Elérkezett az idő, hogy mind a déli, mind az északi seregem is megkapja az utánpótlását, hiszen a kegyetlen testvérháború vérszivattyúja újabb áldozatokat kívánt. A meglévő egységeim mellé szerencsémre a tavalyi Games-Day-en igen jutányos áron sikerült beszereznem egy újabb doboz gyalogost, illetve még kifestésre vártak a zuávok, ezek segítségével a meglévő két déli századomat is ki tudtam egészíteni, illetve a hasaló figurákból mindkét oldal kaphatott egy-egy mesterlövész ezredet is. De lássuk melyek is az új ezredek, amelyeket sikerült csatarendbe állítanom…
Tavaly voltam először ezen a rendezvényen, és annyira megtetszett, hogy elhatároztam, ha tehetem, máskor is meglátogatom. Nos úgy alakult, hogy nem kellett sokat várnom és idén is eljutottam oda. A Pola Chwaly-t (ejsd: pola fvali) már tizenegyedszer rendezték meg, úgyhogy egy bejáratott fesztiválnak számít, ami a résztvevők magas számán is meglátszott…
Már régen foglalkoztatott a gondolat, hogy tereptárgyakat kellene gyártanom a játékhoz. Az idei nyári szabadságom alatt, úgy alakult, hogy sikerült megvalósítanom ezen elhatározásomat. Az ez irányú tapasztalataimat szeretném megosztani, amolyan képes formában, hátha valaki kedvet kap, és azt mondja, ilyet én is tudok készíteni, sőt jobbat…
Mióta májusban az oroszok teuton földre léptek, nem csaptunk össze, de ami késik, nem múlik, augusztusban ismét eljött az idő, hogy folytassuk a nagy északi keresztes háborút. Mióta neki kezdtünk nagyot fordult a világ. A kezdeti német sikerek a végére kudarccá váltak. A legutolsó összecsapásunkkor a keresztes sereg gyakorlatilag teljesen megsemmisült. A két oldal, az játszmákat nézve döntetlenre állt, úgy hogy ideje volt, hogy megnézzük merre leng az inga legközelebb...
Valamikor majdnem négy éve Ghulkkal és Vadásszal meglátogattam a Hadtörténeti Múzeumot, amelyről azóta Angliába szakadt barátom írt is 
Nos ott tartottunk, hogy a dicső Német Lovagrend, rárontott a pogány szlávokra, és rögtön az első összecsapásban fényes győzelmet aratott. Azonban ahogy tovább hatolt előre Oroszország Anyácska szíve felé, a ruszok egyre erősebb ellenállást fejtettek ki. A következő ütközetet ismét a keresztesek nyerték, de győzelmük már koránt sem volt olyan fölényes. Sajnos a harmadik összecsapásról nem tudok beszámolni, mert nem voltam ott, csak seregemmel képviseltem magam. Azonban úgy hírlik az oroszok megemberelték magukat és végül egy apró győzelemmel sikerült megállítani a teuton behatolást. A lovagrend kénytelen volt visszavonulni, és bizonyos rosszul védhető területeket feladni. A háború, azonban még orosz földön dúlt. Ekkor elérkezett a május, és ott tartottunk, hogy az oroszok végre megkezdhették hadjáratukat szülőföldjük felszabadításáért…
Tehát ahogy azt az előző cikkemben ígértem, vessünk most egy közelebbi pillantást a csata lefolyására. Nem célom az egész eseményről egy részletes leírást adni, ennek a sorozatnak nem ez a miértje, inkább csak egy bemutatót, a teljesség igénye nélkül. Szeretném szemléltetni a viszonyokat, nagy vonalakban a csata lefolyását. Ahogy azt is írtam korábban, nálam akkor „kerek a történet” egy történelmi játék esetében, ha kicsit az események mögé is láthatok. A Mud&Blood ezen kiegészítője amúgy is több hangulati elemet tartalmaz, de már eleve az alap rendszer sokkal inkább a játékélményre fekteti a hangsúlyt. Ha van némi fogalmunk a csatáról könnyebb beleélni magunkat katonáink bőrébe és így teljesedik ki a szórakozás. 
1866. nehéz év volt az osztrák birodalom hadereje számára, északon a poroszokkal, míg délen az olaszokkal volt kénytelen megmérkőzni a csatamezőn. A harc azonban nem csak a szárazföldön zajlott. 1866. július 20-án két fiatal haditengerészet flottája csapott össze. Noha mind méretükben, mind jelentőségükben elmaradtak a világ vezető hatalmainak haditengerészetei mögött, ez az ütközet mégis sok tekintetben mérföldkőnek számított a tengeri hadviselés történetében. Ez volt az első csata, ahol már páncélos hadihajók csaptak össze egymással, de ez volt az utolsó, ahol még a fa sorhajó is a csatasor részét képezte. Ez volt az utolsó olyan ütközet, ahol kosolással süllyesztettek el ellenséges csatahajót, amivel nem mellesleg, néhány évtizedre tévútra vezették a tengeri harcászat és a hajóépítés fejlődését…
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…
1866. július 3-án egy észak-csehországi városka mellett, sok tekintetben is döntő ütközetre került sor. Itt vált el, hogy ki fogja vezetni az egység felé megállíthatatlanul robogó Németországot, hogy a tömeges szuronyroham diadalmaskodhat-e a hátultöltős puska tömegtüze felett. Ezt a csatát nálunk königgratzi, de a német nyelvterületen sadowai, vagy chlumi csata néven is ismerik, illetve a cseheknél a város mai elnevezése okán hradec kralovei ütközetként emlegetik. Érdekes módon, noha Magyarország szempontjából döntő következményekkel járt, a magyar wikipedia szócikke alig foglakozik ezzel az ütközettel, csak az angol szócikk fordítását adja. Pedig számos magyar nyelvű könyvben is fejezeteket szentelnek neki, mint a világtörténelem egyik sorsdöntő csatája, sőt önálló mű is jelent meg róla..
Talán utoljára a hadtörténelemben egy pompás hadsereg sorakozott fel egy esős nyári napon egy csehországi városka mellett. A gyalogosezredek szürke kabátban és kék nadrágban pompáztak, a vadászok egyszerű zöldet viseltek utalva erdőjáró múltukra, a huszárok zsinóros mentében feszítettek, amíg a tüzérek egyszerű barnába bújtak. Minden katona fegyvernemének megfelelő egyenruháján megjelentek ezredeiket jelölő színek a gallérjaikon, a kézelőkön, a mellényeiken, vagy egyéb helyeken. Ez a pompás, a napóleoni korszakot idéző osztrák hadsereg utoljára jelent meg egy csatamezőn, az ellenséges tömegtüze a nap végére elsöpörte ezt az idejét múlt haderőt. Ugyan nem egyik napról a másikra, de megkezdődött az a folyamat az elaggott Monarchián belül is, amely elvezetett a katonák tábori szürkébe bújásához, ám ehhez egy súlyos vereségre és egy háború elvesztésére volt szükség.
Schnee gyalogos a szűk futóárokban igyekezett előre, hogy még napfelkelte előtt elérjen terhével a 
Azok számára, akik olvassák ezt a blogot, talán nem hat az újdonság erejével, hogy szeretem a szabadságomat Lengyelországban tölteni. Tavaly ősszel is így tettem, és az úti célom Krakkó volt, amelyről már korábban is többször írtam. Ha az ember Lengyel királyság egykori fővárosában jár, lépten-nyomon történelmi emlékekbe botlik. Némelyek nagyon szembeötlők, mint amelyekről az első részben fogok majd írni. Mások inkább csak a bédekkereket lapozva tűnnek fel, mint amelyekről a második rész fog szólni, illetve vannak olyanok, amelyekre csak a térképet tanulmányozva, illetve a véletlen szerencse révén bukkanhatunk, noha ott tornyosul az orrunk előtt. Ezekről fog szólni majd a harmadik rész…