Valamikor a rendszerváltás idején létezett a Magyar Könyvklub, amely akkor számos szép könyvet jelentetett meg megfizethető áron. Ezen könyvek sorába tartozott Csorba Csaba, magyar várak történetét feldolgozó négykötetes sorozata, amely 1997-2002. között jelent meg...

A harmadik részben az olasz ászpilóta hét légi győzelmével ismerkedhet meg az olvasó. A légi tevékenység 1917 őszétől fokozódik az olasz hadszíntéren. Szinte darázsfalkaként jelennek meg az égen a különböző bombázók és vadászgépek, ezt Baracca százada és az olasz főparancsnokság is észreveszi. Ez már előjele a caporettói áttörésnek, de nem gondolják, hogy a 12. isonzói csata ilyen elsöprő lesz számukra. Baracca sorban gyűjti légi győzelmeit és több alkalommal már dupla légi győzelmet is arat. Ezzel ténylegesen kiérdemli az Ászok Ásza címet!

Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont erről a hajóról írok, és igazából nincs rá jó válaszom. Csak. Csak mert érdekel, csak mert tetszik. De a múlt hónapban változott a helyzet, amikor is elolvastam Danyikó László: Hadihajóink című füzetét a Zrínyi kiadó Haditechnika fiataloknak sorozatából, ahol említésre kerül, mint a Magyar Honvédség estleges leendő hajója. Hogy ez a szerző gondolata, vagy valóban felmerült, azt nem tudom, de nem is igazán lényeges. Ami lényeg, hogy úgy gondoltam érdemes róla írnom és megismertetnem az olvasóimat ezzel a modern, kis hadihajóval...

Tovább folytatódik az olasz ászpilóta – Baracca – története. Az előző részben hét légi győzelmével ismerkedhetett meg az olvasó. Megtörtént az ásszá válás is az ötödik légi győzelmével, de az „igaz” légi győzelmek még csak ezután következnek. Még hisz abban, hogy legyőzhetetlen, ezáltal bátrabb, vakmerő rajtaütéseket hajt végre. És közeledik azon győzelme is, amikor kiérdemli az ászok ásza címet!

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

- Norman Franks, Hal Giblin: Császári sasok karmai közt - Böhme, Müller, Von Tutschek és Wolff légi győzelmei és áldozatai (Hajja & Fiai 2004.)

- Brit Buttar: Megtorlás - Közép-Ukrajna visszafoglalása 1943 (PeKo 2022.)

- Csonkaréti Károly: Lélekvesztők - Zseb-tengeralattjárók és egyéb furcsaságok (Kornétás 2020.)

- Kecskés László: Komárom az erődök városa (Zrínyi 1984.)

- Danyikó László: Hadihajóink (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)

- Rubicon 2021/7 - Lengyelország

XIX. Bolyai Makettépítő kupa

Immár 19. alkalommal rendezte meg a budapesti székhelyű Bólyai Makett Klub a szokásos év végi makettversenyét október első szombatján. Az immár szokásos helyszínné váló China Martban.

Különleges sorozattal készülök a kedves olvasó számára.

Egy I. világháborús olasz ászpilóta légi győzelmeinek történeteit ismerhetjük meg a következő cikksorozatban. A különlegessége pedig ebből fakad, hogy nem egy osztrák-magyar pilóta szemszögéből ismerhetjük meg az I. világháború „légi cirkuszának” világát - hanem egy kevésbé ismert szemszögből – az ellenséges szemszögéből.

Az olasz ászpilóta pedig Francesco Baracca, aki 34 igazolt légi győzelemmel az Olasz Királyság legeredményesebb vadászpilótája volt az I. világháború alatt. Nem szeretnék Baracca önéletrajzával kezdeni, mert azt már páran leírták, viszont légi győzelmeiről kevés információ maradt fent.

Egyszer már hét esztendővel ezelőtt meglátogattam ezt a gyűjteményt, így épen ideje volt egy újabbnak, hogy lássam a változást. Akár csak 2016-ban idén is is a GoForgó Travel tematikus útját választottam...

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

- Charles Phillips: Lovagok - A lovagi kultúra aranykora - Képes enciklopédia (Kossuth 2010.)

- Szarkáné Farkas Anikó: Várháborúk - A magyar történelem mozgalmas időszakai (Aquila 2006.)

- Balogh Tamás, Csepregi Oszkár: A Szent István csatahajó és a csatahajók rövid története (General Press 2002.)

- Nagyváradi Sándor, M. Szabó Miklós, Winkler László: Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből (Műszaki Könyvkiadó 1986.)

- Martin J. Dougherty: A világ legrosszabb fegyverei - Balul elsült hadi találmányok (Ventus Libro 2012.)

- Nagy László: Az Airbus A319, a Falcon 7X és a KC-390 szállító repülőgépek (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)

*****

Már évekkel ezelőtt tudomást szereztem ennek a múzeumnak a létezéséről egy tematikus facebook csoportban. Már akkor elhatároztam, hogy előbb-utóbb meglátogatom. De aztán közbe jött egy-két dolog, pl a világjárvány. Ennek elmúltával ismét napirendre került a látogatás, de ehhez próbáltam társakat szerezni. Sajnos a baráti köröm nem osztozott az érdeklődésembe, vagy nem ért rá, így kénytelen voltam magam nekivágni az útnak...

Eredetileg a Renault FT harckocsiról olyan 8-10 oldalt szándékoztam írni, de ahogy egyre jobban beleástam magamat, úgy nőtt az iromány hossza, és egy egyszerű cikkből egy sorozat lett. A széria első részében felvázoltam a harckocsi megszületését, a másodikban, pedig az alkalmazását. A harmadik részre maradt a műszaki leírása, a változatai, az alkalmazók hosszú sora és az emléke...

Eredetileg nem nagyon érdekelt ez a kiállítás, de egy fórumon valaki megemlítette ottjártát. Az ott elhangzott kérdések bennem is újabbakat vetettek fel, így úgy gondoltam magam járok majd utánuk…

Az cikk első részében ennek a méltatlanul kezelt típusnak - amely valahol a mai harckocsik előképe - megszületésének fordulatos történetét vázoltam fel. Most pedig következzen a legalább ilyen érdekes harci alkalmazása...

Még 2015-ben elhatároztam, hogy összegyűjtöm, és szabadidőm adta lehetőségekhez mérten végigrágom magamat a Magyar Királyi Honvédséggel foglakozó összefoglaló műveken, és az olyanokon, amelyek egy-egy nagyobb részterületet ölelnek fel, hogy megosszam tapasztalataimat és szubjektív véleményemet ezekről a könyvekről. Sajnos ez akkora mennyiség, hogy egyszerre nem fog menni, ezért 3-4 könyvenként fogok időről időre sort keríteni ezekre a csokorba szedett könyvismertetőkre.

- Bíró Ádám, Éder Miklós, Sárhidai Gyula: A Magyar Királyi Honvédség külföldi gyártású páncélos harcjárművei 1920-1945 (Petit Real 2006.)

- Mujzer Péter: 39M. Csaba páncélgépkocsi (magánkiadás 2021.)

- Barczy Zoltán, Sárhidai Gyula: A Boforstól a Doráig - A magyar légvédelmi tüzérség 1914-1945 (Petit Real 2008.)

- Barczy Zoltán, Sárhidai Gyula: A Magyar Királyi Honvédség légvédelme 1920-1945 (Zrínyi 2010.)

• • • • • • • • • • • • •

Mielőtt belevágtam ennek a cikknek a megírásába, meglepve tapasztaltam, hogy erről a harckocsiról milyen kevés magyar anyag van. Általában csak 1-2 oldalas rövid cikkecskék emlékeznek meg róla. Ámulatomat csak fokozta, hogy az angol wikipedia kivételével ha egyáltalán van róla szócikk, azok sem haladják meg ezt a terjedelmet, beleértve a franciát is (!). Aztán ahogy elkezdtem összeszedni és elolvasni a forrásokat kezdtem rájönni miért is forró krumpli a téma. Egyszerűen túl sok az ellentmondás a forrásokban. Pedig ez a harcjármű - amely a Vickers E-n alapuló T-26 megjelenésig a legnagyobb darabszámban gyártott harckocsi - korszakos jelentőségű volt. Forgó tornya, hármas belső elrendezése révén a mai harckocsik ősanyja. Sok tekintetben az első korszerű harckocsi, amelyet az az után tervezett harckocsik túlnyomó többsége elrendezésében követett. Ennek ismeretében talán több szót érdemelne és érdemes lenne egy kicsit jobban megismerkedni vele...

Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebbet jutok el könyvesboltokba, így nehezen tudom követni az újabb és újabb megjelenéseket. Mivel lehet, hogy nem csak én vagyok így, ezért megpróbálom időről időre megosztani olvasmányélményeimet a blog olvasóival, hátha egyesek kedvet kapnak egy-egy olyan könyvhöz, amelyről még nem hallottak, de az érdeklődési körükhöz tartozik…

- B. Szabó János, Uhrin Dorottya: Mongol invázió Európa ellen 1236-1242 (Corvina 2022.)

- Perjés Géza: Csatakönyv (Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2014.)

- Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (Zrínyi 1978.)

- Robert A. Forczyk: Páncélos hadviselés a keleti fronton 1943-1945 - Vörös gőzhenger (Hajja & Fiai 2022.)

- Edwin P. Hoyt: Göring és a Luftwaffe (Victoria 1994.)

- Balajti István: A radar (Zrínyi 2021. Haditechnika Fiataloknak)

*****

Tudom, hogy furcsa, de miközben az életem négyötödét Budapesten éltem le, még sohasem jártam Aqicumban. Talán mert mikor felköltöztünk, már az alsó tagozatban letudták ezt a kötelezőt, talán mert ugyan nagyon érdekel a történelem, de az ókor fog meg a legkevésbé. Minden esetre most tavasszal úgy alakult, hogy a Budapesti Történeti Múzeumba való látogatásommal kaptam egy szabad jegyet ide. Nosza rajta itt volt az alkalom, hogy teljesítsem ezt az évtizedes restanciámat...

Rég óta nem játszottam Bolt Action-t, már hiányzott. Az utóbbi időben Wings of Glory és Sails of Glory volt porondon, így beiktattunk egy csatát, ami ezúttal (is) Magyarországon játszódott. A seregek 1000-1000 pontból építkeztek és egy "gyári" scenario-t a Top Secret-et játszottuk le. Annyit módosítottunk, hogy a titkos iratokat gépjárművel is fel lehet szedni, de ennek ára, hogy 1 körig a személyzet szabadon, a járművön kívül kell, hogy tevékenykedjen, ami ugye elég kockázatos tud lenni.

Már rég érlelődött bennem, hogy írjak a legnicai csatáról, mivel úgy gondolom, hogy a magyar történelem megértéséhez szükséges annak tágabb környezetének megismerése. Sokat tudunk és még többet gondolunk a magyarországi mongol invázióról / tatárjárásról, de azt már sokszor elfelejtjük összefüggéseiben látni. Sajnos azt gondoljuk, hogy a magyar-mongol összecsapás, valami egyedi, másra nem hasonlító konfliktus volt. Pedig hát ez koránt sem van így. A magyarországi támadás csak az 1236-ban megkezdődő nagy mongol invázió egyik végpontja volt, a másik pedig Lengyelország nyugati határára esett. Ahogy nekünk Muhi egy csúcspont, úgy a lengyeleknek a két nappal korábban lezajlott Legnica az.

Ha április, akkor Mosonshow. Immár 25. alkalommal került megrendezésre az immár világszerte ismert rendezvény. Én aránylag későn kezdtem el látogatni ezt a makettversenyt és volt, hogy ki is hagytam egyet-egyet. Azonban ma már állandó, éves programom a Mosonshow...