Valamikor, még tavasszal Marcin, lengyel wargamer barátunk hívta fel a figyelmünket erre a rendezvényre. Már akkor megérlelődött bennem a gondolat, hogy úgy is meg szeretném ismételni a négy évvel ezelőtti krakkói kiruccanásomat, és talán érdemes lenne egybekötnöm ennek a rendezvénynek a meglátogatásával.
Különböző okokból sokáig félre kellett tennem ezeket a terveket, azután mégis úgy alakult, bele tudtam vágni az utazásba. Azonban nem csak nekem keltette fel Marcin bejegyzése a figyelmemet, hanem a néhai Deep Strike bt. oszlopos tagjaiét is. Sajnos az ő elképzelésük nem vágott egybe az enyémmel, mivel ők csak egy hétvégi kiruccanást terveztek, míg én több dolgot is meg akartam látogatni Krakkóban, de erről majd néhány későbbi blogbejegyzésemben fogok bővebben írni.
A rendezvény idén szeptember utolsó hétvégéjére esett, ami némi bizonytalansággal töltött el. Még előző hét vasárnapján érkeztem meg Krakkóba, és szerencsémre napokig szép kora őszi idő volt sőt kedden még bárányfelhők sem pettyezték az eget. Azonban pénteken beköszöntött az eső, de mivel vasárnap már haza kellett utaznom nem volt más választásom, mint a terveim szerinti szombaton látogassam meg az eseményt.
Niepolomice, nem Krakkó része, hanem annak egyféle elővárosának tekinthető, attól mintegy 20 kilométerre keletre található. Szerencsére a krakkói tömegközlekedéssel is megközelíthető a hely, ha a buszra veszünk egy 4 Zlotyis kiegészítő jegyet, de van ennél jobb megoldás is. Krakkó belvárosában szerencsére található olyan idegenforgalmi iroda, ahol szívesen segítenek. Itt hívták fel a figyelmemet, hogy léteznek olyan minibusz társaságok 15-20 személyes kisbuszokkal, amelyekkel elérhetem a célomat. Meg is adták az utcát, amelyet már a hét közepén felderítettem. Itt egy foghíjtelken valóban álltak is ilyen buszok, de nem igazán tudtam rájönni, hogy milyen rend szerint indulnak. Ekkor azonban rám mosolygott a szerencse, családunk lengyel barátja, Anni néni személyében, akivel még pénteken találkoztam a Krakkó belvárosában található Balaton étteremben, mivel ő nagyon szereti az ott készült gulyáslevest. Végül vele ismét visszatértem a nem messze található alig 100 méteres utcához, ahonnan a buszok indultak, és kiderült, hogy van még egy foghíjtelek, ahonnan az én buszom is indul.
Másnap reggel meg is érkeztem a megadott helyre, ahol megpróbáltam megtudni melyik is az én buszom, de a sofőrök részéről csak rövid lengyel tőmondatokat kaptam válaszul a célállomásukat firtató kérdésemre, amelyekből azonban egy kukkot sem értettem. Persze, mondhatnátok miért nem néztem a feliratokat, csak sajnos egyik ablakában sem szerepelt a célállomásom helye. Már-már kezdtem feladni, amikor is megjelent egy család, akik csemetéje angol tudása hasonló szinten állt az enyémmel, és szerencsére ők ugyanoda igyekeztek. Hamarosan meg is érkezett egy újabb busz, amelyről kiderült, hogy a mienk. Időközben kiderült is a túrpisság, nem a buszok elején lévő táblákat kell figyelni, hanem azok oldalán, sokkal kisebb feliratokat, ahol végre megjelent a Niepolomice felirat. Kicsit feljebb írtam, hogy ha a helyi BKV-val alkartam volna menni, akkor a normál 4,5 Zlotyis jegy mellé kellett volna vennem egy 4 Zlotyis kiegészítőt is, nos ez a busz összesen 4,5 Zlotyiért vitt el a háromnegyed órás útra, amelynek végén ott várt a fesztivál, és persze a szakadó eső. Valamikor 10 óra után érkeztem meg, a busz gyakorlatilag a rendezvénynek helyt adó XIV. századi, még III. Kázmér által építettet vadászkastély előtti parknál tett le. Nyomban be is mentem, a várba, ahol meglepve tapasztaltam, hogy semmiféle belépőjegy nincs, csak kedves lányok, akik nem értették a jegyárat firtató kérdésemet, viszont egyből adtak egy lengyel és angol nyelven íródott műsorfüzetet.
Alig léptem be, hamar felfedeztem Emiéket, akik elmondásuk szerint alig fél órával korábban érkeztek. Innentől külön utakon jártunk de azok szerencsére többször is keresztezték egymást.
Maga a rendezvény több egymásra épülő elemből állt. Leginkább a hagyományőrzők domináltak, és ahogy láttam köréjük épült a fesztivál, de mellettük voltak történelmi wargamerek, társasjátékosok és még egy mini makett-verseny is.
A hagyományőrzők a várkastély körüli parkban verték fel a sátraikat, amelyekben - szerintem - a nyirkos időjárás ellenére ott is éjszakáztak. A különböző korok hagyományőrzői koronként némileg elkülönülve vertek tábort. A vár előtt tanyáztak az amerikai polgárháborús déli katonák, és a magyar Wysocki Légió hadfiai és hadleányai, és talán az amerikai függetlenségi háború milicistái egy indián nyomkeresővel. A vár mögötti területen táboroztak az ókori rómaiak, a vikingek és a különböző sötét középkori hagyományőrzők és még néhány szentföldi keresztes lovag is. Látszott, hogy az itt lévők nem csak magukat ünneplik, a vikingeknél pl. lehetett íjjal célba lőni is.
A vártól balra először a XVII századi lengyelek és a harminc éves háborús zsoldosok tábora juthattunk, majd kicsit tovább haladva a napóleoni tábor illetve a különböző XX. századi bemutató sátrak következtek. Volt itt minden, természetesen sok lengyel, mint 1939-es, mint 1944-es nyugat-európaiak. Voltak szovjetek, amerikaiak, németek egy tábori segélyhellyel, varsói felkelők, de első világháborús monarchiás katonák is. Ugyanide kerültek a hidegháborús amerikaiak, britek, és a lengyel ejtőernyős hagyományőrzők illetve a NDK haderejét megjelenítők is. Ők egy külön történet voltak ugyan is a közeli utcában a britekkel karöltve felállítottak egy Check Pint Charlie-t (jó tudom az amerikai, de nem lehetett kihagyni). De nem csak álltak ott, hanem játszották a szerepüket, megállították az arra járó, és természetesen arra vevő autósokat és ellenőrizték azokat. Nagyon élveztem, amikor szemtanúja voltam, amint egy arra járó osztrák autóst először az NDK határőrök, majd az alig tíz méterre lévő britek is ellenőriztek, de nem csak nekem tetszett, hanem a derék bécsi is szemlátomást élvezte a helyzetet. Egyébként ez az élő bemutatkozás nem volt egyedi, több helyen is számos bemutató zajlott, illetve a városban szerte tűntek fel a különböző korok katonái is. Az ember lépten-nyomon, hol egy rómaiba, hol egy muskétásba, hol egy magyar huszárba, hol egy talpig álcahálóba öltözött mesterlövészbe botlott. És nem csak úgy sétáltak, pl egy XVII. századi lengyel a közeli piactéren, néhányszor a levegőbe is lőtt a kanócos muskétájával, a modern kori britek, pedig hol gyalogosan, hol Land Roverükkel folyamatosan járőröztek a vár körül.
Mint említettem több helyen is zajlottak a bemutatók, persze az egyik fő helyszín a várudvar volt, ahol a programnak megfelelően váltották egymást a csoportok. Volt itt középkori táncbemutató, amely második felébe bevonták a gyerekeket is. Egyébként ez az egész rendezvényre jellemző volt, hogy sok volt a gyerek, akiket lépten-nyomon bevontak a különböző bemutatókba. A napóleoni tábor közelében volt egy kisebb füves terület, ahol a különböző csoportok alaki bemutatót tarthattak. Itt a legalább húsz fős császáriak percekig rendeződtek vonalból négyszögbe, majd oszlopba, majd vissza. Ugyan itt léptek fel a magyar hagyományőrzők egy kis szuronyvívásos bemutatóval. Ennek a résznek a szomszédságban volt egy hippodróm, ahol elvileg a lovasok és egy működő T-34-es tartott bemutatókat. Mellesleg az előbb említett szovjet harckocsi és a fentebb említett brit terepjáró mellett volt még egy Jeep, egy M151 Mutt, egy UAZ, egy Trabant Tramp ás egy határőr Barkas is.
Míg a hagyományőrzők nagyrészt a váron kívül tanyáztak illetve a várudvaron tartották bemutatóikat, a wargamerek a vár termeiben mutathatták be hobbijaikat. Itt csak történelmi játékok szerepeltek. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a lengyelek milyen rendszereket használnak, és noha gondolom ez nem egy reprezentatív minta, mégis tanulságos. Az ókort a DBA képviselte számomra meglepő módon, a ma és egykor divatos szabályoknak nyomát nem láttam. Természetes ott volt a lengyelek saját szabálya a Tűzzel Vassal, de meglepő módon egy asztalon 15 mm-es méretarányban az Osprey On the Seven Seas kalózjátékába botlottam. A napóleoni kort egy saját lengyel szabály képviselte, amelyet 20 mm-es figurákkal játszottak, mint azt megtudtam a költséghatékonysága miatt. Ugyan lehet, hogy tévedek, de különböző jelzők miatt engem némileg a Tűzzel Vassalra emlékeztetett. A XX. századot három második világháborús szabály képviselte. Az első természetesen a saját First to Fight, volt 20 mm-ben, de volt 15 mm-es Flames of War, és 28 mm-es Bolt Action bemutató is. Talán nem tanulság mentes azoknak, akik a Games Dayre készülnek, hogy a nagyobb bemutató asztalok mellett léteztek olyan alig egy négyzetmétere aszalok, ahol ki lehetett próbálni a játékot. Ez számomra szerencsésebbnek tűnt, mint ha a nagy asztalon próbálták volna bevonni az igen érdeklődő csöppségeket, aki lelkesen vetették be magukat a játékokba, miközben türelmes tanítómesterek próbálták megmételyezni a jövő generációját.
A wargamerek mellett voltak még társasjátékosok is, egy külön teremben. A hagyományos játékok mellett itt ki lehetett próbálni egy érdekes kezdeményezést. Még a rendezvény előtt fedeztem fel, hogy a lengyel Hadtörténeti Múzeum támogatásával a Nemzeti Emlékezet Intézet ad ki, különböző, a lengyel történelemhez kapcsolódó, hatszög alapú társasjátékokat. Én magam az 1939-es Varsó légvédelmét megelevenítő játékkal, találkoztam, amelyet némileg felnagyított méretben lehetett kipróbálni.
Végül a rendezvényt egy kisebb makett verseny is színesítette.
Aki azonban némi maradandó emléket szeretett volna az több lehetőség közül is választhatott. A várhoz közeli piactéren álló sátrakban, a felnőttek különböző katonai felszerelések, és könyvek közül válogathattak, míg a fiatalabbakra játék sisakok, kardok és puskák vártak. Ugyan itt csináltattam több magyar barátomhoz hasonlóan személyre szabott személyi azonosító jegyet, azaz dögcédulát. Magában a várban több helyen is árusítottak maketteket és wargame kiegészítrőket. Magyar szemmel meglepő volt, az a bőség, ami a szemünk elé tárult. Az hogy kapható volt a Battlefront, a The Plastic Soldier Company, a Tűzzel Vassal 15 mm-es figurái talán nem annyira meglepő, vagy az sem hogy a saját 20mm-es First to Fight makettek, de az hogy volt ott 28 mm-es Warlordgames, Agema, Grippin Beast készletek már annál inkább, akár csak az hogy különböző Battlegroup, Bolt Action és Osprey szabálykönyvekből is volt egy-egy példány. A társasjáték szekcióban is árultak néhány lengyel, francia, vagy angol nyelvű társasjátékot.
Maga a rendezvény nekem nagyon tetszett. Sok volt a gyerek, akiket számos alkalommal bevontak a rendezvényekbe, mind a hagyományőrzők, mind a hadijátékosok. Az egész jól szervezetnek tűnt nekem, mindennek meg volt a helye, és ezek nem zavarták egymást. Ami kifejezetten tetszett, hogy a különböző hobbik képviselő nem különültek el egymástól. A hagyományőrzők érdeklődve nézegették a wargémerek játékait és nem éreztem azt a megosztottságot, amely sajnos nálunk még a különböző szabályrendszerek képviselő között is kiérzek néha, nemhogy azt a lenézést, amelyet a más hobbit űzőktől tapasztaltam. Igazából csak egy negatívumot tudok elmondani, sajnos az alatt az 5-6 óra alatt, amíg ott voltam, legalább négyet a szakadó esőben töltöttem, és nemcsak én áztam el de még a fényképezőgépem is beázott és napokba tellett kiszárítani.
Azoknak, akiknek ez a írás felkeltette az érdeklődést, a rendezvény hivatalos oldalán már megkezdődött a visszaszámlálás a jövő évi rendezvényre…
És néhány videó a vasárnapi „száraz” napról:
Ambasa
