletről szeretnék majd írni a közeljövőben, amelyből az egyik a Szöcske könnyű terepjáró gépkocsi volt...

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

- Roger Crowley: Tengeri birodalmak - A kereszténység és az iszlám harca a Földközi-tenger feletti uralomért 1521-1580 (Park 2014.)

- Alexander Watson: Az erőd - Przemysl ostroma 1914-1915 (PeKo 2021.)

- Antony Beevor: Arnhem - A hidakért vívott csata 1944 (Gold Book 2018.)

- William J. Ruhe: Háború a tengeren - II. világháborús tengeralattjárós ütközeteim

- Germuska Pál: Vörös arzenál - Magyarország részvétele a nemzetközi hadiipari együttműködésben a KGST keretei között (Argumentum 2010.)

- Pető István Norbert: A Gripen vadászrepülőgép (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)

*****

A Magyar Királyi Honvédség 1941. április 13-án szállta meg Zenta városát. Bár a valóságban harcok nem alakultak ki a jugoszláv reguláris erők és a magyar honvédek között, mi elképzeltünk egy ilyen helyzetet és a terepasztalon le is játszottuk a Bolt Action 2. szabályrendszere alapján. A védekező jugoszláv erők 800 pontot tettek ki, míg a támadó erők 1050 pontból építkeztek. A magyar fél célja, hogy a vasúton átjutva betörjön a templomtérre és az ott felhalmozott jugoszláv hadianyagot megszerezze. A jugoszláv cél ennek a megakadályozása volt. A szép terep szinte kizárólag Rangel István munkájának köszönhető. Mivel minden épület teteje leszedhető (így megszállható) ezért abban maradtunk, hogy a jugoszláv sereglistában szereplő ingyenes lövészraj a magyar játékos szeme elől rejtve elhelyezhető valamelyik épületben akár a magyar kiindulási oldalon is. Ez a megoldás nagy meglepetést okozott a magyar félnek a későbbiekben.

A napóleoni háborúk sok érdekes, és híres csatában bővelkedett, ahol a Császár óriási diadalokat aratott. Mégis érdekes módon vagy talán épp azért az egyik legvértelenebb győzelme ma szinte elfelejtődik a szakirodalomban, illetve Austerlitz fénye teljesen elhomályosítja és az árnyékba kényszeríti. Pedig egy olyan hadműveletről van szó, amely később megihlette az első világháborús Schliffen-tervet...

Anno amikor elkezdtem foglalkozni a harmincéves háborúval és a hozzá kapcsolódó hadügyi forradalommal, még nem gondoltam, hogy ennyire felkelti majd az érdeklődésemet a korszak hadviselése. Írtam is róla két könyvajánlót, az elsőt a magyar a másikat, pedig az európai hadviselésről. Amikor a korszak magyarországi háborúiról olvastam, ezen belül a tizenötévesről, egyre inkább fogant meg a gondolat, hogy jó lenne jobban belemélyedni azokba a háborúkba, amikor már az európai haderők egyenrangú félként szálltak szembe az oszmán seregekkel. Ráadásul ezt a korszakot szerintem az is izgalmassá teszi, hogy ez megint egy nagy átalakulás időszaka. Elég csak arra gondolni, hogy ekkorra a korai hadivállalkozók ezredei, igaz még zsoldosként az állandó hadsereg részei lettek. Megjelntek az egyenruhák, és a kerek kalapot felváltotta a trikorn, a háromszögű csákó. Ahogy terjedt a muskétára tűzhető szurony, úgy veszítettek jelentőségükből a pikások, de még nem tűntek el teljesen.

Igazából nagyon hamar kiderült számomra, hogy Buda visszavételéve kapcsán az 1980-as években szerencsére számos könyv jelent meg a felszabadító háborúkkal kapcsolatban. Úgy döntöttem, hogy ezekhez - egy kicsit tágabban értelmezve a korszakot - még visszamegyek az időben és igazából a az 1600-as évek második felétől a pozserováci békéig tekintem át az elérhető, és a kezem ügyébe eső szakirodalmat...

-Sugár István: Lehanyatlik a török félhold (Zrínyi 1983.)

-Nagy László: A török világ végnapjai Magyarországon (Zrínyi 1986.)

-A szentgotthárdi csata - Háború és béke Zrínyi Miklós korában (Szülőföld 2015.)

*******

Ennek a flottának a története számomra több szálon futott, amelyek idén értek össze. Egy egykori kollégámmal, már több, mint húsz éve terveztünk valamilyen első világháborús játékot. Igaz akkor még a Hadihajó típuskönyvből kifénymásolt felülnézeti rajzokkal. Azonban ez a terv lassan elmúlt, de a parázs tovább izzott a hamu alatt. Azután néhány évvel ezelőtt, megismerkedtem az Axis & Alies War at Sea játékkal. Ez az egyszerű rendszer - amely inkább társasjáték, mint sem klasszikus hadijáték - nagyon elnyerte a tetszésemet, és nagy fantáziát látok benne. Apró gond volt vele, a méretaránya. Ugyanis a játék 1:1800-as, míg én már rendelkeztem egy jelentős méretű 1:1250-es második világháborús armadával. Mivel vannak olyan barátaim, akik jelentős WaS flottákkal rendelkeznek, így ugyan többször is elcsábultam. Illetve láttam egy reményt a Warlord Games hasonló méretarányú hajóhadával amellyel én is beszállhatok, de ezek a remények hamar elszálltak. A Warlordos hajók, nem tetszettek, illetve egyáltalán nem voltak olcsóak. Így, egyenlőre elengedtem ezt, de ugyanakkor már játszottam egy átalakított War at Sea szabállyal asztali és nem táblás játékként az 1:1250-es hajóimmal.

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

- B Szabó János - Fodor Pál: Új korszak határán - Az európai államok hadügye és hadseregei a mohácsi csata korában (MTA 2019.)

- Horváth Jenő: Olaszország az első világháborúban (Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány 2021.)

- Prit Buttar: A penge élén - Sztálingrádtól Harkovik 1942. november - 1943. március (PeKo 2021.)

- Kőnig Frigyes: Végvárak a Magyar Királyságban (Cser 2018.)

- Peter Hore: Csatahajók enciklopédiája (Athenaeum 2008.)

- Gyarmati Gábor - Dallos Péter: Lövészfegyverek (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)

*****

Annak, aki olvassa e blogot, nem mondok újdonságot, hogy imádom a lengyeleket és Lengyelországot. Az elmúlt évtizedben, majdnem minden évben felkerestem valamely városát, de legfőbbképpen Krakkót. És ha már Krakkó, akkor természetesen a Repülési Múzeumot is, ahol immár vagy negyedszer jártam...

Már nagyon rég játszottam a Bolt Action rendszerrel, pedig kedvelem. Úgyhogy szükségem volt egy ismeret felfrissítő játékra. Sajnos a budapesti játékostársaim más rendszereket részesítenek előnyben, így kénytelelen voltam Mosonmagyaróvárra utazni egy jó kis Bolt Action partiért. Rövid egyeztetés után János és Szilveszter felajánlotta, hogy segít felfrissíteni a játékkal kapcsolatos ismereteket, Istvánnak és nekem. Így nem volt más hátra, mint felvenni a nyugati irányt és összemérnünk a kockáink szerencséjét...

Az előző részben megpróbáltam felvázolni a hárommotoros Savoia SM.79-es bombázó kifejlesztését, és szerkezetét. Engem, mint műszaki embernek ez is érdekes volt, de valljuk be, a többséget sokkal inkább a gép háborús bevetései, harci alkalmazása érdekel. Ez következik most...

Közel 1 év kihagyás után 2021. szeptember 11-én került megrendezésre – immár 11. alkalommal- a Historikum, Székesfehérváron. Talán nem csak a magam nevében írom, hogy nagy várakozás előzte meg az eseményt. Nem csak a hosszú szünet végett, hanem a bejelentett új helyszín miatt is, mely igazán remekül passzolt a találkozó szellemiségéhez. A Fejér megyei levéltár látott minket vendégül, és azt hiszem, nyugodtan írhatom, hogy kitettek magukért. Most nem az eseményről szeretnék írni, azt megtették mások, de egy pár sorban azért szerettem volna megemlékezni és ezúton is köszönetemet tolmácsolni minden szervezőnek. 

Nálunk a második világháborús olasz gépeknek, és azon belül a Savoia repülőgépeknek eléggé vegyes megítélése van. Köszönhetően a SM.75 szállítógépeknek és a típushoz kötődő veszprém-jutaspusztai, 1941. április 12-én bekövetkezett katasztrófának, amelyben elhunyt vitéz Bertalan Árpád és 17 ejtőernyős bajtársa. Azonban a Savoia számos más repülőgéptípust is gyártott, köztük az SM.79 Sparverot, a karvalyt, vagy ahogy becézték a púpost. Ugyan eredetileg a sors egy egész más pályafutást szánt neki, mégis idővel az Olasz Királyi Légierő legfontosabb bombázója vált belőle. De mi is volt ez a életút? Nézzük meg...

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

-Torma Béla Gyula: Egy elfeledett diadal - A 907. évi pozsonyi csata (Hadtörténeti intézet és Múzeum 2008.)

-Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel (Európa 2012.)

-Andrew Uffindell: Napóleon 1814 - Franciaország védelme (PeKo-Hadiakadémia 2021.)

-Antony Beevor: A D-nap (Gold Book 2010.)

-Otto Carius: Tigrisek a sárban - Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál (Kard és Penna 2015.)

- Brandt Gyula: Magyar felségjelű Mi-24 harci helikopterek (Zrínyi 2017.)

Kis, baráti társasjáték közösségünkkel immár másodszor futottunk neki a nagyszerű Cruader Kings nevű játéknak. Az első parti alkalmával hármunk közül kettőnknek fogalma sem volt a játék mibenlétéről, de szeretjük a középkort. Ráadásul a társunk, akié a játék még nem hozott olyan társast, amiben csalódtunk volna.

Már az első játék után elhatároztam, hogy ha legközelebb ismét előkerül a Crusader Kings, akkor lejegyzem azt az alternatív történelmet, ami végül is kikerekedett azon 90 esztendő során, amelyet felölet a játék...

Igazából nem akartam erről a csatáról írni, hiszen a sok harmincéves összecsapásból miért is pont ezt kellene kiemelni. Hiszen írhatnák Lützernről, vagy épen Nördlingenről, esetleg, más olyan összecsapásról, amely jól bemutathatná a korszak hadviselését. Korábban már írtam a fehérhegyi csatáról, és Rocroi-ról, amelyből a második a hadviselés szempontjából egy fordulópont volt, no meg egy nagyszerű film - az Alatriste kapitány - vége is abban az ütközetben játszódik. Az elsőnek az apropója az összecsapás 400. évfordulója volt, és egy kezdeményezésé, a #feherhegy400-é, amelyben vagy tucatnyi makettező és wargamer vállalta egy harmincéves háborús, 28 mm-es sereg kifestését. Természetesen ez nem valami öncélú kezdeményezés volt. Amellett, hogy sokunknak lett volna egymással játszható serege szerettük volna, hogy ennek bemutatkozására pont a csata napján, a Márton-napi Makettkiállításon került volna sor. Sajnos ezt akkor a járvány megakadályozta, de azért szép számmal készültek el seregek, és az enyhítések miatt egyre többen szerettük volna kipróbálni őket a játékasztalon. És ekkor kapcsolódtak össze az események. Sajnos szintén a járvány miatt kénytelenek voltunk a Historikum rendezvénysorozatunk soron következő eseményét is elhalasztani. De ami késik, nem múlik és ha minden igaz akkor erre is sor kerül majd szeptember 11-én Székesfehérvárot. Az ottani szervezők kezdeményezése, és azon belül is Huszár Péter javaslatára úgy döntöttünk, hogyha már nem lehetett időben Fehérhegy 400, akkor mi lenne ha lenne Breitenfeld 390? Nos ennek a cikknek végül is ez az apropója, hogy egy rövid történelmi hátteret adjak a játékunkhoz...

Igazából nem akartam erről a csatáról írni, hiszen a sok harmincéves összecsapásból miért is pont ezt kellene kiemelni. Írhatnék Lützernről, vagy épen Nördlingenről, esetleg más, olyan összecsapásról, amely jól bemutathatná a korszak hadviselését. Korábban már írtam a fehérhegyi csatáról, és Rocroi-ról, amelyből a második a hadviselés szempontjából egy fordulópont volt, no meg egy nagyszerű film - az Alatriste kapitány - vége is abban az ütközetben játszódik. Az elsőnek az apropója az összecsapás 400. évfordulója volt, és egy kezdeményezésé, a #feherhegy400-é, amelyben vagy tucatnyi makettező és wargamer vállalta egy harmincéves háborús, 28 mm-es sereg kifestését. Természetesen ez nem valami öncélú kezdeményezés volt. Amellett, hogy sokunknak lett volna egymással játszható serege szerettük volna, hogy ennek bemutatkozására pont a csata napján, a Márton-napi Makettkiállításon került volna sor. Sajnos ezt akkor a járvány megakadályozta, de azért szép számmal készültek el seregek, és az enyhítések miatt egyre többen szerettük volna kipróbálni őket a játékasztalon. És ekkor kapcsolódtak össze az események. Sajnos szintén a járvány miatt kénytelenek voltunk a Historikum rendezvénysorozatunk soron következő eseményét is elhalasztani. De ami késik, nem múlik és ha minden igaz, akkor erre is sor kerül majd szeptember 11-én Székesfehérvárot. Az ottani szervezők kezdeményezése, és azon belül is Huszár Péter javaslatára úgy döntöttünk, hogyha már nem lehetett időben Fehérhegy 400, akkor mi lenne ha lenne Breitenfeld 390? Nos ennek a cikknek végül is ez az apropója, hogy egy rövid történelmi hátteret adjak a játékunkhoz...